Gonosz ​mesék 52 csillagozás

Clark Ashton Smith: Gonosz mesék

A ​megkeseredett szívű kőfaragó szobraiban legtitkosabb vágyai és érzései ébrednek gonosz életre. A bosszúszomjas halottidéző óriási gólemet küld Vyônes városa ellen, s egy volt tanítványára hárul a feladat, hogy minden varázstudományát latba vetve szembeszálljon vele. Egy üstökösről félelmetes szörnyeteg ereszkedik a Földre, s az egyház kénytelen egy fekete mágussal szövetkezni, hogy véget vessen garázdálkodásának. Ilyen és ehhez hasonló rémségek és furcsaságok várnak az olvasóra, aki Clark Ashton Smith kimeríthetetlen képzelőerővel megformált világába látogat.

Smith ugyanabban az időszakban élt és alkotott, mint a természetfölötti irodalom nagy klasszikusa, Lovecraft – akivel ugyan sohasem találkoztak személyesen, de rengeteget leveleztek és baráti viszonyban voltak. Lovecraft neve holta után világhírűvé vált, Smith vele egyenrangú munkásságát azonban kevesebben ismerik: műveinek átfogó, kritikai igényű kiadására angol nyelven is meglepően későn került sor –… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: MesterMűvek: Klasszikusok, MesterMűvek

>!
Delta Vision, Budapest, 2013

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Yog-Sothoth


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 51

Kívánságlistára tette 62

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
ViraMors P
Clark Ashton Smith: Gonosz mesék

Gonosz mesék hangja suttog
Erdő mélyén, ó berekben.

E tartomány, hol szépasszony varázsol.
A nap arcot vált, ha megbabonázza…

Nem túl rég, amikor elkövettem első, feltehetően utolsó és összességében elég dicstelen ismerkedési kísérletemet Lovecraft írásaival, @Joshua182 dobta be, hogy szerinte inkább olvassak Gonosz meséket. Hát, ha már tartanak belőle a könyvtárban, olvastam.
A kötet sötét hangulatú, de gyönyörűen megírt meséket gyűjt egybe, látszólag szörnyekről, túl- és másvilági lényekről, de ez csak a felszín, ezek a történetek – az én értelmezésemben legalábbis – az ember névre hallgató szörnyetegről szólnak. Arról a sötétről, kíméletlenségről és gonoszságról, ami bizony ott bujkál bennünk, és időnként egészen ijesztő alakot ölt.
Attól függetlenül, hogy egészen kedveltem a kötetet, nem állítom, hogy az elsó betűtől az utolsóig tetszett, több novella is volt, amit kissé terjengősnek vagy erőltetettnek éreztem. Az abszolút kedvenceim A vízköpők szobrásza és A mandragórák, de meglepően élveztem a verseket is.
Jó volt, hogy mindegyik novellához volt egy rövid bevezető, és kifejezetten hasznos a függeléket is elolvasni.

2 hozzászólás
>!
vicomte P
Clark Ashton Smith: Gonosz mesék

A ’30-as években – nyilván a gazdasági világválság hatásai miatt – az USA fantasztikus irodalmában előretörtek a filléres ponyvák, amelynek leginkább emblematikusabb fóruma a Weird Tales magazin volt.

Az itt publikáló szerzők és műveik jelentős részét szerencsére azóta elnyelte a feledés homálya, de még nagyobb szerencsénkre az érdemesebbek, a szívós és kitartó rajongói körnek köszönhetően, az elmúlt 80 évben világhírnévre tettek szert és szervesen beépültek a popkultúrába.

Howard Conanja és Lovecraft Cthulhu-mítosza egészen elképesztő karriert futottak be, de az árnyékukban a fantasztikus zsáner kutatói találhattak még náluk kevésbé népszerű, de nem feltétlenül kevésbé tehetséges írókat.

Ilyen Clark Ashton Smith is, akinek a novellái közül a képzeletbeli francia tartományban, a varázslókkal, vámpírokkal és vérfarkasokkal benépesített Averiogne-ban játszódókat gyűjtötte össze Kornya Zsolt ebben a kötetben.

A novellák egy része lovecrafti hatásokat mutat, mind témaválasztásában, mind stílusában – Smith, hasonlóan sok más Weird Tales-ban publikáló szerzőhöz, sűrű levelezést folytatott Lovecrafttal –, de korántsem epigonról van szó.

Már csak azért sem, mivel Smith témái sokkal változatosabbak, és érzésem szerint stílusa is sokkal emészthetőbb, mint a mesteréé.

A novellák legfőbb erénye számomra a stílus volt.
Smith a választott korhoz illeszkedően veretesen archaizáló, költői szépségű képekben meséli el a történeteket, amelyekre joggal hivatkozik a könyv címe Gonosz mesékként.

Kétségtelen tény ugyanis, hogy a novellányi terjedelem és a korszellem miatt a történeteket nem lehet különösebben bonyolultnak nevezni – sőt, itt-ott a történetvezetés logikája is biceg – de ezekért kárpótol az írásokból áradó hangulat.

Ez elsősorban azoknak a roppant képszerű leírásoknak köszönhető, amelyek olvastán előttem egy-egy szecessziós festmény aprólékos gonddal kidolgozott képi világa sejlett fel.

Bár a terjedelem miatt Smith karaktereinek ritkán van igazi mélysége, de a novellák témaválasztása kárpótol a jellemek kidolgozatlanságáért.
A novellák témái között visszatérő motívum a vágy és az érzékiség (ami a prűd szerkesztőknél sokszor ki is verte a biztosítékot); a bosszúvágy és a kegyetlenség; a rideg valóság és az illúziókra építő fantáziavilág közötti választás kérdése.

Nem bonyolult témák ezek sem, vitathatatlan, de igen figyelemreméltó az a lélektani mélység, amit könnyen felfedezhet bennük az olvasó.

A kötetet ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik a modern fantasy gyökerei iránt, és nincsenek averziói a néha a túlzásokig vitten barokkos nyelvezettel szemben, ami miatt kétségtelenül érdemes pihentetni időnként az olvasást.

>!
Riszperidon P
Clark Ashton Smith: Gonosz mesék

Ehh, hát nem mostanában olvastam, úgyhogy éppen ideje értékelnem egyet! :D
Én, a többséggel ellentétben, szeretem a novellásköteteket. Igen, bele lehet futni egy köteten belül jobba, rosszabba, de ha rossz is, legalább gyorsabban túl vagyunk rajta, nem?
Ebben viszont nem volt mélységesen rossz számomra, sőt, egy jó része alatt újra 10-12 évesnek éreztem magam, mikor kezdtem arra rájönni, hogy a rózsaszín lánytörténetek nem az én világom, és minden szörny(űség)re gyermeki lelkesedéssel pillogtam.
A történetek azért sima gyerektörténetnél keményebbek, de nem is hentelős, vérontásos borzalmak. Viszont abban az időben, mikor íródtak, biztos nagyot ütöttek, és az sem véletlen, hogy ennyi évvel később is újra kiadásra kerülnek a művei, van rá igény, és lelkes olvasótábor. Azóta már a Sarki regéket is beszereztem, remélem minél előbb sort tudok keríteni rá! :)

>!
Joshua182
Clark Ashton Smith: Gonosz mesék

„Nem tudom, találkoztam-e már valaha a gonoszság és a rosszindulat légkörének ilyen kifinomult megidézésével. Rothatag, utálatos kétértelműség csöpög & csorog & gennyed minden egyes oldalon! Semmi kétség, Averoigne az a fajta hely, ahol nem tanácsos letérni az országútról!”
H.P. Lovecraft

Végre! Már nagy szükségem volt valami hasonlóra!
Minden szempontból remek ez a novellagyűjtemény, Clark Ashton Smith számomra elsőrangú mesélő. A roppant gazdag szókincs, a cikornyás fogalmazásmód, az alapos, de nem unalmas leíró részek és a fanyar humor együttese vonzóvá teszi számomra ezt a kötetet, és felkeltette, vagy inkább felkorbácsolta a vágyakozásom a teljes munkássága iránt.
A hangulat magával ragadó, a novellák közti laza kapcsolódás egyedülálló világgá teszi Averoigne képzeletbeli, ófrancia tartományát. A kötethez kapcsolt térkép bár aprócska, de kimondottan hasznos volt. Rémségek földje ez, de a rettegés és iszony helyett inkább mohó kalandvágyat keltett bennem, nekem többek között ebben nyilvánult meg az író különleges képessége. Aki klasszikus értelemben vett horrort vár, az könnyen lehet, hogy csalódni fog, ahogy a cím is mutatja, itt mesés elemekkel átszőtt, különleges lények által terrorizált és fantasztikus,(an) gonosz csapásoktól tépázott középkori világot kapunk, ahol a Sötétség és a Fény vívja örökös harcát, és nem a Fény áll nyerésre, a „járulékos veszteség” pedig nagyobb a szokásosnál, mondhatni olcsón mérik az emberéletet.
Varázslatos világ ez, elbájol, elbűvöl, akárcsak néhány szereplője az ártatlanokat egyes történeteiben, a túlzottan nagy igazságérzet pedig nem kimondottan előny errefelé, a gonosz nem nyeri el mindig méltó jutalmát. Valahogy azonban mégsem háborít fel egyik történet sem, beleértve a meglepő fordulattal végződő darabokat is, mert a szerzőnek valahogy mindig sikerül azt a csipetnyi, éppen a megfelelő mennyiségű, fanyar humort belecsempésznie a történetbe, amivel kihúzza a sátán méregfogát, és a keresztény egyházat helyenként (nem is annyira) burkoltan kritizáló felhang nem válik szólammá, a könyv pedig nem lesz egyfajta fekete biblia.
A történetek előtt helyet kapó rövid, háttértörténetet ismertető és egyéb adalékokat nyújtó szerkesztői írások hiánypótlóak, véleményem szerint telitalálat a szerepeltetésük. Gyakran teljesen más színben tűnik fel egy-egy novella, ha még az olvasás előtt megismerjük keletkezésük körülményeit. Részemről minden novelláskötetben alkalmaznám, ahol van rá lehetőség.
Remekül szórakoztam, sikerült jó időre elvarázsolnia a könyvnek. Mindenkinek ajánlom, akinek pl. Lovecraft kicsit túlságosan rideg, megfoghatatlan, neadjisten’ monoton egy idő után. Smith stílusa olvasmányosabb, közvetlenebb, de írásai nem kevésbé sötétek és gonoszak, még ha ez időnként némileg burkoltabban, humorosabban jut is kifejezésre. Nyelvi virtuozitásban pedig helyenként talán túl is tesz a mesteren.
Remek darab, durran is a kedvenceim közé!

>!
kvzs P
Clark Ashton Smith: Gonosz mesék

Régen éreztem, hogy egy kötet címe ennyire pontosan illene a beltartalomhoz: ezek a novellák igazi sötét, borongós hangulatú történetek, gyönyörű nyelvezettel előadva. Vagyis tényleg gonosz mesék, ahol nem a szereplők mélysége, vagy a történetek kidolgozottsága az igazán lényeges, hanem az atmoszféra, a világ amit teremteni képesek.
Smith az előző évszázad első harmadában alkotta meg Averoigne világát, amely az eltel idő ellenére is gyönyörű, költői homályba burkolózik.
Nagyon tetszett a kötet szerkesztése, vagyis hogy megismerhettünk a novellákból több változatot, vagy befejezést is, illetve láthattuk, hogy a kezdeti ötlettől hogyan fejlődött késszé egy-egy történet.

4 hozzászólás
>!
Noro 
Clark Ashton Smith: Gonosz mesék

C. A. Smith művei első benyomásom alapján a pulp misztikus irodalom szintézisét adják. Van bennük Lovecraft megmagyarázhatatlan rémségeiből, akárcsak Howard varázslóiból, mindezt pedig remekül beleépíti saját stílusába. Színes leírások és hatalmas szókincs jellemzik novelláit, amelyekben szabadon keveredik a finom humor, a groteszk borzalom, és időnként egy kevés erotika (pontosabban erotikus célzások, ugyanis nagyon jó abban, hogy ne mondja ki, mégis egyértelműen jelezze). Nehéz megjósolni, hogyan végződnek történetei, ebből a szempontból kellemesen kiszámíthatatlan.
A középkori Averoigne-ban meglehetős szabadon, mindenki szeme láttára tobzódik a sötét mágia, így az összhatás mai szemmel a dark fantasyhez legalább olyan közel áll, mint a természetfeletti horrorhoz. Érdekes lett volna, ha az egyes történetek többet reflektálnak egymásra – egy városokat dúló kolosszus támadását biztosan nem egyhamar felejti el a nép – de inkább csak a helyszínek, ill. az egész „ciklus” mögött álló folklór és babona köti össze a könyvben kronológia szerint rendezett novellákat. Nem tudok elmenni mellette, hogy C.A.S. mester kevéssé lehetett barátja az egyháznak: szerzetesei rendszeresen kerülnek kínos, vagy akár nevetséges helyzetbe. Ugyanakkor fekete mágusokat többször is szerepeltet szimpatikus megvilágításban.
A MM Klasszikusokat eddig mintavételezős módszerrel olvastam – azaz minden új szerzőtől egyet – , de most megtaláltam a kedvencemet. Smith további könyveire (és ezt igazán nem sűrűn szoktam mondani) akár rögtön befizetnék.

2 hozzászólás
>!
Lisie87 P
Clark Ashton Smith: Gonosz mesék

Érdekes múlt századi borzongató történetek, mindez egy szépen megszerkesztett novellás gyűjteményben. Talán azért sem nyerte el a tetszésemet, mert nem igazán szeretem a novellákat.
Maguk a történetek próbáltak kicsit félelmetesek lenni, de igazán durva és vad dolgokat nem kaptunk. Voltak jó ötletek és kevésbé élvezhetőek.
Összességében kellemes olvasmányt volt.

>!
zamil
Clark Ashton Smith: Gonosz mesék

Azok a 30-as évek nem egy írót adtak, akikre épül a mai fantasy, sci-fi, és horror irodalom. Közülük ismerhetünk meg egy -számomra- új írót, aki a hangulatkeltésben kimagasló. Szinte mondhatom, hogy egyszerű történetei, szegényes leírásai, nem zavartak, mert valami olyan egyedin teremtett hangulatot a történeteinek, hogy minden megjelent a szemem előtt. Szinte a történet részese lettem, a képzeletem pótolta ebbéli hiányosságait a novelláknak. Nagy élmény volt olvasni.
Meg kell említenem, hogy ez a könyv volt az első, a Delta Vision által kibocsájtott Mesterművek sorozatból, amit olvastam, de nagy hatással volt rám. Az a sok plusz amit tartalmaz, az igényessége, magával ragadt. Remélem a sorozat folytatódik és rajtam kívül is sokan lesznek vevők a hasonló alapossággal kiadót könyvekre.

>!
Szécsi_Balázs
Clark Ashton Smith: Gonosz mesék

A Gonosz mesék több szempontból is egy igen jól sikerült válogatás.

Először is a novellák rendkívüli hangulatot árasztanak magukból. Smith olyan gördülékeny stílusban képes felvázolni a környezetet, a történetet, a szereplőket, hogy az ember csak azt sajnálja, hogy nem írt még több novellát, esetleg regényeket. A novelláskötet lapjain egy képzelt francia tartomány, Averoigne elevenedik meg, melynek erdeiben farkasemberek garázdálkodnak, ősi romjait pedig szellemek és vámpírok kísértik. A mágia nem ritka ezen a vidéken, bár nem is szerves része a mindennapoknak.

A varázstárgyak jó része a pogány múlthoz kötődik spoiler, és rendkívül veszélyesek még az értő elme számára is. Ennélfogva nem ajánlott háborgatni az óvilág ezen relikviáit. A természetfelettinek az Isten erejével felvértezett papság nem ellenfél, ezért legyőzéséhez leggyakrabban egy varázsló szolgálatait veszik igénybe.
Ezek a varázslók pedig nem tartoznak rendekbe, sőt, általában igen kevés kapcsolat van közöttük. Mágiájukat saját belátásuk szerint használják. Van aki elvonul a világtól spoiler, van aki véres bosszúra készül egy város ellen, és van aki tudományát egy pap megmentésére használja.

Másodsorban nagyon jót tett, hogy a ciklus gondozását értő kezek végezték. Nincs is annál jobb, mint amikor több év munkáját sikerül elhelyezni egy kontextusban, és azt így tálalni az olvasónak. Nekem most is élvezet volt olvasni a novellák elején lévő felvezetést, mely a történetek keletkezésébe engedett betekintést. Külön plusz pont a szinopszisokért, az alternatív befejezésekért, valamint a könyv végi esszéért.

Harmadrészt, Smith egy olyan csillaga a pulp-magazinok korának, akit kár lenne elfelejteni. Nagyon jó ötlet volt a kiadó részéről ez a kötet, amint kijön a következő rész spoiler, tuti megveszem.

>!
risingsun
Clark Ashton Smith: Gonosz mesék

Ami elsőre megfogott és lenyűgözött az a Smith történeteiből áradó hangulat. Olyan zseniálisan tudja pillanatok alatt (értsd, rövid bekezdések alatt) felvázolni, megteremteni a történet hangulatát. Mellőz mindenféle felesleges táj vagy környezetleírást, mely a cselekmény szempontjából lényegtelen. Smith kapcsán gyakran emlegetik Lovecraftot is, akivel rendszeresen levelezett és aki gyakran támogatta, egyengette írói útját. Érezhető is műveire gyakorolt hatása, de szerencsére Lovcraft terjengős, alaposan felépített és kidolgozott, ám ezáltal számomra néhol túlzottan elhúzott és elnyújtott leírásai nélkül. Ezáltal Smtih történetei jóval lendületesebbek, pörgősebbek.

E mellett az egy vonallal megrajzolt karakterek most egyáltalán nem voltak zavaróak. Ugyanis a kötet történeteiben bőven elég volt annyit megtudni róluk, hogy mi hajtja őket, milyen vágyaik vannak, mi elől (vagy mitől) tartanak vagy épp mi felé igyekeznek. Az, hogy honnan jöttek, milyen múlttal rendelkeznek vagy épp a szülőkről, rokonokról (szomszédokról) nem tudunk meg semmit mégsem fájó, inkább ezzel is a segíti a történet lendületét, az aktuális cselekményre való koncentrálást.

Kornya Zsolt novellák előtt található rövid bevezetői tömören összefoglalják az adott mű keletkezésének történetét, hányattatott sorsát, valamint felhívja az olvasó figyelmét az esetleges alternatív befejezésről is, melyet a kötet végén találunk. Érdekes volt, korábban nem találkoztam még ezzel a megoldással, de nekem nagyon tetszett hogy láthattuk a nyomtatásban megjelent verziók mellett a Smtih által eredetileg tervezett befejezéseket is, melyek gyakran sokkal jobbra, ütősebbre sikeredtek, ám megírásakor a Weired Tales folyóirat szerkesztőjét kiakasztották. Az alternatív befejezéseket is elolvasva azt kell mondjam ezen egy csöppet sem lepődtem meg…

Meg kell még említenem a novelláskötetet záró esszét is, melyet mindenképp érdemes elolvasni, kiváló meglátások vannak benne Smith novelláinak felépítéseiről, rejtett összefüggésekről, illetve az írásokban megjelenő önéletrajzi elemekről is.

Nagyon megkedveltem Smtih írásait. Remélem, hogy további novella ciklusai hamarosan hasonló igényességgel fognak megjelenni.

De addig, míg ezek megjelenésére várunk, aki egy kis borzongásra vágyik azoknak este, lefekvés előtt remek olvasmány lehet ez a kötet.


Népszerű idézetek

>!
Riszperidon P

A falu gyógyszerészének titkon szokása volt bizonyos kétes eredetű tinktúrákért a boszorkányhoz fordulni (…)

198. oldal - Varangyok anyja

25 hozzászólás
>!
Razor SMP

Az egekben oly dolgok kísértenek, melyekkel senki sem ismerkedhetik meg a téboly veszedelme nélkül; s különös torzulmányok járnak-kelnek a Föld és a Hold között, ahol a tejutak egymásba mosódnak. A megnevezhetetlen dolgok gyakran hoztak ránk iszonyatot a múltban; s kétségen kívül így lesz ez a jövőben is. Mert a gonosz, ami a csillagokból jő, nem ugyanaz a gonosz, mint ami a Földön sarjadott.

160. oldal, Az averoigne-i szörny

>!
Noro 

S talán valóban úgy lenne jó, ha senki nem hinné el ezt a történetet; mert vékony szövésű az a fátyol, amely az embert az istentelen mélységektől elválasztja. Az egekben oly dolgok kísértenek, melyekkel senki sem ismerkedhetik meg a téboly veszedelme nélkül

Az averoigne-i szörny, 160. o

>!
Cirimo76

Az öregkor, mint moly a foszladozó kelmét, nemsokára szét fogja rágni emlékeimet, ahogyan minden ember emlékeit.

278. oldal

>!
Cirimo76

Mintha maga a szél is ódzkodott volna a rettegett vár közelébe merészkedni. A bénító gonoszság szemmel nem látható, nyúlós felhője telepedett eltávolíthatatlanul mindenre – a sápadt, puffadt hold, a boszorkányok és vajákosok patrónája, az időnél is régebbi némasággal főzte zöld mérgét a roskatag tornyok felett.

110. oldal

>!
Dávidmoly

– A kosra az ezer jerkével! Dagon farkára és Derketo szarvára!

63. oldal, Szent Azédarac esete

2 hozzászólás
>!
Noro 

Mint akit beszippantott valami fantasztikus álom, s érett megfontolás után úgy találja, hogy a helyzete voltaképpen nem is olyan kellemetlen, Ambrose engedett e cáfolhatatlan női érvelésnek. Alig fogta fel, mi történik; ám úgy érezte, a Moriamis által vázolt kivételes körülmények között a szerzetesi fegyelem szigora úgyszólván tetszőleges mértékig enyhíthető, a lelki üdvösség veszedelme vagy akár a szent fogadalmak komolyabb sérelme nélkül.

Szent Azédarac esete, 83.o

>!
Joshua182

– Maradj! – nógatta Mére Antoinette. – A lápvidéken hideg a köd, és egyre sűrűbb. Tudtam, hogy jössz, és forraltam a kedvedért egy nagy adag ximesi vörösbort.
Azzal levette a fedelet egy cserépkorsóról, s gőzölgő tartalmát kitöltötte egy jókora kupába. A bíborvörös bor ínycsiklandóan habzott, s csakhamar finom fűszerek illata töltötte be a kunyhót, elnyomva a kevésbé megnyerő kipárolgásokat: a gonoszul bugyborgó katlanét; a félig kiszáradt gőtékét, viperákét és denevérszárnyakét körös-körül a falakon; a mindenfelé felaggatott émelyítő gyomfüzérekét; és szurokból meg hullaviaszból öntött fekete gyertyákét, melyek éjjel-nappal folyamatosan hányták a füstöt a sűrű félhomályban.
– Jó, megkóstolom – mondta Pierre (…)

199. oldal, Varangyok anyja

2 hozzászólás
>!
Dávidmoly

M. le Comte nem tett úgy, mintha értené a költészetet – akárcsak mások, ő is úgy vélekedett róla, hogy kívül esik a józan ész és a mindennapi megfontolások határain; azonfelül szellemi kvalitásait teljesen megbénította, valahányszor olyasmivel szembesült, aminek bármi köze volt rímhez és ritmushoz.

225–226. oldal, A szatír

>!
Dávidmoly

Oly dolgokat véltek látni e régióban, melyeknek a puszta létezése sértette a tudományt és káromolta a vallást; a szóbeszéd szerint gonosz befolyás szállta meg azokat, akik vakmerőn behatoltak a z ősöreg tisztások és bozótosok komor félhomályába. A hiedelmek különfélék voltak, a legendák ködösek; ám abban mind egyetértett, hogy a rengeteget az emberi nemnek egy örök és engesztelhetetlen ellensége kísérti, valamifajta ősvilági gonoszlélek, amely vénebb Krisztusnál és a Sátánnál egyaránt.

227. oldal, A szatír


Hasonló könyvek címkék alapján

H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.
H. P. Lovecraft: Cthulhu hívása
H. P. Lovecraft: Az őrület hegyei
H. P. Lovecraft: Eryx falai közt
Veres Attila: Éjféli iskolák
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft legjobb művei
Victor LaValle: Fekete Tom balladája
Veres Attila: Odakint sötétebb
Jeff VanderMeer: Borne
Robert E. Howard: Vörös Szonja és a keselyű árnyéka