Mi mindent érdemes kockára tenni a szerelemért?
Auburn Reed huszonegy éves korára már mindent elveszített, ami valaha fontos volt neki. A lány azért küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, így csakis kitűzött céljaira összpontosít, és nem engedheti meg magának a hibákat. De amikor munkát keresve belép egy dallasi műterembe, váratlanul éri az erős vonzalom, ami elfogja az ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt.
Most az egyszer Auburn mer kockáztatni, és a szívére hallgat, ám hamarosan felfedezi, hogy Owen súlyos titkot rejteget. Múltjának árnya tönkretehet mindent, ami fontos Auburn számára, és a lány egyedül úgy teheti sínre az életét, ha kizárja belőle a fiút.
Ahhoz, hogy megmentse a kapcsolatukat, Owennek nincs más dolga, csak vallomást tenni. Ám ebben az esetben a vallomás sokkal ártalmasabb lehet, mint maga a bűn.
A csodálatos és kivételes stílusú Colleen Hoover egy újabb mélyen megható történetet mesél arról, hogy az igaz szerelem és a… (tovább)
Confess – Vallomás 1305 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2015
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Rubin pöttyös könyvek Könyvmolyképző
Enciklopédia 34
Szereplők népszerűség szerint
Owen Gentry · Auburn Reed · Adam · Callahan Gentry · Emory
Kedvencelte 201
Most olvassa 34
Várólistára tette 270
Kívánságlistára tette 313
Kölcsönkérné 8
Kiemelt értékelések
Zsínorban olvasom Colleen könyveit, és egyik jobb mint a másik. Azonban a Confess nem ugrotta meg a It ends with us szintjét.
A könyv erőssége egyértelműen az egyediség volt ami Hoover minden könyvére jellemző. Itt most nem playlistet kaptunk tele zenékkel, nem is szép verseket, hanem megfestett, valós képeket, melyek szorosan kapcsolódnak a történethez. CoHo ténylegesen talált egy művészt aki vászonra vitte a válogatott – igaz – vallomásokat, és ez szerintem több mint fantasztikus.
Szintén erősség volt a jelen és a múlt kapcsolata. Logikusan felépített, tipikus utolsó oldalakon kiderülő cselekmény.
A karakterek és a szerelmi szál azonban nem nyerte el a tetszésemet. Főszereplőink alapvetően jó emberek, de mindkettőjüknek van egy kiemelt jó tulajdonságuk, ami túl van nyújtva a kelleténél, s ezáltal frusztrálónak éreztem a cselekedeteiket.
A romantika számomra erőltetett volt, továbbra se hiszem, hogy egy felszínes pár órás ismertség után ilyen szinten lehet kötődni valakihez.
Ne higgyétek hogy rossz könyv, mert nem, sőt! De én azt ajánlom hogy először mindenképp ezt olvassátok el, és utána vegyétek kézbe a Velünk véget ér c. könyvet, mert fordított esetben ti is nagyvalószínűséggel csalódni fogtok.
Spoiler-mentes részletes vélemény: https://missreaders.com/books/details/35
Nagyon tetszett, viszont úgy éreztem, hogy valami még hiányzik belőle.
A vallomások ötlete nyűgözött le a legjobban. Némelyik vicces, némelyiket pedig fájó szívvel olvastam. Imádtam, hogy az általuk inspirált festményeket bemutatták a könyvben is.
A főszereplők szerethetőek, kedvelhetőek. Auburn és Owen élete is eléggé titkokkal teli, amikről szépen lehull a lepel a cselekmény folyamán. Hát, azért voltak itt meglepetések! Kissé számomra hihetetlen volt a szerelem kialakulása, ami már-már egyik percről a másikra történt meg.
Nem egy kifejezetten eseménydús történet, de azért unatkozni sem hagy. A romantikusokból már jól ismert sablonok is megtalálhatóak benne, de mégis tud meglepetést is okozni. Valami viszont akkor is hiányzott belőle.
Ismeritek azt az érzést, amikor gyermekként, lelkesen elterveztek egy napsütötte délutánt a szabadban, ahol tervetek szerint sokat fogtok kacagni és élvezni a nap minden percét? De az ég váratlanul beborul, oda a napotok, a jó kedvetek és várnotok kell, míg újra elő nem bukkan a zápor után a napocska és felszárítja a fűre hullott cseppeket. Ehhez pedig türelem kell. De végeredményében nem számít mert hiába húzta keresztül az eredeti terveteket, az esőnek is meg van a maga varázsa. Miután pedig elvonulnak a felhők és újra kisüt a nap, még értékesebb a szemünkben a napfény jelenléte.
Valahogy ezt éreztem ennek a könyvnek a kapcsán. Másként terveztem és azt hittem kevesebbet fogok sírni, habár jelen volt az a megszokott CH humor, de valami mégis volt a levegőben amitől nem tudtam felengedni és borúsnak éreztem a hangulatát. De ezzel együtt is egyszerre volt nyugtalanító és békés, ki érti ezt? :) De azt hiszem emiatt az ellentétes érzések miatt lett egy sajátos aurája a történetnek, amit nem tudok meghatározni, hogy miért, de valamilyen megfoghatatlan módon elvarázsolt.
Sírással indítottam és a szememből könnyeket kipislogva tettem le a könyvet.
De a végére minden kérdésemre választ kaptam és kisütött a nap.
Szerettem a cím jelentőségét. De tényleg, vajon hány olyan titkunk és gondolatunk van, amit soha senkinek nem mondunk el, de ott harsog a fejünkben?
A felénél jártam, amikor rányomtam a kedvenc gombra. Szerettem ezt a párost, Owent különösképp, talán nincs is ilyen gyengéd és önzetlen ember a világon, de mesebeli valójával megfogott :)
“Örökké szeretni foglak. Még akkor is, amikor már nem tudlak.”
Colleen Hoover szereti kockára tenni az olvasói érzelmi világát, hiszen most is egy mélyérzésű és elgondolkodtató történetet olvashatunk tőle, amiben ráadásul gyönyörű festmények lelhetők fel.
Az biztos, hogy már a prológusban készíthető a zsebkendő, mert szem nem marad szárazon ilyen bevezetés után. Engem is mélyen megérintett Adam és Auburn kamasz szerelme, ami sosem kapott esélyt arra, hogy kiteljesedjen és örökké tartson.
Öt évvel később, Auburn felfigyel egy helyre, ahol különös vallomások vannak kitéve az ajtóra. Itt ismerkedik meg a jóképű, ámbár zűrös festővel, Owen-nel, akivel szoros kötelék alakul ki közöttük, mégis a háttérben megbúvó titkok többször belerondítanak a kapcsolatukba. Ahogy haladunk előre a történetben, többre is fény derül, ami meglepetést okoz számukra.
Megdöbbentő, szomorú és lehengerlő. Ez a három szó jut eszembe, ha a Vallomás című könyvre gondolok.
CoHo-t nehéz nálam letaszítani arról a piedesztálról, amire felemeltem, mert eddig még egyik írásában sem csalódtam, amit tőle olvastam.
Colleen írjon bármit is, abból mindig egy mestermű lesz. Nem tudom, hányszor leszek még képes az írónőt dicsérni, mert nemsokára már minden pozitív szót elhasználok, és már csak önmagamat ismételni leszek képes.
A Confess – mint minden egyes coho könyv – is annyi érzelemmel van tele, annyi szenvedéllyel. Az, hogy tudtam, a vallomások tényleg más emberek igazi titkai, nem pedig csak kitaláltak, csak még mélyebb hatást gyakorolt rám olvasás közben.
Papírzsepire most nem volt szükségem, de attól még tényleg nagyon megérintett a könyv. Mindjárt az eleje olyan szívszaggatóan indul, aztán az egészet körüllengi a titokzatosság, és a vége… Jaj, hát a befejezés valami csodálatos lett!♥
Owen és Auburn nagyszerű karakterek, akiket tényleg a sors hozott újra össze. Tetszett Auburn eltökéltsége, hogy harcol azért, akit a legjobban szeret. Lydiat és Treyt pedig legszívesebben megfojtottam volna, amiért ennyire kihasználják és bántják szegényt.
Owen története pedig tényleg egy OMG ;) Nagyon ledöbbentem, amikor kiderült, hogyan is kapcsolódik az élete Auburnéhez. És imádtam!
Első 50 oldal után azt gondoltam, hogy szerencse, hogy nem ez volt az első könyvem a szerzőtől, mert nem biztos, hogy még olvasnék tőle. Nem tetszett, hogy ennyire hangsúlyozva volt, hogy vannak dolgok, amiket soha nem mondhatunk el. S miért próbálunk belelátni más fejébe, hogy hogyan fogadná, ha mégis elmondanánk?
Ahogy túllendültem a nehézségeken, amelyek lehet csak nekem voltak azok, nagyon fordulatos, érzelmes, megrázó történet lett belőle.
Bár kisebb értékelést akartam adni, de nem tudok és nem is akarok.
Nagy levegő, mit is írjak. Sok könyvet olvastam már az írónőtől, de ez annyira nem nyűgözött le. Talán azért, mert már az elején egy akkora érzelmi sokkal indít, amit nehéz túlszárnyalni. Danielle Steele könyveiben pont ezt nem szerettem, még akkor sem, ha a vége jó lett.
Az teljesen világos, hogy Auburn bármit megtenne spoiler
És ezt egyesek, a szemét Lydia és Trey rendesen ki is használják. Őket nagyon tudtam utálni.
De OMG, azaz Owen? Aranyos volt, meg vicces, de nem az igazi. Nem volt elég erőteljes személy. Bár a vége szépen le lett zárva, különösen az utolsó fejezet, ami nagyon megfogott. Azért papirzsepire nem volt szükség.
A teljes értékelés elérhető a blogomon:
http://niitaabell.blogspot.hu/2018/02/colleen-hoover-co…
„A Confess engem teljesen elvarázsolt. Olyan erős érzelmi töltettel indul, ami túlcsordult a szívemen. Az első lapokon megragadt, s ha lenne is hibája, egyszerűen az sem érdekelne, mert pont így szerettem meg, ahogy van. Senki sem tökéletes – a könyvek sem, s pont ettől vált igazán szerethetővé. Szerettem az egyedi gondolatokat, a visszatérő szófordulatokat, melyek erős nyomatékot adtak a szavak mögötti érzelmeknek. Szerettem az illusztrációkat, melyeket képes voltam percekig elnézegetni. Csak ennyi időre álltam le az olvasással, míg visszatértem a képekhez. Az utolsó szóig nem ereszt. Boldog vagyok, hogy olvashattam, mert hozzáadott a saját életemhez is. Egy újabb csodálatos Colleen Hoover alkotás.
A Confess egyszerre szól a családi kötelékek fontosságáról és a szerelem mibenlétéről. Megmutatja, mennyire erős érzelmeket vagyunk képesek táplálni egymás iránt, s hogy bármeddig hajlandóak vagyunk elmenni, ha egy szerettünk bajba kerül. ”
Kezdem azt érezni, hogy egyre jobban szeretem Colleen Hoover könyveit, habár valamiért mindig nehezen kezdek neki egy-egy újabb kötetének, kezdetben lassan haladok az olvasással, ám utána egyre izgalmasabb lesz és végül azon kapom magam, hogy képtelen vagyok letenni.
Kezdetben egyikük sem mer kockáztatni, de ahogy haladunk előre a cselekményben, hamar világossá válik, hogy Auburn és Owen között valami sokkal mélyebb és régebbről leledző kapocs van, amit egyszerűen nem éri meg veszélybe sodorni…
Auburn és Owen is sokat küzdöttek önmagukkal, hogy végül méltók legyenek a másik érzelmeire.
Nekem mindketten szimpatikusak voltak, habár nem mindig értettem egyet Auburn tetteivel. Elfogadtam, hogy mit-miért tesz, de akkor sem hittem el, hogy ennyire alárendeli magát, valamint beletörődve függ Lydia és Trey kettősétől. Sokszor elkeserítő volt és a fejemet fogtam.
Végig éreztem a szereplők között a kémiát, az elfojtott vágyakozást, ami nagyon nehezen akart csak beteljesülni, de amit imádok, mert minél nehezebben kapják meg egymást, én sajnos annál jobban szórakozom. Tudom, kicsit beteges, de ha minden egyszerűen menne, akkor a cselekmény sem lenne olyan fordulatos. ;)
A kötetben szereplő festmények mind – mind csodálatosnak bizonyultak és ezektől csak még kiemelkedőbb lett számomra az egész regény.
Olvasás után megnéztem a sorozatot és habár sajnos sok mindent megváltoztattak, alapjában véve az is tetszett és a szereplőket is hasonlóan képzeltem el. Az Owent játszó színész kiköpött Jamie Dornan volt.
Bővebben:https://klodettevilaga.blogspot.com/2019/09/konyvkritik…
Nem akarom összehasonlítani az It ends with Us-al, mert lényegesen különbözik a kettő, mind tartalmilag, mind a szereplőket illetően.
Amivel először megfogott magának, az mindenképp a vallomásos cetlik voltak. @Everglow adta meg a löketet a könyvhöz, és akkor még nem nagyon olvastam utána, fogalmam sem volt a történet alapjairól. Ezúton is köszönöm neki, hogy az olvasásra késztetett.
Még tegnap este kezdtem el olvasni. Kicsit fáradt voltam és ez úgy szokott megmutatkozni rajtam, hogy bármit is csinálok, könnyezek. Ezt, ha hozzáadjuk ahhoz, hogy a prológusban mi történt… nos, igen, kicsit bőgni kezdtem, és inkább hagytam mára.
Tényleg nem akarom összehasonlítani az IEWU-al, de ez nem ragadott magával annyira, nem érintett mélyen, nem éreztem mély depressziót és fájdalmat olvasás közben. Egyszerűen csak hagytam, hogy a lapok magukkal vigyenek, nem törődve az idővel és a hellyel, de az érzés, amit maga után hagyott, nem mérhető az előző olvasáshoz.
Auburn karaktere hozta azt, amit elvártam tőle, egyáltalán nem csalódtam a viselkedésében és a döntéseiben.
Owen. Hm. Igaz, nagyon erősen próbálkozott azzal, hogy felgyűrkőzze magát a toplistára, de valahogy mégsem jött össze neki.
Treyt meg szívem szerint elküldeném a meleg égövre. Még fizetném is az útját, ha magával vinné az anyját.
A műfaj kedvelőinek mindenképp kihagyhatatlan. ❤
Népszerű idézetek
– Van, hogy sok mindent szeretünk valakiben, de mégsem szeretjük őt magát.
75. oldal
– Örökké szeretni foglak. Még akkor is, amikor már nem tudlak.
[…]
– Én is örökké szeretni foglak. Még akkor is, amikor már nem kéne.
[…] vannak emberek, akiket szép lassan megismerünk, és vannak, akiket mintha már a legelső pillanattól kezdve jól ismernénk.
182. oldal
– Félek, hogy senki mással nem fogok ilyet érezni – suttogom.
Owen megszorítja a kezem.
– Én meg attól félek, hogy mással is fogsz ilyet érezni.
267. oldal
Az ember csakis akkor jön zavarba, ha érdekli, mit gondol róla a másik.
43. oldal
– Annyira szeretlek! – szól Adam elfúló hangon, amiből süt a félelem. – Örökké szeretni foglak. Még akkor is, amikor már nem tudlak.
Szavai hallatán még hevesebben zokogok.
– Én is örökké szeretni foglak. Még akkor is, amikor már nem kéne.
16. oldal
Félek, hogy ha csak egyszer is a szívemre hallgatok, akkor soha többet nem leszek képes ügyet sem vetni rá.
266. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Vi Keeland: Fiatal szerető 89% ·
Összehasonlítás - Vi Keeland: A beosztott 87% ·
Összehasonlítás - Vi Keeland: Órákon át kívánlak 86% ·
Összehasonlítás - Cora Reilly: A vágy hatalma 93% ·
Összehasonlítás - Vi Keeland: Hívatlan vendég 92% ·
Összehasonlítás - Vi Keeland: A kemény főnök 88% ·
Összehasonlítás - Vi Keeland: Szerelmi háromszög 86% ·
Összehasonlítás - Barbara O'Neal: Amikor még hittünk a sellőkben 85% ·
Összehasonlítás - Lucy Score: Karácsonyra állni fog! 85% ·
Összehasonlítás - Lynn Painter: Mr. Téves Szám 85% ·
Összehasonlítás