Visszatérés ​Párizsba (Sárgabarackok a Níluson 2.) 77% 38 csillagozás

Nem olvastam az első részt de így is érthető és szerethető olvasmány volt ez a könyv. A borító és a cím miatt vettem meg, valahogy elkerülte a figyelmemet, hogy ez egy memoár, így az első pár oldal meglepett, de aztán sikerült felvennem az elbeszélés fonalát és élveztem a párizsi hangulatot, Colette kalandjait a felnőtté válás rögös útján. Egy-két receptet is ki fogok próbálni azok közül, amiket leírt.
Ja, ha már a recepteknél tartunk… ezzel a könyvvel vigyázni kell, folyamatos nyáltermelődést okoz, mivel minden oldalon megemlíti, hogy éppen milyen finomságot fogyasztott… Mikor befejeztem a könyvet, már majdnem éjfél volt, de kénytelen voltam bekapni egy pirítóst annyira éhes voltam már. :D

A könyv méltó folytatása volt az első résznek, picivel még jobban is tetszett. Ezt is szívesen olvastam volna még, nagyon tetszik a stílusa, és érdekes volt a közel száz évvel ezelőtti életről olvasni Európa különböző városaiban, illetve ebben a könyvben is sok szó esik Kairóról. Tele van ígéretesnek tűnő receptekkel, nem igazán jó ötlet éhesen olvasni :D.

Már régen szerettem volna elolvasni Colette életének folytatását. Már meg is volt ez a könyv,de egy könyves ajándékozás keretében továbbadtam ( én nem kaptam abban a körben semmit :D ) . Most sikerült újra beszereznem és gyorsan el is olvastam. Nem okozott csalódást, bár valószínűleg a recepteket nem fogom kipróbálni. Nagy öröm, hogy Colette Rossant él, és jó van, annak ellenére, hogy a könyv úgy kezdődik, hogy egy rossz szövettani eredményt kapott. ( 2003-ban ).

Hogy milyen volt? Klassz, receptes, fűszeres történet Párizzsal, a korabeli tradíciókkal, csipet Kairóval, sokféle kulturával. Engem elvarázsolt. Jó volt újra viszontlátni az előző kötetből megkedvelt Ahmetet és a többieket. És noha tudtam, hogy végül megtalálja Jimmyt de azért csak szurkoltam nekik. Érdekes volt a különböző, német amerikai, arab, francia, olasz gasztronómiába belepillantani és elképzelni egy se nem teljesen arab, se nem teljesen francia, se nem teljesen zsidó, de nem is teljesen katolikus lány hely és önmaga keresét, beilleszkedést figyelni, végül még egy csipetnyi amerikai kulturával, szokásokkal is fűszerezve. Nekem most jólesett.
Jah és egy apró momentum egy magyaros kihíváshoz: a 187. oldalon meg van említve egy magyar építész család

Az első rész után egy kicsit féltem. Nem kellett volna. Sokkal élvezetesebb volt. Nagyon jó éreztem magam az olvasás közben. De az étel leírásokkal vigyázni kell. Csak az ételek felsorolása legalább plusz 5 kiló :). De nagyon jól éreztetik az adott esemény, ország hangulatát, világát.

Könnyed, eseménydús, néhol romantikus is – én épp ilyenre vágytam.

ugyanolyan szórakoztató és finom mint az előző része :)

Nagyon tetszett! Szép történet + nagyszerű receptek… Számomra kiűnő párosítás.

A barátnőm vette ki a könyvtárból, de mikor elkértem, hogy visszavigyem, kedvet kaptam az elolvasásához.
Helyes kis történet, nincs mély filozófiai mondandója, de nem unalmas, egy érdekes történet. Engem a Julie és Juliára emlékeztetett, tele finom recepttel.
Amin viszont megrökönyödtem, hogy még a háború utáni Franciaországban is, mikor kevés volt az élelem, minden egyes nap húst ettek. Ez számomra megdöbbentő.

Ez az a könyv amit éhesen nem szabad olvasni!