A ​város 93 csillagozás

Clifford D. Simak: A város Clifford D. Simak: A város

Az emberiség, amikor már képtelen tovább elviselni a szupercivilizált városok zsúfoltságát, de az elért tökéletességtől sem szeretne megválni, úgy dönt, elhagyja a földet, és egy másik bolygóra települ át. Van azonban néhány ember, aki valamiféle kitörölhetetlen, ősi nosztalgia folytán mégsem képes megtenni ezt a lépést, és nem kér a csábító álomból. ők ott maradnak a városban, s az elburjánzó tájakat a kutyák veszik birtokukba. A még tovább élő néhány humanoid robot segítségével ekkor egy másik civilizáció kezdődik, mely évezredek múltán kutatni kezdi saját eredetét.
A várost az amerikai SF-szerző legismertebb regényeként tartják számon a lexikonok, e művéért kapta meg a Nemzetközi Fantasy Nagydíjat is.

Eredeti mű: Clifford D. Simak: City

Eredeti megjelenés éve: 1952

>!
Móra, Budapest, 1991
218 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631168212 · Fordította: Kuczka Péter
>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1970
272 oldal · puhatáblás · Fordította: Kuczka Péter

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Jenkins a robot · Jon Webster


Kedvencelte 27

Most olvassa 3

Várólistára tette 56

Kívánságlistára tette 30


Kiemelt értékelések

>!
pat P
Clifford D. Simak: A város

Kérem szépen, ez egy olyan sci-fi, amiben kutyák vannak. Meg robotok. Szóval eleve jól indult nálam, de még ezeken a dolgokon kívül is imádtam benne egy csomó mindent.

Például azt, hogy réges-régen (65 éve, mondjuk) ilyen incifinci kis novelláskötetekben is annyi, de annyi mondanivalót és történetet el tudtak helyezni, és nem rágták a szánkba a tanulságot, de akinek szeme van hozzá, annyi mindenen elgondolkozhat – az emberiségről és a hibáinkról, a kreativitásról, az állandóságról és a változásról, kultúrák emelkedéséről és bukásáról, hiányosságokról és erősségekről…
Meg a történt ívét is szerettem, ahogy egyre nagyobb és nagyobb, egy idő után már szinte szédítő időbeli és térbeli távolságokat tár fel az olvasó előtt.
Aztán imádtam a kerettörténetet. Ugryt és Phogót legelsősorban, meg a kutyai civilizáció kétségtelen magasabbrendűségét, de ugyanakkor a naivitását és a tévedéseit is.
És hát a Jupitert. És tényleg, teljesen mindegy, hogy tudományosan tökéletesen elavult, de annyira gyönyörű és felemelő és szívszorító, és én is akarom.
Szerettem továbbá az utakat, amelyek az emberiség előtt megnyíltak. Mennyire korát megelőző, nem?
És azt is szerettem, hogy megint bebizonyosodott, érdemes ismerni a nagy klasszikusokat – klassz (lehet) felismerni az áthallásokat olyan könyvekben, mint például Dan Simmons Ílionja vagy akár a Minden madár az égen. (Kicsit ezekről mondjuk én is lemaradtam, de majd ezután! :)
A Websterek is nagyon kedvelhetőek, Jenkins meg aztán különösen.

Kedves @vicomte, tartok tőle, hogy bizonyos dolgokban nem tévedett a könyv. A kutyák jövőjét illetően viszont nem vagyok ennyire optimista – persze időnként egy Webster is elég, hogy megváltozzanak a dolgok.
De sajnos, rendszerint több bolha, mint webster. És akkor ott vannak még a hangyák is…

33 hozzászólás
>!
Oriente P
Clifford D. Simak: A város

Ez egy gyöngyszem.
Pedig nem kevesebb, mint 65 éves, de egy napot sem „öregedett”.

Vannak persze bőven olyan elemei, melyek zavaróak vagy zavarbaejtőek lehetnek – vagy azért mert idejét múlt természettudományos elképzeléseket tükröznek, vagy mert kissé ügyefogyottak, mint egy sokezer éves házirobot szentimentalizmusa –, de ha nem szó szerint értjük ezeket, hanem úgy olvassuk a könyvet, mint a Marsbéli krónikákat vagy a Kiberiádát, akkor ezek nem is hibák, csak színes kellékek, olyanok mint mondjuk egy festett papírmasé korona, ami felett könnyedén szemet hunyunk egy pazar rendezéssel interpretált Shakespeare királydrámában.

A történet alapmotívuma is remek, formailag is remekül kivitelezett, de az igazi zsenialitás a kötet szerkesztésmódjában rejlik. Az ún. mondákban kirajzolódó történet önmagában is megállja a helyét, de valójában a mondákat kísérő Jegyzetek, mint értelmezési kísérletek nyújtják azt a fajta perspektívaváltást, amit fáradhatatlanul keresek a fantasztikumban, ami fejbe tud kólintani, felvillanyoz és elgondolkodtat. Egy-egy fejezet végén gyakran visszalapoztam és újraolvastam őket, hogy a nézőpontváltással járó csavart újra és újra kiélvezzem. spoiler

Senkit ne bátortalanítson el a könyv keletkezésének évszáma, ez egy modern regény, tele aktuális kérdésekkel, miközben igazi klasszikus SF és letehetetlen olvasmány.

5 hozzászólás
>!
marschlako P
Clifford D. Simak: A város

Akár A város és a kutyák is lehetne e könyv címe, de ezt végül 10 évvel később, 1962-ben adta regényének valamivel délebbre egy másik író. Sok közös a két könyvben persze nincs, legfeljebb az, hogy mindkettő zseniális.

Mert Clifford D. Simak novellafüzére az. Különösen a kerettörténetet adó, s a novellákat, mint mondákat egy különös távoli jövőben elhelyező bevezető szakaszoknak köszönhetően lett az. A novellák olvasásakor Bradbury jutott eszembe, főleg az első néhány esetében; ha csak maguk e történetek lettek volna, már akkor is nagyon szerettem volna ezt a könyvet*, de a hozzájuk írt előszavak kontextusában lettek igazán emlékezetesek.

spoiler

De többet nem is írok róla, olvassátok el, érdemes.

* alig pár héttel ezelőtt olvastam egyiküket (Desertion) a The Big Book of Science Fiction c. válogatásban

>!
pwz ISP
Clifford D. Simak: A város

„A sorozatot [mármint a novellafüzérből összeállított A város c. könyvet] a tömeggyilkolás és a népirtás elleni tiltakozásul írtam, de vágykiteljesedés is volt, mert olyan világról írtam, amely után magam is vágyódom. Ez a világ tele van kedvességgel, jósággal, amelyre nekünk is nagy szükségünk volna. De nosztalgiáimat is beleírtam, nosztalgiáimat a régi világ után, amelyet elvesztettünk, és soha többé nem tudunk visszaszerezni… Robotjaim és kutyáim olyanok, amilyeneknek én szeretném az embereket. Sajnos, azonban ezek csak robotok és kutyák, mert ilyen emberek nincsenek…” – írja Simak erről a művéről.
Az eredeti novellák – összesen nyolc – 1944-51 között születtek és az Astounding Science Fiction magazinban voltak olvashatók. Ez a science fiction novellás-kora. A későbbi híres sci-fi regények közül nem egy (pl. Alapítvány) valamelyik magazinban sorozatként, novella vagy novellafüzérként kezdte földi pályafutását. Így volt ez a City-vel is. A téma megközelítése, a problémafelvetés érdekesre sikeredett: bár évezredeket átölelő, emberekről szóló történeteteket olvashatunk, az emberiség már csak a mesékben, a kutyák és robotok meséiben létezik. Az elidegenedés meséi ezek, ugyanakkor – ahogy azt az író is jelezte – vágy és nosztalgia érezhető a történetekben. Az 1951-ben megírt lezárással a jelek szerint ő sem volt megelégedve, illetve változott a világ is, ezért 1973-ban írt egy kilencedik részt is. Ez a bővített verziójú könyv angolul először 1980-81-ben jelent meg. Nálunk az első, 1970-es KFK-kiadásban érthető módon még nem lehetett benne, de ahogy leellenőriztük @csartak-kal, a 91-esből is hiányzik! (KIADÓK FIGYELEM!!!!!! :D) Vagyis még tartogathat meglepetést a mű – ha valaki beszerzi angolul a bővített verziót, vagy a magyar kiadók valamelyike újra kiadja itthon.
Van még érdekesség! Az egyik ilyen a pantrópia (pantropy) alkalmazása a műben. Ez a 40-es, 50-es években még elég új volt. Mi is ez? A bolygók drága terraformálása helyett egyes sci-fi írók – így 1930-ban Olaf Stapledon, 1944-ben Simak ebben a könyvében – azt találták ki, hogy az embert kell átalakítani a bolygón uralkodó természeti viszonyokhoz. Ez az a már mások által is említett Jupiteren lefestett világ. Ma már nem nagy szám az ilyesmi, de ez a trend, ami végül a mai Avatar-szerű világhoz vezetett el, innen merített ötleteket.
Aztán itt van a világokra nyíló ajtók tárgyköre. A hetedik történetben alig egy oldal szól erről, a mutáns emberek várában talált szobákról, amelyek más világokra nyitottak ajtót. Később mások önálló könyveket, történeteket építettek erre az egy momentumra – - > pl. Lukjanyenko:)!
Az is megér egy misét, milyen szépen vezette le a „kutyai” (emberi) feledés szakaszait. Hogyan lesz egy valós történetből néhány ezer év alatt monda, mese, dogma, esetleg vallás…
Április 25-én lesz negyedszázada, hogy meghalt a sci-fi egyik nagy alakja, Clifford C. Simak… Én így emlékeztem rá: elolvastam A város-t! :D

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1970
272 oldal · puhatáblás · Fordította: Kuczka Péter
4 hozzászólás
>!
Razor SP
Clifford D. Simak: A város

Egy nagyon szép, hangulatos és gördülékeny novellafüzér az ember, a robotok, a kutyák és a Föld sorsának alakulásáról a közeljövőtől több tízezer évvel a jövőbenig. Első blikkre furcsa volt, hogy minden novella előtt van egy „elemzés” a kutyáktól, akik persze az egész történetet mesének gondolják, de végül megbarátkoztam vele, jópofa adalék volt az egészhez. Az is tetszett, ahogy a novellák összekapcsolódtak, érdekes volt látni, hogy mekkora szerepet játszott egy család az évek/századok/ezredek során.

>!
Móra, Budapest, 1991
218 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631168212 · Fordította: Kuczka Péter
>!
Noro MP
Clifford D. Simak: A város

Ilyen az, amikor egy 60+ éves sci-fi kicsit sem érződik elavultnak, és szerintem nem is fog azzá válni. Nem számít, hogy a Jupiter felszínéről színtiszta butaságot ír, és megmosolyogtató, ahogy egy emberforma robot tollal, papírra jegyzetel, de amit a társadalmi (vissza)fejlődésről, az emberiség lehetséges alternatíváiról megfogalmaz, az mindenképpen maradandó.

A könyvet alkotó novellafüzér jó tízezer évet fog át a mai társadalmi-gazdasági rendszer széthullásának kezdetétől addig, amíg az emberi faj mitikus lénnyé válik azok szemében, akik utánunk jönnek. Nekem egyébként ez a mitikus keret tetszett a legjobban, még ha egy kissé furcsának is találom, hogy maradhattak meg benne épségben és torzulás nélkül olyan fogalmak, amelyek számunkra világosak, de a távoli jövőben értelmetlenné válnak.
(Úgy is mondhatnám, kutya legyek, ha értem :D)

A fantasztikumban én talán azt szeretem a legjobban, amikor kívülről mutatja meg, ami számunkra természetes, és más szemszögből ábrázolva a hibák, tévedések mindjárt elgondolkodtatóvá válnak. A város számtalan ilyen momentumot tartalmaz. Az viszont talán kevésbé nyilvánvaló, hogy a kutyák világa bármennyire is szimpatikusnak van feltüntetve, azért elköveti a maga hibáit – és ezek ha konkrétan nem is, de „stílusukban” néha igenis hasonlítanak az emberek hibáira.

>!
zamil P
Clifford D. Simak: A város

Nehezen hangolódtam rá a könyvre, az első novellák nem fogtak meg, viszont a vége felé már igen érdekesek voltak. Érdekessége a novellafüzérnek, ahogy összefűzi az író a különböző novellákat (külön külön 1944–1951 között jelentek meg egy magazin hasábjain).
Érdekessége, hogy egy több ezer éves robot a mesélője szinte az összes novellájának, aki az asimovi robotika mintapéldánya.
Számomra a legjobban a Dezertálás című rész tettszett ami a Jupiteren játszódik. Ez adta meg azt a változást, ami igazán érdekessé tette a könyvet számomra.
A regény 1953-ban elnyerte az International Fantasy Award irodalmi díjat fiction kategóriában.

1 hozzászólás
>!
Csöre
Clifford D. Simak: A város

Könnyen olvasható, gördülékeny stílusban megírt történetfüzér, amit a felépítése még érdekesebbé tesz: tanulmány jellegű munka, amely egy néprajztudós(?) társadalomkutató(?) kutya értekezéseiből kiindulva dologozza fel a kutyák emberekkel kapcsolatos történeteit, amit többen csak minden történelmi alapot nélkülöző mondáknak minősítenek. Minden monda előtt megfogalmazza az adott mondával kapcsolatos kétségeit, valamint az eltérő véleményen lévő kutató(kutyák) érveit.
Ebbe a keretbe helyezi be az emberiség eltűnésének történetét: hogyan vált az ember egyre inkább elidegenültté, hogyan bomlott fel a társadalom, merre távoztak az emberek.
A világmegváltó robot, Jenkins az, aki nyakába veszi a felelőséget, döntéseket hoz, amelyek az emberek és a bolygó más lakóinak az életét is megváltoztatják, felforgatják. Döntéseit erkölcsi alapon hozza, nem befolyásolja, hogy „teremtői” az emberek, velük szemben a saját erkölcsi normái szerint pozitívabb tulajdonságokkal rendelkező kutyákat támogatja vigyázva azonban arra, hogy lehetőség szerint az embereket se érje kár. Igazából már a Jupiter résznél úgy éreztem, hogy kibeszélte a témát az író, ennek ellenére az azt követő fejezeteknek is volt hozadéka (külön csavar a hangyák visszajötte).
Ami kicsit furcsa, hogy míg az ember a több ezer év során változott (hogy ez most fejlődés, vagy esetenként visszafejlődés, azt most nem tárgyalnám ki), a kutyák viszonylag statikusak maradtak, ami magyarázható talán azzal, hogy nem fejlődéssel, hanem fejlesztéssel jutottak egy magasabb szellemi és társadalmi fázisba (bár ennek technikai vonatkozására kitér a könyv, egyéb tekintetben nem tárgyalja).
(két olyan eleme is van a történetnek, ami számomra ismerősen csengett Asimov után, és igen, tudom, hogy időben kicsit Asimov előttre tehető Simak: az egyik az emberek eltávolodása egymástól: ez A mezítelen nap bolygójára emlékeztetett a tendencia (más végkifejlettel), illetve a világmegváltó robot személye)

3 hozzászólás
>!
Tigrincs P
Clifford D. Simak: A város

Kutyák, robotok, mutánsok, emberek és az idő. Dióhéjban ennyi az egész, zseniális az alapötlet, és persze az egész sokkal több, mint elsőre látszik. Nagyon szépen, átgondoltan végigvitt módon, elejtett és újra felvett pontokon tér vissza egy-egy motívumhoz, és a szerkezeti jellemzők ellenére alkot kerek egészet, ami önmagában egy bravúr. A kutyák természetesen a legjobb fejek, valószínűleg a legalkalmazkodóképesebb és legbecsületesebb lények a világunkban – és talán még az univerzumban is.
Kortalan-ránctalan remekmű, többen kellene, hogy olvassák.

>!
Spaceman_Spiff P
Clifford D. Simak: A város

„Számomra a regény legfontosabb eleme éppen ez, az emberiség mellett megjelenő szereplők és a kutatás, ami arra irányul, hogy egy másik intelligencia segítsen az emberen. Ha jobban belegondolunk, ez egy hihetetlenül pozitív gondolat. Szükségünk van másra, egy tőlünk különböző segítőre, hogy együtt képesek legyünk legyűrni az akadályokat. Sőt, ezt a másikat nem csak keressük, mi magunk törekszünk rá, hogy létrehozzuk, és igyekezzünk őt minél különbözővé tenni tőlünk. Ezt a vezérelvet ismeri fel Jenkins, a több ezer éves robot, és ezért teszi meg azokat a lépéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a kutyák civilizációja önállóvá és naggyá váljon. Gyakran rá kell jönnünk arra, hogy nem tudnak rajtunk segíteni, vagy hogy éppenséggel nekünk kell teret engednünk a másiknak, visszahúzódnunk, hogy az térhez, lehetőségekhez jusson. Lehet, hogy elkövetik a saját hibájukat, és lehet, hogy szükségük lesz ránk egy ponton, de a választás az övék, milyen utat kívánnak járni. A regény lezárása szerintem éppen ezért nagyon jó, mert Jenkins a saját és a kutyák útját választja az emberével szemben. A könyv morálisan nagyon sokat tartalmaz, központjában az ember törekvése, hogy jobb legyen, hogy többé váljon, az pedig némi irónia, hogy ehhez végül el kell jutnia oda, hogy a háttérbe húzódik, megtagadja múltját és felhagy a nagy eszmék kergetésével.”

http://acelpatkany.blogspot.hu/2014/03/clifford-d-simak…

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
ppayter

– Apa, igazán arrébb mehetnél, ha a fűnyíró odaér hozzád. (…) Múltkor is csak ültél és ültél, és hagytad, hogy körbenyírjon.

13. oldal - I. A város

>!
Oriente P

Arról van szó, hogy valaki fizikailag eltávozhat ebből a világból, átszelheti az űrt, és más világokba juthat. Bár ezt az elképzelést nagyrészt tiszta fantáziának kell tekintenünk, melynek természetesen bármely mondában helye van, mégis sokan tanulmányozták. A legtöbb tanulmány megerősítette a hitet, hogy ilyesmi lehetetlen. E szerint a hiedelem szerint a csillagok, melyeket éjszaka látunk, hatalmas világok, óriási távolságban a mi világunktól. Természetesen mindenki tudja, hogy csupán égen függő lámpások…

41. oldal - Jegyzetek a második mondához

1 hozzászólás
>!
Oriente P

Towser, bár bolhák kínozzák, olyan karakter, akit nem kell szégyellnünk.

91. oldal - Jegyzetek a negyedik mondához

>!
Oriente P

Stanley kisasszony a Naprendszer legjobban képzett transzformátorkezelője.

93. oldal, IV. Dezertálás

>!
Tigrincs P

– Hallom – mondta a farkas –, hogy gyilkosság történt.
Dörmögő dörmögött.
– Különös gyilkosság, testvér. Gyilkosság megevés nélkül.
– Szimbolikus gyilkosság – mondta a farkas.

166. oldal, VII. Aiszóposz (Móra)

>!
Noro MP

Ugry Az ember mítosza című könyvében felteszi a kérdést: ha az ember más utat választott volna, vajon nem válhatott volna idővel ugyanolyan naggyá, mint a kutya?

Jegyzetek a hatodik mondához

>!
csartak MP

Ezeket a történeteket a kutyák mesélik, amikor magasan lobog a tűz, és fúj az északi szél. Ilyenkor összegyűlnek a családok a kandallókőnél, a kölykök csendben ülnek és figyelnek, és amikor vége a történetnek, rengeteget kérdeznek.
– Mi az az ember? – kérdezik.
Vagy például:
– Mi az a város?
Vagy:
– Mi az a háború?
Határozott választ nem adhatunk e kérdésekre. Vannak feltételezések, akadnak elméletek, akad számos intelligens találgatás, de válasz nincs.

(első mondat)

>!
Tigrincs P

A gaz megfojtotta a pázsitot, és felverte a tornácot. Ágaival a tetőt böködte egy szilfa. Nagypapi emlékezett arra a napra, amikor Adams a szilfát ültette.
Álldogált egy ideig az elgazosodott utcán,lába a porban, mindkét keze botja görbületén, szeme lecsukva.
Hallotta az évek ködén át a játszó gyermekek kiáltozását, Conrad kutyájának ugatását az utca alsó végéről. És ott volt Adams, félmeztelenül, ásóval, ahogy ásta a lyukat, mellette a füvön a szilfa, zsákba burkolt gyökerekkel.
1946. május. Negyvennégy évvel ezelőtt. Éppen akkor jöttek haza Adamsszel a háborúból.

18. oldal, I. A város (Móra)

>!
Noro MP

Fokról fokra, ahogy a mondakör kifejlik, az olvasó egyre pontosabb képet kap az emberi fajról. Fokozatosan kialakul meggyőződésünk, hogy ilyen faj nem létezhet másutt, csak a tiszta fantáziában.

Jegyzetek az ötödik mondához

>!
Tigrincs P

(..) megtudjuk, hogy a kommunikációs képesség milyen korlátozott volt, és ez a körülmény semmiképpen sem segíti a fejlődést. Azt a nehézséget, hogy az ember képtelen volt megérteni és elismerni egy másik ember gondolatát és szempontjait, a technikai készség semmilyen mértéke sem oldhatta volna meg.

104. oldal, Jegyzetek az ötödik mondához (Móra)


Hasonló könyvek címkék alapján

William Gibson: A periféria
John Scalzi: Bezárt elmék
Kim Stanley Robinson: Aurora
Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek
Philip K. Dick: Szabad Albemuth Rádió
Kim Stanley Robinson: 2312
Stanisław Lem: Stanisław Lem teljes science-fiction univerzuma II.
Alfred Bester: Az Arcnélküli Ember
Isaac Asimov: Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma II.
Marissa Meyer: Cinder