Gigi 18 csillagozás

Kisregények és elbeszélések
Colette: Gigi

Colette ​az igazi, érett műveivel a húszas években jelentkezik és a harmincas években jut be végképp a francia széppróza nagyjai közé. Válogatásunkban igyekeztünk minden oldaláról bemutatni azt a kiforrott, poétikus írásművészt, akit a háború előtti olvasóközönség inkább csak könnyű fajsúlyú, erotikus és érzelgős regények szerzőjének ismert. – Kötetünk első darabja, a Claudine háza, gyöngéd, forró, lírai vallomás gyermekkora színteréről és szereplőiről: a kert virágairól, a testvéreiről, dalos apjáról, az eprésző macskáról, a csokoládéivó pókról, a szülői ház örökfényű csodáiról és a csodákon őrködő, vígkedélyű, felejthetetlen anyjáról. A Duó és A kuckó Colette örök témáját, a férfi és a nő szemvedélyes párviadalát zengi el, mély, telt, hibátlan zengésű hangon. A Gigi, a címadó, hosszabb lélegzetű elbeszélés – az írónő késői gyöngyszeme – a századforduló éveibe repíti az olvasót. Hősnője, a tizenhat éves csitri, szembe mer fordulni a kurtizánok törvényesített világával; a… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Zsebkönyvek Európa

>!
Európa, Budapest, 1969
364 oldal · puhatáblás · Fordította: Brodszky Erzsébet, Somlyó György
>!
Európa, Budapest, 1969
366 oldal · keménytáblás · Fordította: Brodszky Erzsébet, Somlyó György

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

olvasóbarát >!
Colette: Gigi

Colette: Gigi Kisregények és elbeszélések

Láttam egy filmet https://moly.hu/karcok/1271894 amely felkeltette az érdeklődésemet a főhős irodalmi munkássága iránt. A kötet címe ismerős volt, de még nem olvastam.

Ha valaki egy kis időutazásra vágyik, mindenképpen ajánlani tudom ezt a kötetet. Nagyon kedves, helyenként gyermekded, de jól olvasható, vidám stílusban megírt, 1922 és 1944 között keletkezett történetek ezek, vissza tudnak röpíteni bennünket abba a korba, abba a környezetbe. Amely kor persze nem volt idilli minden tekintetben, a nők szerepe erősen meghatározott volt. A film ehhez nagy segítséget jelentett és értem, hogy miért volt akkora sikere anno a könyveinek.

Claudine háza
A gyermekkor, az anyával, apával, testvérekkel (1 nővér és 2 báty) való kapcsolat, állatok, növények, élő természet ez mind együtt alkotják az írások erősségét. A család egymásra figyelő emberek csoportja, A Kicsi az írónő, „Cicus-Kedves”, ahogyan a mindennapjait éli. A könyvek jelentős szerepet játszanak az életükben, több kötetet is megemlít, amit gyermekkorában olvasott. Anyja és apja kapcsolata évődő, szeretetteljes, a kicsi ott cseperedik közöttük és megörökíti életük minden fontos mozzanatát. Túl sokat nem érdemes egyszerre olvasni ezekből a történetekből, mert a mai olvasó számára elveszítheti a báját.

Duó
Két ember, egy házaspár története, akik elkezdtek egymástól eltávolodni, a nő figyelme más felé fordul, amit a férj nem igazán tud feldolgozni, korábbi kapcsolatuk elillan, átveszi a helyét egy egészen más közös létezés, amit a férj döntése alapjaiban megváltoztat.

A kuckó
A család 4 lányának sorsa különböző módon alakul, közülük 3 újra összesodródik egy lakásba és felidézik a gyermekkort, fiatal éveiket, majd mindenki megy a saját útját járni.

A beteg gyerek Egy anya gondoskodása és a gyermek felépülése.

Gigi a kötet címadó elbeszélése egy 15 éves lányka élete egy rövid időszakának a története, akit nagyanya, nagynéni és anya terelget az érvényesülés (kapcsolat egy gazdag férfival) felé, és a végén nem várt fordulat kerekedik a mesterkedésekből.

pável>!
Colette: Gigi

Colette: Gigi Kisregények és elbeszélések

A lánygyermek kiárusítása a (ve)vőnek, ha szorosan nézzük, egyidős az emberiséggel. Miért csodálkozunk hát, hogy az egész szégyenteljes, bár legtöbbször pusztán gyakorlatias jelenség máig a szokásjog része. (A rabszolgaság eltörlésével is tele van a történelemkönyvük a suliban, aztán mégis viszontlátjuk őket a híradásokban, s nem csak messzi földrészeken.) Bár a kisregény a kosztümös filmek korában játszódik, a szerző szinte kortárs, a 2.vh. után hunyt el, múltba visszavetített gyermektörténete talán nem volt teljesen okafogyott megjelenésekor sem. Pláne, hogy az emberi jellem mit sem változott a barlangkor óta.
A kisregény 16 éves fruskájának szemével látni a világot elbűvölő, egészen addig, amíg a fruska évődéseiből alkudozások nem lesznek, a gondviselőkből alkuszok. A férjjelölt dandy alakja elég kontúr nélküli, de azért érezzük, a lányból hamarosan nem marad más, csak mint egy hosszú lakoma végére, pár húsfoszlány az őrlőfogak közt.
Szinte egy házi okj-és kokottkéző szalonjába nyerünk bepillantást, ki tudja hány egykori Gigi vette meg és olvasta végig könnyek közt. (Az, hogy sipsirica, hogy lenne franciául? A google tolmács nem ismeri fel…)

(Sajnos csak a félbehagyást tudtam bejelölni, mert kalóz e-könyvemben sajnálatosan elmaradtak a kötet novellái, nyomuk se volt, itt szembesültem vele, hogy mások ilyenekről is beszélnek. Majd pótolom.)

1 hozzászólás
adrica P>!
Colette: Gigi

Colette: Gigi Kisregények és elbeszélések

Könyvtári selejtezésből fogtam ki ezt a kötetet, és nagyon örültem neki, mert mióta Beauvoir annyit emlegette A második nemben, azóta akarok valamit Colette-től olvasni. Összességében két dolgot szerettem nagyon ezekben a történetekben: a hangulatokat és leírásokat (legyen az akár álomképek, akár a kerti szőlőlugas leírása, az ember ott érzi magát a helyszíneken, az omladozó kőkerítés tövében, a túlzsúfolt-rendetlen párizsi lakásban, a kényesen tisztán tartott betegszobában, vagy épp a paplanok hómezőin síelve), meg a karakterrajzokat. A szereplők éltek, nem voltak sablonosak, és végiggondolva ez hatványozottan igaz a legtöbb előforduló nőalakra: személyiségük van, vágyaik, akaratuk, céljaik, hibáik, szépségeik. Élnek, ennyi, és ebben nagyon jó.

A Claudine háza volt a kedvenc új felfedezettem, imádtam a hangulatait a rövid történeteknek, még a végén kilógó kutyásmacskás sztoriknak is. A beteg gyerek pedig régi kedvenc, amit jó volt újraolvasni.

Claudine háza
Többnyire kedves életképek a gyerekkorból. Hangulatos leírások, vicces ésvagy megható történetkékből kibontakozó családi élet, nosztalgia, nyári esték, virágillat. A felütésből azt gondoltam, lesz valami íve a történetnek, megtudjuk, mi lett az idősebb gyerekekkel, hogy halt meg az anyuka, ilyesmiket, de nem. Mindent, ami már nagyon szomorú lenne, csak félreteszünk, átugrunk, megkerülünk, nincs elhallgatva, hogy ott van és megtörtént, de nem a veszteségeken van a fókusz. Ezzel együtt sem maradt viszont felszínes, csak érdemes tudni, hogy ez egy csokor kedves, nosztalgikus történet gyűjteménye.
Az utolsó 5-10 történet is passzolt hangulatban, témájában viszont kilógott a többi közül, és meg is akasztott egy kicsit. Kutyákról, macskákról, és talán Colette felnőttkoráról, lányáról olvashatunk ezekben, sajnáltam, hogy nem folytatódott tovább a gyerekkori nosztalgia, amiben még a lírai én volt a 8-12 éves kislány.
Ettől függetlenül nagyon jó könnyed olvasmány volt meleg nyári napokra.
4 / 5

Duó
Rettenetesen utálom ezt a toposzt. És nem szeretem a belőle táplálkozó tipikus történeteket sem (helló, Sárga rózsa! https://moly.hu/ertekelesek/3604273), amik egy megcsalás köré épülnek, amit aztán az egymást szerető, vagy nem szerető de egymáshoz valamiért ragaszkodó páros különféle kommunikációs és egyéb játszmákkal próbál megoldani néhány napig, míg végül az egyikük megöli magát, vagy a másikat, vagy a harmadikat. Vagy legalább megpróbálja. Ez is egy ilyen sztori, és hiába van lélektanilag jól, technikailag meg korához képest tisztességesen megírva, és hiába is olvastatta magát, akkor sem tudok neki különösebben lelkesedni.
3 / 5

A kuckó
Úgy fél oldal után rájöttem, hogy ez cselekményileg a Duó közvetlen folytatása pár héttel később, Párizsban, témájában pedig az egymásra utaltságban felnőtt négy lánytestvér közül három pillanatnyi visszatalálása egymáshoz, a gyerekkori közös “kuckójukba”, és ezzel egy időben egy fordulópont érkezése mindhármuk életébe. Tetszett a lányok közti különleges kötelék, egy egész fura formája volt a szoros love-hate testvérkapcsolatnak, meg a kor- vagy inkább társadalmi rajz is, ami mutatott három példát arra, hogy az ő kiindulási pontjukról milyen kilátásai lehetnek egy kezdetben fiatal, aztán vészesen öregedő lánynak. Főleg annak tükrében, hogy ki mivel hajlandó vagy nem hajlandó megalkudni a saját életében. Hát, nem könnyű kilátások.
3,5 / 5

A beteg gyerek
Ezt a novellát már harmadszor olvasom életem során (úgy tűnik, 5-10 évente elém kerül valahogy), és még mindig ugyanúgy tetszik, mint elsőre. A teremtő képzelet, az adott körülményekhez alkalmazkodás egy nagyon szép megfogalmazása, párhuzamban a szülői gondoskodással, fájdalommal, aggodalommal, a nyomasztó betegséggel, de mindezeket csak kívülről, szinte idegenként látjuk, csakúgy, mint a spoiler is, hiába maga a beteg gyerek a főszereplőnk és narrátorunk, ő valahol egész máshol jár, miközben ezek a dolgok történnek vele. Nagyon szépen sikerült egységbe gyúrni az egészet, a sokféle érzést, a különböző nézőpontokat egy torokszorító történetbe.
5 / 5

Gigi
Gondolom, egyrészt 1944-ben talán még sokkal kevésbé lehetett dolgokat nyíltan kimondani, másrészt meg mindenki biztosan értette az azonos kulturális kontextus révén a finom utalásokat és jelzéseket, mindenesetre ha nem tudom előre, hogy ez a történet kiről-miről szól, nagyon bizonytalanul és nehezen tudtam volna csak dekódolni. Azt hiszem, érzem az újszerűséget Gigi alakjában a maga korában (főleg a 18-19. század fordulóján), de magának a történetnek szerintem jóval kevesebb mára az aktualitása, a mai olvasónak már nem nagyon ad semmi korszakalkotót. Egyszeri olvasmánynak azért nem rossz.
3,5 / 5

geucsa>!
Colette: Gigi

Colette: Gigi Kisregények és elbeszélések

A Claudine háza miatt olvastam ilyen sokáig. Abból nem tudtam egyszerre sokat olvasni, hogy legyen időm emészteni a kis történeteket. Külön is megállják a helyüket, de hogy egybefolynak még jobb. Egyszer megpróbáltam többet olvasni egyszerre és akkor már kicsit unalmassá is vált. Szeretem ezt a stílust, de hosszútávon unalmas lehet.
A Beteg gyerek nagyon szomorú, gyönyörűen megírt történet.
A címadó novella, a Gigi nekem kicsit unalmas és mai szemmel nézve már-már a pedofíliát súrolja, sőt, megvalósítja.

alaurent P>!
Colette: Gigi

Colette: Gigi Kisregények és elbeszélések

Colette nagyon romantikus szerző. Colette nagyon kegyetlen szerző. Colette tolla szeretettől csöpög, másszor vitriolosan maró. Éppen ez a változatosság teszi olvashatóvá (számomra) a novelláit. A kötet elején a tovatűnt gyermekkorba röpít vissza, a vidéki házba, ahol az anya védőszárnyai alatt történnek meg azok a kalandok, amelyeket az ember egész életében nem felejt, és amelyek örökké visszahúzzák a szívét. A két ember kapcsolatának felbomlásáról szóló Duó érzékletesen adja vissza a férjétől távolodó asszony lelki rezdüléseit, majdnem megértővé, csaknem cinkossá téve az olvasót. A címadó Gigi a szende tizenéves lány, aki a férjfogás minden eszköztárának és fortélyának birtokában van, tudván tudva, hogy ennek sikere az élete célja és értelme – a többi majd jön magától, mondhatnánk nem kevés cinizmussal. A Gigi átvezetés a Chérihez, amelyet ezután érdemes újra elővenni, annyira azonos a miliő, hasonlóak a jellemek és a fordulatok. Igazán egyik felnőtt szereplőjével sem lehet azonosulni, de – ez a szép az irodalomban – mégis jólesik elolvasni a kalandjaikat.
(Megjelent korábban: http://laur56.freeblog.hu/archives/2011/09/08/Olvastam_…)

Folyóvíz>!
Colette: Gigi

Colette: Gigi Kisregények és elbeszélések

Az egyik kedvencem. Lehet persze nyálas operettet is csinálni belőle – sokkal könnyedebb, mint mondjuk a novellái. Számomra a legkedvesebbek azok az apró kis mozzanatok, képecskék, amelyek tökéletesen megjelenítenek egy régen-volt, érdekes világot.


Népszerű idézetek

olvasóbarát >!

Amikor 1953 körül elvitte őt Belgiumban élő családjától – amely mindössze két nős francia újságíró fivérből állt, akik belga lányokat vettek feleségül –, s barátai: festők, zenészek és költők köréből – fiatal belga és francia művészek bohémvilágából – , a lány tizennyolc éves volt: szőke, nem túlságosan csinos és bájos, szája nagy, álla keskeny, szürke szemű, derűs tekintetű; nyakába tűzött kontyot viselt, selymes haja minduntalan kicsúszott a hajtűk közül. Szabad fiatal lány volt„ aki megszokta, hogy becsületesen éljen a fiúk, fivérek és barátok között. Fiatal lány, akinek se kelengyéje, se hozománya, se ékszere; karcsú dereka kecsesen hajlott a bő szoknya fölött; lapos mellű és gömbölyű vállú, kicsi és erős fiatal lány.

12. oldal, A Vadember

Colette: Gigi Kisregények és elbeszélések

pável>!

– Gondolkoztam, Gaston bácsi, sőt nagyon is sokat gondolkoztam…
A férfi közbevágott, hogy ne mondja ki, amit félt meghallani:
– Esküszöm neked, drága Gigim…
– Nem, ne esküdjön nekem. Meggondoltam, én inkább magával leszek boldogtalan, mint maga nélkül.

Colette: Gigi Kisregények és elbeszélések

olvasóbarát >!

Millot, az öreg plébános, bár szinte lenyűgözte anyám hangja, parancsoló jósága és botrányos őszintesége, mégis értésére adta, hogy a misét nem kutyáknak mondja.
Anyám úgy berzenkedett, mint egy harcias tyúk.
– Az én kutyámat! Ki akarná dobni a templomból? Hát mitől fél, mi rosszat tanul ott?
– Nem arról van szó …
– Egy ilyen mintaszerűen viselkedő kutya! Amelyik akkor áll fel és ül le, amikor a maga hívei!
– Kedves asszonyom, mindez igaz. Bár múlt vasárnap morgott Úrfelmutatás alatt.
– Persze, hogy morgott Úrfelmutatás alatt! Hogyne morgott volna! Egy házőrző kutya, amelyet én magam tanítottam be, hogy minden csöngetésre ugasson!
A nagy csata, a templomba bevitt kutya ügye fegyverszünetekkel, éles válságokkal sokáig tartott, de végül is anyám lett a győztes.

93. oldal, Anyám és a plébános

Colette: Gigi Kisregények és elbeszélések

pável>!

– Mi nem vagyunk közönséges emberek?
– Nem.
– Mivel rosszabbak nálunk a közönségesek?
– Ostobák s szemérmetlenek. Meg aztán házasok. De nem hiszem, hogy ezt megérted.
– De igen, néni, értem, hogy mi nem megyünk férjhez.
– Nekünk sem tilos a házasság. Csakhogy mi, ahelyett, hogy „már” férjhez mennénk, esetleg „végül” férjhez megyünk.

Colette: Gigi Kisregények és elbeszélések

adrica P>!

– Ki volt ez az Astoniphronque Bonscop, amíg élt?
Bátyám hátraszegte fejét, karját a térde köré fonta, s összehunyorította a szemét, mintha közönséges emberi látás számára elérhetetlen messzeségben kutatná Astoniphronque Bonscop elfelejtett vonásait.
– Kisbíró volt. De otthon székeket font. Durva alak… phü… nem érdekes. Ivott, és verte a feleségét.
– Akkor miért írtad a sírfeliratába, hogy „jó férj, jó apa”?
– Mert így szokás, ha házasemberekről van szó.

48. oldal, Claudine háza, Sírfeliratok (Európa, 1969)

Colette: Gigi Kisregények és elbeszélések

adrica P>!

Hát ő? Istenem, ő a Fekete. Olyan, mint sok száz fekete macska, vékony, csillogó szőrű, fehér mellényes, szembogara, mint az olvasztott arany. Feketének hívjuk, mert fekete, mint ahogy a szürkét Szürke-Cicának nevezzük, a legfiatalabb kék perzsát meg Ifjú-Kéknek. Nem erőltetjük meg az agyunkat.

123. oldal, Claudine háza, Kandúrok (Európa, 1969)

Colette: Gigi Kisregények és elbeszélések

pável>!

– Néni, én az opált is nagyon szeretem.
– Sajnálom, de nem fogod viselni. Ellenzem. Gilberte meglepetésében egy pillanatra nyitva felejtette a száját.
– Ó!… Te is elhiszed, Alicia néni, hogy szerencsétlenséget hoz?
– Miért ne? Kis csacsi – oktatta Alicia néni –, úgy kell tenned, mintha hinnél benne. Higgy az opálban, higgy… Várj, mit is mondjak neked például?… A türkiz halálában, a szemmel verésben…
– De… hiszen ezek babonák – mondta Gilberte habozva.
– Igen, gyermekem. Meg gyengeségnek is mondják. Egy csomó gyengeség, meg a pókoktól való iszony, elengedhetetlen kellékünk a férfiaknál.
– Miért, néni?
Az öregasszony becsukta a ladikot, és nézegette az előtte térdelő kislányt:
– Mert tíz férfi közül kilenc babonás, húszból tizenkilenc hisz a szemmel verésben, és százból kilencvennyolc irtózik a pókoktól. Sok mindent megbocsátanak nekünk… de azt nem, ha mentesek vagyunk olyasmitől, ami őket nyugtalanítja…

Colette: Gigi Kisregények és elbeszélések

adrica P>!

Anyám egyszeriben elvesztette magabiztosságát, és olyan elképedten bámult, mint egy macska, amelyiknek szűk szájú üvegbe töltik a tejet.

82. oldal, Claudine háza, A spáhi köpeny (Európa, 1969)

Colette: Gigi Kisregények és elbeszélések

adrica P>!

– És aztán – folytatta Alice – itt volt ez a… baleset, ez a megdöbbentő baleset… Nézd csak, Colombe, az ember nem hal meg ilyen ostobán! Az ember nem pottyan bele a vízbe, mint egy hülye, és ha beleesett, hát úszni kezd! Vagy ezek a délvidékiek nem tudnak úszni…?

241. oldal, A kuckó (Európa, 1969)

Colette: Gigi Kisregények és elbeszélések


Hasonló könyvek címkék alapján

Vercors: A rókalány
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák – Kisregények és elbeszélések
Jack London: Északi Odüsszeia
Örkény István: Bevégzetlen ragozás
Panait Istrati: Pusztai bogáncsok
Bíró Kriszta: Jozefa
Lev Tolsztoj: Kozákok / Kreutzer szonáta
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Kisregények és elbeszélések I-II.
Karel Čapek: Elbeszélések
Különös históriák