Csillag 18 csillagozás

Clara Royer: Csillag

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ethel, ​a fiatal francia grafikusnő úgy tudja, hogy magyar zsidó származású. Egy furcsa véletlennek köszönhetően felfedezi, hogy családja történetébe kitalált szálak szövődtek. Minden jel arra mutat, hogy nagymamája, a mindenkinél jobban szeretett Marie, akire egész identitását felépítette, hazudott neki. Vajon azért, hogy érdekesebb életet kreáljon magának, mint a saját élete volt, vagy más, ennél titokzatosabb okokból? Ethel lázasan kutatni kezd, de nagyanyja, aki válaszolhatna kérdéseire, már Alzheimer-kórral küszködik, és meg sem ismeri Csillagot, ahogy unokáját szólította magyarul. Az önmagával, a szerelemmel és párkapcsolataival is vívódó Ethel nyomozása során egymásba fonódó sorstörténetek bontakoznak ki üldöztetéssel, háborúval, elnyomással, meneküléssel, a „sehovatartozás” gyötrelmeivel, családi titkokkal, szenvedélyekkel, szerelmekkel és árulásokkal. A „Csillag” egy hazugság története, amely máshova vezet, mint gondolnánk…

Clara Royer első regényét magyar… (tovább)

>!
Geopen, Budapest, 2013
ISBN: 9786155331176 · Fordította: Tótfalusi Ágnes
>!
Geopen, Budapest, 2013
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155331039 · Fordította: Tótfalusi Ágnes, Tótfalusi István

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

dokijano >!
Clara Royer: Csillag

Csalódás volt. Pedig szerettem volna szeretni. A fülszöveg jobbat ígért, és a főhős Ethel (Csillag) szeleburdisága (vagy inkább határozatlan múltkeresési kényszere) jól át is jött a regényből. De annyira elkomplikálódtak a szálak, hogy a végén azt sem tudtam hirtelen, hogy ki kicsoda. :-)
És akkor még a sok gépelési hibáról nem is szóltam. Lehet, hogy elsiklottam volna felettük, de egy előttem olvasó (mert könyvtári könyvet olvastam) lelkesen kijavította majdnem az összes elírást a szövegben.

4 hozzászólás
Georgina77>!
Clara Royer: Csillag

Meg tudom érteni azokat, akik régi családi szálak után kutatnak. Izgalmas lehet rejtélyekről tudni. Nekem ez a regény kissé száraz stílusúnak bizonyult. Bár az idősek, idős rokonok tiszteletét dicséretesnek tartom belőle, mert náluk a bölcsesség és mély tudás, régi családi vonalakkal kapcsolatban. S ezért pótolhatalan veszteség, amikor ők már nincsenek velünk. Velük távozik a tudás és a régmúlt is.

estimese24>!
Clara Royer: Csillag

Az elején még kicsit szokatlan volt a stílusa, de a végére megkedveltem. Mindig így van ez, ha új, még nem olvasott szerzőről van szó.
Egy kis történelem, egy kis nyomozás, egy kis romantika (nagyon kicsi) egy kis családi legendárium, szóval ami kell egy jó könyvhöz, az megtalálható benne.
Jól érzékelteti az írónő Ethel (a főszereplő) zavarodottságát, kicsit a kiábrándultságát és hogy nem találja a helyét.
A végkifejlettel is meg voltam elégedve. Az utolsó 40 oldalt csak úgy faltam annyira érdekelt, hogy mi lesz.

ppeva P>!
Clara Royer: Csillag

A szálak kicsit nehezen kapcsolódtak. Sokáig egész izgalmas is volt, aztán a vége valahogy túl lett magyarázva. Vagy nem is tudom, de volt bennem egy kis csalódás a végén. Nem mintha valami nagy durranást vártam volna, de így volt egy olyan érzésem, hogy most ezt kellett titkolni ennyi évtizeden át?!
Ethelnek pedig csak drukkolni tudtam, hogy ennyi bizonytalan titokkal és teherrel és örökséggel megrakodva is találja meg végre a saját útját.

2 hozzászólás
Amapola P>!
Clara Royer: Csillag

Szeretem, amikor magyarokat kevernek a könyvekbe, talán mert jó érzés, hogy én tudom hogyan kell ejteni a „csillag” szót, tudom, hogy melyik az a dal, amelyik „egy kisangyalról szólt, aki elesett a lovával a havas hegyek tövében”.
http://moly.hu/idezetek/262702

minett>!
Clara Royer: Csillag

Szeretem a hasonló témájú könyveket, ebből azonban számonra hiányzott valami, érdektelen és unalmas volt. a végén már gyorsolvastam, annak ellenére, hogy megkapó volt Ethel és Marie kapcsolata

kisrróka>!
Clara Royer: Csillag

A könyv maga sodró hangulatával nagyon gyorsan magával ragadott. Könnyed írásmódja ellenére mégis nagyon komoly témákról beszél az írónő. Vallás, identitás, múlt… Nehezen emészthető titkok. És milyen jól vannak megírva! Nem bántam meg, hogy megvettem. :)

Paula_Szentesi>!
Clara Royer: Csillag

Egyszerűen fantasztikus ez a könyv! Tipikus esete annak, amikor kezedbe veszed és csak akkor tudod letenni, ha már kiesik a kezedből. De írni róla bármit is nagyon nehéz, legalább is így frissen. Fel kell dolgozni azt a sok érzést, amit magunkba szívtunk olvasás közben. Minden esetre számomra a legfőbb tanulság az, amit a könyv olvasása közben levontam, hogy érdemes a családunk történetét felkutatnunk, még akkor is, ha meglepő dolgok derülnek ki.


Népszerű idézetek

dokijano >!

A zsidók nagyon fontosak voltak a mi kultúránkban, bárhogy vélekedjenek erről egyesek. Egyetértek nagy regényírónkkal, Móricz Zsigmonddal, aki már akkor felszólalt a zsidók védelmében, amikor a parlament 1938-ban meghozta az első zsidótörvényt. Kifejezte mélységes háláját a zsidó értelmiségiek iránt, akik pályája hajnalán formálták írói alkatát. „Zsidó újságírók és értelmiségiek nyitották fel a szememet a magyar paraszti tömegek évezredes nyomorúságára és szenvedésére” – írta róluk. Sajnos nem minden író értett egyet vele. Ez függött a nemzedéki és politikai áramlatoktól. Mindenki a maga eszméi szerint foglalt állást, és még olyan írók is, akiknek zsidók voltak a legjobb barátai, képesek voltak azt mondani, hogy a zsidók megrontották irodalmunkat, „felszínessé tették”. Az egész korszak az „autentikust” hajszolta, századunk egyik nagy csapdáját.

162. oldal, XII. fejezet (Geopen, 2013)

dokijano >!

Fésülködőasztaláról már eltűntek az arckrémes tégelyek és az arcfestékek, amióta egyszer úgy találtak rá, hogy a hidratálókrémet kóstolgatja: nem kétséges, hogy a krém jót tesz az arcbőrnek, de a gyomorra egészen biztosan nincs jótékony hatással.

16. oldal, I. fejezet (Geopen, 2013)

ppeva P>!

Franciaországot Antal apja választotta, aki a Nyugat felé tájékozódó magyar költők és írók ama nemzedékéhez tartozott, amely Párizsban kereste az éltető forrást a huszadik század elején. Párizs a „művészetek Mekkája” maradt számukra azután is, hogy az országot „megcsonkították”, és legjobb legelőit a szomszédos országoknak, Csehszlovákiának és Romániának adták. Rémes döntés volt.

166. oldal

4 hozzászólás
>!

Budapest az öröm és a mulatságok városa volt, ahol a jobb körökbe tartozó emberek felháborodott féltékenységgel utálták a zsidó nagypolgárságot a pénze miatt.

97. oldal

ppeva P>!

Valahányszor beteszem a lábam az otthonba, mindig az az érzésem támad, hogy az igazi élet udvariasan megvár odakint, nem indul tovább, amíg vissza nem térek hozzá, és idebent fejest ugrom Marie időtlenségébe.

15. oldal

ppeva P>!

Marie franciául is „Csillagnak” hívott. Megmaradt a fejében ez a magyar szó, és még néhány ezen kívül, mert az anyja még sokáig magyar dalokat énekelt neki, azután is, hogy áttelepültek Franciaországba. De Marie már elfelejtett magyarul.
[…] Marie emlékezett Sára egyik dalára is: egy kisangyalról szólt, aki elesett a lovával a havas hegyek tövében. Amikor a kisangyal átölelte a dalt éneklő lányt, kitörte a kezét, mielőtt még magáévá tehette volna őt két rozmaringbokor között. Csak évekkel később fogtam fel, miről szól a dal, amikor újra hallottam egy angol együttes feldolgozásában. Vagyis a nagymamám pontosan énekelte a szöveget. Miután bekerült az otthonba, hónapokon át csak ezt a dalt hallgattam, és azt is megtudtam, hogy egy régi erdélyi népdalról van szó.

96-97. oldal

3 hozzászólás
ppeva P>!

Az ablakkal szemközti falat könyvespolcok takarták, a könyvek egy hányada elég romos állapotban volt. Letettem a csészémet, és a polcokhoz léptem.
– Ezek magyar nyelvű könyvek?
Szükségét éreztem, hogy eltereljem figyelmét a vallásom meghatározásától.
– Meg francia, angol, német, olasz, horvát és orosz nyelvűek.
– És maga mindezeket a nyelveket beszéli?
– Tudja, a magamfajta magyarok már régóta európaiaknak számítanak. Anyám magyarországi német volt. Ebben a két nyelvben nőttem fel. Aztán képzelje el a mi ritka és nehéz nyelvünkkel… sok más nyelvre is rászorulunk, és ez az egyik nagy adunk.

158. oldal

Joxer>!

Az őrültek szeme illemtudásra kényszerít.

19. oldal

>!

Azt hiszem, Isaac Bashevis Singer mondta egyszer, hogy a zsidóknak egyetlen betegségük, egyetlen rögeszméjük van : Isten.

59. oldal

Amapola P>!

– És a két levelet, amire rábukkantam, megtarthatom?
Felemeli a fejét, és szomorú szemében most mintha megpillantanám a fiatalembert, akit a nagyanyám megszeretett.
– Persze. Aki ír, az ad. Az a levél már nagyon régen nem az enyém.

173. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Merle: A bálvány
R. Kelényi Angelika: Rejtélyes Rio
Nermin Bezmen: Kurt Szejt és Sura
Borsa Brown: Gyalázat és szerelem
Karády Anna: A füredi lány
Margit Sandemo: A magányos lovag
Ken Follett: A tűzoszlop
Julie Klassen: Az udvarház titka
Joseph Bédier: Trisztán és Izolda regéje
Jean-Pierre Montcassen: Meliki