The ​Emperor's Children 1 csillagozás

Claire Messud: The Emperor's Children

Danielle, ​a junior television producer, is on the hunt for the documentary idea that will make her reputation; Marina, the beautiful daughter of a famous and wealthy liberal journalist and intellectual, is desperate to prove her worth – while unsure exactly of how this is to be achieved; Julius, a freelance writer of devastating book reviews, is determined to live a fabulous Manhattan lifestyle on a budget of nothing at all. „The Emperor's Children” follows these three friends – and their overlapping social and family circles – through their day-to-day lives, their perceived struggles and successes and their constant search for meaning and authenticity. Sweeping in scope, minutely perceptive about the nuances of Manhattan life, with richly drawn characters and vivid prose, „The Emperor's Children” is a finely textured portrait of a particular place at a particular moment – and a haunting illustration how the events of a single day can change everything, for ever. It reveals Claire… (tovább)

>!
Knopf, New York, 2006
432 oldal · ISBN: 9780307264190

Enciklopédia 2


Várólistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
entropic P
Claire Messud: The Emperor's Children

Ahogy az gyakran megesik, most is elég volt egy(-két) jó első mondat ahhoz, hogy azonnal a jó első mondattal bíró regényt akarjam olvasni.

A könyv így kezdődik: http://moly.hu/idezetek/471067 – ami szerintem (itt) tökéletes, és remekül megmutatja az író legnagyobb erősségét: hogy igen jól tud mindenféle manírt és megjátszást és társasági játszmát-jófejkedést ábrázolni, és e manírokkal karakterizálni.

S ebből a szempontból nemcsak az első mondat, hanem még jó sok egyéb mondat is rém élvezetes – és csöppet sem felesleges. Időnként gondolkodom olyasmiken, hogy mondjuk kell-e nekem tudnom egy szereplőről, hogy milyen márkájú ceruzával szeret írni (ez valamelyik Stephen King-regényben van) – és sokszor arra jutok, hogy: valószínűleg meglennék enélkül is, mert ettől nem lesz árnyaltabb az adott szereplő.

Itt viszont az efféle részletek nem elhanyagolhatóak – az például valóban elárul valamit egy szereplőről, hogy esténként milyen teát szeret kortyolgatni – az pedig még többet elárul róla, hogy a roppant kifinomult teázási szokásait mindenáron megosztja a barátnőjével is, finoman érzékeltetve, hogy: benne is megvan ám az igazi New York-i elit eleganciája, hiába, hogy valami nevenincs kisvárosból származik eredetileg.

Valamelyik kritikaidézetben azt mondják, Messud kicsit olyan, mint Jane Austen – és ahogy pl. az említett teázós részletből is sejthető, egy kicsit tényleg olyan (bár Austen jóval ironikusabb és élesebb, mint Messud). Mindenesetre itt is igen hangsúlyos az, hogy hogyan néznek ki a dolgok – elegánsak-e, társadalmilag elfogadhatók-e, a megfelelő látszatot keltik-e?

A történet viszont természetesen jóval kaotikusabb, mint egy Austen-regény – mert itt nincs semmiféle egyértelmű cél, ami felé a szereplők haladhatnak.

Messud szereplői, persze, sikert akarnak meg szerelmet, de abban korántsem biztosak, hogy miféle sikert, és miféle szerelmet, úgyhogy 30 évesen semmivel sincsenek közelebb a célhoz, mint tíz évvel korábban voltak – viszont azt már kezdik felismerni, hogy a szabadon-röpködés, tétovázás, halogatás, az örök-gyereklét, az „apu és anyu majd úgyis mindig segít”-tudatában létezés – mindez, ami 20 évesen még oly bájos és kedves, az 30 évesen már kevésbé az.

És bár a regény mindenféle más is (ironikus szerelmeslevél New Yorkhoz, társadalomkritika, stb.), szerintem főképpen a kiábrándulás és illúzióvesztés regénye, amely során az összes főbb szereplő végleg elveszíti a kivételezettség, a nekem-ehhez-jogom-van érzését, és tanul valami fontosat (a saját kárán). Hogy ezzel aztán mit kezdenek, az szerencsére nyitva marad.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
entropic P

„Darlings! Welcome! And you must be Danielle?” Sleek and small, her wide eyes rendered enormous by kohl, Lucy Leverett, in spite of her resemblance to a baby seal, rasped impressively. Her dangling fan earrings clanked at her neck as she leaned in to kiss each of them, Danielle too, and although she held her cigarette, in its mother-of-pearl holder, at arm's length, its smoke wafted between them and brought tears to Danielle's eyes.

(első mondat)

>!
entropic P

Julius was not someone who still believed […] in a moral or intellectual value inherent in something that society did not want. He knew too well […] that if nobody wanted it, a thing – even genius, a word he had used unsparingly about himself in youth – was useless.

67. oldal

>!
entropic P

Julius wouldn't have said that he was working hard on this relationship […] but he would have acknowledged that he was being careful. Aware of his tendency to ask too much too quickly – had this not been his downfall more than once? – and aware, too, of his propensity to brood, too visibly to succumb to his interior demons and to freight each conversation, each outing, each sexual intercourse, with greater import than could rationally be found in it – aware of all these failings, if failings they were, he was consciously striving, in this instance, to be Natasha rather than Pierre, to remain a sparkling, light-handed companion behind whose mercurial liveliness he had to trust David could discern, when he was ready, the makings of a devoted partner. It was vital not to seem to care too much, and yet seem ready to care; vital to seem to give rather than to take; and vital to be amusing and amused in the face of adversity.

111. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Natasa Rosztova · Pierre Bezuhov

Hasonló könyvek címkék alapján

Thomas Pynchon: Bleeding Edge
Jonathan Safran Foer: Extremely Loud and Incredibly Close
Don DeLillo: Falling Man
Suanne Laqueur: An Exaltation of Larks
Ken Kalfus: A Disorder Peculiar to the Country
Christopher Priest: An American Story
Catherine Ryan Hyde: When You Were Older
Jay McInerney: The Good Life
Thane Rosenbaum: The Stranger Within Sarah Stein
Noam Chomsky: 9-11