A ​láthatatlanok 43 csillagozás

Clara Sánchez: A láthatatlanok

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Sandra ​nemrég tudta meg, hogy terhes egy olyan férfitól, akibe nem szerelmes, felmondott a munkahelyén, és egy rövid időre nővére tengerparti házába költözött, hogy kitalálja, mihez kezdjen az életével. Megismerkedik egy idős norvég házaspárral, akik úgy bánnak vele, mint a nem létező nagyszülei. Olyannyira ártatlannak tűnő barátság alakul ki közöttük, hogy a lány beköltözik Christensenékhez, és fizetést is kap azért, hogy az idős Karint szórakoztassa.

Ezzel egyidejűleg Buenos Airesből megérkezik egy öregúr, Julián, aki minden lépését követni kezdi ennek a véletlen által összehozott három embernek. Egy napon megszólítja Sandrát, egy újságkivágást ad neki, és feltárja előtte a múlt rémisztő részleteit. Elmeséli, hogy ő a mauthauseni tábor egyik túlélője, és elmondja neki, hogy Christensenék nem azok, akiknek látszanak. Sandra kezdetben nemigen hisz az öreg nácivadásznak, de lassan új szemszögből kezdi látni az idős házaspár szokásait, barátait, másként értelmezi szavaikat… (tovább)

>!
Park, Budapest, 2012
364 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635309580 · Fordította: Dornbach Mária

Kedvencelte 4

Most olvassa 4

Várólistára tette 51

Kívánságlistára tette 34


Kiemelt értékelések

>!
Nikkincs
Clara Sánchez: A láthatatlanok

Nem tudok elfogulatlanul értékelést írni erről a könyvről. Tetszett, ez nem is kérdés, de többet kaptam annál, mint hogy annyit írjak jó volt és érdekes. Amikor megláttam és elolvastam a fülszöveget, éreztem, hogy el kell olvasnom és akkor még nem is tudtam, hogy olyan téma lesz benne, ami engem nagyon érdekel, bár a borító súgott, de a tantusz csak menet közben esett le. A történelem megint egy újabb szeletét ismerhettem meg: kiderül hogy kerültek spanyolok a nácik által létesített munkatáborokba. Az is kiderül, hogy milyen egy nácivadász és az általa üldözöttek öregkori élete. Sőt az is, hogy van-e vagy lehet-e megbocsátás az átélt szörnyűségek után és hogy változtattak-e az eltelt évek, a bujkálás időszakai az akkori eszméket vakon követő embereken. Érdekes kérdések, a válaszokat még mindig keresem rájuk.

>!
Kuku0711
Clara Sánchez: A láthatatlanok

Letehetetlen, megunhatatlan. A végén azt kívántam bárcsak hosszabb lenne.
Régóta nem izgultam ennyire szépirodalmi könyvön. És ami meglepő, amikor befejeztem, egyáltalán nem akartam másik könyvet elkezdeni.

>!
bozs
Clara Sánchez: A láthatatlanok

Julián nagyon szimpatikus nagyapóként lebegett a szemem előtt. Sandra egy kis csitriként, akit kicsit szántam, majd csodáltam a bátorságát és kételkedtem is benne, hogy Juliánt a sorsára hagyja.
Miért is vontam le egy csillagot, talán azért mert arra gondoltam Julián nem így „oldja” meg a történet végét.

>!
klaratakacs P
Clara Sánchez: A láthatatlanok

Ami nagyon tetszett, az a könyv hihetetlenül feszült, rémítő hangulata. Végig a cselekmények kitart, sőt még a lezárást követően is megmarad. Tetszettek az ellentétek is, a spanyol tengerpart és a norvég élet, a rend és rendezettség.
A levonás a lassúság miatt volt, nekem nagyon elhúzottnak tűnt. A másik, hogy egy terhes nő valószínűleg nem sétál önként oroszlánketrecbe, főleg ha ezt el is magyarázzák neki, hogy oda megy. Plán nem egy nyolcvanas urat segítve.
Elég keveset tudtunk meg a célszemélyekről is, inkább csak felületesen érintve a témát. Pluszpont a végén az összefoglalása a valódi tényeknek, lehet, hogy ezzel kellett volna kezdeni.

>!
Timi
Clara Sánchez: A láthatatlanok

A fülszöveg alapján nem gondoltam, hogy ilyen témájú könyvet tartok a kezemben.
És azt sem gondoltam volna, hogy valaha is olvasni fogok az árja testvériségről, és nácivadászokról.
De örülök, hogy elolvastam, mert tetszett, nagyon olvastatta magát, és teljesen lekötötte a figyelmemet, és amellett elgondolkodtatott, mert néha tényleg semmi, és senki sem az aminek látszik.
(bővebben a linkeknél)

>!
lazarillo
Clara Sánchez: A láthatatlanok

Izgalmas, de történelmileg elnagyzolt, a karakterek sematikusak, fekete-fehérek. Minden további ebben a recenzióban:
http://prae.hu/prae/lazarilloetc.php…

>!
Veronika_Szakács
Clara Sánchez: A láthatatlanok

Nem igazán fogott meg ez a könyv, hiába volt ígéretes a fülszöveg, hiába volt igényes a kiadás, szép a borító. A tartalommal nem volt meg az összhang. Nem tudom az volt-e a gond, hogy többet, netán mást vártam, ha racionálisan nézem az egészet, akkor nem várhattam mást, hiszen idős, megtört emberek nem sűrűn vívnak pankrációra hajazó csatákat, de azért az elmék küzdelmének szintjén valahogy mégis lehetett volna kárpótolni az olvasót. Lehetett volna valami feszültség, valami folyamatos háttérzaj a történetben, valami zúgás az ember fülében, ami halálra idegesíti, és sosem múlik el, de ez hiányzott. Ehelyett kaptunk egy ostobácska főszereplőlányt, aki az első másodperctől halálra idegesített, egy a korát meghazudtolóan érző és gondolkozó nácivadászt, aki a világról alkotott képe és az emberekhez való viszonyulása alapján inkább tűnne középkorúnak (50es évei közepén-végén) mint egy megtört öregúrnak, aki a halálra készül, és egy háborús bűnös házaspárt, akiknek a viselkedésében nyomokban sem lelhető fel a következetesség.
Ebből a kiindulási alapból egy Sanchez-nél lényegesen jobb író se tudott volna többet kihozni, így igazából dicséret illeti az írónőt. Az alapötlet elvetéltsége és a főbb karakterek gyengeségei ellenére egészen jó munkát végzett. A kérdés már csak az, hogy miért indult ki ilyen lehetetlen helyzetből, hogy miért nem alkotott koherensebb világot, és élőbb főhősöket… Ami viszont ennél is fontosabb kérdés, miért kapott ezért a műért díjat? Pávellel kell egyetértenem. Jókor jelent meg jó témában, ennyi az érdeme.

>!
szilvamag
Clara Sánchez: A láthatatlanok

Élmény volt olvasni ezt a könyvet, annak ellenére, hogy a végével nem voltam maximálisan elégedett, de azt hiszem, hogy itt nem ez volt a lényeg.
http://szilvamagolvas.blogspot.hu/2012/08/clara-sanchez…


Népszerű idézetek

>!
Irasalgor

(…) noha igazság szerint, senkit nem lehet megkímélni a csalódástól. Ha megkíméled egytől, jön a következő minden halandónak megvan a fejadagja.

169. oldal, Julián

>!
Irasalgor

Ha egyszer az élet tálcán kínál valamit, azt el kell fogadni, ellenkező esetben nagy árat fizetünk. Az élet mindig bölcsebb nálunk.

336. oldal, Julián

>!
cassiesdream

Az öregségben az a rossz, hogy az ember lassacskán egyedül marad, és idegenné válik azon a planétán, ahol mindenki más fiatal.

>!
Crazed

Most már tudtam, az a legfontosabb, hogy az ember ne hagyja, hogy elgyengüljön, ne hagyja magát megfélemlíteni és manipulálni. Nagy árat fizettem a naivitásomért, megtanultam, hogy bárki lehet ellenség.

342. oldal, Sandra - A láthatatlanok (Park, 2012)

>!
Irasalgor

A munka azonban felszínes értelmet ad az életnek, látszatbiztonságot nyújt.

66. oldal, Sandra

>!
Irasalgor

Az egyedüllétben az a jó, hogy senkinek sem vagy a terhére, senkinek nem kell aggódnia miattad, nem kell kettős szorongásban élned, mert rosszul érzed magad, és mert a másikon látod, hogy szenved, amiért rosszul vagy. Csodálatos volt, hogy Raquelt oly sok évig magam mellett tudhattam, neki köszönhettem, hogy napról napra erősebb lettem, de amikor rossz passzban voltam, olykor hálás lettem volna, ha egyedül lehetek, és nem kellett volna megjátszanom, hogy jól vagyok, csak hogy ő ne szenvedjen. Megesik, hogy az ember úgy akarja megélni az eseményeket ahogy vannak, teljes mélységükben, de ezt nem mindig lehet megtenni anélkül, hogy ne sebeznénk meg a körülöttünk lévőket, ezért bizonyos szabadságérzés fogott el, amikor azt tapasztaltam, hogy valami nincs rendben, és egy taxival magam mentem be a kórházba. Sosem viseltem el azokat, akik másoknak hánytorgatják fel a magányunkat, de azokat sem, akik szégyenként élik meg. A magány szabadság.

74. oldal, Julián

>!
Irasalgor

Az ember nem sokra megy egyedül az életben – jelentette ki Karin. – Egyedül minden nehezebb, ha egyedül van az ember, csak annyit tehet, amire egymaga képes, de mások támogatásával sokra viheti. A közösség hatalmat ad, csak legyen olyan közösség, amelyik elfogad és támogat.

190. oldal, Sandra

>!
cassiesdream

Újra meg újra a múltamat járom körbe, mert amikor a test feladja, átveszi a hatalmat az elme, amely elszórakoztat életünk legjobb pillanataival

>!
cassiesdream

Mielőtt megismertem Juliant, nem sok mindent tudtam a nácikról. Julian azért jött, hogy felkutassa őket, én pedig megtaláltam őket, pedig nem is kutattam utánuk, vagy ők találtak meg engem, most pedig itt voltunk a konyhában mind a hárman, és azt játszottuk, hogy én vagyok az egy szem unokájuk.


Hasonló könyvek címkék alapján

David Benioff: Tolvajok tele
Markus Zusak: A könyvtolvaj
Rachel Seiffert: Lore
Massimiliano Parente: Hitler után a második legnagyobb művész
Timur Vermes: Nézd, ki van itt
Catrin Collier: Magda lánya
Horváth László Imre: Lett este és lett reggel
W. Hamilton Green: A Negyedik Birodalom
Lucía Puenzo: A német doktor
Stefan Niemayer: Náci háborús bűnösök – Bormann, Heydrich, Canaris, Himmler