A ​Selyemút 50 csillagozás

Colin Falconer: A Selyemút

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

KÉT ​VILÁG TALÁLKOZÁSA…
Krisztus után 1260. Josseran Sarrazini meghasonlott önmagával. A keresztény templomos lovagot szégyenteljes múlt kísérti, és a feloldozás reményében veszélyes küldetést vállal: elindul Palesztinából a világ végére, hogy a szaracénok ellen szövetségest találjon Kubiláj kán legendás udvarában, a Mongol Birodalom központjában. Ám útközben egy pogány törzs harcos-hercegnője személyében maga is vigaszra lel. A gyönyörű és vad Kutulun a sztyeppei nomád tatárok sámánja. Bár vonzalmukat senki nem nézi jó szemmel, Josseranban a lány is felfedez valamit, amit a saját fajtájában nem.
Tikkasztó sivatagi szelek perzselik, ellenséges hordák űzik, és még saját szenvedélye is gyötri, aminek képtelen parancsolni. Josserannak mégis muszáj elhagynia Kutulunt, ha teljesíteni akarja a küldetését, és meg akarja menteni a lelkét. Útitársa, az ijesztően hitbuzgó Domonkos-rendi szerzetes, William csak tetézi a bajt, de Josseran felesküdött az oltalmazására. Ráadásul mire… (tovább)

Eredeti cím: Silk Road

Eredeti megjelenés éve: 2011

A következő kiadói sorozatban jelent meg: I.P.C. Mirror I.P.C.

>!
I.P.C., Budapest, 2015
430 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636355432 · Fordította: Popovics Ferenc

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Josseran Sarrazini · Augsburgi William · Kutulun


Kedvencelte 9

Most olvassa 1

Várólistára tette 47

Kívánságlistára tette 29


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Colin Falconer: A Selyemút

„Ha most jön el a vég, gondolta, ebben a viharban, ha a testünket egymásba fonódva temeti maga alá a homok, és soha nem találnak ránk, jó halálom lesz. Akkor soha nem szenvednék amiatt, hogy el kell hagynom őt, amit bizonyára muszáj megtennem. Porördögökké válunk, és az örökkévalóságig táncolhatunk a Takla-Makánban.”

Nagyon megtetszett a borító.
Anno egy leértékelésen figyeltem fel rá, és megvettem egy barátomnak.
Most pedig kölcsön kaptam tőle, mert szerinte nagyon fogom szeretni.

És milyen igaza lett.

Igen, valóban nagyon tetszett a történet.
Számomra itt kezdődik egy igazi kaland regény.
A történelmi részek nagyon szépen, megfelelő kutató munkát tükrözve lettek megírva.
Nagyon érdekes volt olvasni két kultúra találkozásáról….
A mesés keleti város, a tájak részlet gazdag leírása, fantasztikus élményt nyújtott.
Két dolog igen csak meglepett, de egyben örültem neki, a romantikus szál, szolidan átszövi a történetet, de nem hangsúlyos, és a végkifejletre is csak utalás található. A végén pedig egy érdekes kínzás fajtával találkoztam, amin igen csak elgondolkodtam és olyannyira felkeltette az érdeklődésem, hogy utána fogok olvasni.

Nagyon tetszett a történet és a polcomon van a helye, így hamarosan mindenképpen beszerzem.

Ajánlom!

ZsúésKrisz_Olvas>!
Colin Falconer: A Selyemút

Ezt a könyvet a kedvesem nézte ki számomra amikor a könyvtárban keresgélt. Nem olvastam még az írótól eddig, de nagyon bejött a stílusa. Szeretek olvasni olyan izgalmakkal teli történeteket, amikben mindig történik valami, és szinte alig várja az ember, hogy folytathassa az olvasást. Ez a könyv pont ilyen volt.
További értékelésem itt olvashatod :
http://zsuolvas.blogspot.hu/2016/12/colin-falconer-sely…

Gabriel6 P>!
Colin Falconer: A Selyemút

Jó pár éve, hogy olvastam Lőrincz L. László erről az időszakról szóló regényeit.
Most újra itt találtam magam a régi Mongóliában, ezúttal Dzsingisz kán leszármazottai voltak részben a szereplők. Nagyon elgondolkodtató írás, élvezet volt olvasni elejétől a végéig. Számomra korhűnek tűnt, lebilincselő történet.
Pedig nem különösebben szeretem a történelmi regényeket… :D
Mondjuk bizonyos dolgokban továbbra sem változott a véleményem, politikai és vallási szempontból is azt hozta, amit én gondolok ezekről – az adott korhoz kapcsolódóan.

Gerel>!
Colin Falconer: A Selyemút

Nagyon vonzódom a keleti vallásokhoz és kultúrához, ezért is vettem meg anno ezt a könyvet csak úgy hirtelen felindulásból. Sok minden tetszik a régi korokból, de a kegyetlenséget nem tudom hova tenni, nem értem hogy lehet mások kínzása az élet mindennapos része, és hogy a főszereplőben miért nem alakult ki emiatt ellenérzés a tatárok iránt. Felmerült bennem a kérdés, (ha már a sámánizmus is megjelent a történetben), hogy valóban ez lenne a Szellemek akarata? Durva félreértelmezést érzek itt, ahogy a keresztények is félremagyarázták a saját vallásukat évszázadokon át, csak hogy szabadon gyilkolhassanak.
Mindemellett a filozófiájuk elképesztő, az általuk boncolt kérdések, a mai napig aktuálisak, a vallások és ideológiák töretlenek és érvényesek. Éles kontrasztban állnak pl. a buddhizmus, taoizmus és kereszténység dogmái az akkori életformával és úgy érzem még most sem készek rá sokan, hogy mindezt a bölcsességet befogadják. Emiatt volt szimpatikus számomra Josseran, aki keresztes létére nem követte vakon a papok és a Rend parancsait, hanem gondolkodott, megkérdőjelezte mindkét fél moralitását. Annyi azonban biztos, hogy bármely keleti vallást vesszük is, sokkal nagyobb gondolati szabadságot és tudást biztosítanak a követőiknek mint a kereszténység. A mongoloknak mindenképp plusz pont, hogy már akkor belátták, minden új kultúrából és vallásból tanulhatnak valamit és a legidegenebb eszmékben is ott rejtőzhet a bölcsesség.
Negatívum, hogy eléggé túl van írva, maga az utazás annyira kínkeserves és hosszú volt, hogy (mint látszik az olvasáson), egy jó hosszú szünetet kellett tartanom a könyvvel. Sok a felesleges leírás és néhol már idegesítően részletes. Főszereplő hölgyünk még az elején egy középkori Lara Croft benyomását kelti, nem volt túl élethű, de a végére sokat formálódik a karaktere és teljesen hiteles lesz.
Összességében, nagyon örülök, hogy szüneteltettem és most fejeztem be, mert most vettem fel a mongol kurzust, és ez csak még jobban felcsigázott.

anesz P>!
Colin Falconer: A Selyemút

Ez a regény eddig az év csúcspontja számomra! Nagyon jó történelmi kalandregény. Egyetemi éveim alatt nagyon megszerettem a steppei népeket, ezt a korszakot, több kurzusra is jártam, és most visszarepültem abba az időbe. Ráadásul alapos történeti kutatás előzhette meg a regény megszületését, mert nem igazán találtam benne történeti tévedést. Mindemellett nagyon izgalmas is. Soha nem válik unalmassá, mindig van valami fordulat, izgalmas rácsodálkozni való vagy elgondolkodtató szituáció.
Az egyik tanulság a nők kiszolgáltatottsága volt. Pedig ott szabadabban élhettek, mégis mind a két női főszereplő a férfiak játékszere, bábja és áldozata lett. Sajnáltam őket, mert mind a kettő nagyon okos, sokkal többet értenek a körülöttük zajló világból, mint ahogy várnánk, valahol mégis naivak.
A másik fő szál a hitkérdés. Világvallások találkozása és vitája, összecsapása csak háttér a belső meggyőződés dilemmájához, küzdelméhez. Harcban állnak főszereplőink saját bűnös természetükkel, és igazán mind a ketten elbuknak, csak ezt máshogy kezelik.
A változatos Ázsia keresztülszelése igazán kalandosra sikeredett csodálatos tájleírásokkal tarkítva és a népek változatos bemutatása is nagyon hatásos. A könyv eleji térkép sokat segített a tájékozódásban.
A kínzások részletezéséről azért szívesen lemondtam volna.
A kerettörténet pedig meghagyta a bizonytalanságot, az illúziót: spoiler
Egyszóval nagyon jó regény ez, ajánlom mindenkinek!

AnnaPanni>!
Colin Falconer: A Selyemút

Évekkel ezelőtt olvstam egy kéziratot a Selyemútról. Tudomásom szerint azóta sem jelent meg, de én azóta szerettem volna olvasni egy regényt, aminek ez a fő szála. Annyi mindenre számítottam, de erre biztosan nem.
Rövid epizódok követték egymást a regényben, néha csak egy hangulatot, vagy illatot írt le, mégis haladt a történet, ami magával ragadott.
A szereplők küldetésük során egy spirutuális utazáson vettek részt, mindenki a maga hite szerint, és erején túl teljesítve.
Falconer gyönyörűen szőtte egymásba a különböző vallási nézeteket és életmódokat bemutatva, míg elkerülhetetlen volt a gyomorforgató végkifejlettig feszítenie a határokat.
Nem gondoltam volna, hogy ebben a regényben ennyi mindent találok majd. Történelmet, politikát, humort(!), szerelmeket, barátságokat, amik lehetelen helyzetben köttettek, vagy lehetelen ellenére voltak képesek fentmaradni.
A végén mindenki levonhatja a maga következtetéseit. A magam részéről nem változott az eredeti álláspontom, inkább csak megerősített benne.

Miyako71 P>!
Colin Falconer: A Selyemút

A cím némileg megtévesztő, mivel konkrétan maga a Selyemút csak érintőlegesen jelenik meg a történetben; sokkal inkább az út része, mint a selyem…. mindenféle értelemben.
A történet szereplői vándorúton vesznek részt fizikai és szellemi síkon is. Hiszen amíg elérnek az ismert keresztény világ keleti részéből az ismeretlen tatár világ (szándékosan nem barbárt írtam) közepére igen sok megpróbáltatáson kell átjutniuk, sokféle kultúrával, vallással találkoznak, ami óhatatlanul formálja gondolkodásukat is.
Ebben a könyvben újabb szép példát láthatunk arra, mennyire relatív minden. Ki számít barbárnak? Mit jelent a műveltség, a tudomány? Melyik vallás az egyetlen igazi? Ki bánik kegyetlenebbül az ellenséggel? Az is újra bebizonyosodik, hogy a keresztény egyház neve alatt milyen beteges, elvakult eszmék voltak képesek megszületni spoiler. Na nem mintha más vallásoknál erre nem lenne példa. Az egyik kedvenc részem éppen az, amikor a spoiler.
Nekem a könyv elsősorban a benne megbújó gondolatok miatt tetszett, a kultúrák, gondolkodásmódok, vallások ütköztetése miatt. Az meg ráadás, hogy erős történelmi háttérrel rendelkezik és kifejezetten kalandos körítésbe ágyazta ezt az író.

Manawydan>!
Colin Falconer: A Selyemút

Kalandos történelmi regény 1260-ból. William, a domonkos pap és Josseran, a templomos lovag elindul az ázsiai sztyeppéken keresztül, hogy szövetséget találjanak Kubilaj kánnál és megvédhessék a Szentföldet a szaracénoktól. A regény a különböző kultúrák, vallások, emberképek ütköztetése – nagyon sokat derültem rajta. Komolyan vicces volt, ezt nem vártam a könyvtől. Nagy szórakozásaim közepette, azért közben tanultam a tatárokról, szokásaikról, vallásokról, a sivatagról és a szerelem természetéről is.
Amúgy tudtátok, hogy énekel a Takla Makán sivatag? Ezt azért teszi, hogy becsalogassa a mélyére, a megfáradt utazókat, hogy aztán sose engedje el őket.
Szóval nagyon tetszett, csak azt a véget, csak azt tudnám feledni!! :'-(

2 hozzászólás
Virágszépe>!
Colin Falconer: A Selyemút

Igazi kalandregény: lendületes, izgalmas, érdekes. Sok szereplő, sokféle ember megpróbáltatásairól olvashatunk, mindvégig emberpróbáló vidéken. Josseran, a templomos lovag és William, a pápa által küldött szerzetes viszontagságos útját követhetjük a Selyemúton. Különleges volt olvasni a középkori tatárokról, mert mi, magyarok közelről érintettek voltunk ebben az időben velük kapcsolatban. Ahogy haladunk a Selyemúton, megismerhetjük a különböző érdekeket, ellentéteket, a politikai hátteret. Ezen az úton az élet nem sokat ér. A regényben a történet, a kaland a fontos, valóban szórakoztató, tetszett.

Ayamenohana>!
Colin Falconer: A Selyemút

Meglehetősen izgalmas és kalandos történet, ami egyszerre kalauzol el bennünket a mongolok és az arabok világába. A szereplők elég élethűen voltak ábrázolva – szerencsére mindennemű túlzott dráma nélkül (ez illik a „romantikára” is – már ha annak lehet nevezni –, ami Kutulun és Josseran között dúlt). William karaktere is hűen ábrázolta a keresztény (konkrétabban katolikus) egyház jellemét, és ezért helyenként bizony itt-ott ki is tekertem volna a nyakát; épp annyira volt alakoskodó, megalkuvó és fanatikusan elvakult, amennyire csak egy domonkos rendi papot el lehet képzelni (legalábbis a középkeri változatukat).
Mindenesetre a szöveg könnyed stílusa hozzásegített, hogy a történet olvastassa magát.


Népszerű idézetek

miaow P>!

– Én nem… vétkeztem vele – krákogta Josseran.
– Vétkeztél vele a szívedben! Az ugyanaz!
Josseran arca megrándult.
– Biztos vagyok benne, hogy Istennek most épp az én kétségbeesett és magányos kéjelgésem miatt van álmatlan éjszakája a mennyországban. Az istened rosszabb, mint egy anyós!

134. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Augsburgi William · Josseran Sarrazini
Gerel>!

Errefelé azt beszélik, hogy amikor valaki meghal, a lelke egy másik testbe lép, és ez az inkarnáció ahhoz képest rosszabb vagy szerencsésebb, mit tesz élete során. És így fejlődik ezernyi életen át, míg végül eggyé válik Istennel.

128. oldal

judit_juhasz>!

"Ezek a tatárok sosem a vallásukért háborúznak. Hagyják, hogy az ember maga döntse el, melyik istent követi. Nem ragadnak le egyetlen eszménél. Valamit mindenkitől felszívnak, és ez erősebbé teszi őket, nem gyengébbé.

Knekató>!

– Nem értem, ezen a vidéken ti uralkodtok, mégis megengeditek ezeknek a népeknek, hogy nyilvánosan felállítsák a bálványaikat?
– Persze
Josseránt megdöbbentette ez a fajta érvelés. Elképzelhetetlen, hogy Róma hagyná, hogy bármely vallás virágozzék azokon a helyeken, ahol uralomra tört. III. Ince pápa még keresztes hadjáratot is elrendelt a katharok ellen Languedocban, mert nem ismerték el a pápa és a római liturgia fennhatóságát. A legtöbb város még negyven-ötven évvel később sem több puszta romhalmaznál, a kathar földek pedig még mindig parlagon hevernek a lerombolt falvacskák mellett.
Viszont ezek a tatár ördögök – ahogy William nevezte őket – hagyták, hogy az uralmuk alá hajtott népek azt tegyenek, amit csak akarnak, míg megfizetik az adókat.
Nekem úgy tűnik, gondolta Josseran, hogy mi keresztény urak igen sokat tanulhatnánk ezektől a barbároktól.

169-170. oldal

Kapcsolódó szócikkek: III. Ince pápa · kathar
miaow P>!

– Ki a társad?
– Ő egy szent ember.
– Egy keresztény?
– Igen, uram.
– Ért a mágiához?
– Attól tartok, nem. – Hacsak azt nem hívjuk annak, ha egy kedves, értelmes embert néhány óra leforgása alatt egy zsörtölődő őrültté képes változtatni, gondolta.

81. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Josseran Sarrazini
miaow P>!

– Miért érzem azt, hogy te óriási bűnt cipelsz magaddal? – kérdezte William.
– Mert óriási bűnt cipelek magammal. Egy Domonkos-rendi szerzetest, akit Williamnek hívnak.

89. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Augsburgi William · Josseran Sarrazini
Virágszépe>!

Az ember sorsa biztos, hiszen valamennyien halállal tartozunk Istennek, de most már csak arra vágyott, hogy elég ereje legyen meghalni, vagy elegendő oka élni.

347. oldal (I.P.C., 2015)

diildi>!

Lehet, hogy te elvesztetted a vallásodat, de én megtaláltam az enyémet. Halld a hitem: hiszek két szelídítetlen lélek egyesülésében, a szent kötelékben, aminek nevében egy férfi bármire képes egy nőért, és az is őérte. Imám nincsen, ahogy gyónni sem akarok. A mennyország nekem az amikor vele lehetek, a pokol pedig az, amikor nem.

Katalyn77>!

Ha most jön el a vég, gondolta, ebben a viharban, ha a testünket egymásba fonódva temeti maga alá a homok, és soha nem találnak ránk, jó halálom lesz. Akkor soha nem szenvednék amiatt, hogy el kell hagynom őt, amit bizonyára muszáj megtennem. Porördögökké válunk, és az örökkévalóságig táncolhatunk a Takla-Makánban.

203-204. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Takla-Makán

Hasonló könyvek címkék alapján

Bányai D. Ilona: Boszorkánykör
Robin LaFevers: Sötét diadal
Bernard Cornwell: Az utolsó királyság
Celia Rees: Kalózok!
Steve Berry: A templomosok öröksége
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Alvilág
Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa
Rebecca Gablé: Fortuna mosolya
Conn Iggulden: A hegyek csontjai
James Clavell: A sógun