Örökéj (Evernight 1.) 75% 631 csillagozás

Emlékszem, mikor ez a könyv megjelent még nagyban tombolt az Alkonyat-láz. Akkoriban el is olvastam ezt a könyvet, sőt talán még a második részt is, de arra nagyon halványan emlékszem. Visszagondolva, nekem tetszett ez a kötet. Akkoriban újak voltak számomra a vámpírok, és nagyon meglepő volt számomra, hogy a könyv közepén derül ki, hogy a főszereplő vámpír.

Újraolvasva, és hat évvel később a fordulatokon már nem lepődtem meg, és nagyon nagyon nem tetszett. A karakterek unalmasak, sőt semmi jellemük nincsen. A történések még izgalmasak is lehetnének, de rosszul vannak kivitelezve. A párbeszédek unalmasak, amik elvileg vicces megjegyzések, azok egyáltalán nem viccesek. Ráadásul a főszereplő nem azt a fiút választotta, aki nekem szimpatikusa! :D Ez fáj a legjobban.

spoiler

Már elég régen olvastam, abban az időszakomban, amikor szinte csak vámpíros könyvet olvastam (természetesen a Twilighttal indult a mánia). :) A többi könyvhöz képest gyengébbnek éreztem, de gyorsan haladtam vele, mert olvastatta magát.

Nem most olvastam először a könyvet, még amikor először megjelent szerencsém volt olvasni! NEkem nagyon tetszett, tudom sokan lehúzták, hogy nem jó, de a maga módján mégis az! Élvezhető, nem mondom, hogy egetrengető olvasmány, de kikapcsol, szórakoztat és mellette kalandokkal teli!
A kastély leírása borzalmasan tetszett, a vízköpő nagyon kedvenc lett, pedig semmit nem csinál, csak van, de mégis hangulatosság teszi az egészet! :)
Bianca karaktere nem a kifejezett hisztis tizenéves, vannak húzásai, de mind megbocsátható, ép érvekkel alátámasztható, hogy miért úgy ahogy. Lucas karaktere számomra még kicsit rideg és idegesítő, de remélem a továbbiakban lesz időm rá meg lehetőségem is, hogy megkedveljem! :)

Legszívesebben a falba vertem volna a fejem:DD Az a „csavar”, amikor kiderül, hogy Blanca vámpír, ezidáig nem állt össze a kép benne, hát az valami szörnyű. Gyors észjárás és felfogóképesség jellemzi a főszereplőnőt az biztos:D Elégvolt egyszer végigszenvedni rajta magam:DD

A vámpírnaplók még valahogy kibírtam acél idegekkel mert a sorozatot szeretem, de megfogadtam hogy többet nem kínzom magam, semmilyen ,unalmas történetekkel. És szeretném megtartani a magamnak tett ígéretem…

Annyira imádtam akkoriban, kétszer is sikerült olvasnom. Nagyon bejött az egész vámpírsulis történetszál, és a tiltott szerelem. Természetesen Balthazar-t sem hagyhatom ki a listából, aki automatikusan a kedvenc karakterem maradt a róla szóló kötetig.

Vannak jó vámpíros könyvek. Meg vannak rosszak. Meg vannak semmilyenek. Nos ez is semmilyen. Egyszer el lehetett olvasni, főleg az elejét, ami olyan volt, mint a legtöbb bentlakásos iskolában élő fiatalokról szóló regény. Aztán, amikor a lényegre kellett volna térni, akkor már olyan sem. De legalább már tudom, hogy ez nem az én sorozatom.

Bánom, hogy belekezdtem…

Aranyos, egyszer olvasós, néhol kicsit meglepő könyv.

Egy kicsit csöpögősre sikerült a történet. Olyan deja vu érzésem lett olvasás közben. Részemről tiszta olyan, mint a Rómeó és Júlia… Egymásba szeret két olyan „ember”, akik a családjuk miatt nem lehetnek soha együtt.. Mondjuk ennek hála az égnek nem lett olyan tragikus vége.
Ami még tetszett, hogy számomra mutat újat a „vámpírtörténetek” terén, mármint a vámpírokkal magukkal kapcsolatban. Na meg a született vámpírság..
Na de a lényeg: tetszett, de nem kapja meg az ötöst, és folytatom a sorozatot.