Félelem némítja el az erdő hangjait. Némák a tisztások, elnéptelenednek a fészkek, az odúk. Nem rikkant a rigó, nem dalol a csalogány, nem csiripel többé a vörösbegy, csak a szarkák cserregése hallatszik mindenütt. Ki tartja rettegésben Madárvilág lakóit? Nem az ember a pusztítás okozója, hanem a szarkák. Ők törnek hatalomra, tervszerűen irtják az énekesmadarakat, talán még a ragadozómadarak sincsenek tőlük biztonságban. Annyian vannak, valóságos hadsereg, senki nem állhat ellen nekik. Senki? Talán mégis. Egy aprócska madár, Kirrick, az utolsó vörösbegy, akinek családját és párját már megsemmisítette a fekete-fehér tömeg. Menekül, mert vadásznak rá, de menekülése küldetéssé válik: társra akar találni az üldöztetésben, és ami ennél is fontosabb, ellene szegül a pusztításnak. Meg is leli társait a baglyokban, a sólymokban, a sirályokban, és a madarak közössége talán úrrá lehet a szarkák gonoszságán. Clive Woodall nagy sikerű kalandregényének első része bővelkedik izgalmakban,… (tovább)
Szárnyak háborúja (Szárnyak háborúja 1.) 13 csillagozás
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Enciklopédia 9
Kedvencelte 2
Most olvassa 1
Várólistára tette 6
Kívánságlistára tette 10
Kiemelt értékelések
Clive Woodall sorozatindító regénye már az első pár mondatnál megfogott. Annyira tetszett, hogy nem bírtam letenni, néhány óra alatt kiolvastam.
Az Író nagyon szemléletesen, képszerűen írt, tetszett! Szinte láttam magam előtt a történéseket, éreztem a szellőt az arcomon, betöltötte a szobámat az erdő illata és a madarak csicsergése. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg kutatómunka áll a regény mögött, hiszen nagyon valósághűen ábrázolja a madarakat és szokásaikat.
A szereplők nagyon hamar szimpatikussá váltak. Clive állat szereplőkkel operál, és ez semmit sem vett el az olvasási élményből. Sőt! Nagyon jól megoldotta, hogy emberinek hassanak a karakterek, anélkül, hogy elvenné a szereplők állati sajátosságait. Az állatok szintjéről közelítette meg az alapvetően emberi természetből adódó problémákat. Ez a kettősség pluszt adott csak a regénynek, élvezetessé tette az olvasást! Élt az egész könyv a sok apró állat által!
Kirrick volt a kedvencem. Iszonyatosan cuki madár (köztudott, hogy az egyik kedvenc fajom a vörösbegy) és tetszett, hogy vág az esze. Sasokat megszégyenítő bátorságával nem csak Madárvilág sorsát, de a történetet is a hátán vitte.
A szarkák viszont… Hű, nagyon meglepő volt az agresszivitásuk és az, hogy Woodall ezt hogyan használja regényében. Általuk nagyon jól meg lehetett ismerni a csordaszellemet, az átmosott agyú tömeget, az oszd meg és uralkodj elvét és a félelemben tartás hatását. Döbbenetes volt számomra, milyen világossá tette ezt az Író. Hatalmas előnye ez a könyvnek!
A könyv végével nem vagyok annyira elégedett. Szép volt, jó volt, de én máshogy zártam volna le.
Véleményem szerint egy új borítóval és a szöveget illető korszerűsítéssel hamar nagyon népszerű könyv válhatna belőle!
Bővebb értékelés nemsokára: link
hát, még nem olvasta senki…?
én felnőtt fejjel olvastam, úgy, hogy a két kötetet gyerekajándéknak vettem, és ajándékozás előtt biztonság kedvéért elolvastam, nehogy tévedjek…
nagyon jól tettem – bár ez a madarak világa, de a madárvilágon keresztül jelenik meg előttünk a világon bárhol eddig megtörtént (és sajnos még megtörténő – milyen szó ez??) etnikai üldözés, és az abból kifejlődő üldöztetés, háború, népirtás…
ettől függetlenül, úgy érzem, merném gyerek kezébe adni, csak kérdés – hány évesnek? tíz év, vagy afölött mindenképpen…
mélyen elgondolkoztató könyv, ez az első kötet, a kipécézésé, a mondvacsinált ok kereséséé, a mindenáron háborút időszakáé, és a nagy csatáé…
minden elismerésem az írónak, mert mindegy, hogy náci zsidógyilkolás, délszláv háború, abház-grúz, dél-oszét-vagy grúz üldözés – az indokok majdnem ugyanazok: másság, türelmetlenség, utálat, uszítás, ellenségeskedés… ezek ábrázolása nagyon valósághű… és ráismerhetünk a világ történelmének bármelyik konfliktusára – azért bármelyikére, mert azt jelentetik meg az előttünk húzódó sorok, ami éppen bennünk van, és mélyen foglalkoztatja a szívünket, lelkünket…
bevallom, az én idegeimnek lelkemnek már ez is megterhelő volt – mégsem bántam az olvasást…
Érdekes könyv volt, egyediségekkel és hibákkal egyaránt.
Érdekesség, hogy madarak voltak a főszereplők, és sikerült őket úgy ábrázolni, hogy tényleg átéreztük a szarkák gonoszságát. Néhol kissé túl emberszerűre sikeredtek, de többnyire inkább madarak maradtak.
Hibául rónám fel, hogy túl rövid. Minden túl gyorsan történik benne, viszont a karakterek beszédstílusa kissé mesterkélt és túlírt, a jellemek kissé kidolgozatlanok, de nem annyira sarkítottak.
És semmiképp sem kicsi gyerekeknek való. Van benne belezés, szemkivájás, megerőszakolás – utóbbi kicsit viccesen hangozhat, de elég durva volt.
<created_at>2020. július 16., 18:31</created_at>
<rating>10</rating>
<review>Ez a regény is inkább a „felnőtt ifjúságnak” készült.
A befejezés hibátlan koronát biggyesztett erre az elképesztő, már pusztán a külseje miatt is vonzó, nem hétköznapi, két kötetes regényre.
Mindenkinek ajánlom, nagyon impulzív történet, gyakorlatilag nem hagyja nyugodni a könyvmoly jómadarakat.
I. Erzsébet
S. K.
Érdekes könyv volt. Izgalmas, szomorú, vicces, szerelmes, véres és borzasztó jelenetekkel. Persze mindez a Madàrvilàgban a valósàgban nem történhetne meg, de kitalàlt vilàgnak jó volt. A vége kissé keserédes és nem is tetszett nagyon, de végül is jó volt, tekintve, hogy lesz folytatàs.
Népszerű idézetek
– Mit keresel, Kirrick?
– Bölcsességet – válaszolta a vörösbegy.
9. oldal, 1. fejezet (Móra, 2006)
– […] Azért jöttünk, hogy a tengeri madarak vezérével találkozzunk.
– Micsoda, az öreg Krakennel?
128. oldal, 11. fejezet (Móra, 2006)
Segít majd neked, ha ő is megérzi, úgy, mint én, hogy jóság lakozik a szívedben.
10. oldal, 1. fejezet (Móra, 2006)
Ne a szárnya fesztávolsága alapján ítélj egy madár szívéről, […].
14. oldal, 1. fejezet (Móra, 2006)
A sasok szárnyat bontanak, ha itt lesz az idő.
99. oldal, 9. fejezet (Móra, 2006)
– Bárcsak agy lenne a fejükben gyomor helyett!
132. oldal, 11. fejezet (Móra, 2006)
Több mint egy hétbe tellett, míg a rovarok Slyekin barlangja közelébe szállították a méreggel teli üvegcsét. Ezer és ezer apró teremtmény menetelt a hátán a hatalmas teherrel, fáradhatatlanul, egyetlen zokszó nélkül. A kiszemelt helyre érkezve további két napig tartott, míg kirágták a parafa dugót; több száz állkapocs rágott egymást váltva, míg a dugó el nem fogyott, és a mérgező folyadék ki nem ömlött a fűre.
134. oldal, 12. fejezet (Móra, 2006)
– Hol húzod meg a határt, Jespar? A folyónál? A völgy torkában? Vagy a saját fészked szélén?
61. oldal, 5. fejezet (Móra, 2006)
A sorozat következő kötete
Szárnyak háborúja sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Holly Black: The Cruel Prince – A kegyetlen herceg 89% ·
Összehasonlítás - Richard Adams: Gesztenye, a honalapító 93% ·
Összehasonlítás - Gerald Durrell: A susogó táj 93% ·
Összehasonlítás - Robin LaFevers: Sötét diadal 92% ·
Összehasonlítás - Jules Verne: A rejtelmes sziget 88% ·
Összehasonlítás - Darren Shan: Az elveszett hercegnő 89% ·
Összehasonlítás - Gerald Durrell: Fecsegő fauna 88% ·
Összehasonlítás - Rudyard Kipling: A dzsungel első könyve 84% ·
Összehasonlítás - Fróna Zsófia: Démonok közt 96% ·
Összehasonlítás - Bíró Szabolcs: Elveszett csillagok 93% ·
Összehasonlítás