Utólag visszaolvasva, talán ez a ellentmondásosabb, legcsapongóbb értékelésem, amit valaha írtam (tényleg csak kósza gondolatok vannak benne), úgyhogy előre is elnézést. :))
Úgy érzem, hogy részemről is megállja a helyét az, ahogy @Monday megfogalmazta, hogy bárcsak tudtam volna szeretni ezt a könyvet, de valahol nem tudtam. Colleen Hoover ezúttal egy nagyon kényes témához nyúlt hozzá, egy olyanhoz, ami a világon sok mindenkit érint. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok mindenki fogja magának érezni a történetet, nagyon sok mindenki fog válaszokra találni benne, és talán sokan találnak ebben a történetben egyfajta segítséget és megerősítést ahhoz, hogy az egyik lábukat a másik után tudják tenni. Hálás vagyok Colleen Hoovernek, hogy megírta ezt a könyvet, talán valamilyen szempontból hiánypótló is, de nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy mindennel együtt nem utáltam egy kicsit.
Ez a Colleen Hoover történet talán pont attól lett különleges, hogy nagyon-nagyon más volt, mint az írónő eddigi kötetei. Ez alkalommal valami nagyon keményen arcul csapó, fájdalmasan valóságos dolgot kaptunk. Nem volt benne a tipikus Colleen-humor, nem kaptuk meg spoiler ellenben kaptunk valami igazán mélyet, valami olyat, ami elgondolkoztat, ami a lelkedig hatol. Voltak olyan oldalai a könyvnek, amit legszívesebben kitéptem volna, mintha meg sem történt volna. Azonban, ahogy Lily sem tudott kitörölni 14 másodpercet, sajnos a valóságban sem lehet elfelejteni olyan megtörtént dolgokat, amit megváltoztatják egy ember életét. Talán nem volt megdöbbentőbb vagy felkavaróbb a témaválasztás, mint akár a Hopeless vagy az Ugly Love története, de úgy gondolom, hogy az írónő ez alkalommal sokkal mélyrehatóbban dolgozta fel a témát.
És most jöjjön egy „naked truth”. spoiler
spoiler
Összességében, örülök, hogy elolvastam, és köszönöm az élményt Colleen Hoover-nek. Fájdalmas volt, spoiler, és talán nem fogom többet elolvasni, mégsem tudok öt csillagnál kevesebbet adni. Csak érettebb olvasóknak ajánlanám.