Duna 14 csillagozás

Claudio Magris: Duna Claudio Magris: Duna

„…Az ​utazó, miközben csorog az ő deltája felé, a táj tükrében nézegeti magát – a történelmi, természeti, művészeti, pszichológiai tájéban, ami erdőt és hegyet-völgyet, de várakat és városokat, és lélekszakadékokat és tudattalan-örvényeket is jelent. Ez a táj, létezésének tükre, az ő kicsi életének és a nagy történelemnek a kövületeit, valamiféle eltemetett, de bármikor klónozódni, új életre kelni kész DNS-nek a maradványait is tartalmazza. A Duna dicsőséges folyó, de egyben csupa halál és szerencsétlenség is, keveredik és kereszteződik benne minden, kanyarulataiban menedéket keres az utazó, halogatva az érkezést minél későbbre, tudva jól, hogy ha az eredet jelentéktelen és főleg bizonytalan is, a vég holtbiztos és elkerülhetetlen” – összegez világhírt hozó könyvének új magyar kiadásához írott előszavában Claudio Magris.
A Duna témája természetesen a Duna. Amely Danubio is, persze, és Dunaj, Dunav, Dunărea. Vagy ahogy fekete-erdei bölcsőjénél (ahol egy vitatott csapból… (tovább)

Eredeti cím: Danubio

Eredeti megjelenés éve: 1986

>!
Európa, Budapest, 2011
644 oldal · ISBN: 9789630791434 · Fordította: Kajtár Mária
>!
Európa, Budapest, 1992
454 oldal · ISBN: 9630754207 · Fordította: Kajtár Mária

Enciklopédia 3

Helyszínek népszerűség szerint

Budapest · Duna


Kedvencelte 2

Most olvassa 5

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

iniesta>!
Claudio Magris: Duna

Csoda.

Nagy szavakat akkor kell használni, amikor idejük és helyük van: én valahol ezt szeretném IRODALOMNAK nevezni, ez az, amit szeretném, ha irodalomnak neveznének.

Hogy az obligát legezés is meglegyen: biztosan a XX. század második felének egyik legnagyobb regénye.

Mint minden ilyen és hozzá hasonló: tökéletességében szinte befogadhatatlan. Nem egyszer kell elolvasni – de egy életen keresztül folyamatosan.

Hogy a megértés (vagy legalább ahhoz közel kerülés fényében) aztán elégedetten lehessen kérni, hogy „add, Uram, hogy olyan halálom legyen, mint midőn egy nagy folyó beleömlik a tengerbe” – vagy hogy is írja Marin?

2 hozzászólás
olvasóbarát>!
Claudio Magris: Duna

„ A Duna úgy fűzi fel partján a városokat, akár a gyöngyszemeket.” Magris útikönyvében pedig, úgy fűzi hozzá minden városhoz a tudnivalókat, hogy megismerjük a Monarchia népeinek történetét, háborúikat, irodalmukat. Mintha egy művelődéstörténeti szemináriumon ülnék, de nagyon élvezetes az előadás. A Duna nem azonosítható egyetlen néppel vagy kultúrával,mert sok országot összeköt, kultúrát, népet, hagyományt, 7 országon hömpölyög keresztül. Nem győztem jegyzetelni, idézeteket írni. Különösen érdekes volt számomra a Magyarországról szóló rész. Szokni kell Magris stílusát, 2 kötetét olvastam, de fogok még olvasni tőle.

2 hozzászólás
barathkatalin I>!
Claudio Magris: Duna

Közép-Európa és némi Balkán a kívülálló filozófus-történész-moralista szemszögéből.

Eleinte roppantul bosszantott az a megmondóember-hangnem, amivel a Duna mentén utazó igazságot szolgáltat az elmúlt pár ezer évből tetszőlegesen kiválasztott helyi polgároknak, emlékműveknek, eseményeknek, de szerencsére a kéretlen (és naiv) ítélkezőt legtöbbször túlbeszéli a történetek rajongója. Ezért a sok-sok történetért volt érdemes elolvasnom ezt a könyvet, a sokszínű-sokoldalú kis sztorik ugyanis okot adnak az örvendezésre, hogy mégiscsak jó a világnak ezen a történetgazdag vidékén élni.

Bónusz: tanulságos panoráma a nyolcvanas évek elejének Magyarországáról (benne Lukács György apoteózisával, amit értek is, meg nem is).

1 hozzászólás
Maryse >!
Claudio Magris: Duna

Nagyszerű könyv a Dunáról, elmélkedés azokról a helyekről, amelyeken áthalad a forrástól a torkolatig. Rengeteg információt és utalást, adatot, apró érdekességet tartalmaz földrajzi, történelmi, kulturális vonatkozásban egyaránt. Tetszettek az anekdoták és azok a történetek, amelyekkel itt találkoztam először. Lenyűgöztek az irodalomkritikai és filozófiai elemzések, hivatkozások. Ötletet merítettem belőle más könyv elolvasásához is.
A hangsúlyok időnként eltolódtak, hiszen Magris a német irodalom professzora pl. sokat ír Bécsről, az irodalmi életről – én ezt egyáltalán nem bánom – de alig van szó pl. Szerbiáról. Különösen tetszett a Duna forrásairól szóló első fejezet, szerintem nagyon igényes és alapos.
Széles látókörű szerző, hihetetlen tudással és alapossággal, érdemes vele végig utazni a Dunán.

GeoMaileR >!
Claudio Magris: Duna

Röviden: nagyon sokminden van ebben a könyvben, amire nem számítottam, köztük jó néhány apró érdekesség is, azonban még több dolog (helyek, épületek, ízek, emberek, történések, vallások) hiányzik belőle nekem.
Elkalandozik az író Pécsre, Szegedre(!), Temesvárra, de „nem köt ki” Dürnstein vára alatt, sem a Béke kápolnánál Karlócán, sem a Hunyadi-toronynál Zimonyban, sem a szendrői és galambóci várakat „nem látja meg”. Ezért nálam több a hiány, mint a plusz, amit adhatott volna.


Népszerű idézetek

olvasóbarát>!

A napraforgó és a kukorica sárgán telepszik rá a tájra, mintha maga a nyár ütött volna sátortábort ezek között a dombok között; Magyarország – nemhiába akart belőle a XVIII. században Hörnigk osztrák kancellár, a merkantilista gazdaság nagy híve, birodalmi magtárat csinálni –, Magyarország ez is, ez a paloták és házak okker- és narancssárgájában folytatódó, meleg, eleven szín.

261. oldal

2 hozzászólás
olvasóbarát>!

Nem „A” Duna, nem, vagy legalábbis nemcsak a folyóról, a folyó földrajzáról vagy akár a történelméről szól. A Duna egy metafora: az összetett és az ellentmondásosan rétegződő modern identitás, sőt mindenféle identitás metaforája, mert a Duna nem azonosítható egyetlen néppel vagy kultúrával, hiszen sok országot átszel, sok népet, nemzetet, kultúrát, nyelvet, hagyományt, politikai és társadalmi rendszert összeköt.

441. oldal

olvasóbarát>!

Budapest a Duna legszebb városa; éppoly ügyesen tudja mutogatni magát, mint Bécs, csak erőteljesebb, elevenebb, mint osztrák riválisa. Budapest fizikailag is érzékelhető nagyváros, a történelem előkelő és imponáló hőse, annak ellenére, hogy Ady szerint a magyar élet „szürke, porszínű. " Kétségtelen, a modern Budapest újabb kori képződmény, és egészen más, mint az a 19. századi város, amelyik – Mikszáth szavával – a múlt század negyvenes éveiben édes szerb bort ivott és németül beszélt.
Fagylaltozás Budapesten

283. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ady Endre · Budapest · Duna
3 hozzászólás
olvasóbarát>!

A Duna úgy fűzi fel partján a városokat, akár a gyöngyszemeket.

278. oldal

somogyiréka>!

A Nibelung-ének óta méregeti egymást s vetekszik a Rajna és a Duna. A Rajna Siegfried, a germán erény és tisztaság, a Nibelungok hűsége, a lovagi vitézség, a tántoríthatatlan ragaszkodás a végzetes sorshoz, a német lélek. A Duna Pannónia, Attila birodalma, keleti, ázsiai ár, amely a Nibelung-ének végén elsodorja a germán értékeket és erkölcsöket…(..) a Duna gyakran testesíti meg azt, ami a német embernek visszatetsző s vele homlokegyenest ellenkező; a Duna az a folyó, amelynek partján a legkülönbözőbb népek találkoznak és keverednek egymással – míg a Rajna egészen más: ő a germán faj tisztaságának mitikus őrzője.

26., 27. oldal

olvasóbarát>!

Duna osztrák folyó, és osztrák a bizalmatlanság is a történelemmel szemben,amely a megszüntetésük révén oldja fel az ellentéteket, s a kérdéses fogalmakat túllépő és megsemmisítő szintézisben egy olyan jövőbe vezeti őket, amely egyre közelebb hozza a halált. Lehet, hogy a régi Ausztriát ma gyakran valamiféle egységes hazának látjuk, mivel olyan emberek hona volt„ akik kétségbe vonták, hogy az ő világuknak még lehet jövője; ezek az emberek nem feloldani akarják a régi birodalom ellentmondásait, hanem épp hogy halogatni a megoldásukat, mert nagyon is jól tudták, hogy bármiféle megoldás a birodalom heterogeneitásának szempontjából életfontosságú elemek valamelyikének a felbomlását hozza majd magával, és természetesen magának a birodalomnak a végét.

37. oldal

olvasóbarát>!

A demokrata egyben humanista is; a természettudós (….) aligha hisz az „emberiség vallásában”, mert az emberben csak az élet egyik megjelenési formáját – igaz a legfejlettebbet- látja, és valószínűleg az a véleménye, mint Musil egyik regényalakjának, hogy ha már Isten emberré lett, macskává vagy virággá is lehetne vagy kellene válnia.

175. oldal

somogyiréka>!

Az a kollektív tudat, amely nem akarja legyőzni az erőszakot, de szembenézni sem mer vele, szublimálja az egoizmust és a durvaságot az érzelmek és szenvedélyek üres kultusza, egy olyan kultúra keretei között, amelyet Céline „lírai bidének” nevezett, és amely – nem ismerve a szexualitás elemi és a szerelem általánosabb igazságát – nem más, mint a nagy mellébeszélés területe, az ivarmirigyek működésének költészetté emelése, az amour-passion szívdobogása, amely arra hivatott, hogy igazolja az ámítást és önámítást. Céline, mint a szexualitás és az igaz szerelem utáni vágyakozás költője, könyörtelenül leleplezte a hamis érzelmeket, az igazi szerelem és igazi szexualitás hiányát, azt, hogyan áramlik a vér a vérbő ágyékból felfelé érzelmes sóhajok közepette, csak hogy nemesebbnek tessék, s leleplezte, hogy képtelenek vagyunk a szerelemre, s amikor nem szeretünk, a szexualitást hitvány módon az érzelmek mankójával támogatjuk meg, amelyben mások megbotlanak, s lábukat törik. A lírai bidé, ellentétben a nagy vallásokkal, mindig meg akarja édesíteni a keserű pirulát.

Gábor_Hanák>!

Sajnos a valóság gyakran gáncsot vet az efféle geometrikus utópiáknak, az ólomkatonákat szétszórja a szobában, s azok végül a szekrény alatt vagy a szemétben kötnek ki. […] Stefano Jacomuzzi írja, hogy a két világháború után az irodalom sem kedvelheti már a katonai parádékat. A ház mellett, ahol Montecuccoli meghalt, a Lidea magánnyomozó iroda táblája ígér diszkrét és eredményes nyomozást házassági ügyekben. Másféle geometria, másféle számítás, más hadműveleti szög, más háborúk.

2011-es kiadás, 227. old.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
Milan Kundera: Halhatatlanság
Olga Tokarczuk: Az Őskönyv nyomában
Milan Kundera: A függöny
Esterházy Péter: Hahn-Hahn grófnő pillantása
Milan Kundera: Elárult testamentumok
Milan Kundera: Lassúság
Robert M. Pirsig: A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete
Peter Handke: Az ismétlés
Szép Zsolt: Kárpát Walzer