Reménytelen (Hopeless 1.) 91% 2245 csillagozás

Vannak könyvek, amik megérintenek.
Vannak könyvek, amik elgondolkodtatnak.
Vannak könyvek, amik magukkal ragadnak.
Vannak könyvek, amik elszorítják a szívedet.
Vannak könyvek, amik mosolyt csalnak az arcodra.
És van a Reménytelen, ami mindezt egyszerre teszi. A lelked legmélyéig hatol.

Ezt a könyvet 3 évig kerülgettem. A kolléganőmnek tetszett, ez egy kicsit közelebb vitt hozzá, de még így is sokáig barátkoztam vele. Nem is tetszett igazán, de ez nem feltétlenül a regény vagy az írónő hibája. Colleen Hoover könyveivel úgy vagyok, hogy nekem mindig túl sok a dráma, túl nagy a fájdalom, egyszerűen túl sok. Ezek mellett pedig megjelennek olyan szempontok, amik nem feltétlenül teszik szimpatikussá a szereplőket vagy a storyt. spoiler Ez a könyv sem mentes a váratlan helyzetektől, érdekes fordulatoktól, és a konfliktusok sem hiányoznak. A szereplők élete és előélete érdekes, ugyanakkor én például nem tudtam beleszeretni Holderbe. (Azt megírhatná valaki, hogy miért normális Amerikában, ha valakit nem a kereszt hanem a vezetéknevén szólítunk? Mi sem hívjuk a szerelmünket Kovácsnak, Tóthnak vagy Kissnek… na mindegy. Szóval értettem a történetet, megvolt a szépsége, 5 éve feltétlenül imádtam volna, most inkább csak kérdéseket vetett fel, de ezzel együtt is haladós, szépen meg van írva, jó a dinamikája.

A könyv első felében mosoly játszott az arcomon. Folyton nevettem, szurkoltam, sóhajtoztam és csak arra tudtam gondolni, hogy: Szerelem első olvasásra.
Aztán kezdtem megérteni, hogy itt bizony nagyon komoly dolgok lesznek a háttérben és fejezetről fejezetre egyre jobban kezdtem aggódni. A kedves jövőbeli olvasókat szeretném figyelmeztetni, hogy a borítón feltüntetett „sírni fogsz” utalás sem ad teljes képet igazán.
Nem sírtam, egyenesen zokogtam. Nagyon-nagyon felkavart a történet. Az írónő újra és újra próbált kicsit megnyugtatni, majd újból a mélybe rántott, ahol a könnyeimtől alig láttam az oldalakat.
Hogy mitől volt mégis jó az olvasásélmény? A két főszereplő miatt főként, úgy megszerettem őket. A reggeli futásokat, a vicces párbeszédeket, a kíváncsi vacsikat, a törődést, a szeretetet kettejük között.
Amennyi borzalmas dolgot megtudunk, ugyanúgy annyi szép is van ebben a történetben. (Különben Sky és mi sem bírnánk).
Elképesztően nehéz, és kemény és fáj olvasni olykor, máskor a fellegekben érezhetjük magunkat.
Most is könnyes a szemem, ahogy visszagondolok az olvasására. Nehéz megtalálni a szavakat, amikkel kifejezhetném, hogy mennyi érzést keltett bennem ez a könyv. Napokig gondolkodtam rajta, összetört és megrázott, de reményt is adott, mert ott van Holder, aki elhozza a napfényt a szürkeségbe.
Volt egy jelenet, amiben Sky beszélget a fiatalabb önmagával, nálam ott tört el végképp a mécses, majd eszembe jutott ez a dal:
https://www.youtube.com/watch…
Utána hosszan ezt is hallgattam.
Colleen Hoover stílusa tényleg elképesztő. A Hopeless egy olyan könyv, amit, ha elolvastok, sosem fogjátok elfelejteni.

Minden alkalommal, amikor a kezembe veszem Sky ès Holder törtènetèt, sírok.
Mindennek ellenère, egy dologban biztos vagyok. Minden könnycsepp megtèrül, azèrt a megkönnyebbült mosolyèrt, ami az arcomon elterül az utolsó mondatok elolvasását követően ès mert átèlhettem egy ilyen gyönyörű de szívfacsaró törtènetet.
Örök kedvenc.

„Ha az èlet nehèzsegei miatt a padlón kötsz ki, kèt választásod van. Lent maradsz,vagy felállsz.”

A harmadik olvasásom az írónőtől. Kicsit aggódtam, hogy nem fogom úgy szeretni ezt a könyvet, mint az eddigieket. De be kell vallanom, hogy CoHo soha nem okoz csalódást nekem. Mindig tudja, hogyan lepje meg az olvasóit a váratlan fordulatokkal, hogyan helyezze el a valós élet problémáit, és helyezze bele a szerelmet is a könyveibe. Köszönöm Colleen Hoover.♥

Azta. Nagy hatással volt rám, tegnap már egyszerűen nem tudtam letenni, míg be nem fejeztem. Zseniális. Hoover stílusa lehengerlő, magával ragadja az olvasót, és nem ereszti. Még most is csak ez a könyv jár a fejemben, pedig már tegnap este befejeztem.
Nem volt egy szokványos történet, amire az olvasó számított a könyv kezdetén, éppen ezért szerettem meg olyan könnyen és olyan nagyon.
Dean és Sky a tökéletes páros. A múltjuk nyomott hagyott rajtuk, még ha néha észrevehetetlenül is, de hatást gyakorol rájuk.
Amikor kiderült az igazság, úgy éreztem magam, mint egy megtépázott, összegyűrt papír, amit kemény gyötrelmeken ment keresztül. Én is megtörtem. Rég gyakorolt már rám ekkora hatást bármilyen könyv is…

Egy újabb könyv, amit hatalmas felhajtás övez és ami végre eljutott hozzánk is. Nagyon kíváncsi voltam rá, hisz már nem egy szörnyű múlttal rendelkező főszereplőről olvashattunk, akiket végül mégis megtalált a szerelem és a boldogság – vajon ez a regény mennyiben tud újat mutatni ezekhez képest?

Skyt kisgyerekként fogadták örökbe és eddig otthon tanult egy kissé hóbortosnak tűnő (hisz minden dolgot tilt, ami modern: legyen az tévé, mobil, internet, számítógép) mostohaanyuka szárnyai alatt, de aki a végzős évét nem magántanulóként, hanem iskolában szeretné eltölteni. A legjobb barátnője Six, egy elég szabados és nagyvilági életet élő lány, aki miatt Skynak is (bár többé-kevésbé alaptalanul), de „nagy” híre van a korosztálya körében.
Imái végül meghallgatásra találnak és beiratkozhat a helyi középiskolába, bár nem minden úgy alakul, ahogy szeretné. Sky hamar rádöbben, hogy Six nélkül (mert a barátnője már nem tart vele az iskolába, mert egy ösztöndíjat nyert Olaszországba), a hírnevük miatt darabokra szedik a többiek. Szerencsére egy kedves, meleg srác, Breckin a pártfogásába veszi a lányt és „átveszi” Six helyét. És felbukkan természetesen a vonzó, „ügyeletes rosszfiú” is, Holder, akinek persze Sky sem tud sokáig ellenállni.
Ez lenne az alaptörténet. Ezt az akár klisésnek is nevezhető történetet persze hamar megbolygat egy nyomasztó titok, ami Sky és Holder egyre több közös időtöltésével szépen lassan előtérbe kerül. És ez a titok borzalmas, felkavaró, bár sajnos nem mondhatom azt, hogy hihetetlen. Hogy is szokták mondani? Mindig az élet írja a leghihetetlenebb történeteket. Ez most is így van, bár leírva akkor is sokak számára elképzelhetetlen lesz, hogy ilyen megtörténhet. De még erre is mondhatjuk azt, hogy ha nem is pont ilyet, de hasonló borzalmakat már olvashattunk. Akkor mégis miért mondom – több ezer másik olvasó mellett – hogy ez a történet egyedien különleges?
Számomra a szereplők miatt.

Sky egyszerűen fantasztikus karakter. Imádtam a szarkasztikus humorát, a bátorságát, a szenvedélyét, hogy képes volt szembenézni a számára legborzasztóbb dologgal is és persze a legrosszabbkor előjövő őszinteségi rohamait:-). Ahogy olvastam róla, sőt az ő szemszögén keresztül átéltem a történteket, teljesen közelinek éreztem, ő a tipikus „lány a szomszédból” szereplő.
Holder.. hát róla csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, még akkor is, ha a józan paraszti eszem azt diktálja, hogy nem, ilyen fiú nem létezik, csak a könyvekben.
Ő az a fiú, akiért elsősorban a kinézete miatt bomlanak a lányok, de csak azért, mert nem ismerik. Ha ismernék, akkor azt mondanák, hogy a kinézet egy dolog, de ami igazán vonzó, az a bensője. Ahogy Sky-jal bánik, amikor kell gyengéd, amikor kell szenvedélyes, védelmező és a lány sziklaszilárd támasza és segítsége. Colleennak sikerült megírni a XXI. század szőke hercegét, ilyen fiúról álmodoznak a lányok a szobáikban esténként és joggal.
Persze a mellékszereplőket sem hanyagolhatom el, hisz imádtam a legjobb barátot, Breckint (és dupla pirospont az írónőnek, hogy bele mert írni a könyvbe egy meleg karaktert!!!), akinek a humora és meleg szíve sok esetben segített a főhőseinknek és akiről még szívesen olvastam volna többet is; az „sms-királynő” Sixet, aki bár „rútul” cserbenhagyta Skyt, azzal, hogy elutazott, de mégis távolról is képes volt a legjobb barátnő státuszát megtartani a humoros üzeneteivel:-). Nagyon kedveltem Karent is, bár szerintem vele kapcsolatban a könyv végére megoszlanak majd a vélemények, de az önfeláldozása, amivel szinte az egész életét feladta, számomra csodálatra méltó.
És persze a legfontosabb pozitívum a történetben: Sky és Holder kapcsolata. Nagy szavak, tudom, de én még ennyire forró randikat nem olvastam, mint itt. Kettőjük között forr a levegő még akkor is, amikor csak „simán” futni mennek, de amikor egy légtérben vannak összezárva, az nemcsak számukra, de számunkra is kínzás már egy idő után:-). Ahogy Sky vágyik a fiú után, Holder pedig mindent megtesz azért, hogy a lány érezze, akarja őt, hogy fontos legyen a számára és ne akarjon mást… Erről szerintem napokig lehetne mesélni:-).
A háttértörténet és a nagy rejtély pedig olyan, mint egy kirakós játék. Egyes darabjait gyorsabban, másokat lassabban tudunk a helyére illeszteni, amiben nagy segítséget nyújt az időközönkénti múltba való utazás; és mire összeáll az egész, addigra rájövünk, hogy minden apró utalásnak, minden, számunkra értelmetlennek vagy nem odaillőnek való résznek jó oka volt.
A könyvben emellett rengeteg szójáték van, amire nagyon kíváncsi leszek, hogyan lesz megoldva a végleges fordításban (mi még nem a végleges variációt olvastuk). Angolul nagyon ötletesek és jópofák, de az biztos, hogy magyar nyelvre átültetni őket nehéz dió lesz…

Összességében ez a történet, ahogy a fülszövegében is le van írva, „elvarázsol, magával ragad, transzba ejt.” Egyszerűen nincsenek rá jobb szavak, hiába kerestem. Vannak olyan könyvek, amelyek megérintenek, a lelkedbe hatolnak és bár hasonló történeteket találni máshol is, de valahogy az írónő mégis képes úgy megírni a regényét, hogy különlegesnek, egyedinek érezd, mintha sosem olvastál volna még csak hasonlót sem. Ez a könyv pont ilyen. Bevallom, most már én is „Hopeless-rajongó” vagyok, a könyvet pedig valahová előre fogom tenni a könyvespolcomon, mert biztos vagyok benne, hogy időről-időre újra előveszem és elolvasom.

Egy kis extrával – az első randi Holder szemszögéből – bővítve:
http://www.kellylupiolvas.com/2014/04/colleen-hoover-ho…

Hat csillagot nem lehet adni?
Mert szívesen megtenném! Az egekbe repítette, aztán a mélybe tiporta az érzéseim.
El kell olvasnotok!!! most már értem a 100%os értékelési arányt Bővebben:
http://mfkata-about.blogspot.hu/2014/04/colleen-hoover-…

„Ha az élet nehézségei miatt a padlón kötsz ki, két választásod van. Lent maradsz, vagy felállsz, leporolod a nadrágodat, s emelt fővel továbbmész. Én az utóbbi mellett döntöttem.”

Nagyon nem erre számítottam az olvasás során. Azt gondoltam, hogy megint egy sablonos történetet olvasok majd, gimis szerelmespárral, barátokkal, kínlódásokkal, apró titkokkal. Hát mennyire, hogy nem ezt történt, és mennyire örülök neki.
Sky és Dean szerelme csodálatos volt. Végre nem egy olyan szerelem, ami jaj-nagyon-tetszel-de-húzzuk-egymás-agyát-és-ne-jöjjünk-össze kapcsolat volt, hanem egy mindent elsöprő szerelem. Ott voltak egymásnak, tényleg szerették egymást, ahogy én is őket. :)
Imádtam a kíváncsivacsit, a repülőteres pillanatokat, na meg persze mindent. Biztos, hogy többször is újrafogom olvasni.
Gyönyörű volt ez a könyv. Minden tiszteletem Colleen Hoover-é.

Ez a könyv megint úgy került a kezembe, hogy nem tudtam róla semmit azon kívül, hogy COHO mindig elbűvöl.
Ilyen jegyzeteket írtam fel magamnak: tipikus jó fiú, aki szenved, szenvedő lány, farmer- fehér póló kombinációtól való elalélás off , könnyedén mondják ki, amit gondolnak. Amikor ezek a megjegyzeseim születtek úgy gondoltam, hogy átlagos romantikus könyv lesz átlagos, várható drámákkal. off Amit kaptam azt gondolni sem mertem. A kezdeti furcsaságokra bravúrosan, ötletesen mind magyarázatot kaptunk és én nem győztem csodálkozni.
off
Csak így tudom lezárni: nekem nagyon tetszett, KÉRLEK olvasd el te is.