Pokolkeltő (Hellraiser 1.) 118 csillagozás

Clive Barker: Pokolkeltő

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Lemarchand, a francia mesterember varázsdobozában csodák lakoznak. Annak, aki felnyitja titkos rekeszét, az alvilág rejtett dimenziói tárulnak fel.
Frank megoldja a feladatot, hogy megidézhesse a kenobitákat, akik egy örökkévalóság óta hajszolják a gyönyört. Olyan tudást remél tőlük, amely átalakítja az életét, s az érzékelés új világát fedi fel előtte.
Ám arra nem számít, hogy a végtelen gyönyörrel elképzelhetetlen fájdalom is társul.
Hogy megszabaduljon rettenetes kínzóitól, s visszatérhessen a való világba, szüksége van Juliára, öccse feleségére, a nőre, aki szerette őt.
De leginkább vérre van szüksége…
A regényből Hellraiser címmel nagy sikerű film készült.

Eredeti megjelenés éve: 1986

>!
Szukits, Szeged, 1997
188 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639020605 · Fordította: Szentmihályi Szabó Péter

Enciklopédia 1


Kedvencelte 18

Most olvassa 2

Várólistára tette 63

Kívánságlistára tette 80

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

aled P>!
Clive Barker: Pokolkeltő

„Attól félek, hogy nem tudok megkapaszkodni a mi világunkban (…). Elkezdek visszacsúszni a másikba…"

…a mű alapján készült film a gyermekkori kedvenceim ékes darabját képezi. Mint ahogyan kisgyermekként is könnyedén bevonzott Barker nyers és sötét világa, oly magátólérthetődően történt ez újra a könyv olvasása közben is – hiába telt el közel 25 év a filmélmény és a mű olvasása között. Ennek tükrében nem is oly meglepő, hogy az iromány szinte teljes részéről elismerően nyilatkozhatok; ragyogó történet, tökéletes jellemábrázolás, kellőképpen árnyalt, néhol kusza, de könnyen megragadható benyomások, melyek könnyedén lavíroznak a végletek között, alkalmanként átlépve ezek küszöbét, egy olyan helyre invitálva ezzel olvasóit, ahol ezek a határok elmosódnak;

„…minden ilyen küszöbön túl, ott az a hely, ahol a gyöngék elhullanak, és az erősek még erősebbé válnak. Itt a gyönyör fájdalom, és a fájdalom gyönyör."

…pusztán egyetlen apróságot rónék fel negatívumként; ez pedig természetesen a történet vége – Egy ilyen gyönyörűen vérfagyasztó olvasmány borzalmasan kell, hogy végződjön…

„És várnak rád?"
„Közvetlenül a fal mögött."

2 hozzászólás
Molymacska>!
Clive Barker: Pokolkeltő

Megszállottan keresem életem horror könyvét, és ez a könyv már majdnem megadta mindazt amit akarok. egy hajszál híja volt, de még mindig nem sikerült átütni az ingerküszöböm határát, és igazán borzongató olvasmányt olvasnom.
Nagyon ígéretes volt az első fejezet, isteni, mondhatni meghatódtam, és azt éreztem: ez igen, ez már valami. És én kis naiv azt hittem, Frank szemszöge fog folytatódni. Aztán az író bemutatott nekem egyet, és áttette egy borzalmasan unalmas karakterre a történet fonalát. És zajlik a történet, néhol unalmasan, néhol nem, néhol para, néhol nem. És itt most nem az a baj, hogy a történet miért nem tökéletes, hanem hogy egy ilyen erős felütés után, ha szado-mazo pornót írt volna, az is gyenge lett volna számomra. Végül a történet csak elkanyarodott egy kicsit veszélyes, brutális, véres, és para helyzetbe, de az első fejezet gyönyöreit nem tudtam számomra überelni.
Ettől függetlenül nagyon tetszett a könyv, isteni elbeszélésmódja volt, amitől a hideg futkározott a hátamon. Valószínűleg filmben kiverné a biztosítékot, és tuti nem tudnám végig nézni. A kenobiták külön érdekesek voltak, mert pont annyira voltak emberiek, hogy simán el tudtam képzelni egy ilyen elfajzott embert a vakóságban is (hiszen hány ember szereti, ha fáj. Gondoljunk csak a szerkesztőkre :D ).
Barker meggyőzött, hogy őt olvassam. Kíváncsi vagyok mit tud, hogy félni fogok e, lesz e ennél több, amit tud írni.

10 hozzászólás
lzoltán IP>!
Clive Barker: Pokolkeltő

A történettel való első találkozásom – valószínűleg a többséghez hasonlóan – a regényből készült filmhez kapcsolódik, a nem hivatalos filmzenealbum kicsit később talált rám (http://moly.hu/karcok/426725). Az első három rész – ha szigorú akarok lenni, akkor csak az első kettő – volt az amit méltónak neveznék, a nemrégiben olvasott könyvben lefektetett cselekményhez. Ez a távolságtartás korábban is megvolt, ami változott, hogy az olvasás tovább mélyítette ezt a szakadékot.

     Elsőre a gyönyör nem evilági urai – a kenobiták – tekinthetők a mű gonosz szereplőinek, de valójában nem sok vizet zavarnak, belegondolva, ők inkább „csak” szolgálnak. Kiszolgálják azokat a vágyakat, amelyek olyan gyönyörök felé irányulnak, amelyeket „halandó emberi ingerek” nem tudnak kiváltani (http://moly.hu/idezetek/404922 http://moly.hu/idezetek/404940). Ők azok a démonok, akik a gyönyör mértéktelen hajszolásába belegörcsölő, belemerevedő emberben dúlnak, azok, akik egy kis dobozban várakoznak, hogy valaki kinyissa, és kiléphessenek belőle. Az emberi benső számos ilyen dobozt rejthet magában, és Pandóra szelencéje óta tudni való, hogy minden egyes doboz veszélyt is rejthet, nemcsak ajándékot (http://moly.hu/idezetek/404925). De ki az aki képes megállítani egy vágyat, ami hátulról előrenyúlva, összefonja ujjait az arc előtt, s eltakar szemet, befog orrot és szájat, fulladást okoz, és a feltörő levegő utáni kapkodás megoldja a titkos rejtélyt, ami felszakítja a doboz tetejét?
     Másodszorra a gyönyör nem evilági urai – a kenobiták – tekinthetők a mű gonosz szereplőinek, és sok vizet zavarnak, belegondolva, ők inkább „csak” büntetnek. Büntetnek minden olyan vágyat, amely felkorbácsolását nem követi a beteljesülés, leginkább az ő vágyaiknak beteljesülését (http://moly.hu/idezetek/404953 és egy részlet a filmből: https://www.youtube.com/watch…). Különös, már-már ikonikusnak mondható „Darabokra tépjük a lelkedet!” kijelentés mennyire világosan kifejezi azt, amit a vágy hajszol, az örömök, gyönyörök sóvárgó keresése, majd a hirtelen, fülsüketítően rárontó csend válthat ki: szétszabdalt, cafatokra hulló lelkeket.
     Egyszerű, de lényegre törően fogalmazott, látványos mondatokkal teleszőtt, ízig-vérig horror-regény, akár komoly mondanivalókkal a háttérben, ha valaki arra is vágyik.

>!
Szukits, Szeged, 1997
188 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639020605 · Fordította: Szentmihályi Szabó Péter
6 hozzászólás
Static>!
Clive Barker: Pokolkeltő

Jó volt nosztalgiázni. A történetben nincs túl sok szereplő, egy szálon fut. A terjedelemből adódik, hogy szereplői nem igazán kidolgozottak, ez alól Frank kivétel de az ő karaktere sem túlságosan összetett. A kenobitákat is a misztikum homálya fedi, alig tudunk meg róluk valamit. A cselekmény jó tempóban pörög. A történetet belengi egy sajátos atmoszféra , egyrészt a kenobiták brutalitásátból és a főszereplők hétköznapi boldogtalanságából ered. Ajánlom mindenkinek aki szereti a horrort, a történet olvastatja magát, nem laposodik el a történet és hamar ki lehet olvasni.

Th3DarkKn1ght P>!
Clive Barker: Pokolkeltő

Clive Barkert mindig is érdekes embernek tartottam. Először a hozzá köthető filmjei alapján ismertem meg: Hellraiser, Kampókéz. Később videojátékokban köszönt vissza a neve, de láttam tőle festményeket, képregényeket is. A festményeibe érdemes belepillantani, nagyon betegek, de ugyan akkor nagyon érdekesek és a legtöbbnek van valami gyermeki aurája is. Gondoltam nem ártana tőle végre olvasni is valamit. Elég sok írását sikerült beszereznem, de végül a Pokolkeltőre esett a választásom.

A történet röviden: Frank egy megrögzött élvhajhász, aki már szinte mindent kipróbált, amit csak lehetett. Kínozzák hedonista vágyai, de ugyanakkor már teljesen ki is égett. Tudomást szerez egy dobozról, aminek ha megfejti a titkát, a gyönyörök egy új dimenziója nyílik meg előtte. Sikerül neki, de nem azt kapja, amire számított. A Kenobiták magukkal viszik a Pokolba(?), ahol válogatott kínzásokon kell átesnie. Frank persze menekülni akar és a regény az Ő, mi világunkba való átszökését meséli el.

Barkernek nagyon magával ragadó írói stílusa van. Nagyon tetszett, ahogy leírta Frank hiperérzékenységét, miután elfogadta a kenobiták ajánlatát. Az is nagyon tetszett, hogy úgy tudott visszajönni a mi világunkba, hogy itt hagyott „valamit” saját magából, na meg persze jó sok vér is kellett hozzá. Itt a kenobiták csak mellékszereplők, a hangsúly Frank és Julia gyilkosságain van. Julia egy igazi kétszínű dög. Segít Franknek újjáépíteni a testét, hogy újra együtt lehessenek, de közben a férje meg lent javítgatja a házat. Frank jól ki is használja és követeli az újabb áldozatokat. A horror elemek ezeknél a gyilkosságoknál jönnek elő igazán. Ilyenkor egy kis kísértetház hangulat is hozzá adódik a storyhoz. A legszimpatikusabb karakter Kirsty, aki szép lassan a főszereplőjévé válik a történetnek.

Nagyon izgalmas és érdekfeszítő olvasmány, viszont iszonyatosan rövid. Bár az is igaz, hogy ebben a történetben ennyi volt. Az biztos, hogy még fogok olvasni az írótól!

Balázs_Erőss>!
Clive Barker: Pokolkeltő

Ravasz húzás 188 oldalra elnyújtani ezt a könyvet, mert normális könyv és betűméretben nem lett volna több 90, 100 oldalnál. A filmet előbb láttam, és ez határozta meg az elvárásomat, amit bizony nem ért el a könyv. Szóval, ha csak a könyvet olvastad, mindenképpen nézd meg a filmet, mert kivételesen többet kapsz. Egyébként nem rossz történet, nem csodálom, hogy több epizód is került belőle. Mármint a filmből.

3 hozzászólás
kicsiboszi P>!
Clive Barker: Pokolkeltő

Egész más szemszögből mutatja be azt a történetet, amit filmen már láttam. Kár volt a szereplők közti kapcsolatot (szerelmes naivából a fickó lánya lett az illető) megváltoztatni, jobban működött volna a könyvbeli viszonyokkal. Hangulatos volt, bár a kedvenc szereplőm a könyvben nem is szerepelt.

2 hozzászólás
Ligeia>!
Clive Barker: Pokolkeltő

Horror alapmű,a műfaj kedvelőinek abszolút ajánlom.Jó az alaptörténet,izgalmas,nincs „túlbonyolítva”. Egy kicsit talán lehetne félelmetesebb is….de azért a kenobitákkal így sem szívesen futnék össze a sötétben….vagy bárhol :P :)
Mindenesetre, fogok még tőle olvasni!

hbernadett>!
Clive Barker: Pokolkeltő

Azért a filmben jobban kijött az iszonyat, de ez sem volt rossz! Nagyon beteg a fickó, filmben bírom még a Kampókezet is!

1 hozzászólás
darkfenriz>!
Clive Barker: Pokolkeltő

Bevallom eleinte vegyes érzésekkel futottam neki a könyvnek, hiszen Clive Barkertől nem olvastam még, illetve a horrorokkal csínján kell bánni egyes esetekben. Ez a könyv viszont totálisan meggyőzött, ugyanis nagyon érdekes, feszültségteremtő, részletes leírásokkal operál, és az alapkoncepció is nagyon érdekes. Már az első oldalakon megragadja a figyelmet, ami egy ilyen rövid könyvnél el is várható, és a könyv végéig nem sok szereplővel, de remekül szórakoztat. Érdekes tanulsága, hogy az emberi kíváncsiság néha nem pont a várt dologgal találja szembe magát…

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

aled P>!

…a megtört szívek kijavítgatása olyan feladat, amelynek megoldásához nem elég sem az idő, sem a bölcsesség.

aled P>!

…eltűnődött, vajon nem lenne-e könnyebb a halál, mint a további küzdelem.

2 hozzászólás
aled P>!

Idővel minden kifárad, és az ellentétét kezdi keresni, hogy az megmentse önmagától.

aled P>!

Ez a hang valahonnan sokkal messzebbről jött – a láthatatlan ajtón túlról…

aled P>!

Attól félek, hogy nem tudok megkapaszkodni a mi világunkban […]. Elkezdek visszacsúszni a másikba.

aled P>!

…egyforma könnyedséggel beszélt a halálról és a táncról, mintha az egyiknek éppoly kicsi lenne a jelentősége, mint a másiknak…

aled P>!

– Csak semmi sírás, kérlek. Elvesztegeted azt a jó kis szenvedést…

aled P>!

Vajon mi mindent érhetne el, ha több vért kapna?


A sorozat következő kötete

Hellraiser sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Mary Shelley – Percy Bysshe Shelley: Frankenstein / Válogatott versek
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.
Anne Rice: Lestat, a vámpír
H. P. Lovecraft: Árnyék Innsmouth fölött
Robert Louis Stevenson: Yekyll doktor csodálatos története
H. P. Lovecraft: Cthulhu hívása
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete
Edgar Allan Poe: Elfeledett történetek / Forgotten Tales
Mary Shelley: Frankenstein
H. G. Wells: Szörnyetegek szigetén