Hangok 27 csillagozás

Claudio Magris: Hangok

Egy ​férfi, aki menekül a kiábrándító valóság elől, mégsem tud ellenállni a női testek delejes vonzásának és egy nő, aki bár szenvedélyesen szeret, mégis eltaszítja magától a férfit, aki számára a legkedvesebb. Az egyik üzenetrögzítők élettelen
hangfelvételeivel flörtöl – a másik hiába beszél valakinek, aki talán élet és halál ura. Két hang, két ízig-vérig mai történet, melyek közül az egyik mégis mintha Don Giovanni regiszteráriájának kifordítása lenne, a másik pedig Orfeusz történetének modern változata: a világhírű író, Claudio Magris drámai erejű monológjai, melyek most először olvashatóak magyar nyelven.

CLAUDIO MAGRIS 1939-ben született Triesztben. A számtalan magas rangú díjjal kitüntetett olasz írót a világ leginkább a „Duna” című nagyívű esszéregény szerzőjeként ismeri. Írásaiban lebilincselően ötvözi a kultúrtörténet, a fikció, az emlékezés
és a nosztalgia elemeit, különös figyelmet szentelve szűkebb hazája, az Adriai-tenger környéke és Közép-Európa… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1995

Tartalomjegyzék

>!
Libri, Budapest, 2012
88 oldal · puhatáblás · ISBN: 9633101018 · Fordította: Gács Éva

Most olvassa 1

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
iniesta
Claudio Magris: Hangok

Ezt akkor most kétféleképpen – a végeredmény úgyis ugyanaz –: naivan olvasva, illetve a vonatkozó irodalmi előképeket, a parafrázisok alapjait nem eltagadva.

Naivan.

'A hangok' keserűen ironikus, sötét, de valahol mindezt a sötétséget mégis békésen megmosolygó monologikus [– erre mondjuk a címlapi mondatból talán lehet is következtetni –] magány-novella (novella!), egy kifejezetten szellemes ötletre felhúzva, és ezen ötletben rejlő lehetőségeket maximálisan kiaknázva. Műfaji remek.

A 'Biztosan megérti' egy női hangra írt magány-monológ, ahol ugyanakkor ez a magány titkokkal terhelt, nem pedig egyfajta eredendő létállapot: erre a titokra pedig mintha nem lenne elég frappáns receptje Magrisnak, részben emiatt a tartalom elbeszélés (!) formában történő kibontása kissé túlfolyó, nem elég feszes, ráadásul retorikai pozíciójában („Tisztelt Igazgató…”) sem telitalálat. Magris írói nagyságát dicséri, hogy mindezen hibák ellenére az egész minőségileg mégis jóhoz közeli.

A vonatkozó irodalmi előképeket nem eltagadva.

'A hangok' a humor morbiditását súroló egzisztencialista novella, ezen humor narratívájának megfelelően egy teljességgel kifordított kafkai zárással: a „Telefonbetyár Jozefkát” még meglincselni sem lehet, az „élet” megy tovább. Briliáns, 10/10.

A 'Biztosan megérti' egy többszörösen kitekert, modern köntösű Orpheusz-történet, Eurüdiké hangjára komponálva, mintha csak egy képzeletbeli (?), egyszemélyes ítélő testületnek mondaná. [Az érzelmes-lélektani toposz-parafrazáló jellege miatt nekem elsőre Coetzee ugrott be, mint irodalmi analógia, elsősorban 'A barbárokra várva' és a 'Foe' miatt. Ezt a rokonítást, így, ezen elbeszélés erejéig nem szégyellem továbbra is fenntartani.] A gond ott van, hogy Magris nem engedi el teljesen a mitológiai alapsztorit: tudatosan egyfajta átmeneti homályt próbál kreálni minden szinten a saját parafrázisa és az eredeti között [pl. a szín elmegyógyintézet vagy a pokol? – finoman el van írva, hogy tökéletesen eldönteni ne lehessen; hasonlóan: az igazgató hivatalnok vagy Hádész ironikus megnevezése?], az így keltett szövegdagályba pedig kissé beleragad. Még így is: a minőségileg jó alsó határán, 7,5/10.

Összességében: „látszólagos terjedelmi jelentéktelensége” ellenére ajánlom, mert egyébként sem gondolom, hogy Magristól bármit is érdemes kihagyni. Erről majd még talán egyszer máskor, hosszabban.

>!
Szeifert_Natália IP
Claudio Magris: Hangok

Nézzünk meg egy fényképet, mondjuk egy nőről. Vegyük szemügyre a szeme csillogását, a szájszegletében megbújó mosolyt, az árnyékot a homlokán. Aztán nézzük meg újra. Most mintha inkább szomorú lenne. Mintha rossz hírt kapott volna, amire még nem tudott reagálni. Aztán nézzük meg újra. Most mintha inkább meglepettnek tűnne, mert éppen meglátott valami szokatlant a fotós mögött. Aztán nézzük meg újra…

Így változnak a hangok is az üzenetrögzítőkön, a hangok, amik sosem változnak. Valaki mégis újra és újra meghallgatja, mert tudja, érzi vagy hiszi, hogy abban a pár mondatban rejlik a nők igaz valója. Mert a nők nem akkor önmaguk, amikor váratlanul – már-már arcátlanul – felveszik a kagylót, és fülsértő rikácsolással vagy fakó hallózással félbeszakítják a rögzítő szövegét. Micsoda kellemetlen közjáték! Olyankor, amikor éppen munkában vagy boltban kéne lenniük. Hát nincs ezeknek normális, rendszerezett életük? De az igazi tragédia mégis az üzenetrögzítő-robot. Semmi emberi hang, csak a gép lelketlen szövege.
Teljes itt: http://olvassbele.com/2012/05/24/a-fuledbe-sugom-claudi…

>!
Bene_Klári
Claudio Magris: Hangok

Nagyon szép, nagyon intim, nagyon titokzatos. De valahogy lehangolóan magukba zárt életek.

>!
kmara
Claudio Magris: Hangok

Durván jó. Nekem.
Valamiért sokkal izgalmasabb (?), érdekesebb (?) úgy olvasni, hogy tudja az ember, miért is jött létre a regény. Magris maga meg rettenetesen jófej, a személyes találkozás befolyásoló tényezővé vált.
Az a lényeg, sose adja fel az ember…

>!
AeS P
Claudio Magris: Hangok

Monológ egy férfi- és egy női hangra. Az első tetszett, a második fájt.

>!
Falena
Claudio Magris: Hangok

Az első kisregény nagyon tetszett, akármilyen bizarr is volt… A második kevésbé… És be kell vallanom, csak halvány sejtésem van arról, miről is szólt… Mert nálam többesélyes a megfejtés. Azért egy kicsit jobban szeretem az egyértelműbb dolgokat. Bocs, Claudio…

>!
Chris
Claudio Magris: Hangok

Nehéz írások, sok mondanivalóval. Nekem a férfimonológ jobban tetszett, közelebbinek éreztem magamhoz (nem, nekem nincs ilyesféle perverzióm). Hamarosan újra olvasás lesz belőle, mert szerintem van, amit nem értettem meg elsőre, csak másodszorra, harmadszorra fog letisztulni az egész.

>!
barburu
Claudio Magris: Hangok

A második történet sokkal jobban tetszett. Újraolvasós.


Népszerű idézetek

>!
Ciccnyog ISMP

Szeretni annyi, mint tisztelni, és semmit nem venni úgy, mintha járna az embernek, és a szeretett lény lelkiállapotához is finoman alkalmazkodni kell.

28. oldal

>!
Ciccnyog ISMP

(…) csak az tud könnyedén megbocsátani, aki nem szerelmes, mert aki szeret, az engesztelhetetlen, nem hagyja annyiban a dolgokat.

72. oldal

2 hozzászólás
>!
Ciccnyog ISMP

Nem álom volt, nem, bárcsak az lett volna, az legalább azt jelentette volna, hogy aludtam, és – feltéve, ha csukott szemmel látjuk – még egy rémálom is jobb, mint ébren lenni és merev tekintettel bámulni a plafont.

32. oldal

>!
Ciccnyog ISMP

(…) hiszen az emberek nagyon szeretnek a saját túlérzékenységük miatt szenvedni, vagy épp – látva mindazok szenvedését, akiket akaratlanul bár, de ők maguk sértettek meg – fájdalommal tele meghatódni. Hogy is mondhatna le erről az ember, hiszen ez maga az élet! Persze, szomorú látni, ahogy elhervad a virág, amit a kegyetlen sors velünk tapostatott el, dehát…

52. oldal

>!
Ciccnyog ISMP

Tisztában voltál vele, hogy a költészet, ellentétben a szerelemmel, sohasem egyedül a tiéd, hanem mindenkié; nem a költő hozza létre a szavakat, mondtad és szavaltad, a szavak azok, amelyek beborítják és költővé teszik az embert (…).
Mit számít, hogy kié az a dal, ha megszólít téged, mindnyájunkat, mit számít, honnan ered a víz, mely a szomjadat oltja, ha szádban majd a tied lesz?

62-63. oldal

>!
Ciccnyog ISMP

De a legfáradtabb szokásokban és a legmocskosabb kéjben is ott van a szerelemnek az a jól ismert nyilallása, azok az idegen és távolba vesző tekintetek, melyek egy pillanatra mindazt elbeszélik, ami hiányzik… A boldogságot, az ürességet, a tragédiákat, az együttlét elviselhetetlen teljességét, mindent…

64. oldal

>!
Ciccnyog ISMP

Persze az is lehet, hogy összeszorított foggal és a fáradtságomat félretéve tovább tudtam volna folytatni mindent. A nők erre is képesek, hiszen szinte mindig ezt teszik, akkor is, amikor már igazából azt sem tudják, miért vagy kiért csinálják.

83. oldal

>!
AeS P

Valójában nem olyan rossz, ha az embert egy neurotikus szereti; biztonságérzetet ad. Tudod, hogy nem fog elmúlni, mert számára ez amolyan rögeszmeféle, ami az élet valamennyi csapásának ellenáll. Nem hiszem, hogy akkor is ennyire beleszerettem volna, ha kevésbé neurotikus.

50-51. oldal (Libri, 2012)

>!
AeS P

Én viszont megbocsátottam neki – de ugyan, mit beszélek, még hogy megbocsátottam; csak az tud könnyedén megbocsátani, aki nem szerelmes, mert aki szeret, az engesztelhetetlen, nem hagyja annyiban a dolgokat.

72. oldal (Libri, 2012)

>!
AeS P

És akkor egyszeriben elfogott ez a fáradtság. Persze az is lehet, hogy összeszorított foggal és a fáradtságomat félretéve tovább tudtam volna folytatni mindent. A nők erre is képesek, hiszen szinte mindig ezt teszik, akkor is, amikor már igazából azt sem tudják, miért vagy kiért csinálják.

83. oldal (Libri, 2012)


Hasonló könyvek címkék alapján

Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Egy őrült naplója
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Az őrült naplója
Janikovszky Éva: A lemez két oldala
Alessandro Baricco: Novecento
Karinthy Frigyes: A feleségem beszéli
Patrick Süskind: A nagybőgő
Oriana Fallaci: Levél egy meg nem született gyermekhez
Kertész Imre: Kaddis a meg nem született gyermekért
Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról
Janikovszky Éva: A tükör előtt