Ithaka 81% 34 csillagozás

Rendkívül szeretem az erős női karakterekkel megfűszerezett könyveket, így a fülszövegből rögtön kíváncsi lettem, hogy mit lehet tanulni ezektől az asszonyoktól.

Maga a történet és az elképzelés, hogy a mondavilág azon oldalát mutassa be, amelyről oly keveset hallunk, nagyon megfogott, azonban a kivitelezés számomra túl lassú folyásúra sikerült. Nem csak a nevekben vesztem el, de a folyamatos lakomák és részletek leírása volt, hogy nem kötötte le a figyelmem, így gyakran előfordult, hogy akár fontosabb mozzanatokról is lemaradtam.

Nem igazán merültem el eddig az ókori görög történelem mélységeiben, amely hiányosságom most erőteljesen éreztem, így nem is feltétlenül merném ajánlani hasonló cipőben járó molytársaimnak.
Azonban, aki biztosan képben van a történelem ezen időszakában, és nincsenek ellenére a lassabb folyású, elmélkedésre sarkalló könyvek, akkor az Ithakában megtalálta, amit keres.

Teljes értékelés:
https://wandamaci.blogspot.com/2022/12/claire-north-ith…

Az Ithaka című regény egy különleges világba kalauzol minket, ahol a háttérbe szorult nők kerülnek a középpontba egy nehéz helyzet közepette. Ahol nehéz a döntés és fontos az elővigyázatosság… Az elbeszélő személye nagyon különleges, aki nem más, mint Héra, Zeusz felesége. Héra elbeszélése egyszerre személyes, de mégis mindentudó, különleges légkört kerít az istennő elmesélése, egyfajta mesélő és kommentelő egyszerre.
Bővebben, itt: https://blankakonyvespolca.blogspot.com/2023/03/claire-…

Azt tudni kell rólam, hogy középiskolában faltam a görög tragédiákat, úgy, mint Antigoné, Íliász és az Oidipusz király. Plusz a kedvenc konzolos játékom a God of War, ezen felül imádom a Tróját, úgyhogy nem áll távol tőlem a görög mitológia, történelem. Annak idején én is sokszor láttam az Armand Assante nevével fémjelzett Odüsszeia című filmet, így volt elképzelésem a sztoriról, és külön felvillanyozott, hogy a sztorit most Pénelopé királynő szemén keresztül ismerhetem meg. Picit csalódtam.
Egyrészt fene gondolta, hogy majd Héra mesél, akivel annyira nem szimpatizálok. Másrészt szerintem a könyv borzasztóan túlírt, ahhoz képest, hogy egy sémát követ. Mégis lenyűgözött, hogy micsoda részletes történet kerekedett a lapokon, de izgalmasnak annyira nem mondanám. Nem igazán fókuszál egy emberre, elkanyarodik többször mesélés során, szóval nehéz követni. Egy-egy része elgondolkodtató, de nem kiemelkedő a stílus. Ezt szerintem száz oldallal rövidebben is le lehetett volna írni.
Aki szereti a görög történelmet, az istenek híres cselszövéseit, az bátran olvassa el, de azért túl sokat ne várjon tőle.

Az Ithaka egy rendkívül különleges világot mutat be. Hozzám mindig is közel állt az antikvitás szellemileg gyümölcsöző időszaka, érdekesnek tartom az ógörög kultúrát, az irodalmat és a művészetet. Ezért Claire North írása azonnal felkeltette az érdeklődésemet, és végül az elvárásaimat is megugrotta. Az Ithaka egy igazán pörgős, női energiákkal teli könyv, mely új értelmezési lehetőséget kínál egy már jól ismert történethez. Pénelopé oldaláról ritkán hallunk, és többnyire csak a hűséges jelzővel illetjük. Claire North bemutatja, mennyivel több rejtőzik benne, és ebből egy szuper regény kerekedett. Élveztem minden sorát.

Azoknak ajánlom az Ithakát, akik szeretnének egy fenséges korba repülni, megismerkedni az antik eposzok és történetek világával, ahol egy igazán erős királyné és a nők védelmező istensége az idegenvezetőnk.

Bővebben » https://barbyesakonyvek.blogspot.com/2022/11/claire-nor…

Nagyon szeretem a görög mitológiát, az ezzel kapcsolatos történeteket, és ez a regény sem okozott csalódást. Annak kifejezetten örülök, hogy itt a nők voltak középpontban és nem a hős férfiak.
Nagyon tetszett a stílus és az elbeszélésmód spoiler Az istenek egymáshoz való viszonyának bemutatása is kifejezetten tetszett.
Néha kicsit belezavarodtam a sok névbe, de összességében egy remek történet spoiler

Nem sok görög mitológiával kapcsolatos könyvet / regényt olvasok, így lehet, emiatt találtam nehéznek az olvasást. Nem vagyok ismerős a görög nevekkel, így sokszor összekevertem a szereplőket – a könyv elején lévő segédlet hasznosnak bizonyul ebből a szempontból.
Furcsa volt Héra szemszögéből olvasni, bár egészen személyes légkört teremtett. Maga a sztori nem volt rossz, de nem biztos, hogy újra fogom olvasni.

Őszintén gondban vagyok ezzel a könyvvel, mert nem tudom, hogy mi nem tetszett benne, de valahogy végtelenül lassan haladtam vele. Tetszett, hogy Héra istennő az Ithaka szigetén történő események mesélője. Összességében örültem, hogy gazdagabb lettem Pénelopé történetével, de a sok politikai huzavona untatott, de sajnos ez nem feltétlen az író hibája. Sokszor csodaszép mondatokat fogalmazott meg, de a káromkodások zavartak kicsit. Egyszer mindenképpen érdemes elolvasni, de nem hiszem, hogy újra kézbe veszem.

Szeretem és csodálom a görög mitológiát, annak végtelen fantáziavilágát. Sok-sok történetet olvastam már a hellén világ isteneiről és a mítoszokban szereplő halandókról. Olyan színes minden történet és olyan komplex egységben és egyensúlyban van az egész rendszer, hogy soha nem lehet megunni ezeket a meséket. Ráadásul a könyvben megnevezett szigetek és vidékek jó részén már magam is jártam. Amennyiben a mai világ minden vívmányát és jellemzőjét elfelejtjük gondolatban, csak maga a természet, a változatos táj, a tengerek és szigetek maradnak meg szemünk előtt, akkor nem is meglepő, hogy ilyen történetek születhettek – régi emberekről és istenekről. A nagy ókori írástudóknak és mesélőknek köszönhetően ezek a mítoszok nem merültek feledésbe és még ma is velünk vannak. Ha a természeti szépségekben bővelkedő görög földre lépsz, óhatatlanul megjelennek előtted az egykori alakok és elfog az időtlenség érzése. Jó példa erre a Peloponnészoszi-félszigeten egy Argosztól nem messze húzódó hegyvonulat, amelyet ha egy adott szögből látsz, egy nagy, fekvő emberi alakot formál. A maiak még most is úgy nevezik a látványt, hogy ő az „alvó Agamemnon, aki még mindig a kincseit őrzi”. Ha arra jársz és jó a fantáziád, Te is megpillanthatod az egykori mükénéi királyt.
Az Ithaka egy nagyon jól megírt történet. Jelen időben tapasztalunk és látunk magunk előtt mindent Héra szemén keresztül, aki az asszonyok, anyák istennője. Aggódva figyeli az eseményeket, de közvetlenül nem tud beavatkozni az általa kedvelt személyek védelmében, hisz az isteneknek is megvan a maguk élete, szándékaik sokszor ellentétben állnak egymáséival. Héra maga ritkán tud beavatkozni, akkor is jobbára enyhe „isteni sugallattal”.
Claire North (valódi nevén: Catherine Webb) az itt-ott lassúnak tűnő cselekményvezetéssel mesteri módon fejezi ki Ithaka, ezen belül a palota lakóinak és vendégeinek mindennapjait. Alig van férfi a szigeten, Odüsszeusz már tizennyolc éve távol van, Pénelopé és a hozzá kötődő személyek, valamint a kérők hosszú-hosszú ideje élik ugyanazt az életet.
Ez a monotonitás azonban látszólagos. Már a könyv elejétől kezdve ott lappang az őrült feszültség a mindennapos események mögött, a felszín alatt. Istenek és emberek mozgatják a szálakat, a sziget békéje, az ottaniak élete és maga a királyság is veszélyben van. A dolgok egyensúlya törékeny és a biztonság pengeélen táncol. Bármely szereplő meggondolatlan lépése elég lehet ahhoz, hogy pusztulást hozzon mindenkire.
A remek stílusban, nagyon kifejezően megírt regényből megismerhetjük az akkori nők egyáltalán nem irigylésre méltó sorsát. Láthatjuk és érezhetjük Pénelopé kitartását, okosságát, bátorságát. Sajnáljuk őket kiszolgáltatott helyzetükben, együtt érzünk velük bánatukban, csodáljuk erejüket.
És még valami: Az írónő a regényben két anya és fia (Pénelopé – Télemakhosz és Klütaimnésztra – Oresztész) kapcsolat vonatkozásában – szereplők által ki nem mondott szavakkal is – olyan mély anyai szeretetet bemutatására képes, ami nagyon kifejező és egyben szívszorító számunkra.

Csatlakozom az – ez a könyv túlírt – táborhoz. Fele ennyi oldalszámmal el lehetett volna mesélni ezt a történetet. Sokszor ugyanazok a mondatok szembejöttek újra és újra. Számomra a legzavaróbb az volt, hogy egy pozitív férfikaraktert nem tett bele az írónő, mind vagy egy vadállat vagy egy tesze-tosza balfácán volt. A női karakterek közül is kevés volt, akire azt mondtam volna, hogy azonosulni lehetne vele.
Az, hogy Héra mesélte el történetet az tetszett.
Kár érte, mert klassz kis könyv lehetett volna.

Imádom az ókori görög történelmet és mitológiát, úgyhogy nagyon örülök, hogy reneszánszukat élik az ezekkel kapcsolatos feldolgozások.

Ez a kötet Ithaka szigetére repít el minket, ahol Pénelopé már 17 éve várja haza férjét, aki Trója ellen vonult háborúba.
Pénelopét kérők ostromolják, akik arra számítanak, hogy közel két évtized távollét után Odüsszeusz már valószínűleg halott, így a királyné keze és ezzel együtt Ithaka királysága szabad préda, közben a sziget partjait fosztogatók támadják, így a kirélynénak minden ügyességét össze kell szednie, hogy megvédje a királyságát.
A kötetben azok a nők, szolgálók, rabszolgák, istennők és királynék játszanak központi szerepet, akikről a dalnokok sosem énekelnek, akiket elhalványítanak a felettük uralkodó, őket kihasználó férfiak.

A történet elbeszélője nem más, mint Héra, az ő szemén keresztül láthatjuk, hogy nem csak a halandók világában, hanem az istenek között is a férfiak uralkodnak, az istennőknek óvatosan kell eljárniuk, nehogy magukra vonják Zeusz haragját.

Pénelopé nőként nem uralkodhat nyíltan, Ithaka asszonyai pedig titkolják, hogy felvették a harcot a fosztogatókkal, mert azzal Hellász királyának haragját vonnák magukra, hiszen szentségtörés már maga a gondolat is, hogy egy nő is lehet ugyanolyan harcos, akár erősebb is, mint egy férfi.
Ez egy olyan világ, ahol a férfi attól lesz igazi férfi, ha megöli az anyját, aki végzett zsarnoki férjével. Mert az teljesen rendben van, ha egy férfi erőszakoskodó, kegyetlen, és hazahozza a feleségéhez a szeretőit, de ha egy nő tart szeretőt, vagy esetleg meg meri védeni magát, akkor ő a szajha, és hulljon a feje.
Ez a kötet ezeknek a nőknek állít emléket, akik megpróbáltak túlélni egy férfiak uralta világban, akik csendben küzdöttek, de közben erősebbek voltak bármely férfinál.

Az eleje nekem egy kicsit lassan indult be, de aztán felpörögtek az események. A történet sokkal véresebb mint amire számítottam, már-már a Trónok Harca világát idézte néhol.
Összességében szerettem ezt a könyvet, tetszett, hogy a nők szemszögéből közelítjük meg a már ismert eseményeket. Apropó ismert események, azoknak ajánlanám ezt a könyvet, akik valamennyire képben vannak az ókori görög történelemmel, vagy legalábbis érdemes lehet egy kicsit utánaolvasni a trójai háború és Odüsszeusz történetének.

https://www.instagram.com/p/CsyJhUnrIkU/…