A ​fürdőkád mögött 4 csillagozás

Colette Audry: A fürdőkád mögött

-Nem ​szeretem az állatokat, és utálom az állatokról szóló könyveket – mondta Colette Audry egy sajtónyilatkozaton, díjnyertes regényének megjelenése után. A fürdőkád mögött néhány hónap alatt 50 000 példányban fogyott el Franciaországban.

Öthetes kutyakölyök kerül az elfoglalt tanárnő-irónő-aktivpolitikus házába, elvált asszony, egy kisfiúval. Sosem gondolt arra, hogy kutyát tartson. Mit kezdjen vele zaklatott életében?
De a szeretetre méltó, szenvedélyes, viharos természetű Duska lassan mégis kiküzdi a helyét a családban, és ilyen vallomásra készteti az írónőt:
„Neki odaadom, amit mindenkitől megtagadtam, mozgásom és elhatározásom szabadságát.” Pedig sok hibája van Duskának, az írónő többször gondol rá, hogy túlad rajta, de egyre kevésbé tud elszakadni tőle. Duska váratlanul megbetegszik és meghal a fürdőkád mögött – ide szokott elbújni szégyenében, ha valami hibát követ el.
Mit jelent egy kutya a házban? Mi a titka ennek a bensőséges kapcsolatnak az… (tovább)

Eredeti cím: Derrière la baignoire

Eredeti megjelenés éve: 1962

>!
Magvető, Budapest, 1968
274 oldal · keménytáblás · Fordította: Báti László

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 1


Kiemelt értékelések

chhaya >!
Colette Audry: A fürdőkád mögött

„Nem szeretem az állatokat, és utálom az állatokról szóló könyveket” – mondotta Colette Audry az előszó szerint. A könyv olvasása során sajnos magamtól is rájöttem volna, legalábbis arra biztosan, hogy bánni velük nem tud.

Az írónő arról az időszakról mesél, amikor Duska, a csálé farkú német juhász részese volt életének, mégsem igazi állattörténet ez. Inkább lélektan: elsősorban Audry saját érzései és gondolatai a kutyával kapcsolatban, de rajta keresztül szépen megmutatja viszonyulását az emberekhez, családhoz, munkához, magához az élethez. „Nem nagy téma, de van benne szenvedély és mélység.” – mondja ő, és ez igaz is… Viszont nem lesz kevésbé ellenszenves, ahogy sokszor szegény Duskával bánik, sőt, olvasás közben legszívesebben megráztam volna őt… Hogy márpedig nem a kutyával van baj, hanem az önző gazdájával. Szegény jószág pontosan úgy viselkedik, ahogy egy energiától kicsattanó, ám lakásba kényszerített, figyelmet és törődést igénylő, mégis unatkozásra ítélt kutyától elvárható, mégis őt nyilvánítják magatartás-zavarosnak, tőle akarnak megszabadulni, mert vad és veszélyes. Komolyan?!

Az írónő (mint állattartó) iránti minden ellenszenvem dacára nem rossz könyv, hiába voltam többször dühös olvasás közben. Lélektani regénynek tökéletes, kissé csapongó, de érdekes gondolatokat és eszmefuttatásokat ír le. Emberekről, kutyákról, szeretetről és halálról… Az életről.


Népszerű idézetek

chhaya >!

Stendhal írja egyik levelében, Civitavecchiából: „Vettem két kutyát, hogy legyen mit szeretnem.” Itt már inkább magamra ismerek. Tizenöt éve olvastam ezt a mondatot, azóta sem felejtem el. Hanem a meghatottság Stendhalnak szól: ahogy csendesen bevallja, mi hiányzik neki, miért oly szerencsétlen, és hogy nem hiszi, hogy az állat különb az embernél, ha ő, jobb híján, éppen állatokkal éri is be.

62. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Stendhal
chhaya >!

Már az elején nyilvánvaló volt, hogy a Douce név nem neki való. Egy Douce nem lehet virgonc és falánk. […] Én Duskának neveztem el. Tetszett nekem ez a név, markáns volt, és csattanóbb, mint a másik, és benne volt az előbbinek a kezdete is. Mert hittem a szelídségében is. […] Tetszett a szó jelentése is: „lelkecske”. Lidércfény-szerű, mindvégig töretlenül megőrzött mozgékonyságának meg is felelt a szó. Rögtön elfogadta a nevet, és először a hangsúlyról tudta, hogy hívjuk. Később már a szót is megismeri – ezt is és sok mást is.

83. oldal

chhaya >!

Két órája gurulunk. Két órája ugat
ha elénk kerül egy kocsi,
ha szembe jön velünk egy kocsi,
ha megelőzünk egy kocsit,
egy kerékpárost,
sétálókat vagy parasztokat.
Ha észrevesz egy juhnyájat a réten,
ha meglát egy lovat,
egy másik kutyát,
egy macskát.
Ha nagyon lassan haladunk.

16. oldal

chhaya >!

Nem szeretem, ahogy férfiak és nők állataikról mesélnek. Tíz eset közül kilencben mókás szavakkal kommentálják azt, ami egy elképzelhetetlen bensőben zajlik le, amit olyan tekintet fejez ki, amelyet soha nem támasztottak alá szavak, és soha nem is fognak alátámasztani. Nem ember? Akkor hát mi? Emberként érezni, magát embernek tekinteni, mennyiben különbözik ez attól, hogy: embernek lenni? Ember – nem ember – ember: az az író, aki állatról is, szüntelenül ide-oda futkározik ezeken a skálákon.

90. oldal

chhaya >!

[…] a mi kutyánk nem olyan, mint a többi. Miért is lenne olyan kutya, „mint a többi”, ha nincs két egészen egyforma falevél sem?

131. oldal

chhaya >!

A szeme, a pillantása volt közvetlen érintkezésünk, közös nyelvünk eszköze.

144. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Fekete István: Kele
Cécile Aubry: Belle és Sébastien
Gavriil Trojepolszkij: Feketefülű fehér Bim
Szamos Rudolf: Kántor a nagyvárosban
Déry Tibor: Niki
Fekete István: Bogáncs
Louis Pergaud: Miraut kutya nem eladó
Guillaume Musso: Ott leszel?
Jack London: Az éneklő kutya
Georges Fleury: Kutyatörténetek