Anasztázia 77 csillagozás

Colin Falconer: Anasztázia

Sanghaj, ​1921.
Az amerikai újságíró, Michael Sheridan beugrik a Huangpu folyóba, hogy kimentsen egy fehérorosz menekült lányt, akivel Sanghaj egyik lokáljában ismerkedett meg. Anasztázia Romanov rendkívüli módon emlékeztet az azonos nevet viselő nagyhercegnőre, akiről azt rebesgetik, hogy túlélte, amikor a bolsevik forradalmárok brutális kegyetlenséggel meggyilkolták a családját. Az orosz cár legkisebb lányának sorsa a korszak egyik legtöbbször emlegetett rejtélyévé vált. Michael Anasztáziája azonban amnéziában szenved, és csak élete legutóbbi egy-két évére képes visszaemlékezni.
A lány múltját és személyazonosságát övező rejtély kibogozása Sanghaj utcáiról a húszas évek Berlinjébe és Londonjába, a bolsevik Oroszországból a Wall Street-i tőzsdekrach előtt álló New Yorkba sodorja el Michaelt és Anasztáziát. Michael az egyetlen férfi, aki úgy segít Anasztáziának, hogy semmit sem kér cserébe – de vajon a lány le tud-e mondani az igaz szerelem kedvéért a lehetőségről, hogy… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2002

A következő kiadói sorozatban jelent meg: I.P.C. Mirror I.P.C.

>!
I.P.C., Budapest, 2014
406 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636354787 · Fordította: Simonyi Ágnes

Enciklopédia 1


Kedvencelte 6

Most olvassa 2

Várólistára tette 78

Kívánságlistára tette 65

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Klodette>!
Colin Falconer: Anasztázia

Nagyon lassan haladtam vele, nehézkesen, nyögvenyelősen ment az olvasása. Azért nem volt rossz, lekötött, de akadtak olyan részek, amiket legszívesebben átlapoztam volna.
Alapvetően érdekel ez a téma, a kedvenc mesefilmem az Anasztázia és sok cikket olvastam már a Romanovok brutális kivégzéséről, valamint a reményről, hogy egyikük, Anasztázia talán túlélte a bolsevikok haragját.
Ennek a történetnek ez az alapja és van benne egy halovány szerelmi szál, de nem ezen volt a hangsúly, sőt, én például nem igazán éreztem a kémiát a szereplők között, inkább gyötörték egymást. :(
A rengeteg utazós részt is untam, nekem sok volt és a törénet rovására ment.
Sajnálom, mert többet vártam tőle, de egyszer olvasós, felejtős sztori.

Boszika87>!
Colin Falconer: Anasztázia

Nagy kedvencem a Romanov család története:)
Anasztázi-mítoszára sok történet kering.
Régóta el akartam olvasni a könyvet és egy ajándékozás útján ezt kaptam. :)
Tetszett a könyv:) Jól fel volt építve és, 2 ember szemszögéből láttuk a történetett.
Arra nem kapunk választ, hogy mi történt tényleg azon az éjszakán Anasztáziával…

1 hozzászólás
KönyvMoly_1989>!
Colin Falconer: Anasztázia

A feléig jutottam, és ritkán szoktam félbehagyott könyvhöz értékelést írni, de ehhez muszáj.
Borzalmasak voltak a karakterek, egyszerűen senkit nem kedveltem meg… :( Anasztázia volt a legborzasztóbb… Annyira érdekel az orosz történelem, hogy minden Anasztázia Romanov életéről szóló adaptációt, dokumentumfilmet megnézek, de ez siralmas volt. Eleve, ahogy az író a témához nyúlt… Érdekes volt olvasni a különböző városokról (Sanghaj, Berlin…), de ez sem mentette meg a sztorit.
A borítón kívül semmi sem tetszett és semmi /senki nem volt szimpatikus.
Nagyon nem ajánlom, óriási csalódás…

2 hozzászólás
Agatha>!
Colin Falconer: Anasztázia

A könyv úgy a jó feléig több szempontból is csalódást okozott.
Nem tudom miért, de vonz engem az utolsó cár családjának története, mindig is szurkoltam, hogy igaz legyen Anasztázia megmenekülése, és a fülszöveg alapján meg voltam arról győződve, hogy egy romantikus kalandregényre számíthatok.
Na itt jött az első csalódás: ez a történet bizony inkább realisztikus, sokszor naturális, de egyértelműen kegyetlenül meséli el, főleg az elején a Romanovok végét és főszereplőink találkozását. A romantikus szál is inkább egyfajta héja-nász a részükről, bántják egymást rendesen. Kellett idő ahhoz, hogy a helyén tudjam kezelni furcsa kapcsolatukat, sőt hogy érdekelni kezdjen, mi lesz velük.
Aztán a könyv stílusa. (Mostanában valahogy mindig ezzel van bajom.) Váltott szemszögből elmesélve, olyan visszaemlékezés-szerűen leszünk részesei a történetnek, és az egészet én nagyon száraznak, olyan távirati-stílusúnak éreztem, nem szép gördülékenyen megírt, hanem egy kevés párbeszédű, töredezett valami. Ha ez szándékos volt az író részéről, ezzel is valamiféle zaklatott, lehangoló hangulatot teremtve, sajnos én nem tudtam ezt értékelni.
De voltak pozitívumok is.
Ahogy utánaolvastam, úgy fele-fele arányban volt a történetben valóság spoiler és írói fantázia egészen remekül keverve. Nagyon tetszett ahogy végigkövetve a két főszereplőt bebarangoljuk a fél világot, és kapunk némi történelmi, politikai háttértörténetet is az 1920-as, 1930-as évekből, ez mentette meg, hogy ne hagyjam félbe. Illetve még a befejezés, ami szerintem tökéletes lett, na meg a meseszép borító spoiler.

dwistvan P>!
Colin Falconer: Anasztázia

Nem csak a történelem volt benne érdekes, hanem a keserves megpróbáltatás is. Izgalmas volt, továbbá bosszantó is, ahogy két ember akik jól meglehetnének, rendre betartottak egymásnak. A XX. század elejének történelme a hétköznapok átélésével is a történet része, kontinenseken átívelve. Ázsia, Európa és Amerika korabeli eseményei érdekesen szövődnek bele a történetbe. Amely szerelmi. Lenne, ha nem gyűlt volna össze annyi emberi hiba, amiből lehet okulni bőven. A bosszankodás is megérte, mert jó könyv volt.

annie55>!
Colin Falconer: Anasztázia

Sajnos a nagyon jó kezdet után ellaposodott a történet és belecsöppentem egy szerelmi történetbe, ahol a cselekmény nem haladt semmilyen irányba, inkább csak egy helyben toporgott, folyamatosan változó díszletekkel.
Bővebben: http://anniekonyvesblogja.blogspot.co.at/2016/02/colin-…

Hajnalcsillag>!
Colin Falconer: Anasztázia

A gyönyörű borító hívta fel a könyvre a figyelmemet, rengeteget szemeztem vele, majd sokáig várt a polcon, mire olvasni kezdtem. Kár volt ennyit várni, nagyon tetszett a történet, a szerelmi szállal együtt… Anasztázia igen erős és különös személyiség, de nem lehetett könnyű élete, bár, ha másképp dönt bizonyos helyzetekben, akkor biztos, hogy könnyebb lett volna…így viszont izgalmas volt, rengeteg utazással és „kalanddal”.

Bagneso>!
Colin Falconer: Anasztázia

Kicsit féltem tőle, de így végezetül azt mondhatom, hogy nagyon tetszett ennek a már jól ismert történetnek az ebben a formában kivitelezett és elmesélt változata! :) Várakozásaimmal ellentétben, nem egy romantikus tündérmesét olvashattam, hanem egy kifejezetten életszerű történetet, nehéz és sokszor rossz döntésekkel terhes sorsokról, és egy keserédes szerelemről. A huszadik századeleji korrajz is lenyűgözött, a lapokon lefestett városok, mint Sanghaj, Berlin, London, és New York, valósággal megelevenedtek előttem olvasás közben, és képes volt olyan érzést kelteni bennem az író, mintha magam is ott lettem volna ezeken a helyszíneken, ráadásul szinte mindenhol jutott néhány fontos történelmi pillanat is. A váltott nézőpontú elbeszélés is remek húzás volt! Ezáltal mind a két főszereplő egy kicsit közelebb került hozzám, s bár úgy érzem Michaelt jobban át tudta adni, meg tudta értetni a szerző, mint Anasztáziát, aki úgy tűnt, olykor magán sem képes kiigazodni, mind a két karakter eredetinek és valóságosnak hatott. Kicsit talán olykor túl gyorsan lépett át a történet egyik eseményből a másikba, de akkor is nagyszerű olvasmány volt, igazán megszerettem. És örülök, hogy szokásommal ellentétben nem hagytam figyelmen kívül egy másik regény végén a könyvajánlókat, mert bizony ott figyeltem fel erre a könyvre! :)

koan12>!
Colin Falconer: Anasztázia

Mindig érdekelt, hogy mi is lett a Romanov családdal. Mi történt azon a napon, amikor megölték őket. Ezen kívül foglalkoztat az is, hogy mi lett Anasztáziával. Meghalt? Életben maradt? (2007-től tudjuk a választ). Nos, ez ebből a könyvből nem derül ki, ami várható is, hiszen nem történelmi dokumentumról van szó. Elkezdtem olvasni a könyvet. Az eleje, ami tényleg a valóságra épül, tetszett. Később azonban mélységesen csalódtam, hogy az író Anasztáziából spoiler csinált. De Anasztáziának valószínűleg nem volt más választása. Ebben a történetben nem. Megpróbáltam úgy olvasni, hogy elvonatkoztatok Anasztázia (az igazi Anasztázia) személyétől. Sajnos ez nem ment. Talán ezért sem tetszett Anasztázia karaktere.
A könyv borítója viszont gyönyörű.

>!
I.P.C., Budapest, 2014
406 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636354787 · Fordította: Simonyi Ágnes
h_orsi P>!
Colin Falconer: Anasztázia

Nem volt tökéletes és megszenvedtem vele, de összességében jó olvasmány volt. A borítót imádtam *-* Nekem nagyon hasonlított az elején a rajzfilmhez, amit kiskoromban imádtam. Az amnéziás résszel egyetértettem, bár kicsit sajnáltam, hogy nem tudott többet kihozni belőle az író. Anasztázia nem nőtt a szívemhez, főleg azután, hogy annyi embert kihasznált, de mi mást várnánk egy „úri hölgytől”? Nekem nem teljesen jött át a szerelmi száll, szerintem főszereplőnk jobban tette volna, ha Shanghajban marad és nem járja körbe az egész világot. Annyi csalódás érte és ezért csak magát hibáztathatja. A karakter fejlődés nulla.
Ennek ellenére izgalmas volt látni a történet alakulását, mert egyszerűen Colin Falconer jól ír, csak kicsit egyedibbel kellett volna előrukkolnia.


Népszerű idézetek

delila>!

A lehetőség kopog, de a kísértés nekidől a csengőnek.

311. oldal

mazsolafa>!

Úgy tűnik, a világ állandóan csak egy szívdobbanásnyira van a káosztól.

391. oldal

delila>!

Amikor egy férfi szeretkezni akar, egy nő pedig beszélgetni, nincs messze a baj. Kezeddel egy nő testén nem tudsz tisztán gondolkodni, ő pedig kihasznál.

312. oldal

Emese1999>!

Mit is mondott Oscar Wilde? „Csak kétféle tragédia van az életben. Az egyik, ha az ember nem éri el, amit akar, a másik, ha eléri.”

316. oldal

Hajnalcsillag>!

Attól eltekintve, hogy állandóan rá gondolok, szabad vagyok.

405. oldal

delila>!

Abban persze igaza volt, hogy épp készülök összetörni a szívemet. Nő volt, és ilyesmikben a nőknek mindig igazuk van.

219. oldal

moniquetm>!

Újra felbukkant a pincér, hozta a kávét, az oroszok által annyira kedvelt sűrű, fekete iszapot. Kis gőzindák keringtek az apró, fehér csészék pereme fölött.

114. oldal (I.P.C., 2014)

Kapcsolódó szócikkek: kávé
Hajnalcsillag>!

Senki nem tud az embernek olyat mondani, ami bántóbb az igazságnál.

317. oldal

2 hozzászólás
delila>!

– Szemlátomást eléggé elfoglalt. Izé, mi is a neve?
– Anna. Anna Romanov.
– Orosz?
– Igen. Miből jött rá?
– Nos, nyilvánvaló, nem? A Romanov orosz név. Elárulja a származását.
Ennek nincs sok érzéke az iróniához.

226. oldal

moniquetm>!

Tiszta papírlap vagyok, amelyet még nem érintett toll, megformálandó fazekasanyag-labdacs, megírandó történelem. az ő teremtménye vagyok, a vászon, amelyre ráfestette az emlékeit és a reményeit, mégsem érez irántam semmit, az égvilágon semmit. Kezdet nélküli történet vagyok. Vágyódom egy saját archívumra.
Ékszerként értékelnek, fényem mégsem kelt vágyat. Sanghajban elég volt levetkőznöm. Berlinben nincs más eladnivalóm, csak egy mások emlékéből összelopott múlt.

135. oldal (I.P.C., 2014)


Hasonló könyvek címkék alapján

Annemarie Selinko: Désirée
Shan Sa: A gójátékos
Jojo Moyes: Akit elhagytál
Ken Follett: A Titánok bukása
Mary Chamberlain: A dachaui varrónő
Luc Mary: A Romanovok utolsó napjai
Helen Rappaport: A négy nővér
Nermin Bezmen: Kurt Szejt és Sura
Robert Merle: A bálvány
Jeanne Kalogridis: Medici Katalin, a démoni királyné