Az ​ember, aki hazudott a laptopjának 3 csillagozás

Amit csak egy gép árul el az emberi viselkedésről
Clifford Nass – Corina Yen: Az ember, aki hazudott a laptopjának

A ​szerző két évtizeden át tanulmányozta, hogyan viszonyulunk a minket körülvevő tárgyakhoz és technikai eszközök. Kísérletei alapján meglepő eredményre jutott: a számítógépek életünk társas szereplői, mert agyunk számára közömbös, hogy emberekkel vagy gépekkel dolgozunk. Ugyanúgy reagálunk, fogadjuk a kritikát és örülünk a dicsérnek, még akkor is, ha egy számítógéptől jön. Ez a felfedezés vezetett arra, hogy a tudomány eddig feltáratlan területeit új módszerekkel kell vizsgálni, hogy jobban megismerve önmagunkat és egymást boldogabbak lehessünk a magánéletünkben és eredményesebbek a munkánkban. A könyv rengeteg pszichológiai kísérletet bemutatva, új megvilágításba helyezi mindazt, amit idáig hittünk társas kapcsolatinkról és az emberi viselkedésről. Többek között megtudhatjuk: Vajon az ellentétek tényleg vonzzák-e egymást? Jó-e, ha kritika közben dicsérünk is? Hogyan ösztönözhetünk másokat hatékonyabb munkavégzésre? Hogyan vehetjük rá a főnököt, hogy megemelje a fizetésünket?… (tovább)

>!
HVG Könyvek, Budapest, 2012
272 oldal · ISBN: 9789633040775 · Fordította: Nagy Marcell

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

Zyta88 >!
Clifford Nass – Corina Yen: Az ember, aki hazudott a laptopjának

Clifford Nass – Corina Yen: Az ember, aki hazudott a laptopjának Amit csak egy gép árul el az emberi viselkedésről

Nem rossz könyv, bár teljesen mást kaptam, mint amit a cím alapján vártam. Voltak benne érdekes és hasznos megállapítások, pl. hogy miért nem ajánlatos az értékelési szendvicset alkalmazni kritikánál. Mégpedig azért, mert a negatívumokat megelőző eseményekre az ember nem emlékszik (az ún. retroaktív interferencia miatt), pedig ilyenkor szoktak elhangzani a pozitívumok; a negatív esemény után viszont felerősödik az emlékezet (az ún. proaktív kiterjesztés miatt), olyankor pedig már csak pozitív általánosságok szoktak elhangzani, amiket nem tartunk fontosnak. Így érdemes a lényegi pozitívumot a kritika után mondani. És hogy az összhatás ne negatív legyen, több pozitívumnak kell elhangzani.

Egy másik hasznos dolog a Dweck-féle fejlődőképes- ill. rögzült beállítottsággal kapcsolatos. A pozitívumok hangsúlyozásánál figyelembe kell venni a másik beállítottságát, tehát egy rögzült típusú embernél a vele született képességekre kell helyezni a hangsúlyt, míg egy fejlődőképesnél az erőfeszítés fontosságára. Ha viszont fejleszteni akarunk valakit, akkor azt kell mindig hangsúlyozni, hogy gyakorlás segítségével jobbá válhatnak, a biztos siker képzetét nem szabad sulykolni ("neked ez semmiség").

Voltak viszont olyan megállapítások is, amik számomra eléggé vitathatóak. Pl. hogy a hízelgésnek az ember mindig örül, akár van alapja, akár nincs. Vagy hogy aki elismeri, hogy hibázott azt kevésbé tartják kompetensnek, bezzeg, aki másokat kritizál, az tuti szakértő. Vagy, hogy az introvertáltak barátságtalanok (ez persze fordítási hiba is lehet).

Aztán voltak unszimpatikus elemek, méghozzá bőséggel. A szerző folyton önmagát fényezte. „Ahogy Bill Gates fogalmazott: "Clifford Nass… igazán elképesztő dolgokat hozott a felszínre.”
Na ezek rohadtul feleslegesek voltak. Vagy minden kísérletnél kiemelni, hogy most éppen hol tanít vagy mit csinál az akkori PHD hallgatója, mintha az is csak az ő érdeme lenne, hogy a hallgatója befutott.
Vagy a végén, mikor a meggyőzős fejezetben azt javasolta, hogy ha valakivel nem értünk egyet, de nincs ellenérvünk, akkor tegyünk fel neki kérdéseket a saját szakterületünkről, hogy a szakértelmünket csillogtassuk. Remek. Ha nincs ellenérvünk, mi alapján nem értünk egyet?

Igazán az első két fejezet volt hasznos számomra, a többi kevésbé, bár a kísérletek azért többnyire érdekesek voltak. A meggyőzésnél a könyv hátoldalán feltett utolsó 2 kérdésre szerintem nem adott választ.

Sceurpien I>!
Clifford Nass – Corina Yen: Az ember, aki hazudott a laptopjának

Clifford Nass – Corina Yen: Az ember, aki hazudott a laptopjának Amit csak egy gép árul el az emberi viselkedésről

Nagyon érdekes kérdéseket vet fel, és kimondottan élveztem a témát, de néhol kicsit vontatott volt, és egyértelmű, hogy réteg-dokumentum-irodalom.


Népszerű idézetek

Zyta88 >!

Persze hamar elvetettük a gondolatot, hogy a számítógépet elküldjük raftingolni, így hatékony startégiáért nem professzionális csapatépítő szakemberekhez, hanem a társadalomtudományos szakirodalomhoz fordultunk.

107

Clifford Nass – Corina Yen: Az ember, aki hazudott a laptopjának Amit csak egy gép árul el az emberi viselkedésről

Zyta88 >!

A csoporttudat kialakításában az azonosság mellett a másik legfontosabb tényező a kölcsönös függés. Ez akkor alakul ki, ha a csapattagok elhiszik, hogy a csapat közös céljai az ő egyéni céljaikat is szolgálják, és tudatosítják, hogy egyéni erőfeszítéseik csak másokéval összeadódva vezetnek el a sikerig. (…) A kölcsönös függés azt jelenti, hogy egy csapat tagjainak azonos a céljuk, azonban meglehet, hogy ezt a célt eltérő okokból akarják elérni.

118-119. oldal

Clifford Nass – Corina Yen: Az ember, aki hazudott a laptopjának Amit csak egy gép árul el az emberi viselkedésről


Hasonló könyvek címkék alapján

Csernus Imre: A nő
David McRaney: Rejtett énünk
Edward de Bono: A hat értékmedál
Edward de Bono: Pozitív hit H+
Rüdiger Dahlke: Az agresszió mint esély
Pál Ferenc: A szorongástól az önbecsülésig
Soma Mamagésa: Hogyan ne sárkányosodjunk el?
Barry K. Weinhold – Janae B. Weinhold: Törj ki a társfüggőségből!
Popper Péter: A belső utak könyve
Gary Chapman: A szeretet másik arca – a harag