Kalózköztársaság 16 csillagozás

A Karib-szigetvilág kalózainak igaz története, és az emberé, aki térdre kényszerítette őket
Colin Woodard: Kalózköztársaság

A ​Feketeszakállhoz, „Black Sam” Bellamyhoz, és Charles Vane-hez hasonló hajóskapitányok, kalóztársaikhoz csatlakozva létrehozták a „Suhanó Bandát” és ezzel megalapították a Kalózköztársaságot – a nyers, egyedi, és túlságosan is rövid demokráciát a Bahamákon. Szerződéses szolgákból szabadok lettek, a feketékből és a menekült rabszolgákból egyenlő jogú polgárok, vezetőiket pedig szavazással választották meg vagy távolították el.

Azáltal, hogy elvágták a kereskedelmi útvonalakat, kifosztották a rabszolgahajókat, és elszakították Európát az Újvilágtól, a Kalózköztársaság alapjaiban rázta meg az imperializmust, és tüzelte azokat a demokratikus érzelmeket, amelyek később az amerikai szabadságharchoz vezettek. Szereplőik a közemberek szemében hősökké lettek, és most, ebben a korábban soha el nem mesélt történetükben, a dicsőséges Kalózköztársaság újra életre kel.

„A Kalózköztársaság ideális tengerparti olvasmány – lendületes, színes és bővelkedik valóságos… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2007

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Sötét örvény Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
480 oldal · ISBN: 9789633739815 · Fordította: Ferencz Tamás
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
480 oldal · ISBN: 9789633739822 · Fordította: Ferencz Tamás
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2015
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633739792 · Fordította: Ferencz Tamás

1 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 3

Most olvassa 6

Várólistára tette 53

Kívánságlistára tette 46

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Cs_N_Kinga P>!
Colin Woodard: Kalózköztársaság

Colin Woodard: Kalózköztársaság A Karib-szigetvilág kalózainak igaz története, és az emberé, aki térdre kényszerítette őket

Ezt a könyvet nem nekem írták, de ez egyáltalán nem a könyv hibája. Nem igazán vagyok egy nagy kalózrajongó, viszont aki annak érzi magát, csak ajánlani tudom. Volt benne pár megdöbbentő tény, és 5-6 híresebb kalózt vesz jobban górcső alá, illetve a történelemmel is együtt haladunk. Érdekes volt még a Hannover ház és a jakobiták párhuzamba állítása és hogy mennyi minden mennyi mindennel függ össze. az 1600-as évek vége illetve 1700-as évek eleje volt benne, nem titkolva hogy a tengerész/matróz élet mennyire pocsék is volt akkoriban. Onnan kezdve hogy, hogy toborozták őket, addig bezárva, hogy ha egyáltalán túlélték az utat ki se fizették őket….. nem is csodálom, hogy átálltak a kalózokhoz, bár csöbörből vödörbe, mégis a kilátástalanság….. Bár már nem élnek fájt a szívem ezekért az emberekért. Szóba került az is, hogy egy ideig egy pár kalóz törvényesen kalózkodott és sok más is. Érdekes volt, néhol száraz, de többnyire élvezhető. Egy olvasásnak jó volt.

Anastasia99>!
Colin Woodard: Kalózköztársaság

Colin Woodard: Kalózköztársaság A Karib-szigetvilág kalózainak igaz története, és az emberé, aki térdre kényszerítette őket

Mindig is vonzottak a kalózok – fogalmam sincs, miért – így egyértelmű volt, hogy ezt elolvasom.
Az ismeretterjesztő besorolása miatt egy történelem könyv szintű írásra számítottam. De nagyon kellemesen csalódtam. Inkább leíró regény hatását keltette, mint ismeretterjesztő. Kicsit érezhető volt, hogy a szerző kalózrajongó és néha már-már logikátlanul védte az erkölcseiket. Egyébként teljesen történelem hű maradt, ami nagyon tetszett. Részletes volt, mégsem unalmas, szinte faltam a fejezeteket.
Kedvenc lett! Ajánlom minden kalóz- és történelemrajongónak! :)

Joshua182>!
Colin Woodard: Kalózköztársaság

Colin Woodard: Kalózköztársaság A Karib-szigetvilág kalózainak igaz története, és az emberé, aki térdre kényszerítette őket

A bennem élő gyermek a mai napig rajong a kalózokért, már csak ezért is volt itt az ideje, ha évtizedes késéssel is, elmélyedni kicsit a történelmükben.
Már az elejétől érződik, hogy alapos kutatómunka előzte meg a kötet megírását: több, mint 700 hivatkozás található a szövegben, amelyek „normál”, szöveggel megegyező betűméretű jelölései számomra eléggé szétforgácsolták a cselekményt. Bár valódi cselekményről tulajdonképpen nem is beszélhetünk, hiszen ez egy kronológiai sorrendbe szedett, történelmi áttekintése a leghíresebb kalózok élet- és karriertörténetének, regényes stílusban megírva. Az említett hivatkozások jelölései pont ebből zökkentettek ki, ezért konstans ambivalencia jellemezte az igencsak hosszúra nyúló olvasásom: kalandregénynek túlságosan tárgyilagos és száraz (főleg a dialógusok hiánya miatt), történelemkönyvnek túlzottan regényes a humoros közbevetések, illetve az író feltételes módú eszmefuttatásai révén. Végeredményben talán mégis inkább történelemkönyvként kezeltem, a megosztott adat- és információhalmaz miatt, amit apró dózisokban, lassan fogyasztottam, de mindenképpen a könyv erényei közé vésném fel, mert a lehető legpontosabban próbálja rekonstruálni a kalózkapitányok életét. Jelentős mennyiségű életrajzi és történelmi adat, beágyazva a világtörténelmi események sodrába, az aktuális politikai, gazdasági, és társadalmi viszonyok figyelembevételével, így az olvasó kontextusba tudja helyezni a leírtakat. Mindezt térképek, ábrák és érdekes információk tömkelegének segítségével (pl. egy úri paróka abban az időben többe került, mint egy szobalány éves bére, vagy egy uncia arany).
A téma kedvelőinek mindenképpen megér egy próbálkozást a rengeteg háttérinformáció és sok érdekes karakter miatt. Külön említést érdemel az igényes külcsín, az impozáns, keménytáblás kiadást öröm volt forgatni.

bfg3 P>!
Colin Woodard: Kalózköztársaság

Colin Woodard: Kalózköztársaság A Karib-szigetvilág kalózainak igaz története, és az emberé, aki térdre kényszerítette őket

Egy másik kalózokról szól könyv olvasása után keresgéltem tovább a témában, így találtam a könyvet. Mivel szorosabb témája, a kalózkodás aranykora sokban átfedi a fenti könyvét, magától adódik az összehasonlítás.
Bár ismeretterjesztő műről van szó spoiler, nem jellemzi társának széles történelmi perspektívája, és erőteljes forráskritikája. De épp mert nem markol akkorát, sokkal több részlettel szolgál az aranykor alakjairól. Nemcsak kalózéveik, de születésük, gyermekkoruk, további sorsuk (olykor feltételezett) történetébe is bepillanthatunk. A legnagyobb kalózvezérek mellett tisztjeik, kevésbé híres társaik is tiszteletüket teszik a lapokon. Annak örültem még nagyon, hogy az egyes alakok élete párhuzamosan bontakozott ki, így sokkal jobban el tudtam helyezni az időben a kortársakat – ez a másik könyvben kissé nehézkes volt.
A legérdekesebb figura talán Woodes Rogers. A róla kibontakozó kép alapján nem lehetett egy kellemes ember, viszont jókora makacsság és maximalizmus szorult belé: ha elhatározott valamit, bármi áron megpróbálta jól csinálni. Bár maga egyetlen kalózt sem fogott el, az ő kitartásának és munkájának köszönhető, hogy a Bahamák kalózfészekből a kalózvadászok bázisává vált.

Belle_Maundrell >!
Colin Woodard: Kalózköztársaság

Colin Woodard: Kalózköztársaság A Karib-szigetvilág kalózainak igaz története, és az emberé, aki térdre kényszerítette őket

Kicsit a történelem tankönyvek sztorizgatós részére emlékeztetett. Alapvetően a kalózkodás elég hálás téma, én is szívesen olvasok róluk és gyermekkorom második plátói szerelme is egy szép kalóz volt :D, de most kifejezetten sajnálom, hogy az író nem kerekített belőle valami izgi kalandregényt, hanem végig tényszerű maradt. Így is voltak érdekes részek, de néha picit száraznak és vontatottnak éreztem. Viszont tényleg sok új tudással szolgált, én pl. eddig egyáltalán nem tudtam a kalózok jakobita kötődéséről.
Összességében tetszett, lehetett volna mozgalmasabb is, de biztos remek háttér lesz egy kalandosabb, de kevésbé részletgazdag könyvhöz vagy filmhez.

1 hozzászólás
Ashni>!
Colin Woodard: Kalózköztársaság

Colin Woodard: Kalózköztársaság A Karib-szigetvilág kalózainak igaz története, és az emberé, aki térdre kényszerítette őket

Ho, Ho, ho :) Kalóznak lenni jó!
Szuper kézikönyv a kalózok világából, világáról.
Könnyű kis olvasmány. Rendkívül szórakoztató.
Mélyre szántó gondolatok nélkül :)

Mary_J>!
Colin Woodard: Kalózköztársaság

Colin Woodard: Kalózköztársaság A Karib-szigetvilág kalózainak igaz története, és az emberé, aki térdre kényszerítette őket

Olyan hullámzó élmény volt olvasni, mintha én is a vad vizeken hánykolódnék :))
Alapvetően tetszett, ugyan nem vagyok profi a témában, de elég szépen összeszedett ismeretterjesztő kötet a kalózkodás aranykoráról. A stílusa is teljesen élvezhetően indult, viszont bevallom kb a háromnegyedétől már kezdett egy kicsit sok lenni, elkezdtünk végig száguldani a főbb momentumokon, a valamely formában dokumentált eseményeket és a kezdett kissé unalmasabb tényfelsorolásba átmenni az egész. Talán ha kicsit több időt hagyok rá akkor kevésbé lett volna ilyen érzésem. De az biztos, hogy a kalózodéról a legtöbb dolgot már tudom!

hanichupor>!
Colin Woodard: Kalózköztársaság

Colin Woodard: Kalózköztársaság A Karib-szigetvilág kalózainak igaz története, és az emberé, aki térdre kényszerítette őket

Nagyon változékony volt a számomra ez a könyv. Alapvetően nagyon szeretem a kalózokat és érdekes volt ennyire realisztikusan látni, hogy milyen események és körülmények vezettek a kalózkodás kialakulásához. Voltak részei a könyvnek, amit nem tudtam letenni és csak úgy faltam az oldalakat, de voltak részek, amik vontatottá, szárazzá váltak és ha ilyen részhez értem napokig kedvem se nagyon volt ahhoz, hogy folytassam a könyvet.


Népszerű idézetek

Joshua182>!

A hajó eléggé valódinak tűnt, kezdve a vászon szagától, a vaskos kenderkötelek érdes csomóiig. A legénység képe viszont kevésbé volt letisztult, egy keverék társaságot láttam popkulturális áthallásokkal: fejkendők és fülbevalók, itt egy szemkötő, ott egy faláb, papagáj a kapitány vállán, kések és rumosüvegek körbe mindenütt. Ilyen képzeteink vannak az enyhén vészjósló mosolyú férfiakról, akik közhelyeket mormognak, gyakran megszakítva azokat a jellegzetes „Grrrr!”-rel. Rájöttem, hogy minden népszerűségük ellenére – mozifilmek ide, vásárlásnépszerűsítések oda – még mindig nincs valós képem arról, kik is voltak valójában a kalózok.

16. oldal

Colin Woodard: Kalózköztársaság A Karib-szigetvilág kalózainak igaz története, és az emberé, aki térdre kényszerítette őket

Joshua182>!

Egyes becslések szerint, ha minden angol matróz egészséges lett volna és dolgozott volna, akkor is csak körülbelül a kétharmadát tették volna ki a kereskedő- és hadiflottákhoz szükséges emberi létszámnak. (77) Mindkét szolgálat szívesen fogadta a jelentkezőket – a haditengerészet két hónapnyi pénzjutalmat (78) ajánlott fel annak, aki jelentkezik hozzájuk –, de így is kevés volt a vállalkozó szellemű ember. Az a mondás járta: „aki jókedvéből száll tengerre, az szórakozásból megy a pokolra". (79) Csak a balgák és naiv fiatalok csatlakoztak önként, az olyan kalandvágyó vidékiek, mint Sam Bellamy, de a hozzá hasonlók közel sem voltak elegen.
A kereskedők így kénytelenek voltak agresszív lépésekhez folyamodni a létszám feltöltéséhez. Egyesek „lélekvadászokat", vagyis olyan embereket fogadtak fel, akik a tengerész Edward Barlow szerint körbejárták a fogadókat és kocsmákat, „hogy elcsábítsák, akiket vidékinek vagy idegennek gondoltak… vagy akikről úgy hitték, nem találták meg helyüket, vagy nem kaptak munkát, és céltalanul bolyongtak az utcákon". (80) A lélekvadászok magas fizetést és előleget ajánlottak ezeknek a naplopóknak, ha aláírják nevüket a pontozott vonalnál. Akik megtették, nemsokára egy induló hajón találták magukat alulfizetett tengerésztanoncként, miközben lelkesítőjük több hónapnyi fizetésüknek megfelelő járadékot rakhatott zsebre. Más kapitányok a „felhajtok" szolgálatait vették igénybe, akik részeg vagy eladósodott tengerészeket kerestek fel, és megpróbálták meggyőzni őket, hogy írják alá a jelentkezést italért vagy a tartozásaik kifizetéséért cserébe. Ha nem jártak sikerrel, a különösen gátlástalanok közülük egyszerűen megbilincselték és elrabolták a részeg matrózokat, és éjszakára bezárták őket, majd eladták a kereskedelmi hajók kapitányainak. Akármilyenek is voltak a körülmények, az új tengerész a törvény szerint köteles volt a hajót szolgálni, egészen addig, amíg az nem teljesítette a hónapokig, néha évekig tartó útját.

53. oldal

Colin Woodard: Kalózköztársaság A Karib-szigetvilág kalózainak igaz története, és az emberé, aki térdre kényszerítette őket

Joshua182>!

A tengerészek még a mezőgazdasági munkásoknál is alacsonyabb szinten álltak Anglia társadalmi hierarchiájában. A történész David Ogg szerint úgy bántak velük, mint akik „alig különböznek a bűnözőktől „ (98), és aXVIII. századi esszéista és kritikus, Samuel Johnson szerint is ugyanaz jutott osztályrészül nekik, mint a raboknak, csak ráadásként hozzájött a vízbefúlás lehetősége is. (99)
A matróz mesterség rendkívül kockázatos volt. Sérvet kaphattak a hordókba pakolt nehéz terhek kézi szállítása közben, ráadásul, ha a hordók időnként elszabadultak, levihették a rakodók ujját, vagy összezúzhatták a lábaikat. (100) Az úton rendszeresen meg kellett igazítani a hajó vászonvitorláit, vagy kötelekkel a fedélzetről, vagy magasra, az árbocra mászva. „Gyakran felébresztettek minket, alig fél óra alvás után, és félig ébren, félig álomban, egyik lábunkon cipővel, a másikkal mezítláb fel kellett másznunk a főárboc vagy az orrárboc tetejére, leszedni a felső vitorlákat – emlékezett vissza Edward Barlow tengerész 1703-ban. – Viharos időben, amikor a hajó úgy dülöngélt és hánykolódott, mintha egy nagy malomkő gurulna egyik oldalról a másikra, be [kellett] vonnunk és rögzítenünk a vitorlát, miközben fölöttünk az ég, alattunk a víz, a leendő hullámsírunk kavargott odalent.” (101) Egyesek a halálba zuhantak, másokat a felcsapó víz mosott le a fedélzetről, vagy a lezuhanó vitorlázat csapott agyon. (102)
A tengerészek a hideg ellen gyapjúruhát viseltek, a vízpermet és az eső ellen pedig bőrsapkát és kátránnyal bevont kabátot. (103) Nem volt ritka, hogy télen több napot töltöttek ugyanabban az átázott ruhában, és emiatt megbetegedtek vagy meghaltak. A trópusi területeken ing nélkül dolgoztak, minek köszönhetően a bőrük erősen leégett.[…]
A hajó belseje sem nyújtott jobb menedéket. A kereskedelmi hajók legénységét egy közös kabinba zsúfolták össze a hajó orr-részében, ahol az ingadozás a legerősebb volt. Sűrűn, tömött sorokban aludtak a függőágyaikon a sötét és gyengén szellőző helyiségben, amely bűzlött a hajófenék alján összegyűlt víztől és a mosdatlan testektől. Hemzsegtek a szalmonellafertőzést, tífuszt, pestist és egyéb betegségeket terjesztő tetvek, patkányok és csótányok. […]
Az ételek szó szerint gyomorforgatóak voltak. A tengerészek étrendjében alapvetőnek számító sózott marha- és disznóhús legjobb esetben szárazon és keményen került ki a hordókból, rosszabb esetben pedig rohadtan és kukacosan. Becsukták a szemüket, mielőtt beleharaptak a „penészes és bűzlős" kétszersültbe, hogy ne lássák a bennük nyüzsgő férgeket és zsizsikeket. Néhány tengeren töltött hét után az édesvízkészlet bezöldült és megbüdösödött, ami tovább rontott a hasmenéssel és véres széklettel járó járványokon. A matrózok víz helyett inkább alkoholt ittak, mégpedig hatalmas mennyiségben. A Királyi Haditengerészet minden férfinak fél pint rumot és egy gallon sört adott ellátmányként naponta, ami azt jelentette, hogy a legénység az idő legnagyobb részében részeg volt. (107)

58-59. oldal

Colin Woodard: Kalózköztársaság A Karib-szigetvilág kalózainak igaz története, és az emberé, aki térdre kényszerítette őket

Joshua182>!

Egy hét múlva beértek a kikötőbe, elevezve az óriási erőd, a Castillo de San Marcos alatt, hogy hírt adjanak Amerika történelmének egyik legnagyobb tengeri szerencsétlenségéről. (257) A tíz hajóval és az ezer tetemmel együtt hétmillió pezó értékű kincs (258) hevert szétszórva Kelet-Florida partjainál, olyan sekély vízben, hogy egy jó búvár a legnagyobb részét könnyedén elérhette.
A hírek a pestisnél is gyorsabban terjedtek Amerika-szerte, St. Augustine-tól és Havannától Jamaicáig és a Bahamákig. Hajóparancsnokok vitték Charlestonba, Williamsburgbe, Newportba és Bostonba. A többit megtette a Boston News- Letter, késő nyári kiadásait messze és minden irányba szállították a hajók, szlúpok és postafutárok (259), Cape Codtól Londonig értesítve az olvasókat a szerencsétlenségről. Nemsokára Brit-Amerika minden szegletében szálltak vízre emberek, és elindultak „halászni a roncsokon".

132. oldal

Colin Woodard: Kalózköztársaság A Karib-szigetvilág kalózainak igaz története, és az emberé, aki térdre kényszerítette őket

Joshua182>!

Bellamy a második periaguáról figyelmeztette a franciákat, hogy amennyiben ellenállnak, mindannyiukat lemészárolják. Escoubet megadta magát, az emberei még egy puskát sem sütöttek el. (320)
Sam Bellamy számára jó lecke volt ez a megfélemlítés erejéről. Elfoglaltak egy jól felfegyverzett, de kevés emberrel ellátott fregattot, anélkül, hogy a legénységnek, a hajónak és a rakománynak bármi baja esett volna. Harcba menet úgy néztek ki, mintha képesek lennének mindenre, emiatt nem is kellett csináljanak semmit. Bellamynak megfelelő tanulság volt a kalózkodáshoz: a félelem lehet a fegyverek közt a legerősebb.

158. oldal

Colin Woodard: Kalózköztársaság A Karib-szigetvilág kalózainak igaz története, és az emberé, aki térdre kényszerítette őket

Joshua182>!

A kalóz szünetet tartott, és végignézett Rhode Islanden. Ahogy teltek a másodpercek, az együttérzés elpárolgott belőle. (416) „Az ördögbe is, egy sunyi fajankó vagy. Mindenki fajankó, aki eltűri, hogy olyan törvényekkel kormányozzanak felette, amelyeket a gazdagok hozattak a maguk biztonságáért, mert nekik, gyáva semmirekellőknek nem lenne bátorságuk másképp megvédeni azt, amit gazságaikkal szereztek", folytatta, és minden szavával egyre nőtt benne az indulat. „A patvarba veletek mind! A fene essen ebbe a gálád, csirkefogó bagázsba! És ti [parancsnokok és matrózok], akik szolgáljátok őket, nyúlszívű tökfejek vagytok! Ők rágalmaznak minket, holott csak annyi a különbség közöttünk, hogy ők a szegényeket rabolják ki a törvény védelme alatt… mi pedig a gazdagokat fosztjuk ki saját bátorságunknak köszönhetően."

207. oldal

Colin Woodard: Kalózköztársaság A Karib-szigetvilág kalózainak igaz története, és az emberé, aki térdre kényszerítette őket

Joshua182>!

Nassau régi lakosai nemcsak a betegséggel szemben voltak ellenállók, hanem Rogers erőfeszítésével szemben is, hogy munkára fogja őket. „Legtöbbjük szegény volt, és annyira hozzászokott a semmittevéshez, hogy inkább az éhenhalást választja, a munka helyett", írta Rogers a jelentésében. „Halálosan gyűlölték a munkát, elég volt nekik, hogy megtisztítottak egy parcellát, ami elláthatta őket burgonyával, jamgyökérrel és nagyon kevés egyébbel, és mivel a környező szigeteken bőségesen hozzájuthattak leguánhoz vagy halhoz, sőt, akár teknőshöz, inkább ezeket ették hús helyett, és nem kívánták a lábasjószágot vagy a marhát. Így szegényen és lustán élnek … és nem imádkoznak semmi másért, csak hajójroncsokért vagy a kalózokért … és szívesebben költik el a vagyonukat bordélyokban, mint nekem fizessenek adót, hogy megvédjem családjukat és ami kedves számukra."

315. oldal

Colin Woodard: Kalózköztársaság A Karib-szigetvilág kalózainak igaz története, és az emberé, aki térdre kényszerítette őket

1 hozzászólás
Joshua182>!

Szeptember 24-én Feketeszakáll az Adventure fedélzetén felhajózott Bathba, és eskü alatt jelentette Eden kormányzónak, hogy a francia „hajót és szállítmányát ő találta a tengeren, mint roncsot". (645) Mikor egy híres kalóz beállít valakihez azzal, hogy „talált" az óceán közepén egy sodródó hajót, mely tömve volt értékekkel, de annyira még működőképes volt, hogy vissza lehessen vele vitorlázni 700 mérföldet Észak-Karolinába, bárkinek meglehet az oka gyanakvónak lenni. Eden és Feketeszakáll nyilvánvalóan megállapodtak. A kormányzó Feketeszakáll tulajdonának nyilvánította a francia hajót, a megtaláló jogára hivatkozva, a roncsról pedig egy nagy csomag cukor valahogy utat lelt magának Knight főbíró pajtájába, és elrejtőzött egy kupac széna alá.

327-328. oldal

Colin Woodard: Kalózköztársaság A Karib-szigetvilág kalózainak igaz története, és az emberé, aki térdre kényszerítette őket

Belle_Maundrell >!

Míg a tisztek hozzáfogtak megfelelő fegyvereket, felszerelési cikkeket és ellátmányt rendelni, Bonnet arra a dologra összpontosított, amit a legfontosabbnak tartott a sikeres martalóckodáshoz: terjedelmes könyvtárral szerelte fel a kabinját.

235. oldal

Colin Woodard: Kalózköztársaság A Karib-szigetvilág kalózainak igaz története, és az emberé, aki térdre kényszerítette őket

Belle_Maundrell >!

[…] a félelem lehet a fegyverek közt a legerősebb.

158. oldal

Colin Woodard: Kalózköztársaság A Karib-szigetvilág kalózainak igaz története, és az emberé, aki térdre kényszerítette őket

Kapcsolódó szócikkek: félelem

Hasonló könyvek címkék alapján

Adam Makos – Larry Alexander: Felettünk a csillagos ég
Graham Moore: Az éjszaka fénye
Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink
Jack Fairweather: Az önkéntes
Heinrich Harrer: Hét év Tibetben
Robert Harris: Tiszt és kém
Ishmael Beah: Gyerekkatona voltam Afrikában, amíg ti játszottatok
Flora Harding: Erzsébet és Fülöp
Peter Truscott: Kurszk
Linda Rodriguez MacRobbie: Botrányos hercegnők