Szutyok (Szutyok 1.) 86% 30 csillagozás

Szutyok épp annyira édes, mint amennyire koszos, büdös, elhanyagolt, csúnya lehet egy világvége hangulatból kikecmergő kivert kutya…
Akiről tudod, hogy soha nem próbálta az otthon melegét, nem tapasztalta a valakihez tartozást, mégis egyből kicsapottnak látod…
Pont olyan naiv, amennyire naiv lehet egy meleg otthonban burokban felnövekvő gyerek; nagyon érdekes, hogy pont nem olyan, mint az a gyerek, aki esetlegesen szülők nélkül növekedett, aki már korán átélte a sors által rámért megpróbáltatásokat, és akit megkeményítettek a nehéz helyzetek.
Nagyon jól sikerült a szerzőnek a karakterábrázolás – szereted ezt a „kivert” kutyát, szívedbe zárod minden félresikerült naivitásából és hiszékenységéből (=tájékozatlanságából) adódó ballépésével együtt, aki örökké reméli, hogy egyszer végre rátalál az igazi, finom kutyakaját adó gazdira.
Ezen a göcsörtösnél még göcsörtösebb úton próbálja igazgatni (telitalálat nevű) Lapicsek, a macska, aki nemkülönben kivert, mint Szutyok.
Sajnálom, hogy nem azt kaptam a történettől, amit vártam, mert én egyből olyan történetre számítottam, ahol, feltűnik a jó és „minden jó ha jó a vége” – de csalódtam, mert bár felbukkant egy gazdiféle, mégsem az lett, hogy befogadott kutyus lett a kóbor ebből. Főhősünk igazán meghurcolt, cseberből-vederbe kukából kukába esik, és városi léte során jobbra nem is számíthat… csak a megpróbáltatásokra, ahonnan igazából menekülni kéne. De csupaszívsége, másokba fektetett bizalma, és talán hiszékenysége is azonban megbénítja ebben.
Egyetlen jó dolog: barátsága Lapicsekkel, és a folyamatos remény, hogy egyszer lesz gazdája és meleg otthonban ébred.
Végül azért, ha gazdit nem is, de egy anyukának segítségére lesz megtalálni elveszett lányát…
Rendkívül összetett, érzelmi kihívásokban gazdag olvasmány, aminek ajánlásában most elbizonytalanodtam.
A könyv vékonysága kezdő olvasóknak indokolná, hogy ajánljam, mégis a sokféle érzelmi és lelki szembesülés végett nagyobb gyerekeknek is a kezébe adnám.
Nagyon kedves, sokféle érzést ébresztő, beszélgetési témákat indító könyv, ahol az illusztrációk is remekek, kifejezőek.
(Az első gazdival volt sok bajom, annyira lila volt az orra/arca, hogy aggódtam, nehogy már lecsúszott gazdi mellé vesse a sors a kukából épp kikecmergett kutyust…14-17-18.o.)
Nagyon érdekes volt, hogy a kommunikációban semmiféle gát nem volt az emberek és az állatok között – simán megértették egymást, félreértések nélkül.
Nagyon szívhezszóló történet, ami még sokáig fog motoszkálni bennem.

„Én csak egy szegény kóbor kutya vagyok, pásztor nélküli fekete bárány, odú nélküli bagoly, nyitó nélküli konzervdoboz.” (20.o.)

„Olyan vagyok, mint egy cipő nélküli cipőfűző, mint egy nyél nélküli serpenyő, egy paradicsomszósz nélküli spagetti, soha nem fogok kimászni a trutyiból!”(29.o.)

„Olyan vagyok, mint egy joghurt nélküli kanál, egy fej nélküli kalap, egy hal nélküli szálka, nem vagyok jó semmire!” (49.o)

„Én vagyok a konzervek éles konzervnyitója, a bárányok pásztora, a csiga háza és megmentem a barátaimat!” (46.o.)

Nagyon tetszett a fordítás.

Ez a könyv nagyon becsapós. Ránézésre, sőt beleolvasva az első oldalak alapján az ember azt gondolná, hogy egy csúnya, koszos kóbor kutya szívmelengető története lesz, egy kedves mese gyerekeknek – és végül is jól végződik éppen, de elég zord dolgok történnek menet közben. Szutyok egy nem különösebben okos kutya, aki mindennél jobban vágyik egy gazdira, és maximális bizalommal fordul az emberek felé, akik ezzel rendre visszaélnek: spoiler Ez egyszerűen annyira áthallásos, hogy szerintem nem nevezhető gyerekkönyvnek, de legalábbis 10-12 éves kor alatt nem ajánlanám. Szerencsére jól végződik a történet spoiler, van feloldás, de akkor is javaslom, hogy olvassátok el egyedül a könyvet, mielőtt felolvassátok/önálló olvasásra odaadjátok a saját gyereketeknek. (Én fontolgattam menet közben, hogy félbehagyom a felolvasást, mert meredeknek éreztem a 6 és 8 éveseimnek, de azt mondták, folytassam, és persze az áthallásokat ők nem értették, de akkor is eléggé fenyegető volt a történet közepe.)
Különben nem-gyerekkönyvként jó, ezt tükrözi a csillagozás.

Teljesen véletlenül találkoztunk, Szutyok és én, a könyvtárban, a könyvajánló forgóállványon. Persze, hiszen ilyen címre rárepül az ember, mi is lehet ez? A fülszöveg elolvasása után elbizonytalanodtam, mert valami Kakikönyv-szerűre gondoltam, de a gyerekkönyvtáros megnyugtatott, hogy nem rossz ez, sokan szeretik. :-)
Tényleg jó ez a kis történet. El kell vonatkoztatni, és akkor Szutyok bolháitól nem lesz kényszerünk a vakarózásra sem. :-)

A butasága – ez be kell vallanom, idegesítő volt –, de mindent egybevetve egy kedves, barátságos, jólelkű, remek kutya Szutyok, és Lapicsek sokat segít neki megérteni az élet dolgait. :-)
Van még folytatása a könyvnek:
– Szutyok nyaral
– Boldog karácsonyt, Szutyok!
Sajna ma csak a karácsonyi rész volt bent az első mellett, azt nem akartam nyáron olvasni. :-)

Ó, Szutyok! Lehet, hogy a külsőd szutyok, de a szíved színaranyból van! Egyes embereknek meg a tökéletes külső alatt szív helyett van egy nagy szutyok! :-(
Brutál történet, de van benne szív (sajnos nem az emberek részéről…)

Szutyok egy kóbor kukalakó kutya, aki külsejében is magán viseli életvitele minden hátulütőjét. Bolhás, szardíniaszagú, ráadásul inkább hasonlít egy felmosórongyra, vagy lábtörlőre (ebben nincs még végleges álláspont) mint kutyára, és ne feledkezzünk meg légy rajongótáboráról sem. Közös kukában laknak Lapicsekkel, a szebb időket is látott éleseszű macskával, aki nevét egy teherautó kerekei miatt kilapított fizimiskájáról kapta. Szutyok az a bambulós, naív, a végletekig jószívű kutya, akinek nincs más vágya, mint egy gazda. Sajnos talál is egyet, de természetesen félreérti az új gazda által küldött jeleket és azonnal besétál egy bűnöző csapdájába. De a poétikus lelkületű négylábút semmi sem tudja kibillenteni lelkes lélekállapotából. Természetesen Lapicsek is hamarosan követi, sőt mindjárt egy egész állatsereglet közepén találják magukat. A bátor kutyát annyira meghatja társai sanyarú sorsa és a bűnözők által elrabolt kislány segélykérése, hogy hirtelen felindulásból megmenti az egész bandát.
Igazi jutalomolvasás volt ez P-nek. Felváltva nevetgélt és olvasott fel részleteket a könyvből hol a családnak, hol pedig csak T-nek (mikor ki volt kéznél). Mégis akkor lepődtem meg, amikor egyszer csak elém állt és kereste a következő részt. Mit kereste? Követelte! Mintha valami varázsdobozt rejtegetnék, ahonnan egyre-másra húzom elő az olvasnivalókat. Persze azért tetszett a lelkesedése a könyv iránt, úgyhogy hamarosan már a kezében volt a következő rész. Elvégre egy ilyen szépen induló barátságot ne tegyen tönkre a távolság.

Szutyok kalandjai nem a szokásos, szimplán cukiskodó kutyás-macskás történetek. Olyan állatokat választott főszereplőinek, akik a periférián élik nem mindig könnyű napjaikat, ám mégis legyőzik a nehézségeket és rátalálnak a boldogságra. Nem mintha bajom lenne a cukival, de sokszor érzem azt, hogy a polcokon lévő kezdőknek és gyakorlóknak szóló olvasmányok laposak. Nem úgy, mint Lapicsek, hanem gyárilag. Kevésben van valami plusz, amiért a következő oldalt is muszáj elolvasni. Talán a kiszámíthatóságuk zavar. Üdítő kivétel Szutyok története, hiszen nem terjengős, érthető, elgondolkodtató és bár néhol meredeknek tűnő izgalmakat kell leküzdeniük, mégsem felzaklatóak az átélt események. Hozzáteszem, feszülten figyeltem P reakcióját, hiszen a könyvben szereplő emberek egyáltalán nem bánnak kedvesen az állatokkal, meglehetősen kegyetlen terveket szőnek (a kivitelezés Szutyok közbenjárásnak köszönhetően persze rendre sikertelen). Szerencsére egy pillanatra sem ingott meg a hite a boldog végkifejletet illetően. Azt hiszem csak azt sajnálta, hogy az emberek, akik az állatokat méltatlan helyzetbe hozták nem kapták meg méltó büntetésüket. (Talán a következő kötetben.)
Bővebben: http://hintafa.blog.hu/2016/10/19/colas_gutman_szutyok

Szülői felolvasásra ajánlom gyerekeknek. Amit a gyerek nem ért, a szülő az ő nyelvén elmagyarázhatja. Kicsi mese, ami nem is mese, a felelős állattartásra az állatok szeretetére, segítésére taníthat. Nem keményebb, mint a 101 kiskutya. Tanmese.

Aranyos mese volt, de mellette szomorú is. Jobban szerettem volna, ha a gonoszság -legalábbis ilyen szinten- nem kerül bele. Szutyok tényleg egy butuska kutya, ahogy a mesében írják is. Viszont nagy szíve van, és tök cuki. Remélem az elkövetkező részekben szerető gazdira talál. Lapicsekről pedig sejtettem, hogy honnan eredeztethető a neve. Az illusztrációk talán jobbra értékelhetőek, mint a tartalmi rész. Tetszett a helyenkénti aprólékosság.

Mivel cuki a borítója, és vékony könyvecske, 8 éves kislányom egyedül akart megbirkózni vele. Hordozta magával a napközibe, de csak nem haladt vele. Tegnap este aztán újra nekifogtunk, együtt kezdtük el olvasni. Hát nem csodálom, hogy elakadt, kisgyereknek önálló befogadásra túl morbid, sokszor érthetetlen. Szülői felügyelet mellett ajánlom, hogy a szükséges helyeken magyarázattal szolgálhassunk.