Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az öröklét tolvaja 137 csillagozás
Titkok pedig nincsenek!
Semmi sem maradhat rejtve egy olyan gyerek elől, aki meg akarja ismerni az igazságot!
Nem hiszed? Gyere, és figyelj!
Egy csúf, unalmas februári napon Harvey Swick látogatót kap. A furcsa, bohóckülsejű ember segítségével átjut a titokzatos ködfalon, és megérkezik a Vakációházba – arra a helyre, ahol minden pontosan olyan, ahogy a gyerekek a Tökély Birodalmát képzelik.
Délelőtt tavasz van, délután nyár, estefelé lehull az első hó, vacsora után pedig mindennap beköszönt a karácsony. Finom ennivalók, és rengeteg játék. Szabadság! Mit kívánhat még egy tízéves fiú, aki otthon egyfolytában unatkozott?
Ám hamar kiderül, hogy ezt a boldogságot nem adják ingyen – a Vakációház tulajdonosa komoly árat akar fizettetni a sok szórakozásért. Harvey Swick azonban rájön az igazságra, és az öröklétű varázslónak rá kell döbbennie: ő sem legyőzhetetlen.
Eredeti megjelenés éve: 1992
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Enciklopédia 3
Kedvencelte 21
Most olvassa 1
Várólistára tette 64
Kívánságlistára tette 50
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Horror kölköknek. Ebből következik, hogy csupa inger a szöveg: bemozgatja a vizuális, halló-, szagló-, esetleg tapintóérzéket is. Minden várakozást pediglen kiszolgál, majd megpiszkál, megcsömörít (van ilyen szó?), végül megnyugtat. Nagyjából.
Mindez egy meglehetősen klasszikus vázra húzva: az unatkozó gyerkőchöz megérkezik egy nagyonidegen, nagyonnemhétköznapi figura, akit az optimista megfigyelő szórakoztatónak és izgalmasnak láthat, holott. Naná, hogy a fent említett srác elmegy vele, és naná, hogy idővel inogni kezd a bizalma… Ezt ismerjük, persze, de a mód, ahogy mindez láttatva van, a fokozatok barátkozás, hízelkedés, fenyegetés és kihívás között, nos, az igazán egyedivé és ténylegesen borzongatóvá teszi a regényt.
Bátran ajánlom bárkinek, aki legalább annyi idős, mint Harvey, és épp ki van éhezve egy nem véresen bonyolult alapokon nyugvó, de igen frappánsan, okosan kivitelezett történetre… vagy csak nincs kedve elutazni a legközelebbi szellemvasútig.
Kicsit olyan volt, mint a Coraline, A halászfiú és a teknősbéka és a Rém rom keveréke. Izgalmas, néhol félelmetes, fordulatos, és mindenképpen letehetetlen. Lulu először őrültnek tűnt, Wendellt nem szerettem meg, de Harvey tökéletes főhős.
Az illusztrációk illettek hozzá, és két képen képben képet fedeztem fel. Egyszer a Sikolyt, egyszer pedig azt, amikor Szaturnusz megeszi gyermekeit.
Az öröklét tolvaja Clive Barker gyerekeknek szóló meséje, amiben azért fel-feltűnnek a rá jellemző horrorelemek, de amolyan Grimm mesés formában. A 11 éves Harvey-nak elege van az iskolai mindennapokból. Egyik nap egy bohóc külsejű ember felajánlja neki, hogy elviszi Vakációházba, ahol minden nap csak a mókával telik. Harvey beleegyezik, a Vakációházban más gyerekekkel találkozik, minden varázslatos, de szép lassan kezd rájönni, hogy itt valami szörnyű dolog húzódhat a háttérben. Olvasmányos, szórakoztató és tanulságos. Ténylegesen gyerekmese, de felnőttként is élvezetes! Az illusztrációk nagyon feldobják az élményt, kicsit a Kalandjáték könyvek rajzaira emlékeztetnek. Kellemes meglepetés volt!
Noha ez még csak a második Barkerem, egyre inkább érzem, hogy könnyedén képes elhitetni velem: a történetei tényleg megtörténhetnek, sőt éppen most történnek. A fantáziája egyszerre csak egy apró lépésre rugaszkodik el a valóságtól, ezért az olvasó könnyű szívvel képes követni, amíg aztán rabul nem ejti a regény.
imádtam újra gyerekként olvasni, le sem téve a könyvet, éjt nappallá téve, mert nem lehetett ráunni. azt meg külön imádtam, hogy képek is voltak benne, jó vastag lapok, nagy betűk, rövid fejezetek. az ilyesmi egy olyan lánynak, aki olyan lassan olvas mint én, állandó sikerélmény, még 25 évesen is :) a végén voltak részek, amik kicsit összecsapottnak tűntek, de akkorra már nem nagyon érdekelt. kicsit emlékeztetett hangulatában A balszerencse áradására, ami fura, mert azt sem gyerekként olvastam már.
összességében: szuper könyv, olyan 8-10 éveseknek ajánlom elsősorban!
Nagyon tetszett!
Izgalmas, nagyon kicsit borzongatós gyerekmese.
Gyorsan befaltam. :D
Először is hála a könyvért @imma ízlésének (http://moly.hu/kihivasok/imma-izlese), mert bár nagyon tetszett Barkertől a Korbács, de nem mostanában terveztem tőle újra olvasni.
De azután az történt, hogy kiválasztottam egyik elolvasandónak a kihívásra ezt a kötetet, aztán a múltkor felkutattam a könyvtárban, és mivel nem volt már kölcsönzési keretem, megkértem @Kozirev-et, hogy kölcsönözze ki nékem, majd tegnap kézbe vettem, bekucorodtam a fotelba, és le sem tettem, míg el nem olvastam.
Olyan igazi külvilágot megszüntető kalandtörténet volt, megfelelő mennyiségű negatív hőssel, sötét hangulattal, izgalommal, tanulsággal…
Végig azt reméltem, míg faltam a sorokat, hogy létezik belőle filmadaptáció, és igazán kár, hogy minden bizonnyal nincs. (Vagy csak nem kerestem eléggé.)
De beérem a képregénnyel, ami nagyon menőnek tűnik első látásra, majd a többedik látás után idecsatolom a benyomásokat róla.
Népszerű idézetek
Egészen eddig a pillanatig, valahányszor hallotta a fák ágainak koppanását, látta a széltépte falevelek hullását, mindig az jutott eszébe, hogy az ősz a legszomorúbb évszak. Az ősz érkezte azt jelentette számára, hogy vége van a nyárnak, hogy az éjszakák hosszabbak és hidegebbek lesznek. Most azonban, ahogy a száraz és fonnyadt falevelek egyre sűrűbben hullottak körülötte, ahogy a földhöz koppantak a makkok és a gesztenyék, furcsa módon megvidámodott. Mire kiért a fák alól, apró falevelek borították be haját. Nevetve rugdalta a vastag avarszőnyeget.
46. oldal
Harvey megcsóválta a fejét. – De igen, felejteni fogunk. Felnövünk, és mindent elfelejtünk. Hacsak…
– Hacsak? – kérdezte Lulu.
– Hacsak nem idézzük fel a történteket. Minden reggel. Vagy ha nem mondjuk el az embereknek, ami megesett velünk.
– Senki sem fog hinni nekünk – mondta az egyik gyerek.
– Az nem számít – felelte Harvey. – Mi tudni fogjuk, hogy igazat beszélünk, és csakis ez számít.
209. oldal
Azért jöttél, mert tudtad, itt új otthonra lelsz. Mindketten tolvajok vagyunk, Harvey Swick. Én az időt rablom el. Te illúziókat. De végső soron egyformák vagyunk. Mindketten az Öröklét tolvajai vagyunk. Mert ez az Öröklét: idő és illúzió.
– Csak azokat a napokat vettem el tőled, amikre úgysem volt szükséged! – tiltakozott Hood. – Az esős napokat. A szürke napokat. Azokat, amelyeknek a végét kívántad. Ez talán bűn?
– Nem tudtam, mit veszítek!
– Ah! – mondta Hood szelíden. – De hiszen ez mindig így van, nem igaz? A dolgok kicsúsznak a kezeid közül, és csak akkor jössz rá, milyen fontosak, amikor már elvesztetted őket.
167-168. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Neil Gaiman: Coraline 85% ·
Összehasonlítás - J. K. Rowling: Harry Potter 99% ·
Összehasonlítás - Terry Pratchett: Égből szőtt kalap 94% ·
Összehasonlítás - J. K. Rowling: Legendás állatok és megfigyelésük 92% ·
Összehasonlítás - Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak 91% ·
Összehasonlítás - Erin Hunter: Titkok erdeje 93% ·
Összehasonlítás - David Almond: Szárnyak titka 90% ·
Összehasonlítás - Lucy Strange: A nővérek átka 88% ·
Összehasonlítás - Terry Pratchett: Szárnyalók 88% ·
Összehasonlítás - Cressida Cowell: Hajdan varázslói 87% ·
Összehasonlítás