Sorsok ​tükre 7 csillagozás

Vystera Árnyai
Claire Robins: Sorsok tükre

“Sokféle ​legenda terjengett a Hiúzról és az Árnyakról. Azt mondják, a Hiúz a sivatagi városokat járja vörös csuklyás köpenyében, és gyerekeket ragad el magával. Őket aztán a titkos táborába viszi, és ott mindenféle rituálékkal és főzetekkel halálosztókat nevel belőlük, akik aztán éjszakánként Árnyakként gyilkolják a rosszakat. Ez persze csak rémtörténet volt, amivel a rossz gyerekeket riogatták. Itt azonban, a nyomornegyedben mindenki tudta, kik ők valójában. A Hiúz valóban a sivatagi városokat járta, azonban nem rabolt el egyetlen gyereket sem. Az árvák és szegények közül választotta ki azokat, akiknek elég jó képességeik voltak. Gyorsaság, ügyesség, kitartás… Elég sokan választották a Hiúzt a nyomornegyed helyett. Ő aztán kitanította őket. Igazi Árnyakat nevelt belőlük.”

Az Árnyak évszázadok óta küzdenek a nemesek kapzsisága és zsarnoksága ellen, ám ezúttal sokkal fenyegetőbb veszéllyel kerültek szembe. Ötszáz év telt el, mióta a rejtélyes eredetű varázskönyvnek nyoma… (tovább)

>!
Underground, Budapest, 2020
280 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156191939

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

A Hiúz · Claudia Harper · Deren Cleagan · Nash Cleagan · Ralph Cleagan


Most olvassa 1

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 17

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kopácsi_Krisztina IP>!
Claire Robins: Sorsok tükre

A könyvet egy nyereményjátékon nyertem. Fantasy könyvet még nem vettem, de mivel mindenevő vagyok könyvek terén (és filmek terén is), örömmel vágtam az olvasásába.
Nagyon tetszett, olvastatta magát, szinte beszippantott az írónő által megálmodott világ. Várom a folytatását! :-) Remélem, nem kell sokat várni rá!

aurora_lewis_turner IP>!
Claire Robins: Sorsok tükre

„A Sorsok tükre egy izgalmas fantasy történet, mely tele van kalanddal, izgalommal, lenyűgöző helyszínekkel és szerethető hősökkel. Sokkal jobban tetszett, mint amennyire elsőre gondoltam volna, úgyhogy nekem eddig ez a regény volt az idei (és tavalyi) év legnagyobb pozitív csalódása. Nagyon ajánlom a fantasy műfaj szerelmeseinek, akik szeretnek párhuzamos világokról, elfekről, sárkányokról olvasni. Várom a folytatást!”

Bővebb véleményemet itt olvashatjátok: https://www.magyarszerzokkonyveimagazin.hu/2021/02/clai…

2 hozzászólás
Andi007>!
Claire Robins: Sorsok tükre

Fordulatos és izgalmas, fantasy rajongók nagyon fogják szeretni.
Jól kidolgozott karakterek, könnyű azonosulni a főszereplővel.
Nagyon tetszett a könyvben felépített „világ” is.
Várom a folytatást!

Mindaleth>!
Claire Robins: Sorsok tükre

Az elejét a storynak úgy tudnám leírni, hogy mindig történik valami, de mondjuk úgy, hogy egy picirit amolyan „csipp-csupp” dolgok. Jók, valamennyire izgalmasak és érdekesek is, de kissé úgy találom, hogy lassan indul be igazán a story, a könyv kb feléig inkább csak ismerkedhetünk a világával, a karaktereivel, a szándékaikkal, stb… De mindebbe vannak csempészve történések is, szóval nem hosszas leíró részekre gondoljatok, mert amúgy szépen váltakoznak benne az események a „magyarázások”-kal! E tekintetben (is) elég „tarka” a könyv szövege.

Többek között, ami igazán tetszett:
Ez egy több szereplőjű történet, és kb mindegyikőjüktől kapunk érzéseket, gondolatokat. Ugyanis nem 1, vagy 2 szemszögből láthatjuk a dolgokat, hanem minden jelenetnél azok között „ugrálunk”, akikéből épp érdekesebb a szitu. Ezt így nehéz elmagyarázni, mert amúgy kb fel sem tűnik a váltás, hogy egy sorral feljebb még Nash gondolatait hallgatva néztem a dolgokat, lejjebb meg már… Liamét, mondjuk. De könnyen ráhangolódtam, azaz vettem a váltást, csak valahogy konkrétan nem fogalmazódik meg az emberben.
Nekem ez nagyon bejött, adott egyfajta dinamikát az egésznek.

Aztááán, nagyon tetszettek a nevek, és nem tudom, hogy pl a helységek-városok nevét mennyire kútfőből találta ki az írónőnk, vagy valahonnan vette-e, de ilyenek vannak, hogy:
Illindria, Revena, Vystera, Clarendris, Elaith, Leahrynne, stb (kapunk amúgy egy térképet is a könyvbe! ) – és ezek milyen klasszak mááár…!?
Szerintem ha lesz még kutyám/lovam/macskám, tutira nevezek el párat ezekről… gyönyörűek!

…Ahogy a látványvilág is. Relative sok a táj és személyleírás, de egyáltalán nem megterhelően hosszúak! Épp csak a lényeg van kiragadva mindegyikből, és az összkép, ahogy pl egy résznél 2 karakter a háztetőkön ugrálva versenyezik (gyerekként), számomra eszméletlen jó volt. És Claire a karaktereket is nem csak megrajzolni tudja csodásan, hanem épp úgy le is tudja írni, hogy miként képzeljük el őket. Nekem pl Nash (Natasha) tetszett a legjobban (nem véletlenül mindenáron az ő bőrébe akartam bújni, ha csak 1 fotózás erejéig is… )

Amúgy a kedvenc szereplőm mégis Emeril volt. ‍♀️ Mindig jó érzéseket keltett bennem, mikor róla olvastam… talán az ő karakterének a storyban ez is a lényege. Bölcs, határozott, de mégis kedves és nyugodt. Persze a megjelenése-külseje se semmi, a képességei meg pláne nem. De engem mégis a belső tulajdonságai, a kisugárzása fogott meg igazán.

Amúgy… Emeril „csapatunk” bárdjaként is funkcionál, és írónőnk versekként osztja meg velünk az ő dalait. (Príma ötlet! ) Egész pontosan kettőt. Szerintem szép látvány egy regény történetébe valamiképp belefűzni-megírni egy-egy verset is. Ennek a könyvnek pedig kifejezetten jól áll.

Filmek terén, néhol talán a látványvilág, és a fegyverek+ruházat végett számomra hajaz egy picit az
– „Assassin's Creed”-hez. De felötlött bennem a
– „Vaják” (The Witcher) és egy csipetnyi
– „Gyűrűk ura” is.

De… igazán hasonlót még nem olvastam, és filmekben se mondanám, hogy lenne már ilyen. Vannak benne pontok, amiben emlékeztet erre-arra, de mégis teljesen más, mint az eddigiek!

Pár kedvenc jelenetet ragadnék ki, igyekezve spoilermentesnek maradni.
– Amikor a 2 főbb karakterünk gyakorlatilag „lebukik” egymás előtt, hogy mit éreznek egymás iránt. Ez állatira jól ki lett találva-megírva, nagyon ötletes, és minden klisétől mentes!
– Ahogy Nash az arcán levő sebhelyet szerezte….
– Ahogy fény derült Nash származására.
– Mikor a kicsi Nashre rátalált Albert.
– Tetszett Hiúz története is, hogy honnan is kapta a nevét…
– Amikor 12 év után Nash újra találkozott Leoval, és egy jó KIS akciójelent részese lehettem (bár így írva úgy hangzik, de nem, nem erotikus… )

……éééés nagyon nehéz visszafognom magamat, de többet nem árulok el (pedig vannak még jobbak is ).

A világ színesebbé tételében „közreműködik” pár igencsak különleges, és számomra teljesen új (gyanítom, hogy egészen egyediek, azaz más történetben nem fordultak még elő) lények. Méghozzá a DRIOGOK. Ezeket én nemes egyszerűséggel „felturbózott kutyaszerű lények”-nek tudnám mondani, amiknek ráadásul több hibridjét is létrehozták. Mert bizony, nem természetes módon jött létre az ő fajuk…
Remélem még fogunk kapni róluk több infót, esetleg szentelhetne rájuk az írónő egy komolyabb történetszálat, „szerepet” is egyszer egy jövendőbeli regényében, mert egyenlőre csak „leküzdendő akadályként” vannak jelen, pedig már ők is utalnak Claire fantáziadús mivoltjára, és látok potenciált az általa „megalkotott” lényekben.

Úgyhogy aki részben egy „Gyűrűk Ura” koppintásra számít, az csalódni fog (pozitívan!), hiába vannak itt is elfek meg törpök meg félszerzetek (amúgy ezek sem teljesen olyanok, mint a gyűrűk urában…).

És… ha ESETLEG valaki egy egyszerű mesére számítana pl mert a borító rajzolva van, meg fantasy meg blablabla, – hát igencsak meg lesz lepve, mert bár eléggé kifinomult módon megírt, de véres jelenetek is vannak, plusz pl megerőszakolnak egy nőt a nyílt utcán (amúgy a galamblelkűek se féljenek ettől a részlettől, mert közel sem a legdurvábbra van megírva…).

Bár engem eléggé elkápráztatott a könyv világa, a történet, és a különleges lények… egy kisebb negatívum említéséért vissza kell kanyarodnom a karakterekhez. Méghozzá azokhoz, akik a rosszfiúkat alakították.
Ugyanis nagyrészüket (mert többen is vannak ám) nem éreztem kellőképp kidolgozottnak. Kicsit valahogy összemosódtak. A külsejük persze eltérőek, de pl a beszédmodoruk-stílusuk nem lett volna rossz, ha nem hasonlít ennyire. Mert ha nem tudnám, hogy ott „y” beszél, csak magát a mondandót olvasnám, simán hihetném, hogy azt „x” mondja. Mert nagyon hasonló stílusban szólalnak meg, SZÁMOMRA legalábbis hasonlónak sejlettek. Ezt olyan esetekben, mikor közeli barátokról, vagy rokonokról van szó még relative megengedhetnék maguknak, mert a való életben is szokott hasonlítani a beszédstílusunk, hanglejtésünk (oké, az utóbbit könyvek terén nehéz "szemlélteni") a közeli barátokéra, testvérekére. Hisz' a sok együtt töltött idő alatt formáljuk egymást, csiszolódunk egymáshoz, át-át veszünk egymástól szavakat, stb…
De itt, ebben a történetben, a "többnyire"(nem véletlen az idézőjel) közös céljukon kívül semmi kapocs nem volt e karakterek között.
Csak azért említem meg, hogy ha valaki több szereplős regényt ír, erre sem árt, ha odafigyel. Itt igazán ez a dolog nem szembetűnő, én is csak úgy vettem észre, hogy a könyv végéhez érve TUDATOSAN átgondoltam az olvasottakat, mind a cselekményeket, mind pedig egy részét a karaktereknek… így ötlött fel bennem a „gonoszok” kapcsán, hogy bizony, ők eléggé hasonlóra sikerültek (kivéve a borítón megjelenített csuklyás tagot. Ő egy egyedibb gonoszt alakít a többiekehez képest.) De így is vannak olyan jól megírva, hogy megállják a helyüket! Úgyhogy egyik olvasó sem hiszem, hogy elégedetlenkedne majd emiatt.

Amit viszont még pozitívumként megemlíthetek:
Az az, hogy egyik karakter sincs kímélve. Nem az van, (mint a legtöbb könyvben/filmben), hogy egy nagyobb, durvább, nehezebb küzdelemből-harcból kb minden szereplő sérülésmentesen kerül ki, hanem ponthogy kis híján elvéreznek… nem mind, de nem is egy. Sőt, volt aki meg is halt. Úgyhogy igen, ez nem dajkamese.

Aztán a befejezés…
Hát gyeeeeerekeeeeeek! Nagggyon jó!
Hogy várom-e a következő részt!?
De még mennyire!!!

Köszönöm Clair! Büszke vagyok rád!


Népszerű idézetek

Moncsi22>!

Az éjszakai őrszem már jelentette érkezésüket a Hiúznak, így amint beléptek a kapun, már szóltak is nekik, hogy a vezér várja őket, menjenek egyenesen hozzá. Nash gyomra összeszorult egy pillanatra, de bólintott, s két társával máris elindultak a Hiúz szobája felé. Kopogniuk sem kellett, mert a férfi az ajtaja előtt várta őket.

Kapcsolódó szócikkek: A Hiúz
Moncsi22>!

Ahogy végignézett a többieken, boldogság töltötte el, ő is a része akart lenni a történetüknek, úgy érezte, hazaérkezett. Mintha ez mind csak rá várt volna. Ezt mintha ők is megérezték volna, mert most mind egyszerre bátorítóan mosolyogtak rá. Máris a testvérüknek tekintették, érződött rajtuk, hogy ők már befogadták maguk közé.

Kapcsolódó szócikkek: Nash Cleagan
Moncsi22>!

Megtesz minden tőle telhetőt, amit csak lehet, nem akarta, hogy Ralph-nak igaza legyen. Hitt benne, hogy Natasha valahol még él.

Kapcsolódó szócikkek: Claudia Harper · Ralph Cleagan
Moncsi22>!

„Ahogy végignézett a többieken, boldogság töltötte el, ő is a része akart lenni
a történetüknek, úgy érezte, hazaérkezett. Mintha ez mind csak rá várt volna.
Az életük egyáltalán nem volt egyszerű… de sosem választott volna mást.”

Moncsi22>!

– Hű… Tényleg olyan, mint a történetekben! Elhívott magával?
– Mi? Dehogyis… Csak felsegített, aztán… elment…
– Csak ennyi? Nem is akart belőled Árnyat csinálni?
– Nem.

Moncsi22>!

A csuklyás férfi fel-alá kezdett el járkálni a szobában, köpenye széles ívben
kanyargott mögötte.
– Néhány hétig el kell hagynom a várost. Ha üzenni szeretnél, tudod,
hogy teheted meg, de kizárólag akkor keress, ha halaszthatatlanul fontos dologról
van szó.
A gróf bólintott.
– Amint visszajöttem, gondoskodom arról a lányról, hogy ne zavarhasson
többé. Addig tégy úgy, mintha semmi sem változott volna. És jegyezd meg…
mindenről tudok, ami a városban történik.

ClaireRobins>!

– Tudd, hol a helyed. Apám sosem fog téged elfogadni, és úgy szeretni, mint engem. Te sosem leszel családtag, és jobb, ha ebbe beletörődsz – vigyorgott rá fölényesen, majd apja után indult.
Nash szeme égett, s összeszorult a torka. Megszokta már, hogy megalázzák, mégis minden egyes alkalommal szétvetette a harag, mikor ilyesmit kellett átélnie.

14. oldal, 1. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Deren Cleagan · Nash Cleagan
ClaireRobins>!

Kétségbe esve nyújtózott a túl magasan lévő perem felé, s amikor belátta, hogy nem fogja elérni, összeszorított szemmel várta a becsapódást. Ami végül mégsem jött el. Meglepődve nyitotta ki a szemét, hogy nem lett semmi baja, majd ráeszmélt, hogy a karjánál fogva tartja valaki. Felnézett, s egy fekete ruhaujjat követve egy elf arcát pillantotta meg. Sötétvörös csuklyája alól az arcába lógott vállig érő szőke haja. Azonnal rájött, hogy ki az, s elakadt a lélegzete. A Hiúz volt az.

20. oldal, 1. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: A Hiúz · Nash Cleagan
ClaireRobins>!

– Biztosan ezt akarod? – kérdezte végül a Hiúz, mikor megállt, s egyenesen a lány szemeibe nézett, mintha a lelkéből akarná kiolvasni a választ minden kérdésére és kétségére.
– Igen! – jelentette ki Nash, tekintetében csak úgy lobogott a tűz – Ezt akarom, mióta az eszemet tudom, bármit képes lennék feladni érte.
– Legyen hát.

49. oldal, 3. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: A Hiúz · Nash Cleagan

Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Locksmith: A Birodalom előárnyékában
Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén
Kristin Cashore: Graceling – A garabonc
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Jelenések
Oliver Moor: Holdárnyékban
Justin Cronin: A szabadulás
J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
R. A. Salvatore: Időtlen
J. R. R. Tolkien: A hobbit
Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság