Sárgabarackok ​a Níluson 67 csillagozás

Colette Rossant: Sárgabarackok a Níluson Colette Rossant: Sárgabarackok a Níluson

Kairó, 1937. A Franciaországban született, ötéves Colette Rossant megérkezik apja egyiptomi-zsidó családjához, s aztán élete és a történelem úgy alakul, hogy ott is marad, egészen a II. világháború végéig. Nagyszülei házában vidám, pezsgő az élet, a kislány minden tekintetben otthonra lel. Különösen a konyha varázslatos világa vonzza, Ahmed, a szakács bizalmába és szeretetébe fogadja, de Abdullah, Ahmed fia, és Ajsa, a kis szolgálólány is jó barátja lesz. Finomabbnál finomabb egyiptomi étkek egész sorával köt ismeretséget, s most, visszaemlékezéseinek megírása során, eredeti receptek tucatjaival ajándékozza meg az olvasót. Nem mellékesen a régi, azóta teljesen eltűnt Kairóba is meginvitál minket, emberekkel, sorsokkal ismerkedhetünk, azt kívánjuk, hogy még sokáig olvashassunk róluk, miközben alig várjuk, hogy rohanhassunk a konyhába, sült halat kuszbarija mártással, grillezett csirkét sült banánnal vagy angyalhajat dióval és mazsolával készíteni.

Eredeti cím: Apricots on the Nile

Eredeti megjelenés éve: 1999

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2006
164 oldal · ISBN: 963960299X · Fordította: Szűr-Szabó Katalin
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2004
162 oldal · ISBN: 963960299X · Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 11

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
csgabi MP
Colette Rossant: Sárgabarackok a Níluson

Ez a fantasztikus hangulatú önéletrajzi gasztroregény – amely életem első gasztroregénye volt – teljesen lenyűgözött, és elrepített egy ismeretlen világba, egy egyiptomi-zsidó család életébe, házába – és konyhájába.
Rossant remekül ír, és a receptek isteni zamatot adnak a regénynek. Jövőre szerintem újra elolvasom, és akkor hátha ki is próbálok egy-két receptet.

Kofta (husgombocok sargabarack-szoszban)

Keverjunk ossze fel kg daralt baranyhust 2 jol megmosott es aproa vagott porehagymaval, 1 ek nyers rizzsel es 2 tojassal. Dolgozzunk hozza 1 ek olivaolajat, 1 ek aprora vagott friss koriandert valamint izles szerint sot es borsot.
Dio nagysagu gombocokat gyurjunk belole. A husgombocokat tegyuk egy nagy serpenyobe es ontsunk ala masfel csesze csirkelevest. 20 percig gyongyoztessuk es szukseg eseten potoljuk az elfott folyadekot. Szurjuk le a gombocokat es hagyjuk kihulni.
A gombocokat hempergessuk meg lisztben majd egy nagy serpenyoben olvasszunk fel 2 ek vajat. Amikor a vaj mar serceg, tegyuk bele a husgombocokat. 5-6 pecig sussuk oket, amig szepen megpirulnak.
A martashoz aztassunk 2 orara vizbe 1 csesze szaritott sargabarackot ugy, hogy a viz teljesen ellepje. Szurjuk le es tegyuk robotgepbe. Turmixoljuk ossze. Tegyunk a pepbe 10 gerezd zuzott fokhagymat, 1 kk orolt koriandert es 1 ek olivaolajat. Peoesitsuk. Pepesites kozben a mukodo robotgepbe lassa, adagoljunk 3 csesze csirkelevest. Izles szerint sozzuk, borsozzuk, mjd ontsuk at egy serpenyobe es fakanallal 5 percig allandoan kevergetve gyongyoztessuk. Ontsuk a martast a husgombocokra es talaljuk.
4 adagra elegendo.

Angyalhaj (cernametelt ) dioval es mazsolaval

Torjunk ossze negyed kg cernameteltet 7 es fel cm-es darabokra. Egy serpenyoben forrositsunk fel 2 ek vajat es 1 el olajat. Tegyunk bele 1 fel vekonyra szeletelt voroshagymat es paroljuk uvegesre. Tegyuk bele az angyalhajat es piritsuk aranybarnara. Ontsunk ra 3 csesze csirkelevest, forraljuk fel, majd tekerjuk lejjebb a langot. Gyongyoztessuk, amig el nem fo a leve. Kozben 180 fokra elomelegitett sutoben porkoljunk aranybarnara 2 ek mandulaforgacsot es 2 ek apritott mogyorot. Vegyuk ki a sutobol. Egy kis serpenyoben forrositsunk fel fel ek vajat. Tegyunk bele 3 ek mazsolat es addig paroljuk, mig felpuffadnak. Keverjuk ossze a mazsolat a mandulaval es a dioval. Keverjuk a cernametelthez. Sult csirkehez koriteskent talalhatjuk.
4 szemelyre.

>!
Vivarumba
Colette Rossant: Sárgabarackok a Níluson

Colette Rossant egy dologhoz biztos ért, mégpedig a marketinghez, mert írni azt nem tud. Colette egy a középkorban Spanyolországból elmenekülő előbb Isztambulban élő, majd végleg Egyiptomban letelepedő zsidó család leszármazottja. Saját emlékeit meséli el, azt az időszakot, míg apai nagyszüleinél élt. Vázlatos képet ad családjáról és közben ottani recepteket oszt meg az olvasókkal. Ezeknek a visszaemlékezéseknek fontos szerepe van adott családon belül, de egy kívülállónak nem fog katarzist okozni. Ami pozitív, hogy a recepteknek is van külön tartalomjegyzéke. Össz-vissz két momentum fog megmaradni az emlékezetemben, mikor az arab szolgálólányba vérrel töltött fürjtojást helyeznek fel az esküvője napján, hogy ne derüljön ki már nem ártatlan. A másik pedig, hogy az átvonuló fecskék elé hálókat feszítenek és az oda beakadó állatokat megeszik (eddig azt hittem csak az olszoknál dívik az ilyesmi).

>!
gybarbii
Colette Rossant: Sárgabarackok a Níluson

A könyv hangulata egészen magával ragadó, a receptek érdekesek, a kis Colette élete pedig nagyon változatos. Az írónő többször ugrált az időben, ez egy kicsit megzavart, és volt amit többször ismételt is, de azért kedves könyv volt. Sajnáltam a kislányt, akit annyiszor magára hagytak, de a végén New Yorkban megleli a boldogságot, és még az egyiptomi receptekhez szükséges alapanyagokat is. :)

>!
Sister
Colette Rossant: Sárgabarackok a Níluson

Valahol szomorú volt egy olyan kislány emlékeiről olvasni, aki ennyi mindent élt át, mégsem tartozott igazán senkihez. Érdekes volt belelátni az egyiptomi világba, a gazdag felsőosztály életébe. Időnként zavarossá vált a mesélés, ugráltunk az időben, és sokszor már túl sok családi anekdota hangzott el, ami inkább a család tagjainak lehet különleges, nekünk, olvasóknak kevésbé. Colette-hez hasonlóan én is szívesen sertepertéltem a konyhában, a gyerekkori ízek sosem múlnak el nyomtalanul. Kellemes kis olvasmány, különleges receptekkel, de semmi több.

>!
Veron P
Colette Rossant: Sárgabarackok a Níluson

Egy könyv egy részben francia, részben egyiptomi gyökerekkel rendelkező nő gyerekkoráról… részben egy fura formában megírt szakácskönyv, részben egy sokszor magára hagyott gyerek története, aki a konyhában lelt menedékre. Nem rossz, mondhatni aranyos, de…
Szakácskönyvnek kevés, szerintem, mondjuk nem is mozgattak meg az egyiptomi ízek bár azt díjaztam, hogy mindenhez vajat meg fokhagymát raktak:) de ettől független, egy olyan szakácskönyv, amiben a dolgok felét csészében mérik…?? na jó, de mekkora? egyáltalán teaás vagy kávés?
Regénynek szintén kevés, szerintem. Az elején írja, hogy a gyerekeinek mesélte, és ők biztatták, hogy írja meg… Hááát, szerintem pont ez az: az ilyen sztorik akkor élvezetesek, ha a te szüleid, de főleg nagyszüleid mesélik neked. Én is szerettem mikor papám mesélte, hogy amikor a fogolytáborban… de nem hiszem, hogy ez másnak nagy cucc lett volna, legalábbis a rokoni körön kívül…
Ettől független néhol egész hangulatos, ennél ezerszer rosszabbakra pazaroltak papírt, egy közepest azért megér:)

>!
zseszter
Colette Rossant: Sárgabarackok a Níluson

Kedves történet, finom ételekkel. Egy részüket biztos ki fogom próbálni.

>!
snoopcsi
Colette Rossant: Sárgabarackok a Níluson

Szerettem. Már legalább harmadjára olvasom, de tud újat mutatni.
Egy más világba belelátni.
És enni. Nagyon finom.

>!
márti
Colette Rossant: Sárgabarackok a Níluson

Azt hiszem, ennek a könyvnek az irodalmi értékénél sokkal jelentősebb a gasztronómiai értéke, néha úgy éreztem, mintha a Magyar Konyha* ünnepi kiadása lett volna a kezemben, ahol az ételeken kívül a kis színes sztoriknak is fontos szerepe van. A történetben szereplő recepteket a végén, egyszerre olvastam el, és komolyan mondom, az összes ételre gusztusom támadt, még ha nem is tudtam pontosan, hogy egy-egy hozzávaló hogy néz ki és milyen ízű.
Kicsit ifjúsági regény-feelingje volt a történetnek, ami nagyjából annyi, hogy Colette végigeszi a gyerekkorát, mindenféle finomsággal vigasztalódik a konyhában, miközben valójában legjobban a szeretetre éhezik. Nem ebből a könyvből fogok megtanulni főzni és az Egyiptomról eddig megszerzett tudásomat sem ebből fogom bővíteni, de két délutánon sikerült elfeledtetnie velem, hogy a 20E-n zötyögök hazafelé, ezért már megérte elolvasni.

*Arab Konyha

>!
Diosz P
Colette Rossant: Sárgabarackok a Níluson

Colette Rossant könyve a század eleji, háború eleji Egyiptomba kalauzol minket, tulajdonképpen ez egy gyermekkori visszaemlékezés, és sok sok finomságnak tűnő, számomra többnyire teljesen ismeretlen ételről lehet olvasni, sőt egy-egy finomság komplett receptjeit is megtalálhatja a kedves olvasó. Számomra inkább kulináris olvasmány mintsem irodalmi, de tulajdonképpen érdekes is volt egy jómódú egyiptomi családba bepillantani. Időnként kicsit csapongó, de egy biztos: a konyha iránt érdeklődőknek szerintem jó kis olvasmány. Egyébként kíváncsi vagyok, van-e valaki aki elkészítette esetleg egyik-másik fogást? Ha igen, milyen lett, valóban olyan mennyei, mint ahogy írják?

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
gybarbii

Garnélarákot tisztítok anyámnak, bár minden valószínűség szerint nem eszik belőle.

(első mondat)

>!
gybarbii

Nagymama hitt a póréhagyma gyógyító erejében.

52. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Peter Mayle: Bon appétit!
Elizabeth Bard: Ebéd Párizsban
Kathleen Flinn: Éles kések, vidám könnyek
Richard C. Morais: Madame Mallory és kis indiai konyhafőnöke
Julia Child: Életem Franciaországban
Nicolas Barreau: A nő mosolya
Nina George: Levendulaszoba
Marlena de Blasi: Ezer nap Toszkánában
F. G. Haghenbeck: Frida füveskönyve
Ruth Reichl: Egy álruhás étteremkritikus titkos élete