Örökéj (Evernight 1.) 75% 670 csillagozás

Már elég régen olvastam, abban az időszakomban, amikor szinte csak vámpíros könyvet olvastam (természetesen a Twilighttal indult a mánia). :) A többi könyvhöz képest gyengébbnek éreztem, de gyorsan haladtam vele, mert olvastatta magát.

Kicsit kiforratlannak éreztem. Eleve az alaphelyzetet nem értettem, el akart szökni, spoiler. Nem értettem mi lesz a történetben, mert a fülszövegben sem volt semmi eligazítás. Bemutatkozott a főszereplő csajszink, elmondta, hogy spoiler és csak a legfontosabb dolgot felejtette el megemlíteni, és így köbö a 100. oldalon így megemlítette, mintha ez abszolút nem fontos információ lenne. Ezek után beindultak az események, minden meg lett magyarázva, megértettem mindent és tudtam végre élvezni a könyvet. Félig csalódás, félig nem, de szerencsére inkább a jó maradt meg, mert abból volt több. Nagyon érdekesre sikerült a lezárás, mindenképp szeretném majd egyszer továbbolvasni a sorozatot. spoiler Raquel és Vic nagyon szerethetőek voltak, jól kiegészítették a történet és jó kis poénokat tettek bele. Viszont Lucas és Bianca kevésbé volt szimpatikus, de a végére nagyjából megkedveltem őket. spoiler Balthazar jól ki lett találva, szimpatikus maradt végig, tetszett spoiler. Nagyon akartam, hogy jó legyen és igazából nem csalódtam olyan nagyot, főleg, hogy a végére sikerült kikupálódnia a történetnek:)

Nem most olvastam először a könyvet, még amikor először megjelent szerencsém volt olvasni! NEkem nagyon tetszett, tudom sokan lehúzták, hogy nem jó, de a maga módján mégis az! Élvezhető, nem mondom, hogy egetrengető olvasmány, de kikapcsol, szórakoztat és mellette kalandokkal teli!
A kastély leírása borzalmasan tetszett, a vízköpő nagyon kedvenc lett, pedig semmit nem csinál, csak van, de mégis hangulatosság teszi az egészet! :)
Bianca karaktere nem a kifejezett hisztis tizenéves, vannak húzásai, de mind megbocsátható, ép érvekkel alátámasztható, hogy miért úgy ahogy. Lucas karaktere számomra még kicsit rideg és idegesítő, de remélem a továbbiakban lesz időm rá meg lehetőségem is, hogy megkedveljem! :)

Hát nem igazán tudom. Ahogy elkezdtem olvasni, sokáig nem igazán tudtam hová tenni a történetet. Valahogy nem tudtam összehozni a fülszöveggel, a címkékkel. De lassan a helyére került minden. Érdekes világot alkotott az író. Az iskola nekem egy kicsit félelmetes volt a vízköpőivel. Bianca érdekes lány, de sokszor nem tudom hová tegyem, sokszor fura volt nekem. Az iskolatársai főleg furák voltak. Lucas szimpatikus volt, de mégis hiányzik belőle valami. Olvasás közben végig azon kattogtam, hogy ezt én már olvastam, pedig nem. Csak hasonlít valamelyik már olvasott történethez.

Könnyed kikapcsolódást nyújtott a könyv, igaz nem lett nagy durranás, de nem is ezért szerettem meg vagy tetszett meg. Imádom a történet hangulatát, ahogy közeledünk a végéhez egyre nyomasztóbbá válik. Eseménydús, kalandokkal teli, szerethető karakterekkel. Bianca, a főszereplő, sem lett az a hisztisen megáldott szereplő, ami plusz pontot adott. Volt húzása, mondjuk a gondolata Lucasról, hogy mivanveleésmitcsinálmiértnemír több oldalon keresztül kicsit már idegesítő volt, de még megbocsátható neki. Balthazar karakterét már most megszerettem, jobban, mint Lucas-t.

Annyira imádtam akkoriban, kétszer is sikerült olvasnom. Nagyon bejött az egész vámpírsulis történetszál, és a tiltott szerelem. Természetesen Balthazar-t sem hagyhatom ki a listából, aki automatikusan a kedvenc karakterem maradt a róla szóló kötetig.

Vannak jó vámpíros könyvek. Meg vannak rosszak. Meg vannak semmilyenek. Nos ez is semmilyen. Egyszer el lehetett olvasni, főleg az elejét, ami olyan volt, mint a legtöbb bentlakásos iskolában élő fiatalokról szóló regény. Aztán, amikor a lényegre kellett volna térni, akkor már olyan sem. De legalább már tudom, hogy ez nem az én sorozatom.

Aranyos, egyszer olvasós, néhol kicsit meglepő könyv.

Bevallom, vámpírokkal és szép borítókkal nekem bármi szemetet el lehet adni (és igen, az Alkonyat mindegyik kötetét olvastam), bár az Evernight – Örökéj szerintem igazán jó lett, az utána kiadott folytatásokról már ez nem mondható el, sőt, könyvről könyvre olyan szinten csökkent a történet minősége, hogy a legvégére már bántam a ráfordított időmet.
Ha a nagy csavart kihúzzuk a történetből, akkor végül is csak egy igazán érdekes szál marad, ám az annyira telitalálat, és annyira egyszerű, mégis nagyszerű ötlet, hogy nem is értem, miért nem vitte tovább ezt a vonalat az írónő. A hosszú életet élt vámpírok problémái ezek, a társadalomba való visszatérés nehézségei – például az olyan egyszerű tárgyak kezelése, mint a mikrohullámú sütő vagy a mobiltelefon, szinte már lehetetlen számukra.. És ennél a résznél jött ki a történet legnagyszerűbb része is, mikor az ősi viking vámpír aziránt érdeklődött, hogy az általa látott eszközt vajon mely ősi szellem hajtja.
Bővebben:
https://watchaholics.hu/2014/10/23/claudia-gray-evernig…

Nem is tudom mit írjak. Nem volt rossz, de jó sem. Inkább romantikus regénynek tűnik nekem, mint fantasynek.
Bianca naivságától a falra tudtam volna mászni… És a többiek, háááát… Mindegyik karaktert olyan semmilyennek éreztem. Olyan érzés volt, mintha egy tinisorozat epizódját nézném. Azt cukormázas fajtát, a régi sorozatok közül, amiben mindenféle történik, mégsem történik semmi. Aztán meg az, hogy Bianca kb. szentírásnak veszi, amit a szülei mondanak… Egy tinédzser lány. Kérlek! Az életemnek ebben a szakaszában mérhetetlenül szkeptikus voltam, lázadtam minden idea, elképzelés ellen. Persze mindegyikben megtaláltam a magam igazságát és ez segített abban, hogy kialakítsak egy normális világképet, de ez a mai napig alakul és formálódik bennem. Biancából hiányzik az egészséges kételkedés és szkepticizmus, ami erre a korosztályra jellemző. A félénksége és zárkózottsága nem indokolja a hiszékenységét, sőt pont az ellenkezőjét kéne sugallnia. Mondjuk ezen még túl is tettem magam. Így van kitalálva, belsőséges a viszonya a szüleivel, ebből fakad a dolog. Volt még pár apróság, ami zavart vagy épp nem igazán értettem, hogy jön közbe, de ezeken is túlléptem. spoiler
Az érdeklődési köröm szinte mindenben eléggé szerteágazó. Sokfélét szeretek és nem riadok vissza attól, hogy kilépjek a komfortzónámból. A romantikus regények/filmek viszont sosem jöttek be. Valahogy nem nekem valók. És ezt a könyvet sem nekem szánták, nem nekem írták. Ezt már az első néhány fejezet után tudtam. De engem úgy neveltek, hogy ha valamit elkezdek, azt tisztességesen fejezzem is be. Szóval el fogom olvasni a többi részt is. Aztán lesz, ami lesz. :)