Az ​öröklét tolvaja 84% 133 csillagozás

Horror kölköknek. Ebből következik, hogy csupa inger a szöveg: bemozgatja a vizuális, halló-, szagló-, esetleg tapintóérzéket is. Minden várakozást pediglen kiszolgál, majd megpiszkál, megcsömörít (van ilyen szó?), végül megnyugtat. Nagyjából.
Mindez egy meglehetősen klasszikus vázra húzva: az unatkozó gyerkőchöz megérkezik egy nagyonidegen, nagyonnemhétköznapi figura, akit az optimista megfigyelő szórakoztatónak és izgalmasnak láthat, holott. Naná, hogy a fent említett srác elmegy vele, és naná, hogy idővel inogni kezd a bizalma… Ezt ismerjük, persze, de a mód, ahogy mindez láttatva van, a fokozatok barátkozás, hízelkedés, fenyegetés és kihívás között, nos, az igazán egyedivé és ténylegesen borzongatóvá teszi a regényt.
Bátran ajánlom bárkinek, aki legalább annyi idős, mint Harvey, és épp ki van éhezve egy nem véresen bonyolult alapokon nyugvó, de igen frappánsan, okosan kivitelezett történetre… vagy csak nincs kedve elutazni a legközelebbi szellemvasútig.

Kicsit olyan volt, mint a Coraline, A halászfiú és a teknősbéka és a Rém rom keveréke. Izgalmas, néhol félelmetes, fordulatos, és mindenképpen letehetetlen. Lulu először őrültnek tűnt, Wendellt nem szerettem meg, de Harvey tökéletes főhős.
Az illusztrációk illettek hozzá, és két képen képben képet fedeztem fel. Egyszer a Sikolyt, egyszer pedig azt, amikor Szaturnusz megeszi gyermekeit.

imádtam újra gyerekként olvasni, le sem téve a könyvet, éjt nappallá téve, mert nem lehetett ráunni. azt meg külön imádtam, hogy képek is voltak benne, jó vastag lapok, nagy betűk, rövid fejezetek. az ilyesmi egy olyan lánynak, aki olyan lassan olvas mint én, állandó sikerélmény, még 25 évesen is :) a végén voltak részek, amik kicsit összecsapottnak tűntek, de akkorra már nem nagyon érdekelt. kicsit emlékeztetett hangulatában A balszerencse áradására, ami fura, mert azt sem gyerekként olvastam már.
összességében: szuper könyv, olyan 8-10 éveseknek ajánlom elsősorban!

Itt molyon találtam rá erre a könyvre, és azonnal felkerült a várólistámra! Nem is bántam meg, nagyon izgalmas, fordulatos volt, le sem lehetett tenni! Bármilyen korosztálynak jó szórakozás lehet! :)

Egyszerre hasonlít a Coraline-ra és a Momo-ra. Bár messze van a színvonaluktól, szórakoztató olvasmány, és kedvcsinálónak biztosan jó.

Noha ez még csak a második Barkerem, egyre inkább érzem, hogy könnyedén képes elhitetni velem: a történetei tényleg megtörténhetnek, sőt éppen most történnek. A fantáziája egyszerre csak egy apró lépésre rugaszkodik el a valóságtól, ezért az olvasó könnyű szívvel képes követni, amíg aztán rabul nem ejti a regény.

Először is hála a könyvért @imma ízlésének (http://moly.hu/kihivasok/imma-izlese), mert bár nagyon tetszett Barkertől a Korbács, de nem mostanában terveztem tőle újra olvasni.
De azután az történt, hogy kiválasztottam egyik elolvasandónak a kihívásra ezt a kötetet, aztán a múltkor felkutattam a könyvtárban, és mivel nem volt már kölcsönzési keretem, megkértem @Kozirev-et, hogy kölcsönözze ki nékem, majd tegnap kézbe vettem, bekucorodtam a fotelba, és le sem tettem, míg el nem olvastam.
Olyan igazi külvilágot megszüntető kalandtörténet volt, megfelelő mennyiségű negatív hőssel, sötét hangulattal, izgalommal, tanulsággal…
Végig azt reméltem, míg faltam a sorokat, hogy létezik belőle filmadaptáció, és igazán kár, hogy minden bizonnyal nincs. (Vagy csak nem kerestem eléggé.)
De beérem a képregénnyel, ami nagyon menőnek tűnik első látásra, majd a többedik látás után idecsatolom a benyomásokat róla.

Jól megírt könyv! Fordulatos,gyorsan pergő cselekmény,szórakoztató! Olyan falni való sorokkal! Gyerekekről szól,de felnőtteknek.Érdemes kiolvasni a mondandóját,tanmese felnőtteknek.

Clive Barker fogta a Coralinet meg a Rém Romot, és szépen összegyúrta őket. A végeredmény pedig egy egészen kis szórakoztató, könnyed olvasmányocska lett. Két nehezebb, vagy hosszabb könyv között ez egy tökéletes levezető tud lenni, a 10-12 évesek zabálni fogják.

Nagyon tetszett!
Izgalmas, nagyon kicsit borzongatós gyerekmese.
Gyorsan befaltam. :D