Nem esszéregény ez, hanem esszékötet. Meglehet, fiktív elemekkel.
A könyv lényeges mondanivalója számomra a kis közösségek, eldugott vidékek rehabilitálása. Az, hogy a világ félreeső zugaiban történő jelentéktelen események mennyire jelentősek az ott élők számára: nekik ez az egész élet. És hogy a nagy központok nagy eseményei provinciális nézőpontból nézve maguk is provinciálisak. No meg az ősi Közép-Európa szindróma: hogy a kevert népességű területeken a határvonal ide-oda tologatása több kárt csinál, mint hasznot, s amit az egyik nacionalizmus elkövetett, az a másik kamatostól megtorolja.
Az író szülőföldje történetét mutatja be apró pillanatfelvételek és portrék sorozatával, a Friuli-Isztria-Veneto-Dél-Tirol övezet olasz-szlovén-horvát-osztrák népének zűrzavaros, de évszázadok együttélése során mégiscsak működőképessé koptatott-olajozott viszonyait. Ismeretlen, ’helyiérdekű’ kultúrapostolok, papok, írók, festők, furcsa, bogaras figurák életéből kapunk egy-egy mozaikkockát vagy egy nagytotált, néha fárasztóan zsúfolt, máskor csöndesen elégikus sorokban.
A fejezetek közül ’A domb’, amely Torino vidékével és a piemontiak sajátos különállásával foglalkozik, a földrajzi távolság miatt némileg idegen test. Az első fejezet Triesztből indul ki, hogy azután az utolsó kettő (’Városi park’, ’A boltozat’) ide térjen vissza,mintegy keretet adva a kötetnek. Ez utóbbi két írás különösen tetszett: kis költemények prózában.
A könyv a lokálpatriotizmus könyve: egy kissé anakronisztikus fogalomé: míg a patriotizmus többnyire etnicista*, addig a lokálpatriotizmus a szülőföldhöz és az ott lakókhoz kötődik, ezért lehet ’nemzetközibb’ és – ha az államhatalom nem turkál bele – békésebb, mint a patriotizmus.**
A kultúrtörténeti aprólék egyes részeken nekem túl sok volt, az elégikus stílus, a táj nyugalma cserébe a kárpótlás. Mindazok, akik szeretnek csavarogni, bámészkodni, és töprengeni, élvezni fogják. Stephen King kedvelői valószínűleg kevésbé…
* Persze nem mindig, ám nem tudom, hogy az ’állam’, nem pedig a ’nemzet’ fogalmához kötődő patriotizmus milyen; tehát hogy az új-mexikói chicano amerikai, vagy egy genfi polgár svájci patriotizmusa hogy működik.
** a békésebb persze kérdéses: ebben a kötetben is van egy gyanús példa: Dél-Tirol. És kíváncsi lennék, van-e, és ha igen, milyen az erdélyi román lokálpatriotizmus…