Gonosz ​mesék 35 csillagozás

Clark Ashton Smith: Gonosz mesék

A ​megkeseredett szívű kőfaragó szobraiban legtitkosabb vágyai és érzései ébrednek gonosz életre. A bosszúszomjas halottidéző óriási gólemet küld Vyônes városa ellen, s egy volt tanítványára hárul a feladat, hogy minden varázstudományát latba vetve szembeszálljon vele. Egy üstökösről félelmetes szörnyeteg ereszkedik a Földre, s az egyház kénytelen egy fekete mágussal szövetkezni, hogy véget vessen garázdálkodásának. Ilyen és ehhez hasonló rémségek és furcsaságok várnak az olvasóra, aki Clark Ashton Smith kimeríthetetlen képzelőerővel megformált világába látogat.

Smith ugyanabban az időszakban élt és alkotott, mint a természetfölötti irodalom nagy klasszikusa, Lovecraft – akivel ugyan sohasem találkoztak személyesen, de rengeteget leveleztek és baráti viszonyban voltak. Lovecraft neve holta után világhírűvé vált, Smith vele egyenrangú munkásságát azonban kevesebben ismerik: műveinek átfogó, kritikai igényű kiadására angol nyelven is meglepően későn került sor –… (tovább)

>!
Delta Vision, Budapest, 2013

Kedvencelte 3

Várólistára tette 44

Kívánságlistára tette 44

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
vicomte MP
Clark Ashton Smith: Gonosz mesék

A ’30-as években – nyilván a gazdasági világválság hatásai miatt – az USA fantasztikus irodalmában előretörtek a filléres ponyvák, amelynek leginkább emblematikusabb fóruma a Weird Tales magazin volt.

Az itt publikáló szerzők és műveik jelentős részét szerencsére azóta elnyelte a feledés homálya, de még nagyobb szerencsénkre az érdemesebbek, a szívós és kitartó rajongói körnek köszönhetően, az elmúlt 80 évben világhírnévre tettek szert és szervesen beépültek a popkultúrába.

Howard Conanja és Lovecraft Cthulhu-mítosza egészen elképesztő karriert futottak be, de az árnyékukban a fantasztikus zsáner kutatói találhattak még náluk kevésbé népszerű, de nem feltétlenül kevésbé tehetséges írókat.

Ilyen Clark Ashton Smith is, akinek a novellái közül a képzeletbeli francia tartományban, a varázslókkal, vámpírokkal és vérfarkasokkal benépesített Averiogne-ban játszódókat gyűjtötte össze Kornya Zsolt ebben a kötetben.

A novellák egy része lovecrafti hatásokat mutat, mind témaválasztásában, mind stílusában – Smith, hasonlóan sok más Weird Tales-ban publikáló szerzőhöz, sűrű levelezést folytatott Lovecrafttal –, de korántsem epigonról van szó.

Már csak azért sem, mivel Smith témái sokkal változatosabbak, és érzésem szerint stílusa is sokkal emészthetőbb, mint a mesteréé.

A novellák legfőbb erénye számomra a stílus volt.
Smith a választott korhoz illeszkedően veretesen archaizáló, költői szépségű képekben meséli el a történeteket, amelyekre joggal hivatkozik a könyv címe Gonosz mesékként.

Kétségtelen tény ugyanis, hogy a novellányi terjedelem és a korszellem miatt a történeteket nem lehet különösebben bonyolultnak nevezni – sőt, itt-ott a történetvezetés logikája is biceg – de ezekért kárpótol az írásokból áradó hangulat.

Ez elsősorban azoknak a roppant képszerű leírásoknak köszönhető, amelyek olvastán előttem egy-egy szecessziós festmény aprólékos gonddal kidolgozott képi világa sejlett fel.

Bár a terjedelem miatt Smith karaktereinek ritkán van igazi mélysége, de a novellák témaválasztása kárpótol a jellemek kidolgozatlanságáért.
A novellák témái között visszatérő motívum a vágy és az érzékiség (ami a prűd szerkesztőknél sokszor ki is verte a biztosítékot); a bosszúvágy és a kegyetlenség; a rideg valóság és az illúziókra építő fantáziavilág közötti választás kérdése.

Nem bonyolult témák ezek sem, vitathatatlan, de igen figyelemreméltó az a lélektani mélység, amit könnyen felfedezhet bennük az olvasó.

A kötetet ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik a modern fantasy gyökerei iránt, és nincsenek averziói a néha a túlzásokig vitten barokkos nyelvezettel szemben, ami miatt kétségtelenül érdemes pihentetni időnként az olvasást.

>!
kvzs P
Clark Ashton Smith: Gonosz mesék

Régen éreztem, hogy egy kötet címe ennyire pontosan illene a beltartalomhoz: ezek a novellák igazi sötét, borongós hangulatú történetek, gyönyörű nyelvezettel előadva. Vagyis tényleg gonosz mesék, ahol nem a szereplők mélysége, vagy a történetek kidolgozottsága az igazán lényeges, hanem az atmoszféra, a világ amit teremteni képesek.
Smith az előző évszázad első harmadában alkotta meg Averoigne világát, amely az eltel idő ellenére is gyönyörű, költői homályba burkolózik.
Nagyon tetszett a kötet szerkesztése, vagyis hogy megismerhettünk a novellákból több változatot, vagy befejezést is, illetve láthattuk, hogy a kezdeti ötlettől hogyan fejlődött késszé egy-egy történet.

4 hozzászólás
>!
Noro MP
Clark Ashton Smith: Gonosz mesék

C. A. Smith művei első benyomásom alapján a pulp misztikus irodalom szintézisét adják. Van bennük Lovecraft megmagyarázhatatlan rémségeiből, akárcsak Howard varázslóiból, mindezt pedig remekül beleépíti saját stílusába. Színes leírások és hatalmas szókincs jellemzik novelláit, amelyekben szabadon keveredik a finom humor, a groteszk borzalom, és időnként egy kevés erotika (pontosabban erotikus célzások, ugyanis nagyon jó abban, hogy ne mondja ki, mégis egyértelműen jelezze). Nehéz megjósolni, hogyan végződnek történetei, ebből a szempontból kellemesen kiszámíthatatlan.
A középkori Averoigne-ban meglehetős szabadon, mindenki szeme láttára tobzódik a sötét mágia, így az összhatás mai szemmel a dark fantasyhez legalább olyan közel áll, mint a természetfeletti horrorhoz. Érdekes lett volna, ha az egyes történetek többet reflektálnak egymásra – egy városokat dúló kolosszus támadását biztosan nem egyhamar felejti el a nép – de inkább csak a helyszínek, ill. az egész „ciklus” mögött álló folklór és babona köti össze a könyvben kronológia szerint rendezett novellákat. Nem tudok elmenni mellette, hogy C.A.S. mester kevéssé lehetett barátja az egyháznak: szerzetesei rendszeresen kerülnek kínos, vagy akár nevetséges helyzetbe. Ugyanakkor fekete mágusokat többször is szerepeltet szimpatikus megvilágításban.
A MM Klasszikusokat eddig mintavételezős módszerrel olvastam – azaz minden új szerzőtől egyet – , de most megtaláltam a kedvencemet. Smith további könyveire (és ezt igazán nem sűrűn szoktam mondani) akár rögtön befizetnék.

2 hozzászólás
>!
zamil P
Clark Ashton Smith: Gonosz mesék

Azok a 30-as évek nem egy írót adtak, akikre épül a mai fantasy, sci-fi, és horror irodalom. Közülük ismerhetünk meg egy -számomra- új írót, aki a hangulatkeltésben kimagasló. Szinte mondhatom, hogy egyszerű történetei, szegényes leírásai, nem zavartak, mert valami olyan egyedin teremtett hangulatot a történeteinek, hogy minden megjelent a szemem előtt. Szinte a történet részese lettem, a képzeletem pótolta ebbéli hiányosságait a novelláknak. Nagy élmény volt olvasni.
Meg kell említenem, hogy ez a könyv volt az első, a Delta Vision által kibocsájtott Mesterművek sorozatból, amit olvastam, de nagy hatással volt rám. Az a sok plusz amit tartalmaz, az igényessége, magával ragadt. Remélem a sorozat folytatódik és rajtam kívül is sokan lesznek vevők a hasonló alapossággal kiadót könyvekre.

>!
Lisie87 P
Clark Ashton Smith: Gonosz mesék

Érdekes múlt századi borzongató történetek, mindez egy szépen megszerkesztett novellás gyűjteményben. Talán azért sem nyerte el a tetszésemet, mert nem igazán szeretem a novellákat.
Maguk a történetek próbáltak kicsit félelmetesek lenni, de igazán durva és vad dolgokat nem kaptunk. Voltak jó ötletek és kevésbé élvezhetőek.
Összességében kellemes olvasmányt volt.

>!
Szécsi_Balázs
Clark Ashton Smith: Gonosz mesék

A Gonosz mesék több szempontból is egy igen jól sikerült válogatás.

Először is a novellák rendkívüli hangulatot árasztanak magukból. Smith olyan gördülékeny stílusban képes felvázolni a környezetet, a történetet, a szereplőket, hogy az ember csak azt sajnálja, hogy nem írt még több novellát, esetleg regényeket. A novelláskötet lapjain egy képzelt francia tartomány, Averoigne elevenedik meg, melynek erdeiben farkasemberek garázdálkodnak, ősi romjait pedig szellemek és vámpírok kísértik. A mágia nem ritka ezen a vidéken, bár nem is szerves része a mindennapoknak.

A varázstárgyak jó része a pogány múlthoz kötődik spoiler, és rendkívül veszélyesek még az értő elme számára is. Ennélfogva nem ajánlott háborgatni az óvilág ezen relikviáit. A természetfelettinek az Isten erejével felvértezett papság nem ellenfél, ezért legyőzéséhez leggyakrabban egy varázsló szolgálatait veszik igénybe.
Ezek a varázslók pedig nem tartoznak rendekbe, sőt, általában igen kevés kapcsolat van közöttük. Mágiájukat saját belátásuk szerint használják. Van aki elvonul a világtól spoiler, van aki véres bosszúra készül egy város ellen, és van aki tudományát egy pap megmentésére használja.

Másodsorban nagyon jót tett, hogy a ciklus gondozását értő kezek végezték. Nincs is annál jobb, mint amikor több év munkáját sikerül elhelyezni egy kontextusban, és azt így tálalni az olvasónak. Nekem most is élvezet volt olvasni a novellák elején lévő felvezetést, mely a történetek keletkezésébe engedett betekintést. Külön plusz pont a szinopszisokért, az alternatív befejezésekért, valamint a könyv végi esszéért.

Harmadrészt, Smith egy olyan csillaga a pulp-magazinok korának, akit kár lenne elfelejteni. Nagyon jó ötlet volt a kiadó részéről ez a kötet, amint kijön a következő rész spoiler, tuti megveszem.

>!
risingsun
Clark Ashton Smith: Gonosz mesék

Ami elsőre megfogott és lenyűgözött az a Smith történeteiből áradó hangulat. Olyan zseniálisan tudja pillanatok alatt (értsd, rövid bekezdések alatt) felvázolni, megteremteni a történet hangulatát. Mellőz mindenféle felesleges táj vagy környezetleírást, mely a cselekmény szempontjából lényegtelen. Smith kapcsán gyakran emlegetik Lovecraftot is, akivel rendszeresen levelezett és aki gyakran támogatta, egyengette írói útját. Érezhető is műveire gyakorolt hatása, de szerencsére Lovcraft terjengős, alaposan felépített és kidolgozott, ám ezáltal számomra néhol túlzottan elhúzott és elnyújtott leírásai nélkül. Ezáltal Smtih történetei jóval lendületesebbek, pörgősebbek.

E mellett az egy vonallal megrajzolt karakterek most egyáltalán nem voltak zavaróak. Ugyanis a kötet történeteiben bőven elég volt annyit megtudni róluk, hogy mi hajtja őket, milyen vágyaik vannak, mi elől (vagy mitől) tartanak vagy épp mi felé igyekeznek. Az, hogy honnan jöttek, milyen múlttal rendelkeznek vagy épp a szülőkről, rokonokról (szomszédokról) nem tudunk meg semmit mégsem fájó, inkább ezzel is a segíti a történet lendületét, az aktuális cselekményre való koncentrálást.

Kornya Zsolt novellák előtt található rövid bevezetői tömören összefoglalják az adott mű keletkezésének történetét, hányattatott sorsát, valamint felhívja az olvasó figyelmét az esetleges alternatív befejezésről is, melyet a kötet végén találunk. Érdekes volt, korábban nem találkoztam még ezzel a megoldással, de nekem nagyon tetszett hogy láthattuk a nyomtatásban megjelent verziók mellett a Smtih által eredetileg tervezett befejezéseket is, melyek gyakran sokkal jobbra, ütősebbre sikeredtek, ám megírásakor a Weired Tales folyóirat szerkesztőjét kiakasztották. Az alternatív befejezéseket is elolvasva azt kell mondjam ezen egy csöppet sem lepődtem meg…

Meg kell még említenem a novelláskötetet záró esszét is, melyet mindenképp érdemes elolvasni, kiváló meglátások vannak benne Smith novelláinak felépítéseiről, rejtett összefüggésekről, illetve az írásokban megjelenő önéletrajzi elemekről is.

Nagyon megkedveltem Smtih írásait. Remélem, hogy további novella ciklusai hamarosan hasonló igényességgel fognak megjelenni.

De addig, míg ezek megjelenésére várunk, aki egy kis borzongásra vágyik azoknak este, lefekvés előtt remek olvasmány lehet ez a kötet.

>!
Isley
Clark Ashton Smith: Gonosz mesék

Előzetesen úgy gondoltam, hogy az ebben a kötetben szereplő Averoigne-ciklus novellái nagy hasonlóságot fognak mutatni Lovecraft műveihez. Klasszikus rémtörténetek lesznek leginkább – földöntúli iszonyat és leírhatatlan terror kíséretében. Erre, ahogy a mű végén olvasható, egyébként igen olvasmányos és jól átgondolt, esszéből is kiviláglik Clark Ashton Smith Averoigne-ciklusának csak egyik, és még csak nem is legfajsúlyosabb motívuma a félelem. Az ylourgne-i kolosszus és Az averoigne-i szörny az a két novella, mely ezt az ősi érzelmet helyezi a középpontba. Bár nekem ez a két novella tetszett a leginkább, fontosnak tartom hangsúlyozni, mert ez mindenképp Smith-t dicséri, hogy a számomra talán kevésbé érdekes motívumokat középpontba állító történetei is hasonlóan izgalmasak voltak, és csaknem mind képes volt a figyelmem megragadására. Smith vitán felül páratlan író volt, olyan szókinccsel és intencióval a barokkos stílus használatára, valamint igen gazdag képzelőerővel, hogy történeteit igazi élmény olvasni.

Molnár András esszéjét olvasva pedig csak örömömet fejezhetem ki aziránt, hogy majd jön a folytatás, ugyanis mindkét, Averoigne-nal egyenrangú ciklus, a Hyperborea- és a Zothique-ciklus is enyhén szólva felkeltette az érdeklődésemet.

Mivel novellagyűjteményről van szó, úgy vélem, érdemes néhány szót ejteni a kötet szerkesztéséről. Véleményem szerint a kötet készítői nagyon jól döntöttek, amikor például a főtörzsbe Az averoigne-i szörny eredeti verzióját rakták be és ugyancsak jó volt olvasni a publikált verziót is. Megint csak Smith-t dicséri, hogy számomra legalábbis egyértelműnek tűnik, hogy az ő eredeti verziója sokkal hangulatosabb volt, bár a krimi szempontjából a másik kicsit jobban megállta a helyét, de ez egyébként a történet rovására is ment.
A fordítás újfent mesteri volt, pedig Smith-t fordítani mindenképp nehezebb lehet mint egy kevésbé nagy szókinccsel megáldott írót. A közölt szinopszisokat is kellemes volt olvasni, leszámítva azt, hogy néhol igencsak szomorúan vettem tudomásul, hogy épp ilyen érdekes történetek maradtak meg embrionális szinten. Leginkább a Sadoqua orákuluma tűnt módfelett ígéretesnek.
Valamint kiemelném, hogy a novellák előtt olvasható kis bevezetők most nagyon jók voltak. Ezt azért említettem meg, mert korábban többször előfordult, hogy épp az adott novella legfontosabb poénját lőtték le előre, talán M. R. James-nél volt így, ha jól emlékszem. Most ilyen nem történt.

Összességében kitűnő olvasmány volt a Gonosz mesék, méltó kötettel tért vissza a klasszikus folyam. S mivel a következő darab a kedvenc szerzőmtől, Howard-tól jön, mondanom sem kell, hogy mennyire várom a folytatást.

3 hozzászólás
>!
ftamas
Clark Ashton Smith: Gonosz mesék

Erről a könyvről nekem Mersant világa jutott az eszembe. Mind a kettő Franciaországban játszódik, mind a kettő a dark vonulatot képviseli és mind a kettőnek hasonló a hangulata. Mivel Kornya Zsoltnak az egyik kedvenc írója, ez talán nem is olyan meglepő.
Annyi különbséggel, hogy Zsoltnál vagy a jó oldal osztja a rosszat ( nem csak a jó eszközeivel ) ( Exorcista ) vagy a rossz osztja a jót ( Mersant ), itt meg a rossz kínozza a jót. Ebben a kötetben nem olyan egyoldalúak a viszonyok. A jó győzedelmeskedhet a rossz fölött, még akkor is, ha a rossz fölényben van és általában abban van. A jó fogalma sem egyértelmű, mert mindenkiben van egy kis árnyék, ugyanúgy mint a világban, ahol nagyon nem szeretnék élni.
A mesterművek esetében megszokott kitűnő szerkesztés van most is. A borító pedig tökéletesen illik a könyv hangulatához.

>!
Shanara
Clark Ashton Smith: Gonosz mesék

"A történetek egy képzeletbeli francia tartományban, Averoigne-ban játszódnak, időben pedig a gótika korától a napóleoni háborúkig tartó időszakot ölelik fel, amely változatos események elmesélésére ad a szerzőnek lehetőséget. Az írások fő alapköve a papság és a folyamatosan jelen lévő, mindenhol lesben álló kísértés, valamint vele szemben tanúsított ellenállás.
Mindezek mellett jelen van még a szerelem és annak minden fokozata, a kezdeti lángolástól egészen az elhanyagolt házasságig, a mágia, a misztikum és sokféle ősi és egyéb fantasy lény: van itt szatír, vámpír, démon, lámia, kolosszus, vízköpő, farkasember vagy éppen varázsló és nekromanta. Engem személy szerint ez a sokféleség, a misztikum, illetve a régi mondák, mítoszok egyedi feldolgozása vagy azokra való utalás fogott meg az író műveiben."
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2014/04/clark-asthon-smi…


Népszerű idézetek

>!
Noro MP

S talán valóban úgy lenne jó, ha senki nem hinné el ezt a történetet; mert vékony szövésű az a fátyol, amely az embert az istentelen mélységektől elválasztja. Az egekben oly dolgok kísértenek, melyekkel senki sem ismerkedhetik meg a téboly veszedelme nélkül

Az averoigne-i szörny, 160. o

1 hozzászólás
>!
Razor SP

Az egekben oly dolgok kísértenek, melyekkel senki sem ismerkedhetik meg a téboly veszedelme nélkül; s különös torzulmányok járnak-kelnek a Föld és a Hold között, ahol a tejutak egymásba mosódnak. A megnevezhetetlen dolgok gyakran hoztak ránk iszonyatot a múltban; s kétségen kívül így lesz ez a jövőben is. Mert a gonosz, ami a csillagokból jő, nem ugyanaz a gonosz, mint ami a Földön sarjadott.

160. oldal, Az averoigne-i szörny

>!
Cirimo76

Nagyon magas volt, tartása büszke és uralkodói; sötétkéken ragyogó ruhája a csillagos nyár esti égboltot idézte. Haját hosszú, aranybarna fonatban hordta, olyan vastagban, mint valami keleti kígyó fénylő gyűrűi. A szeme különös borostyánszínű volt; az ajka élénkpiros, leheletnyi erdei árnyékkal hűsítve; a bőre hótiszta alabástrom.

75. oldal

>!
Cirimo76

Mintha maga a szél is ódzkodott volna a rettegett vár közelébe merészkedni. A bénító gonoszság szemmel nem látható, nyúlós felhője telepedett eltávolíthatatlanul mindenre – a sápadt, puffadt hold, a boszorkányok és vajákosok patrónája, az időnél is régebbi némasággal főzte zöld mérgét a roskatag tornyok felett.

110. oldal

>!
Cirimo76

Gilles Grenier nem bánta, hogy megölte Sabine-t. Sohasem illettek egymáshoz, és mindennapos veszekedéseik során az asszony tőrőlmetszett pokolmacskaként köpködte rá a mérget.

166. oldal

>!
Cirimo76

A köd, mintha akadályozni akarná, egyre sűrűbben örvénylett körülötte, és kígyó módra vonagló nyúlványokat növesztett. Pierre félvakon botorkált a keskeny, kanyargós ösvényen. Nehezére esett kivenni az ismerős útjelzőket; alig ismerte fel az ezüst- és szomorúfűzeket, melyek minden átmenet nélkül, szürke szellemként magasodtak föl előtte, hogy néhány lépéssel odébb mindjárt vissza is fakuljanak a semmibe.

203. oldal

>!
Cirimo76

Nincs itt más igéző bűbáj, csak a természet szépségéé.
És csakugyan, ahogy mondta: az öles tölgyeken és agg bükkökön új lombkorona zsendült. Az erdő dévaj tavaszi vidámságban pompázott; így nehéz volt hinni a régi babonákban és legendákban. Olyasféle nap volt ez a mai, amikor a szív a meg nem vallott szerelem sürgetésére dobban, és kész napestig önfeledten kóborolni.

228. oldal

>!
Cirimo76

Az öregkor, mint moly a foszladozó kelmét, nemsokára szét fogja rágni emlékeimet, ahogyan minden ember emlékeit.

278. oldal

>!
Cirimo76

Semmiféle eszköze nem volt a fekete órák számon tartására, melyek iszapban fuldokló folyóként araszoltak fölötte, vak némaságban csúszva-mászva valamely föld alatti óceán felé. A csendet csak a víz szakadatlan csepegése törte meg, alighanem az elsüllyedt hegyi forrásokból, melyek hajdan a kastély szükségleteit látták el; ám a hang idővel oly nyomasztóan monotonná vált, hogy deliráló elméje láthatatlan ördögfiókák örökös, örömtelen kuncogását vélte kihallani belőle. Végül aztán a puszta testi kimerültségtől elnyomta a nyugtalan, rémálmokkal terhes szendergés.

118. oldal

>!
Cirimo76

Ebben a homályban a fatörzsek furcsán eltorzultak, a lombozat pedig nyugtalanító és természetellenes formákat öltött, kivált az alsó régiókban. Ambrose-nak úgy rémlett, a csend törékeny hártyaként veszi körül, amit bármelyik pillanatban sátáni hangok rekedt rivalgása és zsinatolása szakíthat át, ahogyan a simán áramló folyó felszínére is feltörhet alulról a bűzhödt hordalék.

69. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Joe Hill: NOS4A2
Sang-Sun Park: Tarot Café 6.
Peter V. Brett: A Rovásember
Fritz Leiber: Éjasszonyok
H. P. Lovecraft: Zarándokút Kadathba
Mark Lawrence: Tövisek Császára
Christie Golden: A Holtak Tánca
Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
Clive Barker: Korbács
Lucien Soulban: Jó vér, rossz vér