It ​Ends with Us 95% 90 csillagozás

Utólag visszaolvasva, talán ez a ellentmondásosabb, legcsapongóbb értékelésem, amit valaha írtam (tényleg csak kósza gondolatok vannak benne), úgyhogy előre is elnézést. :))

Úgy érzem, hogy részemről is megállja a helyét az, ahogy @Monday megfogalmazta, hogy bárcsak tudtam volna szeretni ezt a könyvet, de valahol nem tudtam. Colleen Hoover ezúttal egy nagyon kényes témához nyúlt hozzá, egy olyanhoz, ami a világon sok mindenkit érint. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok mindenki fogja magának érezni a történetet, nagyon sok mindenki fog válaszokra találni benne, és talán sokan találnak ebben a történetben egyfajta segítséget és megerősítést ahhoz, hogy az egyik lábukat a másik után tudják tenni. Hálás vagyok Colleen Hoovernek, hogy megírta ezt a könyvet, talán valamilyen szempontból hiánypótló is, de nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy mindennel együtt nem utáltam egy kicsit.

Ez a Colleen Hoover történet talán pont attól lett különleges, hogy nagyon-nagyon más volt, mint az írónő eddigi kötetei. Ez alkalommal valami nagyon keményen arcul csapó, fájdalmasan valóságos dolgot kaptunk. Nem volt benne a tipikus Colleen-humor, nem kaptuk meg spoiler ellenben kaptunk valami igazán mélyet, valami olyat, ami elgondolkoztat, ami a lelkedig hatol. Voltak olyan oldalai a könyvnek, amit legszívesebben kitéptem volna, mintha meg sem történt volna. Azonban, ahogy Lily sem tudott kitörölni 14 másodpercet, sajnos a valóságban sem lehet elfelejteni olyan megtörtént dolgokat, amit megváltoztatják egy ember életét. Talán nem volt megdöbbentőbb vagy felkavaróbb a témaválasztás, mint akár a Hopeless vagy az Ugly Love története, de úgy gondolom, hogy az írónő ez alkalommal sokkal mélyrehatóbban dolgozta fel a témát.

És most jöjjön egy „naked truth”. spoiler

spoiler

Összességében, örülök, hogy elolvastam, és köszönöm az élményt Colleen Hoover-nek. Fájdalmas volt, spoiler, és talán nem fogom többet elolvasni, mégsem tudok öt csillagnál kevesebbet adni. Csak érettebb olvasóknak ajánlanám.

CoHo nagyon kicseszett velem, mert nem fogok tudni egy épkézláb értékelést írni erről a történetről. Még a fülszöveg sem utal semmi olyan nyomra ami a könyvben van, én meg nem fogom el spoilerezni, mert akkor oda a varázs. Annyit mondhatok, hogy irt egy hihetetlenül összetett, gyomorgörcsölő, szívbemarkoló sztorit. Imádtam a szereplőket, komolyan egy adott pillanatban olyan nagyon utáltam az írónőt amiért ilyen szereplőket alkotott, hogy nem tudom elmondani talán Veronika és Adri igen, mert őket bombáztam az üzeneteimmel :))) bocsi csajok Vannak jelen és múltban játszódó részek, és mindkettő leveszi az embert a lábáról. A végével talán egy picit nem voltam megelégedve, de eltekintek ettől, mert igazan különleges történet volt. Megérdemli az öt csillagot, és azt is, hogy a polcomon csücsüljön a könyv.

„We all have a limit. What we’re willing to put up with before we break.”

Wow! Nem lesz túl összeszedett.
Gyönyörűen megírt, nyers érzelmekkel teli, történet egy tragikus témáról. Olyan helyzetekkel, amelyekről mindig csak kívülállóként gondoljuk, hogy esetleg tudnánk másként kezelni. Nem is olyan egyszerű egy ilyen témában állást foglalni. Cselekményleírás nélkül bármit írni meg még nehezebb erről a könyvről. Az sem újdonság, hogy Colleen Hoover irodalmi szinten tud írni.
CoHo írásai eddig is egy magas színvonalat képviseltek, de most úgy éreztem, hogy az It Ends with Us-szal egy magasabb szintet lépett. Akik hasonlóan éreznek, és hasonló helyzetben vannak, mint Lily, azoknak pozitív megerősítésként lehet ez a történet.
Olyan jó volt olvasni, ahogy a Ryle és igen Atlas is, mennyi örömöt vittek az életébe és mennyire szerették őt. Lily és kapcsolata olyan volt, mint egy erős forgószél, míg Lily és Atlas kapcsolata egészen más volt, de nem kell aggódni, szó sincs szerelmi háromszögről. spoiler Lily tinédzserkori naplóbejegyzései sok mindenre magyarázatot adnak. A történet mélysége és az érzelmi rétegek elképesztőek voltak. Nem szégyellem leírni, de többször is elsírtam magam.
Most már az is világos, hogyan kapcsolódik a borító a könyv témájához.

Elegge ide-oda pakolgattam ezt a konyvet, de nem azert, mert olyan rossz volt, hanem azert mert valami teljesen masra szamitottam.
Valahogy maga a szavak, amiket CoHo elenk tar husbavagoak, gyotrelmesek es nem is tudom… tul sok epizod valtakozik itt. Es a „legrosszabb” az egeszben, hogy annyira valosagos, es elo volt az egesz… nem talalok szavakat. Ismet teljesen elvarazsolodtam, meg ugy is, hogy az enem egyik fele egy kicsit most utalja az ironot.

Halogattam és féltem tőle…nem kellett volna. A könyvről spoiler nélkül nehéz bármit is írni. Hajnalig olvastam, sőt a kedves párom már rám szólt, h mi lenne ha a kindle-met hasznalnám és oltsam le a villanyt, de én nyertem :P, a téma és a történet alakulása letehetetlenné tette számomra. Találkoztam már ezzel a témával más könyvben, de így feldolgozva még sose olvastam, ettől vált számomra egyedivé. Még most reggel is ezen a történeten jár az agyam…

„Just keep swimming Lily.”
Nem most jelent már meg a könyv, így pár helyen belefutottam, hogy miről is szól, ezért nem ért meglepetésként, mégis teljesen összetört néhol. Nehéz volt, mert a borzalmas részek után jöttek a szeretettel telik, és próbáltam Lily-vel együtt bízni, hogy megváltoznak a dolgok, hogy utolsó eset volt. Örülök, hogy Lily bátor volt, és volt elég ereje változtatni. Több nőnek lenne erre az erőre és bátorságra szüksége.
”It stops here. With me and you. It ends with us.”

Hmm, még két hónappal az olvasás után sem akaródzik értékelést írnom. Mert az igazság az, hogy nagyon megviselt ez a könyv. Persze, imádtam, szerettem, rajongtam a történetért és a karakterekért, még ha össze is törték a szívem. De akkor is… nehéz beszélni, értékelést írni róla.
Amikor befejeztem a könyvet, úgy éreztem, ez az a könyv, ahol minden lap, minden mondat, minden szó fontos. Főleg amikor kiderült, hogy a cím hogyan kapcsolódik a történethez. Nem tehettem mást, csak sírtam. Sírtam Lily-ért. Sírtam Atlas-ért. Sírtam Ryle-ért. Sírtam Colleen-ért. De nevettem is, méghozzá sokat. CoHo hozta a formáját, és megteremtette azt az igazán coho-s hangulatot, ami tökéletesen vegyíti a humort és a drámát is.
Annyira nem akartam, hogy Lily és Ryle élete úgy alakuljon ahogy. Annyira szerettem őket együtt. Annyira jó páros lehettek volna. De minden úgy történt, ahogy kellett hogy történjen, a végére minden „kerek” lett.
Atlas… nagyon, de nagyon szeretlek! Just keep swimming. <3
Lily-re felnéztem végig, mert ő igazán olyan, akire fel lehet. Talán eddig ő a kedvenc női főszereplőm Colleen Hoover könyveiből. Egyszer én is olyan brave and bold akarok lenni, mint amilyen ő.
Az IEWU egy igazán keserédes könyv, de amiatt a keserűség miatt is megéri elolvasni. Remélem, másoknak is úgy fog tetszeni, mint nekem! Egyértelműen kedvenc!

CoHo te r.hadt zseni!
Utállak.

Ezzel a könyvvel kapcsolatosan a legfontosabb tudni való, hogy a történetéről eddig nem írt senki sem – akinek én olvastam az értékelését. Annyit mondanék én el, hogy ha CoHo rajongó vagy, akkor azt kapod, amit vártál. Egy igazi, lélekbemarkoló érzelmi hullámvasutat, mely darabokra szed és utána újra összerak – másképp, többnek.
Ha nem vagy rajongó, akkor a következőt te is fogod érteni: ne hidd el, ami a fülszövegben van. Ez nem az a történet amire gondolsz. Ez a történet hiánypótló a saját műfajában. Benne van az összes válasz, arra a kérdésre, amit már te is feltettél.

Az It ends with us / Velünk véget ér nagyon más, mint az írónő többi könyve. Nagyon komoly témát boncolgat és jár körbe benne, és szerintem nagyon jól csinálta. Nagyon ütős regény lett. spoiler Szívfacsaró, de ettől még szeretnivaló és fantasztikus könyv. Nem is tudok erről mit írni, legyen elég az egyik legerősebb idézet a könyvből.
Magyarul dióhéjban annyi, hogy kívülről nézve könnyű előítéletesnek lenni, és beledumálni mások életébe, de ha benne vagy egy ilyen szituációban, már teljesen más minden, és egyáltalán nem biztos, hogy olyan könnyű meghozni egy-egy döntést, mint kívülállóként. Ez nagyon-nagyon-nagyon igaz.

“As I stare back at him, I think about how easy it is for humans to make judgments when we’re standing on the outside of a situation. I spent years judging my mother’s situation. It’s easy when we’re on the outside to believe that we would walk away without a second thought if a person mistreated us. It’s easy to say we couldn’t continue to love someone who mistreats us when we aren’t the ones feeling the love of that person. When you experience it firsthand, it isn’t so easy to hate the person who mistreats you when most of the time they’re your godsend.”