Gigi 79% 19 csillagozás

Láttam egy filmet https://moly.hu/karcok/1271894 amely felkeltette az érdeklődésemet a főhős irodalmi munkássága iránt. A kötet címe ismerős volt, de még nem olvastam.

Ha valaki egy kis időutazásra vágyik, mindenképpen ajánlani tudom ezt a kötetet. Nagyon kedves, helyenként gyermekded, de jól olvasható, vidám stílusban megírt, 1922 és 1944 között keletkezett történetek ezek, vissza tudnak röpíteni bennünket abba a korba, abba a környezetbe. Amely kor persze nem volt idilli minden tekintetben, a nők szerepe erősen meghatározott volt. A film ehhez nagy segítséget jelentett és értem, hogy miért volt akkora sikere anno a könyveinek.

Claudine háza
A gyermekkor, az anyával, apával, testvérekkel (1 nővér és 2 báty) való kapcsolat, állatok, növények, élő természet ez mind együtt alkotják az írások erősségét. A család egymásra figyelő emberek csoportja, A Kicsi az írónő, „Cicus-Kedves”, ahogyan a mindennapjait éli. A könyvek jelentős szerepet játszanak az életükben, több kötetet is megemlít, amit gyermekkorában olvasott. Anyja és apja kapcsolata évődő, szeretetteljes, a kicsi ott cseperedik közöttük és megörökíti életük minden fontos mozzanatát. Túl sokat nem érdemes egyszerre olvasni ezekből a történetekből, mert a mai olvasó számára elveszítheti a báját.

Duó
Két ember, egy házaspár története, akik elkezdtek egymástól eltávolodni, a nő figyelme más felé fordul, amit a férj nem igazán tud feldolgozni, korábbi kapcsolatuk elillan, átveszi a helyét egy egészen más közös létezés, amit a férj döntése alapjaiban megváltoztat.

A kuckó
A család 4 lányának sorsa különböző módon alakul, közülük 3 újra összesodródik egy lakásba és felidézik a gyermekkort, fiatal éveiket, majd mindenki megy a saját útját járni.

A beteg gyerek Egy anya gondoskodása és a gyermek felépülése.

Gigi a kötet címadó elbeszélése egy 15 éves lányka élete egy rövid időszakának a története, akit nagyanya, nagynéni és anya terelget az érvényesülés (kapcsolat egy gazdag férfival) felé, és a végén nem várt fordulat kerekedik a mesterkedésekből.

A lánygyermek kiárusítása a (ve)vőnek, ha szorosan nézzük, egyidős az emberiséggel. Miért csodálkozunk hát, hogy az egész szégyenteljes, bár legtöbbször pusztán gyakorlatias jelenség máig a szokásjog része. (A rabszolgaság eltörlésével is tele van a történelemkönyvük a suliban, aztán mégis viszontlátjuk őket a híradásokban, s nem csak messzi földrészeken.) Bár a kisregény a kosztümös filmek korában játszódik, a szerző szinte kortárs, a 2.vh. után hunyt el, múltba visszavetített gyermektörténete talán nem volt teljesen okafogyott megjelenésekor sem. Pláne, hogy az emberi jellem mit sem változott a barlangkor óta.
A kisregény 16 éves fruskájának szemével látni a világot elbűvölő, egészen addig, amíg a fruska évődéseiből alkudozások nem lesznek, a gondviselőkből alkuszok. A férjjelölt dandy alakja elég kontúr nélküli, de azért érezzük, a lányból hamarosan nem marad más, csak mint egy hosszú lakoma végére, pár húsfoszlány az őrlőfogak közt.
Szinte egy házi okj-és kokottkéző szalonjába nyerünk bepillantást, ki tudja hány egykori Gigi vette meg és olvasta végig könnyek közt. (Az, hogy sipsirica, hogy lenne franciául? A google tolmács nem ismeri fel…)

(Sajnos csak a félbehagyást tudtam bejelölni, mert kalóz e-könyvemben sajnálatosan elmaradtak a kötet novellái, nyomuk se volt, itt szembesültem vele, hogy mások ilyenekről is beszélnek. Majd pótolom.)

Könyvtári selejtezésből fogtam ki ezt a kötetet, és nagyon örültem neki, mert mióta Beauvoir annyit emlegette A második nemben, azóta akarok valamit Colette-től olvasni. Összességében két dolgot szerettem nagyon ezekben a történetekben: a hangulatokat és leírásokat (legyen az akár álomképek, akár a kerti szőlőlugas leírása, az ember ott érzi magát a helyszíneken, az omladozó kőkerítés tövében, a túlzsúfolt-rendetlen párizsi lakásban, a kényesen tisztán tartott betegszobában, vagy épp a paplanok hómezőin síelve), meg a karakterrajzokat. A szereplők éltek, nem voltak sablonosak, és végiggondolva ez hatványozottan igaz a legtöbb előforduló nőalakra: személyiségük van, vágyaik, akaratuk, céljaik, hibáik, szépségeik. Élnek, ennyi, és ebben nagyon jó.

A Claudine háza volt a kedvenc új felfedezettem, imádtam a hangulatait a rövid történeteknek, még a végén kilógó kutyásmacskás sztoriknak is. A beteg gyerek pedig régi kedvenc, amit jó volt újraolvasni.

Claudine háza
Többnyire kedves életképek a gyerekkorból. Hangulatos leírások, vicces ésvagy megható történetkékből kibontakozó családi élet, nosztalgia, nyári esték, virágillat. A felütésből azt gondoltam, lesz valami íve a történetnek, megtudjuk, mi lett az idősebb gyerekekkel, hogy halt meg az anyuka, ilyesmiket, de nem. Mindent, ami már nagyon szomorú lenne, csak félreteszünk, átugrunk, megkerülünk, nincs elhallgatva, hogy ott van és megtörtént, de nem a veszteségeken van a fókusz. Ezzel együtt sem maradt viszont felszínes, csak érdemes tudni, hogy ez egy csokor kedves, nosztalgikus történet gyűjteménye.
Az utolsó 5-10 történet is passzolt hangulatban, témájában viszont kilógott a többi közül, és meg is akasztott egy kicsit. Kutyákról, macskákról, és talán Colette felnőttkoráról, lányáról olvashatunk ezekben, sajnáltam, hogy nem folytatódott tovább a gyerekkori nosztalgia, amiben még a lírai én volt a 8-12 éves kislány.
Ettől függetlenül nagyon jó könnyed olvasmány volt meleg nyári napokra.
4 / 5

Duó
Rettenetesen utálom ezt a toposzt. És nem szeretem a belőle táplálkozó tipikus történeteket sem (helló, Sárga rózsa! https://moly.hu/ertekelesek/3604273), amik egy megcsalás köré épülnek, amit aztán az egymást szerető, vagy nem szerető de egymáshoz valamiért ragaszkodó páros különféle kommunikációs és egyéb játszmákkal próbál megoldani néhány napig, míg végül az egyikük megöli magát, vagy a másikat, vagy a harmadikat. Vagy legalább megpróbálja. Ez is egy ilyen sztori, és hiába van lélektanilag jól, technikailag meg korához képest tisztességesen megírva, és hiába is olvastatta magát, akkor sem tudok neki különösebben lelkesedni.
3 / 5

A kuckó
Úgy fél oldal után rájöttem, hogy ez cselekményileg a Duó közvetlen folytatása pár héttel később, Párizsban, témájában pedig az egymásra utaltságban felnőtt négy lánytestvér közül három pillanatnyi visszatalálása egymáshoz, a gyerekkori közös “kuckójukba”, és ezzel egy időben egy fordulópont érkezése mindhármuk életébe. Tetszett a lányok közti különleges kötelék, egy egész fura formája volt a szoros love-hate testvérkapcsolatnak, meg a kor- vagy inkább társadalmi rajz is, ami mutatott három példát arra, hogy az ő kiindulási pontjukról milyen kilátásai lehetnek egy kezdetben fiatal, aztán vészesen öregedő lánynak. Főleg annak tükrében, hogy ki mivel hajlandó vagy nem hajlandó megalkudni a saját életében. Hát, nem könnyű kilátások.
3,5 / 5

A beteg gyerek
Ezt a novellát már harmadszor olvasom életem során (úgy tűnik, 5-10 évente elém kerül valahogy), és még mindig ugyanúgy tetszik, mint elsőre. A teremtő képzelet, az adott körülményekhez alkalmazkodás egy nagyon szép megfogalmazása, párhuzamban a szülői gondoskodással, fájdalommal, aggodalommal, a nyomasztó betegséggel, de mindezeket csak kívülről, szinte idegenként látjuk, csakúgy, mint a spoiler is, hiába maga a beteg gyerek a főszereplőnk és narrátorunk, ő valahol egész máshol jár, miközben ezek a dolgok történnek vele. Nagyon szépen sikerült egységbe gyúrni az egészet, a sokféle érzést, a különböző nézőpontokat egy torokszorító történetbe.
5 / 5

Gigi
Gondolom, egyrészt 1944-ben talán még sokkal kevésbé lehetett dolgokat nyíltan kimondani, másrészt meg mindenki biztosan értette az azonos kulturális kontextus révén a finom utalásokat és jelzéseket, mindenesetre ha nem tudom előre, hogy ez a történet kiről-miről szól, nagyon bizonytalanul és nehezen tudtam volna csak dekódolni. Azt hiszem, érzem az újszerűséget Gigi alakjában a maga korában (főleg a 18-19. század fordulóján), de magának a történetnek szerintem jóval kevesebb mára az aktualitása, a mai olvasónak már nem nagyon ad semmi korszakalkotót. Egyszeri olvasmánynak azért nem rossz.
3,5 / 5

A Claudine háza miatt olvastam ilyen sokáig. Abból nem tudtam egyszerre sokat olvasni, hogy legyen időm emészteni a kis történeteket. Külön is megállják a helyüket, de hogy egybefolynak még jobb. Egyszer megpróbáltam többet olvasni egyszerre és akkor már kicsit unalmassá is vált. Szeretem ezt a stílust, de hosszútávon unalmas lehet.
A Beteg gyerek nagyon szomorú, gyönyörűen megírt történet.
A címadó novella, a Gigi nekem kicsit unalmas és mai szemmel nézve már-már a pedofíliát súrolja, sőt, megvalósítja.

Colette nagyon romantikus szerző. Colette nagyon kegyetlen szerző. Colette tolla szeretettől csöpög, másszor vitriolosan maró. Éppen ez a változatosság teszi olvashatóvá (számomra) a novelláit. A kötet elején a tovatűnt gyermekkorba röpít vissza, a vidéki házba, ahol az anya védőszárnyai alatt történnek meg azok a kalandok, amelyeket az ember egész életében nem felejt, és amelyek örökké visszahúzzák a szívét. A két ember kapcsolatának felbomlásáról szóló Duó érzékletesen adja vissza a férjétől távolodó asszony lelki rezdüléseit, majdnem megértővé, csaknem cinkossá téve az olvasót. A címadó Gigi a szende tizenéves lány, aki a férjfogás minden eszköztárának és fortélyának birtokában van, tudván tudva, hogy ennek sikere az élete célja és értelme – a többi majd jön magától, mondhatnánk nem kevés cinizmussal. A Gigi átvezetés a Chérihez, amelyet ezután érdemes újra elővenni, annyira azonos a miliő, hasonlóak a jellemek és a fordulatok. Igazán egyik felnőtt szereplőjével sem lehet azonosulni, de – ez a szép az irodalomban – mégis jólesik elolvasni a kalandjaikat.
(Megjelent korábban: http://laur56.freeblog.hu/archives/2011/09/08/Olvastam_…)

Colette számomra teljesen ismeretlen szerzőnő volt, nem olvastam tőle ezelőtt semmit és nem is láttam filmfeldolgozást sem művei alapján.
Igazán rendkívül kellemes meglepetést okozott.
Leginkább a Claudine háza írásgyűjtemény tetszett. Jó olvasni arról, pláne ilyen kiváló stílusban, hogy milyen édes emlék tud lenni egy örömteli gyermekkor.
A Duó és a Kuckó is érdekes volt, bár nekem különös és kesernyés történet.
A beteg gyerek viszont nem tetszett. Voltak benne részek, amelyek igen, de összességében számomra csalódás volt ez az írás.
A Gigi viszont bőven kárpótolt ezután, bár őszintén szólva eléggé kiszámítható volt a történet vége, de mégis élveztem ezt a kalandot egy átlagosnál sokkal értelmesebb 15 éves lánnyal végigélni.
Mindenképpen érdemes elolvasni ezt a kötetet. Elgondolkodtató, nem egy napos olvasmány egyik része sem.

Az egyik kedvencem. Lehet persze nyálas operettet is csinálni belőle – sokkal könnyedebb, mint mondjuk a novellái. Számomra a legkedvesebbek azok az apró kis mozzanatok, képecskék, amelyek tökéletesen megjelenítenek egy régen-volt, érdekes világot.