A ​mostoha 18 csillagozás

Claire Seeber: A mostoha

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Jeanie és Matthew boldog házasságban él. Előző kapcsolataikból származó tizenéves gyerekeikkel egy fedél alatt az élet nem fenékig tejfel, de a Jeanie – Matthew páros erős és kitartó.
Bár Scarlett nem igazán akarja elfogadni mostohaanyját, a türelem talán most is rózsát terem.
Csakhogy Jeanie körül szörnyű titok lappang. Évekkel ezelőtt hiába temette el magában a múltat, az most utat tör magának, és a házasságát is fenyegeti.
Valaki ijesztő játszmába kezd vele, így a gondos feleségnek egyszer és mindenkorra véget kell vetnie a mérgező manipulációknak, ha a kislányként vágyott áloméletet akarja élni.

A tündérmesének mindig jó a vége… vagy mégsem?

Eredeti mű: Claire Seeber: The Stepmother

>!
Libri, Budapest, 2018
432 oldal · ISBN: 9789634334392 · Fordította: Tóbiás Csenge
>!
Libri, Budapest, 2018
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634331810 · Fordította: Tóbiás Csenge

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 31


Kiemelt értékelések

>!
Lénaanyukája P
Claire Seeber: A mostoha

Idézet az író utószavából:
Kedves olvasó! Nagyon köszönöm, hogy végigrágtad magad A mostohán.”
Bizony, ez szó szerint így történt, mit végigrágtam, végigszenvedtem. Mert már megint itt egy thriller, amiben sehol egy valamirevaló hulla, pontosabban szólva van benne egy kutya, amelyik megdöglik elpusztul, aztán csók, csak vergődnek ide-oda a szereplők, és nagyjából semmi nem történik. Az egész írás elég katyvaszos, annyira rejtélyes akar lenni, de sehogyse sikerül neki, azzal, hogy minden titkot elkezd mesélni, egyet se fejez be, és mire odaérne a magyarázathoz, már rég kitalálta az egyszeri olvasó az egészet. Egyszer már olvastam egy hasonló koncepciójú könyvet, valamelyik „A lány, aki mittoménmicsinált” volt, az is elég gáz volt.
Lélektaninak sem mondanám, mert olyan durva pszichológiai hadviselés sem történik benne, amitől a falnak mennék, hogy hűha, most mi lesz. Igazából csak arra vártam, hogy vége legyen, hátha lesz benne valami jó kis csavar, hát valami volt, de az olyan vérszegényre sikerült, hogy én kérek elnézést.
Szóval kedves Claire Seeber, köszönöm, hogy megírtad ezt a könyvet, de máskor inkább főzz egy finom vacsorát vagy ilyesmi.

3 hozzászólás
>!
mate55
Claire Seeber: A mostoha

Megjött anyuci. Manderley huszonegyedik századi változata (szeretne lenni). Daphne Du Maurier elkezdte, aztán azt hiszik, hogy még most is működik. Hát nem. Amikor a történetet túlságosan elterelődik a fantázia felé. Mikor a főszereplő dühítően naiv, magatartása túlnyomó részben irreális. Születnek olykor teljesen nagy marhaságok a thriller műfaján belül, olykor ezt elnézem az adott műnek, de „A mostohaanya” mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Mert, ami történik, szükségszerűen bomlik ki belőle, de nem úgy, mintha hajókáznánk valamilyen irányba, hanem, mint a víz hullámzása, kezelhetetlen érdektelenséggel. A remake-nél kevés egyszerre hálásabb és hálátlanabb dolog van a könyvek világában (is). Hálás az írók szempontjából, hisz a karakterek és a beillesztésük adott, elég csak mindenre rátornászni kicsit, aztán a többi megy, mint a karikacsapás, az olvasók szemszögéből pedig hálátlan, hisz míg lelkesedik, hogy ismét izgulhatunk a főszereplő(k)ért, azért ez a szorongás jobbára az alapműnek szól, nem pedig az annak hátára felkapaszkodó folytatás(ok)nak. A „hab a tortán” pedig az izzadságszagú spoiler befejezés, amely olyan mesterkélten kúszik be olvasó szeme elé, hogy egyből el is megy a kedvünk az egésztől. Pedig pont az ellenkezője lett volna a cél.

9 hozzászólás
>!
Anarchia_Könyvblog P
Claire Seeber: A mostoha

Szóval a minap kezdtem úgy, hogy ömmm… Akkor éppen ennyi lett volna rá az összes reakcióm, mert igazából nehéz szóhoz jutni. Most már némiképp szóhoz jutok. Ez a könyv jó…..is lehetett volna, de nem lett az, sehogyan sem. Előbb kezdtem az olvasást, mint ahogy molyon bejelöltem, ez sajnálatos, hisz, ha előbb jelölöm, akkor bele se kezdek az itt található vélemények alapján. Mindegy így jártam. Claire Seeber valami nagyot akart, aztán valahol félúton, de már inkább a negyedénél elszállt a dolog. Egyrészt ilyen szerencsétlen karaktert belevinni, mint amilyen a főszereplő (nem jut eszembe a neve), a világon nincs. Persze értem én, sok spoiler megesett vele, bla bla bla. Na, de: oké, anyuci alkoholista és drogos, apuci kitudja hol, viszont van szerető nagynéni és nagymami, akik viszont mindent megadtak, ez sok gyereknél nem adatik meg, mégsem lesznek ennyire mimózalelkűek. Ennyire nem. Aztán ott van a nagypofájú Scarlett, spoiler néha én is szájba tudtam volna vágni. spoiler A nővérkével sem tudok mit kezdeni, róla inkább szót se ejtek. Ja és, hogy ne hagyjam ki a sorból apucit és a fiát sem. spoiler Szóval: Nem, nem és nem. Tele van logikai hibával, rengeteg helyen elcsúszott és érthetetlenné vált a lényeg.

>!
Kókuszka
Claire Seeber: A mostoha

A borítón levő élettel teli vörös rózsa a tartalomban elfonnyad. A szerző a feszültség hangulatát sem tudja megteremteni. Lebegteti a dolgokat, de ott is maradnak, köddé válnak. Stílusa is kisiskolás. Nekem nem jött be, sajnálom.

>!
KönyvMoly_1989
Claire Seeber: A mostoha

Gyönyörű borítóba bújtatott vitatható minőségű tartalom.
Az eleje untatott, nagyon vontatottnak éreztem a történetet, aztán az írónő ahogy megtalálta a „hangját”, úgy rázódtam bele én is a cselekménybe. Izgalmas volt és kíváncsi voltam a végkifejletre, ami képes volt meglepni, mivel én merőben másra számítottam.
A történet itt – ott elvesztette a lendületét, amivel elvesztett engem is, és tökéletesen egyetértek azzal, hogy felesleges volt beleírni a mesére utaló párhuzamot.
Mindenesetre egyszeri olvasásra jó kikapcsolódás.

>!
Zanit
Claire Seeber: A mostoha

Inkább jókor olvastam, mintsem a történet lett volna jó.
Mintha az írónő minden neki tetsző elemet kihalászott volna más történetekből és ebbe az egybe próbált volna mindent belesűríteni. A karakterek nagyon kidolgozatlanok és ez sokat levont az élményből.
A fülszöveg nagyon megtévesztő, mintha az írója nem is olvasta volna a könyvet. „Jeanie és Matthew boldog házasságban él.” spoiler, „de a Jeanie – Matthew páros erős és kitartó” spoiler
A borító viszont nagyon szép, ez fogott meg legjobban.
Több csillagot adok rá, mint amennyit érdemel, mert amíg olvastam, teljesen kikapcsolt, a kuszasága ellenére is.

>!
elgatto
Claire Seeber: A mostoha

Nagyon nem tetszett,és akkor még udvariasan fejeztem ki magam.
Ez a könyv nem igazán tudja eldönteni,mi szeretne lenni,thriller,krimi vagy lélektani dráma,és ehhez mérten sikerül is elapróznia magát.
A történetet magát két nézőpontból isnerjük meg,mármint két ugyanazon nézőpontból,a mostoháéból és annak oknyomozó hugáéból.
Emellett van még 3-4 rövid eszmefuttatás is beletűzdelve a sztoriba,amiben a hófehérke meséjét álltja párhuzamba az író a mostohás élethelyzetekkel. Ez a kezdeményezés még ütős is lehetett volna,ha nem csak a felszinét kapirgálja meg,hanem rendesen kielemzi az összefüggéseket,ne adj isten konklúziókat von le.
Maga a történet abszolút felejtős,hatalmas megkönnyebbüléssel tettem le,bár utólag bánom h időt szántam rá.

1 hozzászólás
>!
Narrow86
Claire Seeber: A mostoha

Borító alapján választottam ezt a könyvet, nagyon tetszik! Szerencsére csak a Könyvtárból szereztem, mert ha megvettem volna, az tuti, hogy betüzelem… A sztori is fura volt, mondjuk én csípem a nem átlagos dolgokat… DE a fogalmazás, a rengeteg-minden oldalon jelen levő „aztamindenségit csúcspont”, a bugyuta, cseppet sem szimpi főszereplő, na meg az a rohadt sok „nemde”… pfff, elolvastam, de kínlódva.. természetesen nem akarom lehúzni a könyvet, csak a véleményem írom le…

>!
Marta_Kotai_Szabone
Claire Seeber: A mostoha

Érdekes könyv volt. Nem a legjobb és nem is a legrosszabb. De szerintem nem éri meg elolvasni.

>!
Enco89
Claire Seeber: A mostoha

A kritikákat később olvastam, mint elkezdtem a könyvet. Nekem jobban tetszett, mint a többségnek. Van egy szokásom, mégpedig az, hogy az első két fejezet után elolvasom az utolsó két oldalt a könyvből. Nos, én teljesen más befejezésre számítottam, mint amit kaptam. Ezt én pozitívra értékelem. Ráadásul, igaz sok dolog csak a végén, de minden meg van magyarázva. Összességében, nem ez volt életem thrillere, de jó élményt hagyott bennem és gyorsan ki is olvastam.

>!
Libri, Budapest, 2018
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634331810 · Fordította: Tóbiás Csenge

Népszerű idézetek

>!
KönyvMoly_1989

Szőke hercegek nem léteznek. Elég ránézni a válási statisztikàkra.

199. oldal

>!
mate55

A gyerek csak a szülőktől látott mintákat követi, amit tőlük eltanul, amiknek azok kiteszik, amiben felnő, azt viszi tovább, gyakran egy életre megsebezve…

398. oldal

>!
mate55

Mert mindannyiunkat formál az, amiben felnövünk. Nemcsak a génjeink számítanak, hanem a környezetünk is.

155. oldal

>!
mate55

Sosem szabad beletaposni a sérült lelkekbe.

392. oldal

>!
mate55

Az embernek egy perc nyugta sincs, ha az anyja a legjobb barátnője, nemde?

413. oldal

>!
mate55

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, aki megházasodott.

(első mondat)

>!
mate55

Az egyetlen pozitív dolog, ami jutott nekünk, az némi ambíció volt, amit nagyanyánk hagyott ránk. Szinte belénk verte: sose hagyatkozzatok a férfiakra.

156

>!
mate55

Sokan nem képesek a saját szükségleteiken túl látni, és a gyerekeiket használják valaminek az igazolására. Tükörként tartják őket a saját igényeik elé.

177. oldal

>!
Kókuszka

Ne legyenek gyerekeid, ha nem vagy elég erős hozzá.

350. oldal

>!
Kókuszka

A hálószoba olyan kicsi volt, hogy ha vakarózni akartál, ki kellett menned a nappaliba.

13. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Diane Setterfield: A tizenharmadik történet
Jane Harper: Aszály
S. J. Watson: Amnézia
Agatha Christie: Tíz kicsi néger / Gyilkosság az Orient expresszen
M. J. Arlidge: Üsd, vágd
Martina Cole: A szatír
Jessie Burton: A babaház úrnője
Agatha Christie: A láthatatlan hóhér
Lee Child: Elvarázsolt dollárok