82. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján

A ​város 102 csillagozás

Clifford D. Simak: A város Clifford D. Simak: A város

Az emberiség, amikor már képtelen tovább elviselni a szupercivilizált városok zsúfoltságát, de az elért tökéletességtől sem szeretne megválni, úgy dönt, elhagyja a földet, és egy másik bolygóra települ át. Van azonban néhány ember, aki valamiféle kitörölhetetlen, ősi nosztalgia folytán mégsem képes megtenni ezt a lépést, és nem kér a csábító álomból. ők ott maradnak a városban, s az elburjánzó tájakat a kutyák veszik birtokukba. A még tovább élő néhány humanoid robot segítségével ekkor egy másik civilizáció kezdődik, mely évezredek múltán kutatni kezdi saját eredetét.
A várost az amerikai SF-szerző legismertebb regényeként tartják számon a lexikonok, e művéért kapta meg a Nemzetközi Fantasy Nagydíjat is.

Eredeti mű: Clifford D. Simak: City

Eredeti megjelenés éve: 1952

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A sci-fi mesterei, Kozmosz Fantasztikus Könyvek

>!
Móra, Budapest, 1991
218 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631168212 · Fordította: Kuczka Péter
>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1970
272 oldal · puhatáblás · Fordította: Kuczka Péter

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Jenkins a robot · Jon Webster


Kedvencelte 31

Most olvassa 3

Várólistára tette 65

Kívánságlistára tette 34


Kiemelt értékelések

>!
pat P
Clifford D. Simak: A város

Kérem szépen, ez egy olyan sci-fi, amiben kutyák vannak. Meg robotok. Szóval eleve jól indult nálam, de még ezeken a dolgokon kívül is imádtam benne egy csomó mindent.

Például azt, hogy réges-régen (65 éve, mondjuk) ilyen incifinci kis novelláskötetekben is annyi, de annyi mondanivalót és történetet el tudtak helyezni, és nem rágták a szánkba a tanulságot, de akinek szeme van hozzá, annyi mindenen elgondolkozhat – az emberiségről és a hibáinkról, a kreativitásról, az állandóságról és a változásról, kultúrák emelkedéséről és bukásáról, hiányosságokról és erősségekről…
Meg a történt ívét is szerettem, ahogy egyre nagyobb és nagyobb, egy idő után már szinte szédítő időbeli és térbeli távolságokat tár fel az olvasó előtt.
Aztán imádtam a kerettörténetet. Ugryt és Phogót legelsősorban, meg a kutyai civilizáció kétségtelen magasabbrendűségét, de ugyanakkor a naivitását és a tévedéseit is.
És hát a Jupitert. És tényleg, teljesen mindegy, hogy tudományosan tökéletesen elavult, de annyira gyönyörű és felemelő és szívszorító, és én is akarom.
Szerettem továbbá az utakat, amelyek az emberiség előtt megnyíltak. Mennyire korát megelőző, nem?
És azt is szerettem, hogy megint bebizonyosodott, érdemes ismerni a nagy klasszikusokat – klassz (lehet) felismerni az áthallásokat olyan könyvekben, mint például Dan Simmons Ílionja vagy akár a Minden madár az égen. (Kicsit ezekről mondjuk én is lemaradtam, de majd ezután! :)
A Websterek is nagyon kedvelhetőek, Jenkins meg aztán különösen.

Kedves @vicomte, tartok tőle, hogy bizonyos dolgokban nem tévedett a könyv. A kutyák jövőjét illetően viszont nem vagyok ennyire optimista – persze időnként egy Webster is elég, hogy megváltozzanak a dolgok.
De sajnos, rendszerint több bolha, mint webster. És akkor ott vannak még a hangyák is…

33 hozzászólás
>!
Oriente P
Clifford D. Simak: A város

Ez egy gyöngyszem.
Pedig nem kevesebb, mint 65 éves, de egy napot sem „öregedett”.

Vannak persze bőven olyan elemei, melyek zavaróak vagy zavarbaejtőek lehetnek – vagy azért mert idejét múlt természettudományos elképzeléseket tükröznek, vagy mert kissé ügyefogyottak, mint egy sokezer éves házirobot szentimentalizmusa –, de ha nem szó szerint értjük ezeket, hanem úgy olvassuk a könyvet, mint a Marsbéli krónikákat vagy a Kiberiádát, akkor ezek nem is hibák, csak színes kellékek, olyanok mint mondjuk egy festett papírmasé korona, ami felett könnyedén szemet hunyunk egy pazar rendezéssel interpretált Shakespeare királydrámában.

A történet alapmotívuma is remek, formailag is remekül kivitelezett, de az igazi zsenialitás a kötet szerkesztésmódjában rejlik. Az ún. mondákban kirajzolódó történet önmagában is megállja a helyét, de valójában a mondákat kísérő Jegyzetek, mint értelmezési kísérletek nyújtják azt a fajta perspektívaváltást, amit fáradhatatlanul keresek a fantasztikumban, ami fejbe tud kólintani, felvillanyoz és elgondolkodtat. Egy-egy fejezet végén gyakran visszalapoztam és újraolvastam őket, hogy a nézőpontváltással járó csavart újra és újra kiélvezzem. spoiler

Senkit ne bátortalanítson el a könyv keletkezésének évszáma, ez egy modern regény, tele aktuális kérdésekkel, miközben igazi klasszikus SF és letehetetlen olvasmány.

5 hozzászólás
>!
marschlako P
Clifford D. Simak: A város

Akár A város és a kutyák is lehetne e könyv címe, de ezt végül 10 évvel később, 1962-ben adta regényének valamivel délebbre egy másik író. Sok közös a két könyvben persze nincs, legfeljebb az, hogy mindkettő zseniális.

Mert Clifford D. Simak novellafüzére az. Különösen a kerettörténetet adó, s a novellákat, mint mondákat egy különös távoli jövőben elhelyező bevezető szakaszoknak köszönhetően lett az. A novellák olvasásakor Bradbury jutott eszembe, főleg az első néhány esetében; ha csak maguk e történetek lettek volna, már akkor is nagyon szerettem volna ezt a könyvet*, de a hozzájuk írt előszavak kontextusában lettek igazán emlékezetesek.

spoiler

De többet nem is írok róla, olvassátok el, érdemes.

* alig pár héttel ezelőtt olvastam egyiküket (Desertion) a The Big Book of Science Fiction c. válogatásban

>!
Buzánszky_Vírus_Dávid
Clifford D. Simak: A város

Egy parányit nehezen indult az ismerkedés. Aztán kezdtem felfedezni az értékeit.
Jól szórakoztunk együtt. Megértettük egymást.
Kicsivel később már elkápráztatott. VI. Szenvedélyek
Aztán már nem bírtam nélküle. Mindig vele akartam lenni.
Aztán egyedül maradtam. Vége. Nincs többé.
De az emlékét örökké megőrzöm.

https://moly.hu/idezetek/32797
https://moly.hu/idezetek/1008405
https://moly.hu/idezetek/1008406
https://moly.hu/idezetek/1008407
https://moly.hu/idezetek/546318
https://moly.hu/idezetek/546316
https://moly.hu/idezetek/546315
https://moly.hu/idezetek/375577
https://moly.hu/idezetek/375573

8 hozzászólás
>!
mandris P
Clifford D. Simak: A város

Ha valaki végignéz a sci-fi irodalmon (még ha csak olyan felületesen is, mint nekem állt módomban ezidáig), akkor láthatja, hogy ha valami bizton állítható az emberiség jövőjéről, az az, hogy még nem dőlt el, nyitott, és nagyon sokféle irányt vehet, attól függően, éppen milyen tendencia erősödik, illetve hogy időközben milyen új felfedezések vagy éppen konfliktusok terelik egészen másik mederbe. Nyilván a sci-fi írók elsősorban nem túl rózsás jövőt vizionálnak, de legalább is, szeretik felhívni a figyelmet néhány olyan aggasztó tendenciára, amelyre jobb, ha odafigyelünk. Az írók többsége mostanában már talán inkább túlnépesedést vizionál, mint elnéptelenedést (hacsak nem valami katasztrófa révén), és inkább urbanizációt, mint dezurbanizációt, bár tény, hogy a közlekedési eszközök fejlődése akár ez utóbbit is lehetővé tenné, ha nem élnénk ilyen iszonyatosan sokan ezen a kicsi bolygón.
Simak azonban a 40-es évek második felében írta ezeket a novelláit, és minden bizonnyal a saját vágyai is belejátszottak (farmergyerekkor), hogy az emberiségnek inkább egy olyan jövőt jósolt, amelyben elhagyja városi lakhelyét, és kiköltözik vidékre (és nem a tessék-lássék szuburbanizációról van itt szó, hanem tényleg ki a városból). Az atomenergia és a hidroponia lehetővé teszi, hogy az emberi társadalmak kisebb léptékben is önfenntartók tudjanak lenni, ami véget is vet a városokban való „összebújásnak”. De a városokból való kirajzás és a városok ezzel beinduló gyors hanyatlása csak a kezdet. Az emberiség jövőjét ezt követően nagy ugrásokban ismerhetjük meg, jellemzően egy család, a Websterek és környezetük szemén át. spoiler
Simak víziója az emberiség jövőjéről – számomra mindenképpen – nagyon egyedinek tűnik. spoiler A vidéken való bezárkózás ötlete Asimov Solariáját és acélbarlangjait juttatta eszembe. Izgalmas ötlet az állati evolúcióba való belepiszkálás, amelynek révén a Föld további fejlett intelligenciával bíró fajjal gazdagodhat: a kutyákkal spoiler A másik eredeti gondolat pedig, amely különösen tetszett, a Jupiteren való megtelepedés olyan módja, amivel eddig nem találkoztam másik sci-fiben: spoiler
És nem hagyhatom ki, mennyire tetszett, hogy az egészet, mint a kutyák által egymás között mesélt mondákat adja elő, és az egyes novellákat néprajzi jellegű fejtegetésekkel, megjegyzésekkel, reflexiókkal köti össze. Érzésem szerint abban, hogy még mindig ilyen népszerű és egyáltalán nem érezzük elavultnak, lehet némi szerepe annak, hogy mondaként előadva nem is hiányoljuk a tudományosságot.
Azt azért nem mondhatom, hogy minden ötlet és megoldás egyformán tetszett, de olvasás közben hiányérzetem semmiképp sem volt, és az előző bekezdésekben említett ötletek pedig kifejezetten tetszettek. Pedig alapvetően jobban szeretem azokat a könyveket, amelyek a nem ennyire távoli jövőben játszódnak, és nem feltétlenül akarnak évezredeket felölelni. (Azért az Alapítvány tetszett.) Nyilván hülyeség lenne 70 éves novellákon a műszaki megoldásokat számon kérni, de ezek nem is elsősorban erről szólnak, úgyhogy nem érezzük elavultnak a regényt csak azért, mert a műszerek analógok és nem digitális kijelzősök. A regényre persze jócskán rányomja bélyegét a világháborúk tapasztalata: Simak nem bízik abban, hogy az emberiség tudna békében élni a Földön (egyébként én sem), ezért a béke csak úgy lehetséges, ha az emberiség eltűnik a képből (azért ezt nem szeretném, ha nem muszáj). A moralizálást egyébként épp csak egy hangyányit soknak éreztem, illetve a másik dimenzióban élő „kísérteteket” sem hiányoltam volna, ha kimaradnak. Ettől függetlenül azonban rendkívül izgalmas felütés után végig fenntartotta az érdeklődésemet, újra és újra érdekes ötleteket dobott be, amelyek az én fantáziámat is beindították, úgyhogy összességében teljes mértékben elégedetten tettem le a könyvet.

10 hozzászólás
>!
pwz ISP
Clifford D. Simak: A város

„A sorozatot [mármint a novellafüzérből összeállított A város c. könyvet] a tömeggyilkolás és a népirtás elleni tiltakozásul írtam, de vágykiteljesedés is volt, mert olyan világról írtam, amely után magam is vágyódom. Ez a világ tele van kedvességgel, jósággal, amelyre nekünk is nagy szükségünk volna. De nosztalgiáimat is beleírtam, nosztalgiáimat a régi világ után, amelyet elvesztettünk, és soha többé nem tudunk visszaszerezni… Robotjaim és kutyáim olyanok, amilyeneknek én szeretném az embereket. Sajnos, azonban ezek csak robotok és kutyák, mert ilyen emberek nincsenek…” – írja Simak erről a művéről.
Az eredeti novellák – összesen nyolc – 1944-51 között születtek és az Astounding Science Fiction magazinban voltak olvashatók. Ez a science fiction novellás-kora. A későbbi híres sci-fi regények közül nem egy (pl. Alapítvány) valamelyik magazinban sorozatként, novella vagy novellafüzérként kezdte földi pályafutását. Így volt ez a City-vel is. A téma megközelítése, a problémafelvetés érdekesre sikeredett: bár évezredeket átölelő, emberekről szóló történeteteket olvashatunk, az emberiség már csak a mesékben, a kutyák és robotok meséiben létezik. Az elidegenedés meséi ezek, ugyanakkor – ahogy azt az író is jelezte – vágy és nosztalgia érezhető a történetekben. Az 1951-ben megírt lezárással a jelek szerint ő sem volt megelégedve, illetve változott a világ is, ezért 1973-ban írt egy kilencedik részt is. Ez a bővített verziójú könyv angolul először 1980-81-ben jelent meg. Nálunk az első, 1970-es KFK-kiadásban érthető módon még nem lehetett benne, de ahogy leellenőriztük @csartak-kal, a 91-esből is hiányzik! (KIADÓK FIGYELEM!!!!!! :D) Vagyis még tartogathat meglepetést a mű – ha valaki beszerzi angolul a bővített verziót, vagy a magyar kiadók valamelyike újra kiadja itthon.
Van még érdekesség! Az egyik ilyen a pantrópia (pantropy) alkalmazása a műben. Ez a 40-es, 50-es években még elég új volt. Mi is ez? A bolygók drága terraformálása helyett egyes sci-fi írók – így 1930-ban Olaf Stapledon, 1944-ben Simak ebben a könyvében – azt találták ki, hogy az embert kell átalakítani a bolygón uralkodó természeti viszonyokhoz. Ez az a már mások által is említett Jupiteren lefestett világ. Ma már nem nagy szám az ilyesmi, de ez a trend, ami végül a mai Avatar-szerű világhoz vezetett el, innen merített ötleteket.
Aztán itt van a világokra nyíló ajtók tárgyköre. A hetedik történetben alig egy oldal szól erről, a mutáns emberek várában talált szobákról, amelyek más világokra nyitottak ajtót. Később mások önálló könyveket, történeteket építettek erre az egy momentumra – - > pl. Lukjanyenko:)!
Az is megér egy misét, milyen szépen vezette le a „kutyai” (emberi) feledés szakaszait. Hogyan lesz egy valós történetből néhány ezer év alatt monda, mese, dogma, esetleg vallás…
Április 25-én lesz negyedszázada, hogy meghalt a sci-fi egyik nagy alakja, Clifford C. Simak… Én így emlékeztem rá: elolvastam A város-t! :D

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1970
272 oldal · puhatáblás · Fordította: Kuczka Péter
4 hozzászólás
>!
Razor SMP
Clifford D. Simak: A város

Egy nagyon szép, hangulatos és gördülékeny novellafüzér az ember, a robotok, a kutyák és a Föld sorsának alakulásáról a közeljövőtől több tízezer évvel a jövőbenig. Első blikkre furcsa volt, hogy minden novella előtt van egy „elemzés” a kutyáktól, akik persze az egész történetet mesének gondolják, de végül megbarátkoztam vele, jópofa adalék volt az egészhez. Az is tetszett, ahogy a novellák összekapcsolódtak, érdekes volt látni, hogy mekkora szerepet játszott egy család az évek/századok/ezredek során.

>!
Móra, Budapest, 1991
218 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631168212 · Fordította: Kuczka Péter
>!
SteelCurtain
Clifford D. Simak: A város

Annak ellenére, hogy jócskán megkopott, s egyes esetekben mosolyt fakaszt az, amit Simak még halál komolyan gondolt, ez a novellafüzér még ma is élvezetes és gondolatébresztő. És tovább él az a kevésbé örvendetes lehetőség is, hogy az ember néhány perces atomháború nélkül is kiiktatja magát a történelemből. De Simak nem is egyetlen tényezőre vezeti vissza az urbanizáció – s vele hosszabb távon – , az emberi nem leáldozását. Hosszan ábrázolja azt az agonizációt, mely közben újra meg újra esélyt kínál az embernek. A homo sapiens azonban sorozatosan képtelen vele élni. Talán túlzottan homo, s csak mérsékelten sapiens.

>!
Noro P
Clifford D. Simak: A város

Ilyen az, amikor egy 60+ éves sci-fi kicsit sem érződik elavultnak, és szerintem nem is fog azzá válni. Nem számít, hogy a Jupiter felszínéről színtiszta butaságot ír, és megmosolyogtató, ahogy egy emberforma robot tollal, papírra jegyzetel, de amit a társadalmi (vissza)fejlődésről, az emberiség lehetséges alternatíváiról megfogalmaz, az mindenképpen maradandó.

A könyvet alkotó novellafüzér jó tízezer évet fog át a mai társadalmi-gazdasági rendszer széthullásának kezdetétől addig, amíg az emberi faj mitikus lénnyé válik azok szemében, akik utánunk jönnek. Nekem egyébként ez a mitikus keret tetszett a legjobban, még ha egy kissé furcsának is találom, hogy maradhattak meg benne épségben és torzulás nélkül olyan fogalmak, amelyek számunkra világosak, de a távoli jövőben értelmetlenné válnak.
(Úgy is mondhatnám, kutya legyek, ha értem :D)

A fantasztikumban én talán azt szeretem a legjobban, amikor kívülről mutatja meg, ami számunkra természetes, és más szemszögből ábrázolva a hibák, tévedések mindjárt elgondolkodtatóvá válnak. A város számtalan ilyen momentumot tartalmaz. Az viszont talán kevésbé nyilvánvaló, hogy a kutyák világa bármennyire is szimpatikusnak van feltüntetve, azért elköveti a maga hibáit – és ezek ha konkrétan nem is, de „stílusukban” néha igenis hasonlítanak az emberek hibáira.

>!
zamil
Clifford D. Simak: A város

Nehezen hangolódtam rá a könyvre, az első novellák nem fogtak meg, viszont a vége felé már igen érdekesek voltak. Érdekessége a novellafüzérnek, ahogy összefűzi az író a különböző novellákat (külön külön 1944–1951 között jelentek meg egy magazin hasábjain).
Érdekessége, hogy egy több ezer éves robot a mesélője szinte az összes novellájának, aki az asimovi robotika mintapéldánya.
Számomra a legjobban a Dezertálás című rész tettszett ami a Jupiteren játszódik. Ez adta meg azt a változást, ami igazán érdekessé tette a könyvet számomra.
A regény 1953-ban elnyerte az International Fantasy Award irodalmi díjat fiction kategóriában.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
ppayter

– Apa, igazán arrébb mehetnél, ha a fűnyíró odaér hozzád. (…) Múltkor is csak ültél és ültél, és hagytad, hogy körbenyírjon.

13. oldal - I. A város

>!
Oriente P

Arról van szó, hogy valaki fizikailag eltávozhat ebből a világból, átszelheti az űrt, és más világokba juthat. Bár ezt az elképzelést nagyrészt tiszta fantáziának kell tekintenünk, melynek természetesen bármely mondában helye van, mégis sokan tanulmányozták. A legtöbb tanulmány megerősítette a hitet, hogy ilyesmi lehetetlen. E szerint a hiedelem szerint a csillagok, melyeket éjszaka látunk, hatalmas világok, óriási távolságban a mi világunktól. Természetesen mindenki tudja, hogy csupán égen függő lámpások…

41. oldal - Jegyzetek a második mondához

1 hozzászólás
>!
Oriente P

Towser, bár bolhák kínozzák, olyan karakter, akit nem kell szégyellnünk.

91. oldal - Jegyzetek a negyedik mondához

>!
Oriente P

Stanley kisasszony a Naprendszer legjobban képzett transzformátorkezelője.

93. oldal, IV. Dezertálás

>!
Noro P

Ugry Az ember mítosza című könyvében felteszi a kérdést: ha az ember más utat választott volna, vajon nem válhatott volna idővel ugyanolyan naggyá, mint a kutya?

Jegyzetek a hatodik mondához

>!
csartak MP

Ezeket a történeteket a kutyák mesélik, amikor magasan lobog a tűz, és fúj az északi szél. Ilyenkor összegyűlnek a családok a kandallókőnél, a kölykök csendben ülnek és figyelnek, és amikor vége a történetnek, rengeteget kérdeznek.
– Mi az az ember? – kérdezik.
Vagy például:
– Mi az a város?
Vagy:
– Mi az a háború?
Határozott választ nem adhatunk e kérdésekre. Vannak feltételezések, akadnak elméletek, akad számos intelligens találgatás, de válasz nincs.

(első mondat)

>!
Tigrincs P

– Hallom – mondta a farkas –, hogy gyilkosság történt.
Dörmögő dörmögött.
– Különös gyilkosság, testvér. Gyilkosság megevés nélkül.
– Szimbolikus gyilkosság – mondta a farkas.

166. oldal, VII. Aiszóposz (Móra)

>!
Noro P

Fokról fokra, ahogy a mondakör kifejlik, az olvasó egyre pontosabb képet kap az emberi fajról. Fokozatosan kialakul meggyőződésünk, hogy ilyen faj nem létezhet másutt, csak a tiszta fantáziában.

Jegyzetek az ötödik mondához

>!
Buzánszky_Vírus_Dávid

Szellemek. Elvisznek a szellemek, a mumusok, ha nem vigyázol.
Ez volna az emberi hozzáállás. Van valami. Felfoghatatlan. Láthatatlan. Műszerekkel érzékelhetetlen. Analizálhatatlan. Oké, tehát nincs. Nem létezik. Kísértet, szellem. Elvisznek a szellemek….

152. oldal, VI. Szenvedélyek (Móra)

>!
Tigrincs P

(..) megtudjuk, hogy a kommunikációs képesség milyen korlátozott volt, és ez a körülmény semmiképpen sem segíti a fejlődést. Azt a nehézséget, hogy az ember képtelen volt megérteni és elismerni egy másik ember gondolatát és szempontjait, a technikai készség semmilyen mértéke sem oldhatta volna meg.

104. oldal, Jegyzetek az ötödik mondához (Móra)


Hasonló könyvek címkék alapján

William Gibson: A periféria
John Scalzi: Bezárt elmék
Kim Stanley Robinson: Aurora
Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek
Philip K. Dick: Szabad Albemuth Rádió
Kim Stanley Robinson: 2312
Stanisław Lem: Stanisław Lem teljes science-fiction univerzuma II.
Alfred Bester: Az Arcnélküli Ember
Isaac Asimov: Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma II.
Marissa Meyer: Cinder