Végső ​felvonás (A tudás könyvei 2.) 31 csillagozás

Clive Barker: Végső felvonás

A tudás második könyve

A Hírvivőből már ismert idilli kisváros, Palomo Grove, mely nemrég még az árnyék és a fény – a Jaff és Fletcher – párharcának színhelyéül szolgált, most újabb kihívással kénytelen szembesülni. A Jaff és Fletcher seregei, a terata és a halucigenia vívnak itt egymással döntő csatát.

A győztes jutalma pedig nem más, mint maga a Tudás, a kulcs egy másik világhoz, hol az álmainkból ismert ősóceán, a Quiddity hömpölyög. A Tudás azonban magában hordozza a veszélyt is, hiszen az óceán túlsó partján egy minden képzeletet felülmúló, megfoghatatlan borzalom várakozik arra, hogy megnyíljék a kapu a mi világunkra…

A World Fantasy-díjas Clive Barker ezúttal sem okoz csalódást rajongóinak: a horrort és a fantasyt vegyítve olyan mesét sző, mely egyszerre készteti borzongásra és álmélkodásra az olvasót.

Eredeti megjelenés éve: 1989

>!
Szukits, Szeged, 2000
308 oldal · puhatáblás · ISBN: 963927819X · Fordította: Babits Péter

Enciklopédia 3


Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

>!
havoC
Clive Barker: Végső felvonás

Nagyon durva egy könyv. Beteg, mint állat. :D
Az első résznél még talán jobb is volt.

>!
Noro 
Clive Barker: Végső felvonás

Ellentmondásosak az érzéseim ezzel a kétrészes sorozattal kapcsolatban (a Hírvivő közvetlen folytatása a Végső felvonás). Egyrészt jó, elgondolkodtató, néha szép ötletekre épül: a „jó” álmok (célok, vágyak) és a tudatalattiban rejtőző „rossz”, állatias dolgok harcára. Másrészt viszont egyáltalán nem „borzongást” vált ki bennem, hanem gyakran nyers undort. Addig még rendben van, hogy az emberek lelkében rejtőznek bizonyos fajta ocsmányságok (legalábbis a regény világnézetében mindenképp), de az író akkor is előszeretettel hangsúlyozza a perverziókat, amikor nem lenne szükséges. Az utolsó 120 oldalon aztán ez a stílus hirtelen megszűnik – és az utolsó rész sokkal élvezhetőbb lesz a korábbiaknál.
Valamiért Stephen King „kisvárosi kataklizma könyveit” juttatja eszembe, bár őszintén szólva fogalmam sincs, hogy tőle mikor és mit olvastam (talán a Rémkoppantók?) Annyi biztos, hogy nem igazán az én műfajom.

>!
ForgottenVampire
Clive Barker: Végső felvonás

Valaki említette már a hozzászólásokban, hogy a Hírvivő csak Clive Barker The Great and Secret Show című eredeti regényének első fele. Magam sem értem, hogy miért kellett különválasztani a Végső felvonást, talán a kiadó túl hosszúnak ítélte meg (vagy más okból, de erre inkább nem szeretnék gondolni.) Mindenesetre a Hírvivőt és a Végső felvonást jó egymás után olvasni, hiszen egy a történet.
Nagyon kedvelem Clive Barkert, ám ő az egyik olyan író az életemben, akinél nem tudnám megmondani, miért. Más regényeihez hasonlóan a Hírvivő és a Végső felvonás bővelkednek gyomorforgató, gusztustalan elemekben, amelyeket alapvetően nem kedvelek, ám a történet sokszínűsége, a valóságtól való teljes elrugaszkodás olyan élményt nyújt, amelyet Barkeren kívül ilyen formában senkinél sem tapasztaltam.
Az írót a horrorszerzők kategóriájába sorolják, valójában azonban valami mást alkot (ő ezt Dark Fantasynak nevezi), így akik az irodalmi horror rajongói, nem biztos, hogy azt kapják vele, amit remélnek. Ám biztosan olyasmit olvasnak majd, amilyenhez még csak hasonlóval sem találkoztak Clive Barker előtt.


Népszerű idézetek

>!
PsyMinded

Valódi élete az álom. Nem húzódott többé éles határvonal értelem és értelmetlenség közt, s nem létezett nyilvánvaló különbség valóság és illúzió között sem. (…) az emberiség történelme nem más, mint egyetlen kiterjedt családregény, melyet a Génből és Szerencséből álló, meglehetősen alábecsült írói csoport jegyzett, angyalok és földönkívüliek figyelmétől kísérve.

31. oldal

>!
PsyMinded

Egy másik helyen élt, de az a hely nem volt egyéb a lét egy másik síkjánál., és ha megvannak a megfelelő eszközök, valamennyi létállapot felveheti a kapcsolatot a többivel. (…) Ez a világ feloszthatatlanságáról szólt.

110. oldal

>!
PsyMinded

Semmi sem valódi, csak képek a vásznon.

276. oldal

>!
PsyMinded

Mindenkiben pereg egy film, az agya hátsó részén, melyben saját neve van vastagon szedve, a főcím felett.

19. oldal

>!
PsyMinded

A Quiddity a szó szoros értelmében véve nem tenger és az Ephemeris nem sziget. Csupán a szellem birodalmának materialista megközelítései.

144. oldal

>!
PsyMinded

Fiatalabb éveiben (…) még képes volt szembenézni a világ valóságával.

185. oldal

>!
PsyMinded

Az álom az a hely, ahonnét minden ered.

244. oldal

>!
PsyMinded

A csoda lehetőségében, abban, hogy a zene és a szerelem elragadtatása nem lehet puszta önámítás. Egy magasabb rendű lét felé mutatnak, ahol reménységet válaszokkal és csókokkal jutalmazzák, és megnyílnak az ajtók az örökkévalóság felé.

265. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csók · önámítás · szerelem
>!
PsyMinded

Nincs igazság, mert az igazság emberi fogalom, és nincs helye egy anyagelvű rendszerben. (…) És a szellem -álomban, vagy ébrenléten- ismerte az igazságot, mely ezáltal épp oly természetessé vált, mint az anyag és amelynek hiánya minden kapcsolatrendszerben végzetes vállvonogatást szült.

292. oldal

>!
PsyMinded

Éber álmai minden pillanatban azzal fenyegették, hogy széttépik a realitás szövetét.

100. oldal


A sorozat következő kötete

A tudás könyvei sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Wells: Nem akarlak megölni
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme – A babaház
Susan Ee: World After – Túlélők világa
Justin Cronin: A szabadulás
Gabriel Wolf: A legsötétebb szabadság ura
Anne Rice: Lestat, a vámpír
Stephen King: A ragyogás
Baló Andrea Mariann: Lelkem sötét éjszakája
Darren Shan: Gyilkos születik
Darren Shan: Démonmester