Itt ​vagyok 90% 413 csillagozás

Ha azt mondom, hogy még egy Most olvasom bejegyzést sem sikerült megejtenem, mert 1 nap alatt elolvastam, az mond valamit?

(…)

Azt hinné az ember, hogy a történet csak egy kómába esett nő és egy férfi szerelméről szól, de ez a kötet ennél sokkal több. A 208 oldalba rengeteg érzelem szorult: bánat, keserűség, megkönnyebbülés, szeretet. Ugyanakkor ott a küzdelem, tanulság és egy csipenyi humor is.

Bővebben:
http://olvasokorut.blogspot.nl/2017/02/clelie-avit-itt-…

"Gyűlölöm a zivatart, de ez a szivárvány mintha mégis reményt adna.
A zivataroknak is jónak kell lenniük valamire."

Itt vagyok. Igen, itt vagyok, hallom a tűz pattogását és a párom lélegzését mellettem. Látom a körvonalát, ahogy az ágyban fekszik. S érzem, igen, érzem a melegét, amit a teste áraszt. Apró dolgok ezek, de annál fontosabbak. Olyanok, melyeket eddig nem értékeltem kellően. De most már fogom. Mert igenis ezek a pillanatok fontosak. Mert itt vagyok. Lélegzem. Hallok. Látok. Érzek.

A teljes értékelést itt érhetitek el: http://niitaabell.blogspot.hu/2017/02/clelie-avit-itt-v…

2016 tavasza – nyara, még iskolaidőben (4,5 csillag)
Amikor ezt a könyvet kiválasztottam, nem tudtam, mire számítsak. Nem olvastam bele. Előtte. Ám utánna annyira kíváncsi voltam, hogy muszáj volt. És tűkön ülve vártam, mikor jut el hozzám a mű.
Amikor pedig megérkezett, el is kezdtem olvasni. Érdekes történet, az egyszer biztos.
Szerintem Thibault néha egy picit furán viselkedett. De akárhogy is, összességében még mindig, ahányszor ránézek a könyvre, boldog vagyok, hogy megszereztem!
És nem mehetek el amellett sem, hogy milyen gyönyörű ennek az olvasmánynak a magyar verziója. Talán nem is igazán adja át a kép. Élőben, azt hiszem, még szebb. Volt már, hogy mérgelődtem – és gondolom, ezzel nem vagyok egyedül –, minek kellett megváltoztatni a borítóját egy-egy alkotásnak, azonban itt erről szó sem lehet. Köszönöm a borító tervezőjének, Magocsa-Horváth Évának, hogy megmutatta, igenis lehet erre ellenpéldát mutatni!

2017. december 24., 13:50 → 2017. december 26., 13:20 (4,5 csillag)
Még mindig tartom azt, amit fentebb írtam. Csak úgy faltam a lapokat, annak ellenére hogy egy-két dologra valamellyest emlékeztem! Nem teljesen tökéletes – például nekem Thibault még mindig nagyon furcsa ezzel a viselkedéssel, ezért is értem meg, ha valakinek nem tetszik ez a könyv! –, de én szeretem, s ezáltal előbb-utóbb megint újra fogom olvasni!

Először is szeretném leszögezni, hogy teljes mértékben ki vagyok bukva. Hogy miért? Azért, mert én idióta halogattam ezt a könyvet. Normális vagyok én? Szerintem nem.
Másodszor pedig szeretnék egy pár mondatban áradozni a könyvről. Tehát, annyira de annyira gyönyörű történet. Olyan romantikus, de nem nyálas, éppen megfelelő, hogy elolvadjak tőle. Legszívesebben le sem tettem volna soha a könyvet.. Ez, hogy alig tudtam megválni a könyvtől bizonyítja, hogy mennyire nagyon fantasztikus a történet. Nem csoda, hogy ennyien dicsérik.
Teljesen lenyűgözött a történet, valóban egyedi egy könyv (legalábbis hasonlóval eddig még nem találkoztam, de szerintem nem is fogok).
Egy erős kezdés után a könyv fent tartotta az érdeklődésem, majd egyszer csak azt vettem észre, hogy csak olvasom és olvasom és alig bírok leállni vele. Mint amikor veszek egy tábla csokit és megfogadom, hogy csak egy sort eszek meg belőle, ahaa, persze. :D Na pont így hatott rám a könyv, mint egy finom csoki… letehetetlen.
Örülök, hogy végre elolvashattam, egész biztos újra fogom olvasni még párszor.

Filmet nem csinálnak belőle?

Gyönyörű és egyben szívszorító történet. Nem tudtam, hogy mire számítsak, féltem, hogy nem fog tetszeni, azonban tévedtem. Nagyon tetszett. Az elején nehezen találtam rá a hangulatára, zavartak az apróságok, mint például Thibault furcsa viselkedése, és az, hogy spoiler
Sok mindenre taníthat ez a könyv. Végig az a közhely járt a fejemben, hogy ne vegyek semmit magától értetődően, hiszen bármikor történhet valami olyan, ami kettévágja az életemet. Küzdeni kell és soha fel nem adni, ahogyan az itt is történt. Zseniális volt.

Miért kellett befejeződnie? Miért így?
Igen, sikerült elolvasnom a könyvet, és meg kell, hogy mondjam, valami fantaszikus, lenyűgüző és szomorú volt egyben. Az egész történetből áradt a kétségbeesés, a bánat, a küzdés, a szeretett és a szerelem érzése.
Elsa Bilier egy átlagos lány, kinek szenvedélye a hegymászás és rajong a gleccserekért. Ám ez az időtöltés lesz a végzete, ugyanis egy lavina miatt elveszti az eszméletét és kómába kerül. Innentől kezdve csak vegetál. Viszont mielőtt valaki azt hinné, hogy ettől fogva unalmassá válik a történet az nagyon is téved. Ugyanis Elsa él és gondolkodik. Igaz, csak saját magával tudja megosztani a nézeteit, mivel nem tudja, hogyan ébredhetne fel. Hallja a hangokat, de nem érez. Érti a látogatói szavait, érti a könyörgéseiket, de nem tud válaszolni. Érdekes volt egy kómában lévő lány/nő gondolatait olvasni, illetve azt, hogyan éli meg ő ezt az időt. Mindig is érdekelt, hogy ilyenkor mi játszódhat le az emberben, s ezt Clélie Avit megmutatta.
Bővebben: http://konyvekmindenhol.blogspot.sk/2017/02/clelie-avit…

Mit ér az olyan élet, amikor csak kapni tudunk, de adni egyáltalán nem?

Hűha! Ez bizony nagyot szólt!
Régóta kíváncsi voltam már erre a könyvre, úgy éreztem tetszene nekem. Na, nem is csaltak az érzéseim, mert…
Egyenesen imádtam!
A regény felépítése, cselekménye tökéletes volt. Nem volt sok párbeszéd, amit nem is bántam, mert ez így volt teljes. És még csak nem is egyhangú, szóval nem kell tartani ettől.
Az érzelgősség, emóció, ki – hogy nevezi, emelte fel számomra a történet vonalát. Szimpatizáltam Thiabult megmentőmmel, és csendben szurkoltam az én Elsámért.

Amikor a könyv végére értem, egyszerűen nem volt elég. Még, még, még akartam, és még mindig akarok.
Letehetetlen.

Legszívesebben kiállnék egy hegytetőre és kiabálnám, üvölteném hogy
Olvassátok!
Ez a könyv egy gyöngyszem, egy csoda.
Hééé mindenki, olvassátok eeeel!

Drága Elsa!
Édes Thibault!
Szíveim, megcsavartátok rendesen a lelkem. Még most is potyognak a könnyeim miközben írom ezt a pár sort. Teljesen szétfolytam…
Imádlak titeket. ♥️

Annyira el szeretném mondani, le szeretném írni hogy mennyire szép ez a történet. De nem találom azokat a szavakat, amelyek ezt kifejeznék.
Abba is hagyom a szószaporítást. :)

OLVASSÁTOK EL!

Kedvenc, ajánlom, imádom! ♥️♥️♥️

Általában amikor leszólok egy népszerű, szeretett könyvet mindig elmondom, hogy „értem miért szeretik, de…” de most nem tudom elmondani. A történet rövid, és mégsem történik semmi, amikor végre történne, akkor vége lesz. A férfi csak aludt a nő mellett, fel nem tudom fogni, hogy szerethet így egymásba kért ember. Lehet én vagyok a hülye, de nem értettem. A besorolással sem vagyok nagyon kibékülve, ez nem YA regény.
Számomra semmit mondó volt és unalmas, amit nagyon bánok, mert voltak itt jó dolgok lealapozva. Ez se volt az én könyvem.

Ez egy újabb olyan könyv, amit nehéz a megfelelő szavakkal illetni, aminek kapcsán nehéz összeszedni mindazt, ami megfogalmazódott bennem.
Már legelején is érdekes, rendkívüli az a helyzet, amit elénk tár, hisz elképzelni is nehéz azt, mi játszódhat le egy olyan ember fejében, aki kómában van, nem érez semmit, nem tud szabadulni teste börtönéből, de mégis hall. Mindent hall. A külvilág pedig erről mit sem tud. De nem csak ezt a már alapjában véve sem könnyű témát érinti a könyv, annál sokkal több mindenről szól: a küzdeni akarásról, a reményről, a hitről, megbocsájtásról, hibákról, döntésekről és arról, hogy a szerelem a legváratlanabb helyen és időben jöhet, és mi mindenre lehet képes. És lehet, hogy Thibault furcsa, hogy nem teljesen érthető a cselekedete, és lehetséges, hogy nem történik meg ilyen a valóságban, de én mélységesen szeretnék akkor is hinni benne, hogy azért ha nagy ritkán is, de történnek ehhez hasonló csodák. A végén pedig az utolsó pillanatig izgultam értük, mert nem lehetett tudni, hogy milyen sors jut nekik. Tökéletesebbé pedig már csak egy epilógus tehette volna, ami úgy hiányzott, de valahol meg lehet pont ettől vált ilyen megragadóvá. Azt hiszem így, vagy úgy, emlékezetes olvasmány marad.