Harry ​August csodálatos élete 62 csillagozás

Claire North: Harry August csodálatos élete

Harry August a halálos ágyán fekszik. Már megint.

Bármit tesz, bárhogy dönt, ha eljön a halál, Harry mindig visszatér oda, ahonnan elindult: újra gyerek lesz, de olyan gyerek, akinek birtokában van az immár jó néhányszor leélt életére vonatkozó összes tudás. E téren soha nem változik semmi.
Egészen mostanáig. Ugyanis a tizenegyedik élete végéhez közeledő Harry ágya mellett fölbukkan egy kislány: „Kis híján lekéstem magát, dr. August” – mondja. „Küldenem kell egy üzenetet.”
A könyv annak történetét meséli el, hogy mit tesz Harry ez után, mit tett előtte, és hogyan próbálja megmenteni a múltat, amelyen nem változtathat, illetve a jövőt, amelyet nem hagyhat bekövetkezni.

Eredeti mű: Claire North: The First Fifteen Lives of Harry August

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Athenaeum, Budapest, 2015
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632934525 · Fordította: Szieberth Ádám
>!
Athenaeum, Budapest, 2015
480 oldal · ISBN: 9789632934907 · Fordította: Szieberth Ádám

Enciklopédia 5

Helyszínek népszerűség szerint

Leningrád


Kedvencelte 16

Most olvassa 4

Várólistára tette 130

Kívánságlistára tette 114

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Claire North: Harry August csodálatos élete

Időutazás, meg vérfagyasztó kalandok, sodró lendületű üldözés különböző korok színpompás díszletei között? Hatalmas ugrások az idősíkok és alternatív valóságok közepette, a jó és a gonosz örök küzdelme, irdatlan csihipuhi a tér-idő kontinuum veszélybe sodrásával? Körömrágós akcióregény?
Dehogyis, egy nagy lótüdőt! Ez a regény ennél sokkal több. Jóval inkább egy lassan, szisztematikusan felépülő, rendkívül intelligensen szerkesztett, intellektuális indíttatású tudományos-fantasztikus fejlődésregény (ha van ilyen), amely rengeteg morális dilemmát feszeget, és közel sem ragad le egy „egyszerű kvantumtükör” létrehozásának technikai-technológia részletkérdéseinél.
Persze az iromány alternatív történelem is egyben, hiszen felmerül a kérdés, hogyan alakult volna az emberiség sorsa, ha a 20. század második felének tudományos-technikai vívmányai megelőzik korukat, és 40-50 évvel előbb robbannak be a köztudatba, a felkészületlen gazdaság és társadalmak kénye-kedvének kiszolgáltatva.
De már az alapvető felütés is igazán komoly írásművet jelez: mit tennél, ha életeken át újra ugyanabba a pelenkába születnél, és – akárcsak a farkába harapó kígyó, az uroborosz – mindig csak körbe-körbe forognál, kénytelen lennél ugyanazokat a történelmi éveket végigélni? Sok-sok életen keresztül, egyre több megélt évtized, sőt évszázad tapasztalásával, bölcsességével lehetnél sokadszor kényszerű tanúja Hitler hatalomra kerülésének, Sztálin rémtetteinek, a hirosimai atompokolnak, vagy éppen JFK meggyilkolásának. Csak egy dolgot nem tehetnél – nem avatkozhatnál bele az események természetes menetébe, nem változtathatnád meg a történelmet. Felmerül a kérdés, hogy hányadik életedben őrülnél bele a változhatatlanságba, mikor követnél el első ízben öngyilkosságot, és mikor jönne el a beletörődés pillanata, a kőkemény tudat, hogy minden haláloddal együtt is halhatatlan vagy?
Na és akkor jön el az igazi meggondolás ideje: ha már úgyis néhány tízezer éven át ezen a sártekén vendégeskedem, nem kéne tán valami értelmessel lefoglalnom magam?

Az én olvasatomban tulajdonképpen ez a – főhősünk sorsát/életét/szerepét alapvetően meghatározó – belső konfliktus, amit Claire North roppant cizelláltan tesz időutazós, társadalmi sci-fivé, izgalmas kém- és kalandregénnyé, sőt nyomokban még romantikus küldetés- és bosszúregénnyé is. Mindez külön dicséretet érdemel, hiszen kinek-kinek szájíze és ízlése szerint adagol apró csemegéket, miközben a Harry August csodálatos élete szép kerek, konzisztens egésszé érik a sorok között.

Erre az általam eddig ismeretlen könyvre Noro kiváló értékelése hívta fel a figyelmemet. Jó szívvel ajánlom én is, olvassátok örömmel!

>!
Noro 
Claire North: Harry August csodálatos élete

Kedves SF rajongó kartársaim, miért nem látlak titeket e a könyv adatlapján?

Ugye mind gondoltunk már arra, mit tennénk, ha az elejétől kezdve újra élhetnénk az életünket? De még érdekesebb lenne az, ha rajtunk kívül más is rendelkezne ezzel a képességgel, sőt, lenne egy egész titkos társaság, amelynek minden tagja a halála után mindig visszatérne a saját gyermekkorába. Mi több, ezeknek az “uroboroszoknak” más generációi is léteznének, akiknek az élettartama részben fedi át a miénket, és rajtuk keresztül üzeneteket küldhetnénk a távolabbi múltba vagy jövőbe. (Visszamész a gyerekkorodba, felkeresed egy abban az időpontban öregkorát élő kollégádat, átadod az üzenetet, ő is visszamegy a saját gyerekkorába, és így tovább. Zseniális.)

Bevallom, én egy egzisztencialista regényre számítottam, olyasfélére, mint Ken Grimwood Időcsapdája, amelynek hőse önmagát és az élet értelmét próbálja megérteni újra és újra ismétlődő életei során. Harry August valóban ezen a fázison is keresztülmegy, és sokat gondolkodik sajátos létformájának következményein, amely eltávolítja őt a “lineáris” emberektől és azok apró-cseprő gondjaitól. Nem egyszer ijesztő könnyedséggel követ el olyan tetteket, amelyek a mi nézőpontunkból elfogadhatatlannak tűnnek, egy uroborosz már-már isteni szemszögéből azonban csak apró igazítások a történelem szövetén. (Érdemes megfigyelni, ahogy az igeidőket használja, illetve nem használja.) De ő ugyanakkor afféle szuperhősnek is tekinthető, aki halhatatlansága révén képes rá, hogy egymás után többször is megkíséreljen öngyilkos küldetéseket, lehetetlen feladatokat. Több száz éves élettapasztalatának köszönhetően pedig olyan terveket kovácsol, amelyek csak több inkarnációval később fognak beérni. Első tizenöt élete során néha sorozatgyilkost üldöz a modern Londonban, máskor a KGB-vel fogócskázik az 50-es évek Leningrádjában, vagy összeesküvés után kutat a két háború közötti Bécsben. Mindeközben pedig egy olyan uroborosz-társa után nyomoz, aki a jövőből származó értesüléseit a globális történelem megváltoztatására használja. Vagyis tulajdonképpen egy nagyon eredeti, izgalmas és szokatlan időutazós történetről van szó, amely nem ok nélkül kapott Campbell-emlékdíjat.

(Ha befejezted a könyvet, lapozz vissza az elejére, és olvasd el még egyszer az ajánlást!)

2 hozzászólás
>!
Nita_Könyvgalaxis P
Claire North: Harry August csodálatos élete

Vannak dolgok, amelyek megértéséhez nem elég egy élet. De van, hogy több sem.

Az év egyik abszolút meglepetése nálam a Harry August csodálatos élete. Nem számítottam semmi extrára, ehhez képest egy nagyon jól megírt, igazán elgondolkodtató és torokszorító könyvet kaptam. Ritka, mikor egy ilyen sablonos cím mögött ilyen kincs rejlik.

Nagyon lassan haladtam a regény olvasásával, ugyanis muszáj voltam letenni néha, hogy újra levegőt kapjak. Annyi benne a kegyetlen valóság és a fájdalom, hogy nehéz volt elviselnem. Kevés a napfény és a remény ebben a könyvben, de ez teszi mégis nagyon igazivá.
Végre egy történet, ahol az újjászületés nem valami nagy buli, nem csak egy lehetőség az új életre, ahol majd minden heppi és szánsájn lesz. Ahol igenis szembe kell nézni nem csak a mostani, hanem az előző életek hibáival és következményeivel is. Ráadásul aki az egyik életben még nagy szerelem volt, most lehet meg sem ismer, aki barát volt, ellenség lehet, és nagyon nehéz megbízni bárkiben is.

Nekem hiába csak (tudtommal) egy életem van, sokat lehet tanulni Harry August életeiből. Sajnos a boldogságra nincs biztosítás, és nem mindig alakul úgy az életünk, ahogy szeretnénk. De azért én hiszek benne, hogy a remény mindig ott van, és mégiscsak van értelme ennek az egésznek.

3 hozzászólás
>!
Zsófi_és_Bea P
Claire North: Harry August csodálatos élete

Ez a könyv nem egy egyszerű olvasnivaló! Nem lehet úgy bánni vele, hogy most gyorsan olvasok 5 percet, aztán megyek a dolgomra. Ha mégis így teszel, nem biztos, hogy fogod tudni legközelebb, amikor a kezedbe veszed, hogy hol is tartottál. Harry August élete(i) teljes figyelmet, erős koncentrálást és utólagos agymunkát (is) igényelnek.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2015/11/claire-north-harry…

>!
Tóth_Orsolya_3 P
Claire North: Harry August csodálatos élete

„Az egyetlen változó tényező mi magunk vagyunk. Ha a világ változik, mi változtatjuk meg.”

OMG! *-*
Nem találok szavakat, egyszerűen zseniális volt ez a könyv!

>!
Tigrincs P
Claire North: Harry August csodálatos élete

A címkékkel néha bajban vagyok, ennél a könyvnél például időutazás szerepel, de nem tudom mennyiben időutazás az, ha valaki nem az életében utazik, csak az (újjá)születés időpontjához tér vissza ciklikusan. Sci-fi a másik címke, ez mondjuk helytálló amennyiben az időutazást is elfogadjuk.
Nagyon kellemes meglepetés volt ez a könyv! Mint az időutazós sztorik általában, arra a tételre épül, hogy a jövő ismeretében mekkora beavatkozás tehető a múltat – vagyis az aktuális jelent – illetően. Nagyon trükkös megoldásokat tartalmaz, pl a miért nem szabad megölni Hitlert kérdéskör épp csak említés szintjén olvasható, amúgy pedig az életről életre szintjén megragadható spoiler az, ami a sztori szempontjából a vilagvégéért felelős. Számomra bizonyos dolgok nem derültek ki, pl, hogy mi motiválja igazából spoiler, de ezzel úgy általában vannak gondjaim, gondolok itt a mindenkori, bármely történetben szereplő ultragonosz motivációit illetően.
Ötletes, érdekfeszítő a történet felütése, a vége pedig egy hihető, elfogadható keretbe foglalja, ami ebben a műfajban végülis el is várható.

6 hozzászólás
>!
pattsims97
Claire North: Harry August csodálatos élete

Új kedvencet avatok! Megpróbálok nem elfogultan értékelni, de mivel úgy érzem, hogy ezt a könyvet nekem írták, ez igazán nehéz lesz!

Mindenkinek, akit foglalkoztat az időutazás kérdése, a „mi van a halál után” kérdése, és úgy egészében érdekli maga a létezés fogalma, annak KÖTELEZŐ elolvasni ezt a könyvet!

Most megpróbálhatnék írni a karakterekről, vagy a cselekményről, de ez valószínűleg csak annyiból állna, hogy agyon dicsérnék mindent.

Ha fentebb említett témák közül bármelyik is érdekel egy kicsit, mindenképp olvasd el a könyvet. Maradandó élményt nyújt!

1 hozzászólás
>!
emotive
Claire North: Harry August csodálatos élete

Hosszú ideje, lassan két éve nem írtam értékelést. Erről a könyről pár sort mégis kell. Már egy ideje kívánságlistán volt, és most kaptam meg, molyos karácsonyi ajàndékozásra.
Megdöbbentően aktuális érzelmileg a téma, hiszen lassan 10 hónapja ment el a férjem örökre. Kicsit eljátszottam a gondolattal, hogy mi van, ha tényleg léteznek párhuzamos életek? Ha ő újra megszületik valahol? És mi van, ha akkor, abban az életben nem találkozunk? Furcsa könyvélmény volt ez most a gyászban. De nem esett rosszul. A könyvről: izgalmas, fordulatos, de valóban elég tömény, több mint egy hónapig olvastam, igaz, sok időm nem is jut rá egy másfél èves fiatalember mellett. De ha olvastam, maximálusan oda kellett figyelnem a szövegre. Fél csillagot azért vontam le, mert néhol számomra túl kusza volt, és sejtelmem sem volt, hogyan fog ez összeállni, mi kerekedik ki végül. A zárás sajnos nem adta meg azt a „hűha”-élményt, nem volt igazi katarzis számomra. A könyv felètől annyira jól adagolta a szerző a feszültséget, hatásos volt, de a vége mintha kifáradt volna és számomra az utolsó momentumok csak azt a kérdést vetették fel, hogy „de most akkor ezt miért?” Értetlen voltam. Sokkal nagyszerűbb befejezést vàrtam. Emiatt nem öt csillag ez a regény. Egyébként, mint írtam, számomra nagyon izgalmas volt a téma, érdekes és pont olyan élethelyzetben talàlt meg, amikor fogékony voltam rá. Talán egyébként nem hatott volna rám ennyire.

1 hozzászólás
>!
Morpheus
Claire North: Harry August csodálatos élete

Ez gyenge volt, mint a harmat, langyos, mint a pocsolyavíz, a YA irodalmat majdhogynem alulmúlta ezzel a semmivel, amiről ez a könyv szólt, illetve nem szólt. Lehetett volna egy szimpla időutazós könyv, de nem, rakott bele egy csavart, amitől „eredeti” lehetett. Igaz, ami igaz, eredeti az ötlet, de épp maga az ötlet az, amiből nem igazán lehetett kihozni semmit, ami tényleg elgondolkodtató lenne. Amúgy szeretem az időutazós, az idővel kapcsolatos könyveket – azért is kezdtem bele sajnos –, de ez egy szimpla kalandregény.
Filmként jobban el tudnám képzelni, mint valami Indiana Jones-ba és Sherlock Holmes-be oltott x kategóriás sci-fi keveréket, ami igazi közönségsikerré válik. De nem nekem.

5 hozzászólás
>!
Chöpp 
Claire North: Harry August csodálatos élete

Szuper történet szuper prezentálás. Régen olvastam ennyire nekem való, magával ragadó sztorit! Jól esett volna még egy kis tudomány és filozófia, de nem vagyok telhetetlen. Nagyon rendben volt ez így is!


Népszerű idézetek

>!
Risus P

– Örülök, hogy látlak.

229. oldal, 45. fejezet (Athenaeum, 2015)

>!
Chöpp 

Igaz, hogy a tudatlanság ártatlan? És ha igen, akkor az ártatlansága miatt tolerálnunk kell a másik embert?

201. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ártatlanság · tudatlanság
5 hozzászólás
>!
Chöpp 

A bajsza egy nappal azután ment ki a divatból, hogy Hitler megszállta Csehszlovákiát, és az egyetlen értelmes gondolat, amit valaha hallottam tőle, a következő volt: „Tudja, dr. August, az ember a tömegben érezheti magát a legelszigeteltebbnek. Hiába bólogat, hiába mosolyog, hiába mondja azt, amit kell, még ez a színlelés is egyre jobban eltávolítja az emberek nagy családjától.”
    Megkérdeztem tőle, hogy ezt meg miféle szerencsesütiből szedte, mire ő zavartan visszakérdezett, hogy mi az a szerencsesüti, és hogy kell-e bele gyömbér.

35. oldal

>!
gesztenye63 P

Az idő nem azonos a bölcsességgel, a bölcsesség nem azonos az intellektussal.

53. oldal

>!
Chöpp 

Az embernek elsősorban rendesnek kell lennie, és csak másodsorban zseniálisnak, különben nem az embereken segít, csak a gépet szolgálja.
    – Ez nem éppen kommunista álláspont – leheltem alig hallhatóan.
    – Dehogynem! A lehető legkommunistább! A kommunizmushoz jó emberek kellenek, olyanok, akiknek a lelke… – itt sóhajtott és elhúzódott tőlem – ösztönösen kedves, nem azért, mert megerőltetik magukat. De manapság ez az, ami a legjobban hiányzik. A haladás érdekében fölfaltuk a lelkünket, és már semmi sem számít.

274. oldal

>!
Chöpp 

Nem pazarolhatom az időmet arra, hogy fiatal legyek, hiszen rengeteg az olyan tennivaló, amelynek a közelébe a társadalom harminc év alatt nem enged senkit.

91. oldal

2 hozzászólás
>!
Risus P

A jelek szerint legfeljebb annyit tudunk az időről, hogy hogyan kell elvesztegetni.

91. oldal, 17. oldal (Athenaeum, 2015)

>!
Chöpp 

    Egy szudáni katona pedig, aki teherhordó volt Rommel visszavonuló tankjai mellett Tunéziában, mielőtt megszökött vagy talán fogságba esett, ezt nem tisztázta a homályos szóbeszéd –, megmutatta nekem a Mekkába vezető utat. Megtanított arra a mondatra, hogy „Tanúsítom, hogy nincsenek istenek, csak Allah, és Mohamed az Ő szolgája és hírnöke,” előbb angolul, majd tört arabsággal, végül pedig acholi nyelven is, amelyről büszkén kijelentette, hogy semmilyen más nyelvhez nem hasonlítható. Ez utóbbit többször is elkántáltam, hogy eltaláljam a megfelelő hanglejtést, és a katona a végén elégedetten hátba vágott, azzal a felkiáltással, hogy:
    – Ez az! Lehet, hogy mégsem fogsz elégni a pokol tüzén!

59-60. oldal

2 hozzászólás
>!
Chöpp 

Átgondoltam, hogy lenne-e bátorságom egy igazi, hidegvérű gyilkossághoz, és némi sajnálatomra megállapítottam, hogy lenne.

156. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Gabriel Wolf: Gépisten
Szakurazaka Hirosi: A holnap határa
Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek
Stephen King: 11/22/63
Stephen King: 11.22.63
Dean R. Koontz: Égi jel
Orson Scott Card: Múltfigyelők
Jack London: Kóbor csillag
Raana Raas: Ellenállók
George Orwell: 1984