Hírvivő (A tudás könyvei 1.) 74% 58 csillagozás

Jó kis kikapcsolódás volt, Barker könyvekben ritkán csalódok, az igazi jó kis ponyva horror és ezt a lehető legjobb értelemben gondolom. Viszonylag egyszerű cselekmény, rövid szereplő leírások, pörgős és olvasmányos. Alig 300 oldalával én úgy érzem egy teljesen kerek történetet kaptam, így az első olvasása után azt merem mondani nekem a folytatás nélkül is megállja a helyét a történet.
Egy klasszikus, igaz kissé árnyalt, jó és rossz összecsapását láthattuk, mondhatjuk generációkon át, felforgatva ezzel egy álmos kisváros életét.

Első könyvem az írótól, de rögtön megkedveltem. Tetszett a stílus, a fogalmazás és nem utolsó sorban maga a történet. Fantázia dús, eléggé elborult és még érdekesnek is találtam. Nem egyszerű alkotás, annyi szent, de én bírom az ilyen könyveket, ha igényesen meg vannak írva. Barker úr végig le tudta kötni a figyelmemet a sztorival, és kíváncsi vagyok, hogy a Tudás második könyvében mit hozott össze. Ha tudja ezt a színvonalat tartani, akkor az is jónak ígérkezik.
Elég egyedi módon mutatta be a jó és rossz küzdelmét, továbbá, hogy két „ember” küzdelme hogy terjedhet ki másokra is, akik szintén oldalt választanak a harcban. Voltak karakterek akiket nagyon bírtam, de akadt olyan is, akit nagyon nem. Mondjuk azok nem is éltek túl sokáig (szerencsére). Izgalmasnak ígérkezik a folytatás, de még önmagában is megállja a helyét a Hírvivő.

Újraolvastam ezt a könyvet, mert kíváncsi voltam, hogy még mindig annyira tetszeni fog-e. Azt kell mondjam: igen!
Őrület ez a Barker! Sosem fogják tudni őt überelni, de még utánozni se nagyon más írók.
Imádom, amit ebben a könyvben művel. Nagyon egyéni és beteg! :))

Clive Barker The Great and Secret Show könyvét valamiért két részletben jelentette meg nálunk a Szukits. Ennek első darabja a Hírvivő. Barker-re jellemző, hogy nagyon hangulatosan indítja a történeteit és ez itt sincs másként. Randolph a posta döglött levelek osztályán kap munkát. Ezek olyan levelek, amiket többszöri próbálkozás után sem sikerült kikézbesíteni. Ezeket át kell válogatni, majd megsemmisíteni. Bizonyos átolvasott levelek hatására rájön, hogy a világ sokkal többet rejt, mint amit mutat, ezért elhatározza, hogy megszerzi a mindenekfelett álló Tudást. Ameddig Őt követjük, rendkívül izgalmas és misztikus a történet. A Tudás megszerzésének érdekében lépnie kell egy fokot az evolúciós létrán és ez egy tudós segítségével sikerül is. Tetszett, ahogy ez a kémia, biológia és alkímia együttesével lett megmagyarázva. De nem csak Randolph lényegült át, hanem a tudós is. Míg Randolph Jaff lett, egy gonosz szellem/energia, addig a tudós Fletcher a tökéletes ellentéte. Az ő harcukon van a hangsúly, de mivel azonos erősségűek, ezért ez a csata végtelennek tűnik. Innen váltunk Palomo Grove városkájába és a szerepet egy csapat tinilány veszi át. Itt kicsit belassul a regény, lehet is érezni, hogy a ”Szüzek ligája” felvezetésül szolgál. Az itt történt bizarr események után eltelik majd 20 év, mire sor kerül a két szemben álló fél végső csatájára.

A Hírvivő nem egészen horror, rengeteg dark fantasy elem feltűnik, de míg a Korbácsnál az utóbbi volt a hangsúlyosabb, addig itt a horrorhangulat dominál. Ötletes és kellően groteszk, de érezni lehet, hogy ez csak a történet első fele. A könyvnek van egy nyitott befejezése, ami egy jó dolog. Viszont, ha a regényt önmagában nézzük, akkor nem túl izgalmas, mert a történet nagyobb részét karakter bemutatás és a cselekmény felépítése teszi ki, úgy, hogy igazán nagy horderejű esemény nem történik. Kíváncsian várom, hogy a Végső felvonás egy kerek egésszé képes-e varázsolni ezt a történetet!

HammerWorld 113. 1999/04
Nem véletlenül emlegetik az új Barker regény borítóján a Korbácsot – A Tudás első könyve alcímet viselő kötet sokkal közelebb áll ahhoz, mint az író kimondottan horror cuccaihoz. Persze rémségek így is akadnak bőven, de a fő hangsúly nem a gyilkolászás ezernyi formáján van. A Korbács Barker csúcsalkotása, egy rendkívül mély és elgondolkodtató fantasy regény, ahol a fantasy-n nem a barbárok-sárkányok-varázslók műsort értem, hanem a színtiszta, korlátoktól mentes fantáziát. És ezen mesterműhöz mérten azért nem annyira jó a Hírvivő. A sztorit dióhélyban nehéz elmesélni. Alapjában Jó és Rossz harcáról szól. A szerencsétlen, elszigetelt kisemberből lett Jaffról, aki a Tudást akarja megszerezni, hogy bármikor kedvére mártózhasson Quiddity-ben (ez egy tenger, s benne szigetek, ahol elvileg mindenki legalább kétszer, vagy háromszor jár életében: mikor megszületik, mikor meghal, és első szerelmes éjszakáján élete szerelmével). És aki ebben igyekszik őt megakadályozni, az Fletcher, a kábszerfüggő tudós. Háborújuk során egy Palomo Grove nevű kaliforniai kisvárosba jutnak, s ez lesz helyszíne végső összecsapásuknak is, melyet részben már gyermekeik vívnak majd. A történet azonban ezzel nem ér véget, tehát lehet várni a folytatást. Rengeteg különös ötlet, gondolat, meghökkentő húzás rejlik a könyv lapjain. Hogy mégsem érzem úgy, hogy a Hírvivő megközelítené a Korbács zsenialitását, az számos dolognak köszönhető. Legfőképpen az zavar, hogy az olyan költői és szép témákról, mint amilyen Quiddity lenne, egyáltalán nem megkapóan vagy lélegzetelállítóan ír Barker. Úgy rémlik, a Korbács szépséges gondolatai teljesen megigéztek, és ez itt hiányzik. Egyszerűen nem ragadott magával (persze a hiba bennem is lehet); néhol pedig feleslegesen alpári. Elhiszem, hogy ilyen nyelvezetű könyvet sokkal könnyebb eladni, mégis úgy érzem, hogy egy Barker-nagyságú író megengedhetné magának, hogy igényesebben, szebben ír. Hogy tud úgy, arra a Korbács a bizonyíték…

Első könyvem az írótól a Korbács volt, ami jóval magával ragadóbb regény, mint a Hírvivő. Ennek ellenére ez a műve is izgalmas. A jó és a rossz harcáról szól lényegében, ez a meghatározás azonban elég sablonos, jóval több rejlik mögötte, mint azt pár mondatban el lehetne mesélni. Sajnálom, hogy magyar fordításban ennyire szétszedték a köteteket.

Egyedi, szárnyaló fantáziával megírt, alapelemeiben nem túl eredeti, de a feldíszítésben és a kivitelezésben megszokottan utánozhatatlan Barker-mű, emlékezetes szereplőkkel.

Valaki említette már a hozzászólásokban, hogy a Hírvivő csak Clive Barker The Great and Secret Show című eredeti regényének első fele. Magam sem értem, hogy miért kellett különválasztani a Végső felvonás, talán a kiadó túl hosszúnak ítélte meg (vagy más okból, de erre inkább nem szeretnék gondolni.) Mindenesetre a Hírvivőt és a Végső felvonást jó egymás után olvasni, hiszen egy a történet.
Nagyon kedvelem Clive Barkert, ám ő az egyik olyan író az életemben, akinél nem tudnám megmondani, miért. Más regényeihez hasonlóan a Hírvivő és a Végső felvonás bővelkednek gyomorforgató, gusztustalan elemekben, amelyeket alapvetően nem kedvelek, ám a történet sokszínűsége, a valóságtól való teljes elrugaszkodás olyan élményt nyújt, amelyet Barkeren kívül ilyen formában senkinél sem tapasztaltam.
Az írót a horrorszerzők kategóriájába sorolják, valójában azonban valami mást alkot (ő ezt Dark Fantasynak nevezi), így akik az irodalmi horror rajongói, nem biztos, hogy azt kapják vele, amit remélnek. Ám biztosan olyasmit olvasnak majd, amilyenhez még csak hasonlóval sem találkoztak Clive Barker előtt.

A regény 1999-ben jelent meg,majd 2000-ben követte a második kötet,mivel akkoriban a kiadók anyagi okokból sokszor két kötetre bontva jelentették meg a terjedelmesebb könyveket- lásd még Dan Simmons „Hyperion” -ciklusa első két regényének első magyar kiadását,vagy Tim Powers „Az Anubisz- Kapuk” című kötetét,de vissza a tárgyalandó könyvhöz ! A történet első fele négy részből áll,melyek közül az első kettő bevezetésként szolgál a tulajdonképpeni regényhez. A könyv tulajdonképpen két átlagos emberből természetfeletti lénnyé vált férfi küzdelméről szól azaz a Jó és a Rossz harcáról.A küzdelem tétje az átjutás egy másik dimenzióba,ahol az álmainkból ismert ősóceán, a Quiddity található.A könyv felvonultatja mindazokat a jegyeket,melyek Clive Barkerre jellemzők: a költői fantáziát,vegyítve a brutális rémálmokkal,a kissé cinikus,kendőzetlen valóságábrázolást,a tabuk előre megfontolt döntögetését,és a nagyívű történetmesélést is.A híres író rajongóinak kötelező darab,de aki nem bírja a gyomorforgató dolgokat,az inkább hagyja ki.

Nekem kissé nehezen indult be a történet,elég lassan haladtam vele. De a közepétől kezdett nagyon izgalmas lenni,így végül jár az 5 csillag.