Anasztázia 67 csillagozás

Colin Falconer: Anasztázia

Sanghaj, ​1921.
Az amerikai újságíró, Michael Sheridan beugrik a Huangpu folyóba, hogy kimentsen egy fehérorosz menekült lányt, akivel Sanghaj egyik lokáljában ismerkedett meg. Anasztázia Romanov rendkívüli módon emlékeztet az azonos nevet viselő nagyhercegnőre, akiről azt rebesgetik, hogy túlélte, amikor a bolsevik forradalmárok brutális kegyetlenséggel meggyilkolták a családját. Az orosz cár legkisebb lányának sorsa a korszak egyik legtöbbször emlegetett rejtélyévé vált. Michael Anasztáziája azonban amnéziában szenved, és csak élete legutóbbi egy-két évére képes visszaemlékezni.
A lány múltját és személyazonosságát övező rejtély kibogozása Sanghaj utcáiról a húszas évek Berlinjébe és Londonjába, a bolsevik Oroszországból a Wall Street-i tőzsdekrach előtt álló New Yorkba sodorja el Michaelt és Anasztáziát. Michael az egyetlen férfi, aki úgy segít Anasztáziának, hogy semmit sem kér cserébe – de vajon a lány le tud-e mondani az igaz szerelem kedvéért a lehetőségről, hogy… (tovább)

Eredeti mű: Colin Falconer: Anastasia

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
I.P.C., Budapest, 2014
406 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636354787 · Fordította: Simonyi Ágnes

Enciklopédia 1


Kedvencelte 8

Most olvassa 1

Várólistára tette 73

Kívánságlistára tette 63

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
KönyvMoly_1989
Colin Falconer: Anasztázia

A feléig jutottam, és ritkán szoktam félbehagyott könyvhöz értékelést írni, de ehhez muszáj.
Borzalmasak voltak a karakterek, egyszerűen senkit nem kedveltem meg… :( Anasztázia volt a legborzasztóbb… Annyira érdekel az orosz történelem, hogy minden Anasztázia Romanov életéről szóló adaptációt, dokumentumfilmet megnézek, de ez siralmas volt. Eleve, ahogy az író a témához nyúlt… Érdekes volt olvasni a különböző városokról (Sanghaj, Berlin…), de ez sem mentette meg a sztorit.
A borítón kívül semmi sem tetszett és semmi /senki nem volt szimpatikus.
Nagyon nem ajánlom, óriási csalódás…

2 hozzászólás
>!
annie55
Colin Falconer: Anasztázia

Sajnos a nagyon jó kezdet után ellaposodott a történet és belecsöppentem egy szerelmi történetbe, ahol a cselekmény nem haladt semmilyen irányba, inkább csak egy helyben toporgott, folyamatosan változó díszletekkel.
Bővebben: http://anniekonyvesblogja.blogspot.co.at/2016/02/colin-…

>!
Agatha
Colin Falconer: Anasztázia

A könyv úgy a jó feléig több szempontból is csalódást okozott.
Nem tudom miért, de vonz engem az utolsó cár családjának története, mindig is szurkoltam, hogy igaz legyen Anasztázia megmenekülése, és a fülszöveg alapján meg voltam arról győződve, hogy egy romantikus kalandregényre számíthatok.
Na itt jött az első csalódás: ez a történet bizony inkább realisztikus, sokszor naturális, de egyértelműen kegyetlenül meséli el, főleg az elején a Romanovok végét és főszereplőink találkozását. A romantikus szál is inkább egyfajta héja-nász a részükről, bántják egymást rendesen. Kellett idő ahhoz, hogy a helyén tudjam kezelni furcsa kapcsolatukat, sőt hogy érdekelni kezdjen, mi lesz velük.
Aztán a könyv stílusa. (Mostanában valahogy mindig ezzel van bajom.) Váltott szemszögből elmesélve, olyan visszaemlékezés-szerűen leszünk részesei a történetnek, és az egészet én nagyon száraznak, olyan távirati-stílusúnak éreztem, nem szép gördülékenyen megírt, hanem egy kevés párbeszédű, töredezett valami. Ha ez szándékos volt az író részéről, ezzel is valamiféle zaklatott, lehangoló hangulatot teremtve, sajnos én nem tudtam ezt értékelni.
De voltak pozitívumok is.
Ahogy utánaolvastam, úgy fele-fele arányban volt a történetben valóság spoiler és írói fantázia egészen remekül keverve. Nagyon tetszett ahogy végigkövetve a két főszereplőt bebarangoljuk a fél világot, és kapunk némi történelmi, politikai háttértörténetet is az 1920-as, 1930-as évekből, ez mentette meg, hogy ne hagyjam félbe. Illetve még a befejezés, ami szerintem tökéletes lett, na meg a meseszép borító spoiler.

>!
dwistvan P
Colin Falconer: Anasztázia

Nem csak a történelem volt benne érdekes, hanem a keserves megpróbáltatás is. Izgalmas volt, továbbá bosszantó is, ahogy két ember akik jól meglehetnének, rendre betartottak egymásnak. A XX. század elejének történelme a hétköznapok átélésével is a történet része, kontinenseken átívelve. Ázsia, Európa és Amerika korabeli eseményei érdekesen szövődnek bele a történetbe. Amely szerelmi. Lenne, ha nem gyűlt volna össze annyi emberi hiba, amiből lehet okulni bőven. A bosszankodás is megérte, mert jó könyv volt.

>!
Hajnalcsillag
Colin Falconer: Anasztázia

A gyönyörű borító hívta fel a könyvre a figyelmemet, rengeteget szemeztem vele, majd sokáig várt a polcon, mire olvasni kezdtem. Kár volt ennyit várni, nagyon tetszett a történet, a szerelmi szállal együtt… Anasztázia igen erős és különös személyiség, de nem lehetett könnyű élete, bár, ha másképp dönt bizonyos helyzetekben, akkor biztos, hogy könnyebb lett volna…így viszont izgalmas volt, rengeteg utazással és „kalanddal”.

>!
Bagneso
Colin Falconer: Anasztázia

Kicsit féltem tőle, de így végezetül azt mondhatom, hogy nagyon tetszett ennek a már jól ismert történetnek az ebben a formában kivitelezett és elmesélt változata! :) Várakozásaimmal ellentétben, nem egy romantikus tündérmesét olvashattam, hanem egy kifejezetten életszerű történetet, nehéz és sokszor rossz döntésekkel terhes sorsokról, és egy keserédes szerelemről. A huszadik századeleji korrajz is lenyűgözött, a lapokon lefestett városok, mint Sanghaj, Berlin, London, és New York, valósággal megelevenedtek előttem olvasás közben, és képes volt olyan érzést kelteni bennem az író, mintha magam is ott lettem volna ezeken a helyszíneken, ráadásul szinte mindenhol jutott néhány fontos történelmi pillanat is. A váltott nézőpontú elbeszélés is remek húzás volt! Ezáltal mind a két főszereplő egy kicsit közelebb került hozzám, s bár úgy érzem Michaelt jobban át tudta adni, meg tudta értetni a szerző, mint Anasztáziát, aki úgy tűnt, olykor magán sem képes kiigazodni, mind a két karakter eredetinek és valóságosnak hatott. Kicsit talán olykor túl gyorsan lépett át a történet egyik eseményből a másikba, de akkor is nagyszerű olvasmány volt, igazán megszerettem. És örülök, hogy szokásommal ellentétben nem hagytam figyelmen kívül egy másik regény végén a könyvajánlókat, mert bizony ott figyeltem fel erre a könyvre! :)

>!
h_orsi P
Colin Falconer: Anasztázia

Nem volt tökéletes és megszenvedtem vele, de összességében jó olvasmány volt. A borítót imádtam *-* Nekem nagyon hasonlított az elején a rajzfilmhez, amit kiskoromban imádtam. Az amnéziás résszel egyetértettem, bár kicsit sajnáltam, hogy nem tudott többet kihozni belőle az író. Anasztázia nem nőtt a szívemhez, főleg azután, hogy annyi embert kihasznált, de mi mást várnánk egy „úri hölgytől”? Nekem nem teljesen jött át a szerelmi száll, szerintem főszereplőnk jobban tette volna, ha Shanghajban marad és nem járja körbe az egész világot. Annyi csalódás érte és ezért csak magát hibáztathatja. A karakter fejlődés nulla.
Ennek ellenére izgalmas volt látni a történet alakulását, mert egyszerűen Colin Falconer jól ír, csak kicsit egyedibbel kellett volna előrukkolnia.

>!
adriana23
Colin Falconer: Anasztázia

Nagyon tetszett ez a történet még ha tudjuk is, hogy csak mese. A különböző városok bemutatása a 20-as években korhű volt és egy hihető történetet kaptunk Anasztázia életéről. Egy fájdalmas, valós, nem igazságos, de szép szerelmi történetet. Michaelt nagyon kedveltem, Anasztázia döntéseivel nem tudtam egyetérteni, de hát ez csak egy könyv és bíztam benne, hogy a végén sem csalódok. Kíváncsi vagyok az író többi könyvére is.

>!
Larawyn
Colin Falconer: Anasztázia

Sanghaj, Berlin, London, New York… Útikönyv a 20-as évekből, de egy bosszantó történettel összefogva.

Mintha a szerző is rajongott volna az azonos című rajzfilmért: kapunk egy amnéziás Anasztáziát, akinek hányatott a sorsa, de még mindig a régi tartás sugárzik róla; találkozik egy nagyvilági fiúval (akinek a pénzimádat mellett igazából helyén van a szíve, és akinek először jut eszébe, hogy a lány lehet akár a nagyhercegnő is), aztán itt van a Romanovok régi családi barátja, aki segíti a felkészülést és a propagandát, amivel meggyőzhetik az özvegy anyacárnét Anasztázia hitelességéről… de mindezt igyekszik kegyetlen és realisztikus voltában feltüntetni – nem túl sok sikerrel, mert vagy esetlenül teszi, vagy egyenesen otrombán. A történet töredezett, és folyton ismétli önmagát. Michael, a nemes lelkű naiv hős, és Anasztázia, a rideg letargika párkapcsolati dinamikája pedig lelombozó.

„…mind a ketten a boldogságot kerestük, kijelentettük, hogy azt akarjuk, de amikor megtaláltuk, nem bírtuk elviselni. Nem bíztunk benne.”
    
(A gyönyörű borítóért még mindig oda vagyok… ha Neked is tetszik, egy próbát azért megér! Lehet, hogy csak én vagyok túl érzékeny Romanov témában…)

>!
moniquetm
Colin Falconer: Anasztázia

A könyvben megjelenő Anasztázia Romanovnak nem éppen egyszerű, mesebeli sorsot szánt az író, és éppen ezért akár hihetővé is vált, hogy a legkisebb orosz hercegnő élete így alakult. Tetszett Anasztázia kiszámíthatatlansága és ezáltal a történet alakulása is, faltam az oldalakat, hogy lássam hova vezeti az író a szálakat. Azt nem mondhatnám, hogy különösebben megkedveltem a nőt, inkább Michaellel szimpatizáltam.
A könyv váltott nézőpontban E/1. személyben hol Anasztázia, hol Michael szemével mutatja be a történteket. Általuk kapunk képet Sanghaj, Berlin, London, New York 1920-as évekbeli (számomra hihető) városképéről is.
Szerelem éppen annyi van a történetben, amennyi kell. Inkább egy múltbeli utazás ez a könyv, amely során megismerhetjük, hogy mi is történt az orosz arisztokráciával miután elmenekültek hazájukból, mennyire bíztak abban, hogy a Romanovok egyszer még visszaszerezhetik a trónt, és velük együtt visszatérhetnek ők is.


Népszerű idézetek

>!
delila

A lehetőség kopog, de a kísértés nekidől a csengőnek.

311. oldal

>!
delila

Amikor egy férfi szeretkezni akar, egy nő pedig beszélgetni, nincs messze a baj. Kezeddel egy nő testén nem tudsz tisztán gondolkodni, ő pedig kihasznál.

312. oldal

>!
mazsolafa

Úgy tűnik, a világ állandóan csak egy szívdobbanásnyira van a káosztól.

391. oldal

>!
delila

Abban persze igaza volt, hogy épp készülök összetörni a szívemet. Nő volt, és ilyesmikben a nőknek mindig igazuk van.

219. oldal

>!
Emese1999

Mit is mondott Oscar Wilde? „Csak kétféle tragédia van az életben. Az egyik, ha az ember nem éri el, amit akar, a másik, ha eléri.”

316. oldal

>!
delila

Az oroszok az országukban dúló konfliktus elől menekültek el, de végül mégiscsak magukkal hozták ezeket. Voltak a monarchisták, az anarchisták, a fasiszták, és persze a kommunisták. Az a mondás járta, hogy ha a franciák találták fel a szexet, akkor az oroszok találták fel a politikát.

141. oldal

>!
delila

– Szemlátomást eléggé elfoglalt. Izé, mi is a neve?
– Anna. Anna Romanov.
– Orosz?
– Igen. Miből jött rá?
– Nos, nyilvánvaló, nem? A Romanov orosz név. Elárulja a származását.
Ennek nincs sok érzéke az iróniához.

226. oldal

>!
delila

Egy rejtély megoldása mindig hordoz magában csalódást, az ismeretlen mindig édesebb ostyában van, mint az igazság.

244. oldal

>!
moniquetm

Újra felbukkant a pincér, hozta a kávét, az oroszok által annyira kedvelt sűrű, fekete iszapot. Kis gőzindák keringtek az apró, fehér csészék pereme fölött.

114. oldal (I.P.C., 2014)

Kapcsolódó szócikkek: kávé
>!
mazsolafa

Mégis, egy férfinak kell valami, ami miatt bolondot csinálhat magából, hacsak öregkorában nem akar egy hegynyi megbánással a tarsolyában meghalni. Soha senki nem mesélget olyan történetet, amely arról szól, hogy ésszerűen viselkedett.

144. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Sharon Stewart: Anasztázia
Lucien Murat hercegné: Nagy Katalin cárnő szerelmi élete
Vigh Kálmán – Menyhárt Lajos: Oroszország az utolsó Romanov, II. Miklós cár alatt / A „sztálinizmus”, mint történelmi jelenség
Edvard Radzinszkij: Az utolsó cár
Andrej Szaharov: A nagy atamán
Józef Mackiewicz: Az ezredes
Tolsztoj Elek: Egy herczeg története
Jurij Davidov: G. L. visszatér
Elisabeth Heresch: II. Miklós
Balogh Dénes: Nagy Katalin magánélete