Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Csillag 18 csillagozás
Ethel, a fiatal francia grafikusnő úgy tudja, hogy magyar zsidó származású. Egy furcsa véletlennek köszönhetően felfedezi, hogy családja történetébe kitalált szálak szövődtek. Minden jel arra mutat, hogy nagymamája, a mindenkinél jobban szeretett Marie, akire egész identitását felépítette, hazudott neki. Vajon azért, hogy érdekesebb életet kreáljon magának, mint a saját élete volt, vagy más, ennél titokzatosabb okokból? Ethel lázasan kutatni kezd, de nagyanyja, aki válaszolhatna kérdéseire, már Alzheimer-kórral küszködik, és meg sem ismeri Csillagot, ahogy unokáját szólította magyarul. Az önmagával, a szerelemmel és párkapcsolataival is vívódó Ethel nyomozása során egymásba fonódó sorstörténetek bontakoznak ki üldöztetéssel, háborúval, elnyomással, meneküléssel, a „sehovatartozás” gyötrelmeivel, családi titkokkal, szenvedélyekkel, szerelmekkel és árulásokkal. A „Csillag” egy hazugság története, amely máshova vezet, mint gondolnánk…
Clara Royer első regényét magyar… (tovább)
Várólistára tette 21
Kívánságlistára tette 12
Kiemelt értékelések
Csalódás volt. Pedig szerettem volna szeretni. A fülszöveg jobbat ígért, és a főhős Ethel (Csillag) szeleburdisága (vagy inkább határozatlan múltkeresési kényszere) jól át is jött a regényből. De annyira elkomplikálódtak a szálak, hogy a végén azt sem tudtam hirtelen, hogy ki kicsoda. :-)
És akkor még a sok gépelési hibáról nem is szóltam. Lehet, hogy elsiklottam volna felettük, de egy előttem olvasó (mert könyvtári könyvet olvastam) lelkesen kijavította majdnem az összes elírást a szövegben.
Meg tudom érteni azokat, akik régi családi szálak után kutatnak. Izgalmas lehet rejtélyekről tudni. Nekem ez a regény kissé száraz stílusúnak bizonyult. Bár az idősek, idős rokonok tiszteletét dicséretesnek tartom belőle, mert náluk a bölcsesség és mély tudás, régi családi vonalakkal kapcsolatban. S ezért pótolhatalan veszteség, amikor ők már nincsenek velünk. Velük távozik a tudás és a régmúlt is.
Az elején még kicsit szokatlan volt a stílusa, de a végére megkedveltem. Mindig így van ez, ha új, még nem olvasott szerzőről van szó.
Egy kis történelem, egy kis nyomozás, egy kis romantika (nagyon kicsi) egy kis családi legendárium, szóval ami kell egy jó könyvhöz, az megtalálható benne.
Jól érzékelteti az írónő Ethel (a főszereplő) zavarodottságát, kicsit a kiábrándultságát és hogy nem találja a helyét.
A végkifejlettel is meg voltam elégedve. Az utolsó 40 oldalt csak úgy faltam annyira érdekelt, hogy mi lesz.
A szálak kicsit nehezen kapcsolódtak. Sokáig egész izgalmas is volt, aztán a vége valahogy túl lett magyarázva. Vagy nem is tudom, de volt bennem egy kis csalódás a végén. Nem mintha valami nagy durranást vártam volna, de így volt egy olyan érzésem, hogy most ezt kellett titkolni ennyi évtizeden át?!
Ethelnek pedig csak drukkolni tudtam, hogy ennyi bizonytalan titokkal és teherrel és örökséggel megrakodva is találja meg végre a saját útját.
Szeretem, amikor magyarokat kevernek a könyvekbe, talán mert jó érzés, hogy én tudom hogyan kell ejteni a „csillag” szót, tudom, hogy melyik az a dal, amelyik „egy kisangyalról szólt, aki elesett a lovával a havas hegyek tövében”.
http://moly.hu/idezetek/262702
Egyszerűen fantasztikus ez a könyv! Tipikus esete annak, amikor kezedbe veszed és csak akkor tudod letenni, ha már kiesik a kezedből. De írni róla bármit is nagyon nehéz, legalább is így frissen. Fel kell dolgozni azt a sok érzést, amit magunkba szívtunk olvasás közben. Minden esetre számomra a legfőbb tanulság az, amit a könyv olvasása közben levontam, hogy érdemes a családunk történetét felkutatnunk, még akkor is, ha meglepő dolgok derülnek ki.
Népszerű idézetek
A zsidók nagyon fontosak voltak a mi kultúránkban, bárhogy vélekedjenek erről egyesek. Egyetértek nagy regényírónkkal, Móricz Zsigmonddal, aki már akkor felszólalt a zsidók védelmében, amikor a parlament 1938-ban meghozta az első zsidótörvényt. Kifejezte mélységes háláját a zsidó értelmiségiek iránt, akik pályája hajnalán formálták írói alkatát. „Zsidó újságírók és értelmiségiek nyitották fel a szememet a magyar paraszti tömegek évezredes nyomorúságára és szenvedésére” – írta róluk. Sajnos nem minden író értett egyet vele. Ez függött a nemzedéki és politikai áramlatoktól. Mindenki a maga eszméi szerint foglalt állást, és még olyan írók is, akiknek zsidók voltak a legjobb barátai, képesek voltak azt mondani, hogy a zsidók megrontották irodalmunkat, „felszínessé tették”. Az egész korszak az „autentikust” hajszolta, századunk egyik nagy csapdáját.
162. oldal, XII. fejezet (Geopen, 2013)
Franciaországot Antal apja választotta, aki a Nyugat felé tájékozódó magyar költők és írók ama nemzedékéhez tartozott, amely Párizsban kereste az éltető forrást a huszadik század elején. Párizs a „művészetek Mekkája” maradt számukra azután is, hogy az országot „megcsonkították”, és legjobb legelőit a szomszédos országoknak, Csehszlovákiának és Romániának adták. Rémes döntés volt.
166. oldal
Marie franciául is „Csillagnak” hívott. Megmaradt a fejében ez a magyar szó, és még néhány ezen kívül, mert az anyja még sokáig magyar dalokat énekelt neki, azután is, hogy áttelepültek Franciaországba. De Marie már elfelejtett magyarul.
[…] Marie emlékezett Sára egyik dalára is: egy kisangyalról szólt, aki elesett a lovával a havas hegyek tövében. Amikor a kisangyal átölelte a dalt éneklő lányt, kitörte a kezét, mielőtt még magáévá tehette volna őt két rozmaringbokor között. Csak évekkel később fogtam fel, miről szól a dal, amikor újra hallottam egy angol együttes feldolgozásában. Vagyis a nagymamám pontosan énekelte a szöveget. Miután bekerült az otthonba, hónapokon át csak ezt a dalt hallgattam, és azt is megtudtam, hogy egy régi erdélyi népdalról van szó.
96-97. oldal
Az ablakkal szemközti falat könyvespolcok takarták, a könyvek egy hányada elég romos állapotban volt. Letettem a csészémet, és a polcokhoz léptem.
– Ezek magyar nyelvű könyvek?
Szükségét éreztem, hogy eltereljem figyelmét a vallásom meghatározásától.
– Meg francia, angol, német, olasz, horvát és orosz nyelvűek.
– És maga mindezeket a nyelveket beszéli?
– Tudja, a magamfajta magyarok már régóta európaiaknak számítanak. Anyám magyarországi német volt. Ebben a két nyelvben nőttem fel. Aztán képzelje el a mi ritka és nehéz nyelvünkkel… sok más nyelvre is rászorulunk, és ez az egyik nagy adunk.
158. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Robert Merle: A bálvány 86% ·
Összehasonlítás - R. Kelényi Angelika: Rejtélyes Rio 91% ·
Összehasonlítás - Nermin Bezmen: Kurt Szejt és Sura 93% ·
Összehasonlítás - Borsa Brown: Gyalázat és szerelem 90% ·
Összehasonlítás - Karády Anna: A füredi lány 89% ·
Összehasonlítás - Margit Sandemo: A magányos lovag 89% ·
Összehasonlítás - Ken Follett: A tűzoszlop 89% ·
Összehasonlítás - Julie Klassen: Az udvarház titka 88% ·
Összehasonlítás - Joseph Bédier: Trisztán és Izolda regéje 87% ·
Összehasonlítás - Jean-Pierre Montcassen: Meliki 86% ·
Összehasonlítás