Az ​elpusztíthatatlan Kitty O'Kane 19 csillagozás

Colin Falconer: Az elpusztíthatatlan Kitty O'Kane

Amikor ​a tüzes és idealista Kitty O’Kane-nek sikerül kitörnie a dublini bérházak lesújtó szegénységéből, eltökélt szándéka, hogy soha senkinek ne kelljen úgy szenvednie, ahogyan neki kellett. Miután belevág a világ megmentésébe, ott találja magát a huszadik század elejét alakító események élvonalában. Szobalányként túléli a Titanic elsüllyedését. A New York-i Greenwich Village-ben szüfrazsettként börtönbe dugják. Később újságíróként a háború sújtotta Európában utazgat, a Téli Palotában tartózkodik, mikor a bolsevikok lerohanják. Végül visszatér a hazájába, ahol az ír polgárháborúban ápolónőként szolgál.

Rendkívüli élete során Kitty újra találkozik gyerekkori szerelmével, Tom Doyle-lal, csakhogy Tom nem tud mindent a múltjáról – a múltról, mely továbbra is kísérti őt. Elfogadja vajon Kitty, hogy mielőtt mindenki mást megmenthetne, előbb saját magát kell megmentenie? Vagy a múltjának bűnei meggátolják abban, hogy a saját boldogsága nyomába eredjen?

COLIN FALCONER… (tovább)

Eredeti cím: The Unkillable Kitty O'Kane

Eredeti megjelenés éve: 2017

A következő kiadói sorozatban jelent meg: I.P.C. Mirror I.P.C.

>!
I.P.C., Budapest, 2018
352 oldal · puhatáblás · Fordította: Kiss Nóra Titanilla

Kedvencelte 1

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

Mariann_ P>!
Colin Falconer: Az elpusztíthatatlan Kitty O'Kane

Eddig csak jó könyvet olvastam Colin Falconertől .
Ahogy ezt elkezdtem, éreztem, hogy ez a téma nem köt le, de azért nem adtam fel, hiszen most több könyvet is félretettem, gondoltam bennem van a hiba.
Az este a végére is értem.
Az, hogy valaki egy nyomorúságos gyerekkor után ki akar törni, azt meg is értem, de a Titanicnál már rájöttem, hogy ez csak olyan éppen megemlít dolgokat kategória lesz. Volt, amiről éppen csak 1 mondatot írt, a Téli Palota kicsit bővebb volt, de tele rossz dolgokkal.
Nem is tudom, hogy mit gondoljak arról, hogy tényleg jobb élete lett-e? Nem éppen szívderítő olvasmány , valószínű vannak ilyen sorsok is. Nekem ez most nem tetszett, de ettől függetlenül jó írónak tartom Colin Falconert.

3 hozzászólás
Katona_Zsuzsanna P>!
Colin Falconer: Az elpusztíthatatlan Kitty O'Kane

Túl sok volt a politika ebben a könyvben, és a politika az a téma, ami engem a legkevésbé sem érdekel. Éppen ezért nem is találtam Kittyben semmi szimpatikusat. Jött-ment a világban, sok-sok jelentős történelmi eseményt látott és túlélt (hiszen elpusztíthatatlan), de sehol sem zavart sok vizet. Újságíróként senkit sem érdekeltek a cikkei, ápolónőként be tudta kötni egy katona sebét, a Titanicon pedig szobalány volt, de az se volt neki való. A Lincolnnal való kapcsolatát sem értettem, azt pedig különösen nem, hogy szakítás után még egyszer képes volt Lincolnnal menni, hogy egy politika cél érdekében harcoljon. Sajnos nem tetszett.

Manawydan>!
Colin Falconer: Az elpusztíthatatlan Kitty O'Kane

Nem is tudom mit írhatnék. Tetszett is, meg nem is: de inkább nem tetszett.Az egésznek az oka a történet középszerűsége, középszerű szereplőkkel a fedélzeten. A Titanic részeinél az író még csak kísérletet sem tett arra, hogy elvonatkoztasson. Esküszöm láttam Rose-t és Jacket a korlátnál:-).Nem volt egyedi, nagyon nem. A cselekmény többi részei mint, az orosz forradalom, az ír polgárháború sem hoztak különösebben lázba. Egyszerűen nem volt különleges a főhősnő, és önmagát sem tartotta annak. Az egész nagyon felületes volt, így inkább nem olvasnám újra.

Barbus87>!
Colin Falconer: Az elpusztíthatatlan Kitty O'Kane

Nekem nagyon tetszett ez a könyv. Jól van megírva és végig izgalmas volt. Imádtam, hogy benne volt a Titanic. Amennyire tetszett a történet, annyira nem kedveltem Kitty-t. Szegény elég nagy balek. Nem is értettem, hogy eltervezte, hogy változtat a világon, vele nem bánhatnak úgy a férfiak, ahogy az apja bla bla… Aztán minden férfi konkrétan csak egy darab szemétként kezelte. Ha nem is bántotta Lincoln fizikailag, teljesen elnyomta és kihasználta. Úgy örültem, mikor Tom bejött ismét a képbe, erre Kitty nem elszúrja? A vége jó volt, ,de már csak Tom miatt szurkoltam nekik, hogy ő boldog legyen. Ő egy nagyon szimpatikus karakter volt.

monalisa>!
Colin Falconer: Az elpusztíthatatlan Kitty O'Kane

Titanic, New York, Írország, London, Oroszország – mindez egy könyvben, a 20. századi történelem sodrásában, némi szerelmi drámával fűszerezve egyszerűen kihagyhatatlannak tűnt. Aztán már az első 50 oldal után éreztem, hogy ez mégsem lesz az én könyvem. Túlságosan felszínes volt benne minden. A szerző túl sok mindent akart belezsúfolni és éppen a lényeg maradt ki: nem vitt magával a könyv, nem volt átélhető. A szereplők meg olyan semmilyenek voltak. Ritkán jut eszembe, hogy talán jobb lett volna, ha hosszabb a regény terjedelme, de ez esetben igaz: kicsit több lélekkel, részletesebb helyszín és korrajzzal szuper könyv lehetett volna. Így csak középszerű.

xeral>!
Colin Falconer: Az elpusztíthatatlan Kitty O'Kane

Valahogy nem tudott lekötni első látásra izgalmasnak, pörgősnek ígérkezett, de aztán nagy nyűglődés lett a egész sztori és az eleve unszimpatikus gyerek Kittyből, annál is elviselhetetlenebb felnőtt lett. Az egész regény az ő nyavajgásából áll, miközben válogatott hülyeségeket vállal be. Néha sajnáltam, hogy nem halt meg vamelyik csodás ötlete során. Fogja magát és elmegy Oroszországba a forradalomről tudosítani. Azt hiszi majd ő megírja az év sztoriját, de nem, micsoda meglepetés. Abszolút tehetségtelen az íráshoz, de hátha.

Kata0403>!
Colin Falconer: Az elpusztíthatatlan Kitty O'Kane

Nagyon sok minden történik a könyvben, ami nekem kicsit levont az élvezhetőségéből. Az viszont nagyon tetszett, hogy Kitty elsősorban az eszével próbált meg előbbre jutni és, hogy arra is rájött, hogy neki is változnia kell, ha maga körül változást szeretne.


Hasonló könyvek címkék alapján

Fábián Janka: Julie Könyvkuckója
Simon Sebag Montefiore: Szásenyka
Jojo Moyes: Akit elhagytál
Anne Jacobs: A villa lányai
Katherine Webb: Ha eljő az éj
Colm Tóibín: Brooklyn
Margaret Mazzantini: Újjászületés
Lucinda Riley: Éjféli rózsa
Jojo Moyes: Áradó fény
Paullina Simons: Tatjána és Alexander