Chobits ​II. (Chobits 5-8.) 1 csillagozás

CLAMP: Chobits II.

The conclusion of the best-selling Chobits saga! In a world where people rely on computers to escape loneliness, the logical conclusion is the persocom – attractive robot companions that are becoming everyone's boyfriend and girlfriend. Chi is a persocom, but she is also one of the legendary „Chobits,” experimental persocoms built to acquire full awareness and emotion. As Hideki and his friends search for the abducted Chi, others are watching them – others who know who built Chi, and why, and what went terribly wrong. It is already known that the affectionate persocom can, in fact, be quite dangerous… but the real danger is what the soul of this new machine means for the future of the human heart. Because it was never the computers who were weak, it was the people who made them, and if Hideki wants to truly save Chi, he needs the courage to truly love her!

>!
Dark Horse, Milwaukie, United States, 2010
688 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781595825148

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Szentinel>!
CLAMP: Chobits II.

Mielőtt a fantasztikus irodalom híve lettem volna, volt egy mániám. Ez a mánia szinte az egész életemet végigkövette valamilyen formában. Ez volt a japán popkultúra, egészen pontosan annak animés és mangás része. Gyermekkoromban én is néztem a Dragon Ballt, a Sailor Moont, a Pokémont és a többi animét, amit vetítettek. Itt kiemelném, hogy nekem azok a történetek is tetszettek, melyeket eredetileg lányoknak készítettek. Nem csak a Sailor Moonra gondolok itt, hanem az olyan címekre is, mint a Candy Candy vagy a Helló, Sandybell!. Tinédzser koromban én is odáig voltam a Narutóért és a Bleachért, azonban ekkor már megvolt az internethozzáférésem, és akkor (2006-2008 környéke) még gond nélkül nézhettél animét a YouTube-on, igaz, a tízperces limit miatt a részek többfelé vágva érkeztek. Az angolom fejlesztésében nagy szerepet játszottak ezek a sorozatok, melyekben épp az vonzott, hogy mennyire mások, mint a nyugati társaik. Sokkal érzelmesebbnek és változatosabbnak tartottam őket akkor, amíg persze rá nem éreztem, hogy bizony itt is vannak klisék. Csak másmilyenek. A lényeg, hogy az értékelésem tárgya, a Chobits is ekkor jutott el hozzám. Hogy hogyan? Nos, megnéztem az anime openingjét. És beleszerettem.

Az anime után sikerült a mangát is elolvasni online, majd később megvenni és újraolvasni. Ez most a harmadik köröm volt, és örömmel állapítottam meg, hogy még mindig imádom. Most, huszonnyolc évesen, megannyi SF regénnyel a hátam mögött, még mindig el tud bűvölni. Ha SF kockaként kellene írnom erről a mangasorozatról, akkor azt írnám, hogy egy olyan alternatív jelenben játszódik, melyben az asimovi utópia találkozott a technológiai szingularitás elméletével. Ebben a világban az emberek és gépek harmóniában élnek egymás mellett, mégis, a felszín alatt az ember elgondolkodik rajta, hogy akarna-e egy ilyen világban élni? Hogy miben tér el a Chobits világa a miénktől? Ebben a jövőben feltalálták a humanoid számítógépeket, az ún. „persocomokat”. A persocomokban az az érdekes, hogy nem egy informatikai megavállalat fejlesztette ki őket, hanem egy játékbabák tervezésével foglalkozó mérnök. A persocomok külsőre majdnem ugyanúgy néznek ki, mint az emberek, és ugyanúgy kommunikálnak is. Mielőtt még valakinek eszébe jutna a kérdés, hogy miért nem robotnak hívják őket, válaszolok: a manga végén elhangzik, hogy a persocomok nem illenek bele a robotika három törvényébe. Egy városi szóbeszéd terjeng az elvetemültebb persocomrajongók között egy olyan típusról, mely minőségben messze a többi fölött áll. Ezt a típust hívják úgy, hogy „Chobits”.

Főszereplőnk Motosuwa Hideki, egy átlagos japán fiatalember, aki főiskolai tanulmányai miatt költözött vidékről a nagyvárosba. Életében nem használt számítógépet, pláne nem egy persocomot. Hogy fizethesse a szobáját, egy bárban dolgozik felszolgálóként, viszont a pénzből épp csak éhen nem hal. Így álma, hogy egy persocom tulaja lehessen, elérhetetlennek tűnik. Aztán egy éjjel a szemétben talál egyet, ami becsomagolva fekszik a zsákok között. Hideki gondol egyet, és hazaviszi, hátha be tudja indítani. Mindenhol keresi rajta a kapcsolót, de nem találja… illetve, majdnem mindenhol. A persocomot végül a kétujjas behatolás klasszikus módszerével sikerül aktiválni, aki bootolás közben levetkezi múmiás kosztümét, és megszólal: „Chii?”. Mint kiderül, „Chii” memóriája szinte teljesen üres, érzelmi világa egy gyermekével egyezik meg, bájossága pedig egy kismacskáéval vetekszik. Csak a saját neve ismételgetésére képes, és hogy utánozza Hidekit. Később derül ki, hogy nagyon is tanulékony.

A manga nyolc kötete alatt az olvasó bőven kap érzelmeket. Bár a CLAMP csapat (akik hölgyek) a Chobits képében egy seinen (felnőtt férfiaknak szóló) képregényt tettek le az asztalra, sikerült annyi mennyiségű érzelemmel megtölteni, hogy a női olvasóréteg is belehabarodjon. Emellett (habár a világról túl sokat nem tudunk meg) részletesen megismerjük a sorozat társadalmát. A főszereplőinken kívül megismerünk egy csomó másikat, és mindegyiküknek van valamilyen története a persocomokkal. Van, aki feleségül vett egyet, más az elhunyt testvére pótlására hozott létre egy persocomot, lesz, akinek kisebbségi komplexusa lesz mellettük stb. A persocomok ugyanis (látszatra) tökéletesebbek az embernél. Gyönyörűek, nem öregszenek, mindig a gazdájuk lesz az első és sok mindenre felhasználhatók, legyen szó szexről vagy információszerzésről. Azonban a manga nem arra fókuszál, mint pl. a Blade Runner, hanem a gépek és az ember kapcsolatát mélyíti el. Hideki számára is egyértelmű, hogy a persocomok lassan leváltják az emberi társaságot. Egyre több persocom sétál az utcán a gazdájával, de emberi párokat már ritkábban látni. Ez véleményem szerint egy mai napig ijesztő forgatókönyv a jövő alakulása szempontjából. Hideki például nagyon vonzódik a csontszínű hajú, borostyánszemű, elképesztően édes Chiihez, de tisztában van vele, hogy ő csak egy gép… vagy mégsem?

A Chobits grafikája nagyon szép. CLAMPék nagyon szépen tudnak ruhákat tervezni, hajakat és arcokat rajzolni, meg mindenféle pozícióba helyezni a karaktereket. Mivel egy felnőtt férfiaknak szóló mangamagazinban futott, ezért gyakori a kivillanó fehérnemű és mellbimbó, lenge öltözet, mezítelen lábak és társai, de nem megy át pornóba egyszer sem. Minden karakter bájos a maga módján (a hölgy karakterek és a laptop-funkciós persocomok persze jobban, különösen Chii), és nincsenek valódi antagonisták. Akadnak olyanok, akik erkölcsileg megkérdőjelezhető tetteket hajtanak végre, de ők sem igazi rohadékok. Ehhez jön még hozzá a Chobits egyik nagyon érdekes szála, ami a mese a mesében szerkezetet követi. A mangában felbukkan egy mesekönyv-sorozat, a „Lakatlan város”, mely rajzolásban eltér a manga többi részétől. Ezek a fejezetek egy nyúlszerű lényről szólnak, aki keresi „Az Igazit”. A manga ezen fejezetei minimalistább stílust képviselnek, elvont elbeszélésmódjuk (a karakter narrálja az egészet) miatt pedig jól elkülönülnek a képregény többi, vidámabb részétől.

A manga angol nyelvterületen kétszer jelent meg. Először a Tokyopop jóvoltából jelent meg a nyolc kötet, majd a kiadó bedőlése után a Dark Horse vállalta, hogy két omnibuszban kiadja a Chobits-ot. Ez utóbbit javasolnám megvételre jómagam is. A fordítás közelebb áll az eredeti japán szöveghez, a színes oldalak és plusz illusztrációk miatt pedig bőven megérik az árukat. Mellettük fapadosnak tűnik az első kiadás. Magyarul a MangaZin.hu-n az egész sorozat elérhető volt rajongói fordításban, azonban az oldal megszűnése óta nem tudom, fel lettek-e töltve valahova.

A Chobits egy gyönyörű, érzelmekben gazdag mangasorozat remek szereplőgárdával, pompás rajzolással és egy nagyon érdekes (és jól kibontott) alapötlettel. Ajánlom azoknak, akik szeretik a karakterközpontú sci-fit, a kellemes humort, a bájos karaktereket, a pozitív történeteket, a mély történeteket és a robotikát. Az anime adaptáció, bár nem sikerült rosszul, mégis gyengébb, mint a manga. Tele van felesleges részekkel, melyek ráerősítenek a fanservice faktorra, vagy csak lelassítják a történetet. Ráadásul a mangában sokkal szebbek a rajzok is.

6 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Akihito Tsukushi: Made in Abyss 3.
ONE: One-Punch Man 1.
Riichiro Inagaki: Dr. Stone 1.
Yoshitoki Oima: To Your Eternity 1.
Kazuma Kamachi: A Certain Scientific Accelerator 1.
Kugane Maruyama: Overlord 3.
Atsushi Ohkubo: Fire Force 2.
Mamoru Oshii: Seraphim: 266613336 Wings
Kaiu Shirai: The Promised Neverland 18.
Kaishaku: Destiny of Shrine Maiden 2.