„You’ll never be able to find yourself if you’re lost in someone else.”
– Nem feltétlenül. – mondta a romantikus könyveket olvasó lány.
Elgondolkodhatnék arról milyen hibái voltak a könyvnek, mint például, hogy egyes helyeken egy cseppet valóságtól elrugaszkodottnak tűnt, hogy idegörlő volt, hogy minden évben úgy kellett elválniuk, ahogy, illetve, hogy a vége felé kezdett komoly kommunikációzavar kialakulni körülöttük, ha gonosz lennék még klisésnek is mondhatnám… De nem fogom. Colleen Hoover könyvei közül szinte az összeset imádom, ott van a kedvenc szerzőim között és az előbb felsoroltak a legtöbb könyvében megtalálhatóak. De ezek nem számítanak. Így hagyjuk is őket.
Gyönyörű a borítója, nekem a kék van meg a nyaklánccal. Még nyáron rendeltem meg bookdeporól.
Most eljutottam az olvasásáig. Azonnal magába szippantott, nem bírtam letenni, csak hát muszáj volt, mert közben tanultam. Persze az önuralmam igen gyér, ha könyvekről van szó, így hát nem olvastam sokáig ezt se, egyik éjjel fentmaradtam tovább és befejeztem, mert nem bírtam ki, hogy ne.
„Goals are achieved through discomfort and hard work. They aren’t achieved when you hide out in a place where you’re nice and cozy.”
Már az eleje is olyan jóóó volt! Tiszta cuki, mosolyogtatós és megható már akkor imádtam. Annyira elfoglalt, hogy milyen aranyos, hogy egy kis ideig azt hittem megúszom. Hát nem. A titkok állandó szereplők az írónő könyveiben. Ebben is már az elejétől tudni lehetett, hogy van valami a háttérben, de erre határozottan nem számítottam, nem kicsi fordulat volt. Tipikus CoHo könyv, most sem maradunk összetört szív nélkül.
Érződött rajta azért, hogy ez ifjúsági, nem NA, így egy kicsit nyugodtabban olvastam.
A szereplőket szerettem. Imádtam, hogy a főszereplők a könyv nagy részében mennyire őszinték voltak egymással. Kimondták, amire épp gondoltak, nem rejtegették az érzéseiket/gondolataikat. Meg persze dilisek voltak, ami egy becsülendő tulajdonság :D. Kell nekem egy Ben. <3 Megjelent benne Miles és Tate! Először el sem akartam hinni, hogy tényleg ők azok! :DD Fallon anyja volt a kedvenc mellékszereplőm.
„“He’s put his scars on full display for you, and you need to show him the respect he showed you by not turning away from them.””
Az alaphelyzet is érdekes volt, csak a vége felé éreztem, hogy egy kicsit túlságosan befolyásolja a történetet. Mindegy.
Imádtam a rengeteg könyves/könyvmolyos megszólalást benne! Tökéletesek voltak!
Az írásstílus tekintetében az írónőjé az egyik kedvencem. Megtalálja a tökéletes szavakat, a megfelelő pillanatban, a legjobb formában.
„“Fucking beautiful,” I whisper.
She smiles and then ducks her head. “I feel stupid.”
“I barely know you, so I’m not about to argue with you over your level of intelligence, because you could very well be as dumb as a rock. But at least you’re pretty.””
Nagyon romantikus, szenvedélyes, titokzatos, aranyos, humoros és megjelennek benne komoly kihívást jelentő helyzetek. Önmagunk elfogadása, megtalálása, gyász, szülő-gyerek viszony. Megmelengeti aztán összetöri a szíved, majd befoldozza. Igazi Colleen Hoover könyv, imádom! Nagyon ajánlom.
Drukkolok, hogy minél hamarabb lefordítsák, hogy több emberhez jusson el.
Újraolvasás után:
8 hónapja olvastam először, de nagyon újra akartam már olvasni. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy pont novemner 9-én kezdtem el és, hogy akkor még úgy volt, hogy pár nap múlva találkozok az írónővel. Az utóbbi ugyan nem sikerült, de újraolvastam és nagyon élveztem a véleményemet nem tudom semmivel kiegészíteni. :D
