It ​Starts With Us – Velünk kezdődik (Velünk véget ér 2.) 91% 789 csillagozás

5 éve olvastam a Velünk véget ért, ez volt az első CoHo olvasásom és nagyon szerettem. Féltem, hogy ennyi év után nem fogok tudni visszarázódni a történetbe, de akár önálló kötetként is olvasható a Velünk kezdődik, mivel jól megmártózunk a múltban is, miközben a jelen eseményeit követjük. Attól is tartottam, hogy a BookTok hívta életre ezt a folytatást és ezért nem lesz olyan jó, mintha az írónő magától jut erre a döntésre, de igazából ez nem érződött a könyvön.

Valóban nem könnyed ez a kötet sem, mivel Lily éppen próbál új életet felépíteni a férje nélkül, egyedülálló anyaként, közben pedig visszahúzzák a múltbeli eseményektől való félelmei. Továbbra is hitelesen mutatja be a családon belüli erőszakot az írónő, pontosan ilyen vagy ennél is nehezebb dolog kiszakadni egy bántalmazó kapcsolatból és a válás után sem szabadulsz a másiktól egykönnyen.

De ez a könyv tényleg egy pozitív, boldog véget ad a karaktereknek, akik annyit szenvedtek már. Biztosan sokan fogják azt mondani, hogy nem léteznek olyan férfiak, mint Atlas. Szerintem nagyon is léteznek, és nekem szívmelengető volt egy ilyen férfiról olvasni. Szerettem a közös pillanataikat és ahogyan szülői szerepben működtek. Kellemes olvasmány volt, rajongóknak kötelező, aki pedig nem ismeri Atlas és Lily történetét, feltétlenül ismerje meg! :)
https://youtu.be/Np_FczottVY

Miután régen elolvastam az első részt, nem gondoltam, hogy valaha is lenne folytatás. De most a lelkem mélyén örülök neki, mert ez egy szintén fontos történet lett.
Féltem kicsit, hogy kapunk egy cukormázas romantikus folytatást, de szerencsére nem ez történt.
Nagyon meglepődtem, hogy az ember miután kiszállt egy bántalmazó kapcsolatból, ha bármi össze köti mégis őket, az mennyire tovább viszi ezt. Ugyanúgy fáj, ugyanúgy érheti ezután is a felet bántalmazás/zaklatás. Az, hogy mennyire befolyásolja a jelent/jövőt akár a reakciójától való félelem.. Örülök, hogy ki volt emelve, hogy mennyire fontos a család, barát támogatása. Szerintem tabu és előítélet döntögető volt mindkettő rész a bántalmazás témakörében. Nagyon sajnálom, hogy régen bennem is sokszor megfogalmazódott, hogy de miért nem lépnek csak ki, miért tűrik, miért nincs önbecsülésük.. És hát ez nem ennyire egyszerű sajnos.
Érdekesek voltak benne az új bonyodalmak, az alkalmazkodás. Meghatottak újra a napló olvasós jelenetek.. Atlas.. Ő egy csoda..
Ismét kaptam lelkihullámvölgyeket, félelmet, örömöt, reményt, kételyt.. Nagyon összetett volt minden amit éreztem.
Egy fokkal gyengébb volt, mint az első rész, így nem lett kedvenc, de nagyon szerettem és nagyon jó volt ezen felül. Nem csalódtam :)

Míg el nem olvastam a könyvet nem is sejtettem mekkora szükségem van rá, hogy boldog befejezést lássak Lily és Atlas számára. Ryle valódi nárcisztikus p@cs volt. Nyilván nehéz elengedni, ami az övé volt, de ezzel a fajta viselkedéssel csak még messzebbre taszít magától mindenkit.
Nem volt egyszerű a boldogságukhoz vezető út, de egy ilyen szerelem mindent megér.

Maximálisan elégedett voltam a Velünk véget ért befejezésével, de amikor megtudtam, h kapunk folytatást, majdnem kiugrottam a bőrömből! ♥
Nagyon szerettem az első részt. Összetört és meggyógyított, nagyon sok mindenben felnyitotta a szememet. Annyira szurkoltam Lilynek, mintha én magam éltem volna át a nehézségeit!
Nagyon tetszett, h ugyanott folytatódik ahol az előző rész befejeződött. Szerettem a sok tipródást, h megfontoltan szeretnének mindent csinálni!
Na és a non plus ultra?
Természetesen Atlas Corrigan! ♥ Az előzőekben sem lehetett rá panasz, de most h rendesen rákapcsolt…. ♥.♥ Eszméletlen! Azt az odaadást, törődést, türelmet és bíztatást tanítani kellene mindenkinek! Egy rossz szavam se lenne rá! Fiatalon nagyon nehéz élete volt, sok mindenen keresztül ment és olyan csodásan felépítette az életét. Nagyon nagy kitartása van! Annyira szerettem a múltjukat, a megismerkedésüket! Csupa tiszta szeretet!
Nagyon szurkoltam Ryle-nak is, reménykedtem, h helyre tudja állítani a dolgait.
Alyssa és Marshall előtt pedig le a kalappal! Nagyon ritka amikor családtagoknak sikerül ennyire racionálisan látniuk a történteket és nem elfogultak! Örültem, h Lily ilyen sok támogatást kapott!
Nagyon örülök, h olvashattam ezt a történetet! Tökéletes kiegészítője volt az előzményeknek!

Ne számítsatok arra, hogy ez egy könnyed szerelmi kibontakozás lesz! Bőven tartogat a regény fordulatokat, amire nem számítottál. A múltat nem lehet kizárni, számomra ez a regény tökéletesen képezte le, milyen utóhatásai vannak a bántalmazásnak, mennyire nem lehet varázsütésre magad mögött hagyni a fájdalmat, az emlékeket. Nagyon fontos látni ezeket a következményeket. Ott folytatódik a regény, ahol az előző abbamaradt, a véletlen találkozás után. spoiler
Ryle karaktere tulajdonképpen Atlas mellé állítva világítható át igazán. Mindkettőjüknek nehéz a múltja, de teljesen más emberré váltak felnőtt korukra. Ryle birtokló, agresszív, bosszúálló ember lett, aki bár beismeri a hibáit, de nem tesz meg eleget a változás érdekében. Atlas felül tudott emelkedni a sérelmein és nem zárta ki a megbocsátás esélyét. Nem gondoltam volna, hogy ez a regény még hatalmas meglepetéseket tartogat Atlas révén. Felbukkan a regényben spoiler Ezer fokon ég ez a srác, hiszen két éttermet működtet, itt van a semmiből jött családi probléma, ami nagyon is ismerős neki, spoiler. És ott van a kapcsolata Lily-vel, aki felé hatalmas türelmet tanúsít, pedig azonnal magához kötné legszívesebben, hiszen az érzelmek hosszú évek óta ott vannak mindkettőjük szívében, ez most lángra gyúlt. Szerencsére ezen a vonalon nem kellett csalódnom, imádtam minden pillanatát a szerelmük kibontakozásának, mintha helyére került volna a világegyetem. Atlast végül is ebben a regényben ismerhettem meg igazán, bár már eddig is a legjobb pasik közé soroltam, de ebben a részben szerintem nincs olyan olvasó, aki ne szeretne még jobban belé. Képtelenség felsorolni az érveket, olvasd el a könyvet.
A mellékszereplők jól megállták a helyüket, nagyon bírtam Theo-t, aki bölcs tanácsokkal látta el Atlast a szerelmi életével kapcsolatban, Hogy Theo csak 13 éves? Nem zavart senkit, nagyszerű terapeuta volt. Alyssa és Marshall nem voltak részrehajlók Ryle felé, ezt nagyon értékeltem. spoiler
Úgy érzem, az első regény másképp volt érzelmileg nagy hatással rám, sokkal fájóbb volt, nehezebb volt megemészteni. Most is voltak szívfacsaró pillanatok, és nagyon izgultam Atlas családja miatt, de közben tócsává olvadtam a szerelmüket olvasva, annyira jólesett, bármikor újrakezdeném a regény olvasását. Egyébként is imádom a régi naplórészleteket, leveleket egy regényben, és itt ezekkel valósággal elárasztott a szerző.
Mindent összegezve nekem ez a regény egy ajándék volt, egy jutalom, aminek minden pillanatát élvezettel olvastam, nagyon köszönöm neked, Colleen Hoover. link

Az első részhez viszonyítva egy kicsit többet, vagy talán mást vártam ettől a könyvtől. Abban nagyon szerettem mind a három szereplőt, Rylet imádtam, és ez ami a 2. részben történt kevés volt nekem az átalakulásához. Ennyi kevés idő és ennyi kevés esemény után azt kell mondanom „kutyából nem lesz szalonna!” Idővel talán változik, ezért ezt részt kidolgozatlannak éreztem. DE! Amit fontosnak érzek megemlíteni Ryle karakterén rontott CoHo. Az első részben nagyon szerethető volt, annak ellenére amit tett, most kevés szerepet kapott és abban is egy másik Ryle volt, nem az akit eddig ismertem. Atlas egy nagyon szerethető pasi, az olvasásaim során pedig eddig Lily volt számomra a legjobb női karakter, mégis azt kell mondjam, hogy csalódtam. Ebben a történetben a szerző a lélektani részre fókuszált, nem a cselekményre. Nem sok minden történt, nagyon összecsapottnak éreztem. Amikor a végére értem azt gondoltam, hogy CoHo inkább meg se írta volna ezt a részt.
A csillagozást kénytelen vagyok az első részhez viszonyítani.

„Nem tudnék még egy olyan könyvet mondani, amire annyiszor gondoltam volna az elmúlt évek során, mint a Velünk véget ér-re. Hoover ezen könyve volt az, ami elindított a romantikus történetek szeretete felé, meghatározó szerepe volt a könyvmollyá válásomban, és azóta az írónő megjelenéseinek nagy részét figyelemmel kísérem. Ebből kifolyólag a Velünk kezdődik magyar megjelenése előtt már olvastam angolul Lily és Atlas történetét (nem tagadom, eredeti nyelven jobban tetszett), amiben nem csalódtam; szükségesnek éreztem egy ilyesfajta lezárást, kellett a lelkemnek a befejezés. Úgy érzem, az első rész színvonalát nem ütötte meg – nálam a Velünk véget ér felülmúlhatatlan –, de többet adott, mint amire számítottam. Ha az első részt szeretted, ezt se hagyd ki!”

Bővebben:
https://fannislibrary.blogspot.com/2023/06/colleen-hoov…

A második rész, ott folytatódik, ahol a Colleen Hoover: It Ends with Us – Velünk véget ér befelyeződik.
Lily lánya lassan 1 éves lesz, Rylietól már rég elvált, elköltözött. Egy nap véletlenül összefut Atlassal az utcán. Lassan újra egymásra találnak, minden szépen alakul közöttük, de Rylie nem könnyíti meg a helyzetüket. Még mindig próbál ugyanúgy uralkodni Lilyn, mintha még mindig a felesége lenne. Szinte semmit nem változott.
Szükség volt erre a folytatásra, hogy ne csak a fájdalom jusson Lily és Atlas számára, hanem végre boldogok legyenek együtt.
Jó ötlet volt a váltott szemszög, Atlast is jobban meg lehetett ismerni, hogyan is alakult az élete az évek során.
Még mindig Atlas, Allysa és Marshall a kedvenc szereplőim. Allysa nagyon reálisan látja Lily helyzetét és felülírja a családi köteléket és barátként ad tanácsot. Szerintem, mindenki ilyen sógornőre, barátnőre vágyik.
Atlas türelmét tanítani kellene, ahogy a problémákhoz, konfliktusokhoz hozzááll, az zseniális.
Talán egy dolog zavart, az első részben Atlas étterme BAK volt, most BIB'S. Célszerű lett volna ugyanúgy fordítani, mert nekem elsőre úgy tűnt, 3 étterme van. Később derült ki, hogy csak 2. Gondolom, ez a baki abból adódhat, hogy két különböző ember fordította.

“Néha azt hisszük, hogy ha eléggé szeretünk egy sérült embert, akkor megjavíthatjuk, csakhogy ebből általában az lesz, hogy mi magunk is sérülten végezzük.
Nem hagyhatom többé, hogy bárki összetörjön.”

Drága, szeretett és kedvenc írónőm!

Úgy érzem, ezt a nem duológiának tervezett második részt ajándékként kaptuk tőled megbecsülésed jeléül. Csak szeretném elmondani, hogy mélyen tisztelem és imádom már csak a szándékot is! Megbocsátok neked a minden egyes könyved során bekövetkező összeroppanásokért, szív összetörésekért.
Egyszerűen csodálatos volt ez a kötet, nem egy rózsaszín masszába mártott szerelmi történet, hanem maga az élet! Igen, Lily és Atlas végre megkapta a közös életet, de igen, ezért sok próbát ki kellett állniuk és nem mentek zökkenőmentesen a dolgok.
Mélyen tisztelem Alyssa és Marshall karakterét, ugyanis nem mindenkiben van meg az, ami bennük megvolt, a támogatás, bátorítás Lily felé, illetve Ryle-lal szemben is segítették, mindegy mi történt. Közben pedig nem hagyták cserben Ryle-t sem.
Atlas életéből is több mindent megtudtunk, és ezek csak azt bizonyították, mennyire tiszteletreméltó, szeretetreméltó és -jogosult ember vált belőle. Ilyen elképesztő lelket nem mindenki birtokol, kiváltságos, ahogy harcolt Lily-ért, mégha ezt csendben és teret adva tette is.
Imádtam az egészet, új kedvenc került a polcomra ezáltal.

Köszönettel,
egy lelkes olvasód, aki mindig elolvassa a köteteidet, attól függetlenül, mennyire összetörted őt az előzővel ♥

“De aztán találkoztam veled, Lily. És bár semmi voltam, amikor rám néztél, valahogy láttál valamit. Valamit, amit én nem. Te voltál az első az életemben, akit érdekelt, ki vagyok. Soha senki nem tett fel rólam úgy kérdéseket, ahogy te. Az ismerkedéssel töltött hónapjaink után nem éreztem többé úgy, hogy semmi vagyok. Az éreztetted velem, hogy érdekes vagyok, és egyedi. A barátságod értékessé tett.”

Az It Starts With Us – Velünk kezdődik az It Ends with Us – Velünk véget ér folytatása, melyen azért erősen érződik, hogy Colleen Hoover a rajongók nyomására folytatta Lily és Atlas történetét. CoHo-nak azonban van már annyi rutinja, hogy hozza az elvárt minimumot, azaz kikapcsoljon és szórakoztasson, ám belőlem ennél többet sajnos nem tudott kiváltani. Ha nagyon röviden kellene jellemeznem a folytatást, akkor azt mondanám, hogy elmegy egynek. Vagy hogy egy kedves gesztus a szerzőtől a rajongói felé. Ettől függetlenül jól kiegészíti az első részt, és érdemes elolvasni a folytatást is.

Bővebben: https://www.gyorgytekla.hu/2023/10/colleen-hoover-it-st…