A ​sötét erdő (Háromtest-trilógia 2.) 37 csillagozás

Cixin Liu: A sötét erdő

A ​Föld teljes lakossága tisztában van vele, hogy az idegenek hajói úton vannak a naprendszerünk felé. Négyszáz év múlva fognak megérkezni, és akkor elözönlik és leigázzák a bolygónkat. Az idegenek földi segítőit már sikerült legyőzni, de itt vannak közöttük a sophonok. Ezeknek a szubatomi részecskéknek a segítségével a trisolarisiak mindent le tudnak hallgatni, így sebezhetővé válik az érkező flotta elleni védelmi terv is. Az emberi elme marad egyedül hozzáférhetetlen az idegenek számára – erre épül a falképző projekt.
Négy kiválasztott ember megkap minden létező erőforrást, hogy egyenként előálljanak egy-egy titkos tervvel, melybe senkit sem avatnak be – nehogy a sophonokon keresztül az ellenség is megneszelje a részleteket.
Mi jár a falképzők fejében? Azt még földiek sem tudhatják, hiszen csak így lehet megőrizni a bolygó biztonságát.
A négy falképző közül hárman befolyásos államférfiak és tudósok, egyet azonban előzőleg senki se ismert. A kínai Luo Ji… (tovább)

Eredeti mű: Cixin Liu: The Dark Forest

>!
Európa, Budapest, 2018
654 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634058809 · Fordította: Dranka Anita

Enciklopédia 1


Kedvencelte 3

Most olvassa 11

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 54

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Noro MP
Cixin Liu: A sötét erdő

Ez a könyv olyan vastag, mint a Kínai Nagy Fal. És azt hiszem, hogy nekem most épp egy ilyen könyvre volt szükségem. Kezd tele lenni a hócipőm a rövid, könnyed és igénytelen (jobb esetben csak kidolgozatlan) kortárs SF regényekkel. Most már egyszer igenis éljenek a munka hősei, az alapos és mindent leíró sztahanovista szerzők!

A sötét erdő véleményem szerint kinőtte az első kötet néha tétova, útját kereső stílusát. Liu itt már szemlátomást érezte, merre érdemes menni, és nem próbálta újra meg újra feltalálni a spanyolviaszt. Ehelyett teljesen tudatosan kidolgozta a kínai Alapítványt, intelligens, és korántsem közhelyes módon idézve fel a nyugati klasszikusokat. Hiszen miről van itt szó? Az emberi civilizáció 400 év múlva összeomlik, és titkos tervet kell szőni a megmentésére. A tervet azonban senki nem ismerheti, mert ez automatikusan a kudarcához vezetne. A főhősnek, Luo Ji-nek csupán két axióma áll rendelkezésére, ebből kell kidolgoznia a megoldáshoz elvezető teljes tudományt. Lehetősége van viszont arra, hogy a jövő kritikus pontjain megjelenjen, és – elvben legalábbis – új irányt szabjon az eseményeknek. (Az már csak hab a tortán, hogy egyszer tényleg megjelenik egy magát Seldonnak elnevező figura, de én a magam részéről sokkal jobban élvezem a rejtett áthallásokat.)

Remek ötlet a könyv alapját adó Falképző-program: mivel az idegenek kémei mindent látnak és hallanak, néhány kiválasztottnak fejben kell kidolgoznia egy-egy tervet a győzelemre. Ez gyakorlatilag teljhatalommal jár, hiszen mindenféle érdemi ellenőrzés a terv kiszivárgásához vezetne. A szerző nagyon jól mutatja be az egész abszurditását, hiszen az emberi gondolkodás mindenben cselt keres: minél értelmetlenebb módon viselkedik egy falképző, annál inkább elhisszük neki, hogy valami hihetetlen terven dolgozik. (Bár a legcsavarosabbnak éppenséggel Zhang Beihai, a meglepően szimpatikus politikai tiszt elméje bizonyult.) További kulcselemek az időbeli ugrások (a könyv 200 évet fog át), az emberiség általános hangulata (a mély depressziótól az irreális optimizmusig és vissza), valamint az a zseniálisan sötét – és kellemetlenül logikus – univerzum-kép, amely Luo Ji végső gondolatmenetét (na meg a kötet címét) adja. Ezeket a szerző mind kreatívan használta fel a könyvében. Voltak ugyan kisebb fölösleges elemek, mint a pekingi nyugdíjasklub jelenetei, de alapvetően elégedett voltam ennek a 650 oldalnak a kihasználtságával.

1 hozzászólás
>!
Spaceman_Spiff IP
Cixin Liu: A sötét erdő

Ez a regény annak a példája, milyen lett volna, ha a hatvanas évek orosz sci-fi íróit is karakterszámra fizetik. Bár lehet, hogy ez így volt.
Én szerettem az előző részt, annak minden egyedi ötletével és világával együtt, ezért nem tűnt fel, vagy legalább nem zavartattam magam a fapados nyelvezete miatt. Nem segít a könyvön, hogy többszörös fordítás (kínai-angol-magyar), de nem csak ebben tudom látni a szöveg problémáit. Ráadásul azon túl, hogy sokszor „beszélő fejek” módban tol le a regény oldalakat az olvasó torkán, még hihetetlenül túlírt is. Feszesebben, fele ilyen hosszan sokkal izgalmasabb lett volna.
Pedig mennyi zseniális ötlet van ebben a kötetben is! Már az alapszituáció, a szophonok jelentette gátak és az erre válaszul adott Falképző-projekt is remek és érdekesen végigvitt, és még akkor az erkölcsi, társadalmi, gazdasági etc. kérdésekről nem is beszéltünk. Melyik másik inváziós sci-fiben foglalkoznak ennyit és ilyen nyíltan az ideológiával? Valahol az ilyen mozzanatokban vélem felfedezni, mit jelent, hogy ez egy kínai science fiction.
Ugyanakkor nem tudtam szabadulni attól, hogy a szereplők mozgatása, a történet jövőképe, és a tudományhoz való viszonya egy az egyben visszaköszön a hatvanas-hetvenes évek szovjet sci-fijeiből. És ez engem csak azért zavart, mert ezután már nem tudtam komolyan venni a történetet. Hatalmas csillagbombák? Fa formájú felhőkarcolók? Repülő autók? Hogy jön ez ahhoz, hogy közben kvantumállapotokról, meg a Fermi-paradoxon kicsavarásáról és hasonlókról van szó? Mintha a könyv a nyugati és az orosz SF hagyománya között örlődne, és nem tudja, melyiket is tegye magává. Ez szerintem a végkifejletben is nagyon jól látszik, amit kissé kurtán-furcsán oldott meg a szerző.
Szóval ezután óvatosabban veszem majd elő a harmadik részt (ami talán még ennél is hosszabb, te jószagú…). Még mindig azt mondom, hogy az író érdekes színt hoz a hazai sci-fi kiadásba, ugyanakkor nem csodálkozom, hogy ez a kötet már nem keltett akkora lelkesedést angolul sem.

19 hozzászólás
>!
kvzs P
Cixin Liu: A sötét erdő

Nagyon féltem a könyv mind a 654 oldalától, mert rettentően ellentmondásos értékelések jelentek meg róla. Szerencsére csalódnom kellett, mert amit mások a hibájának rónak fel -túlírt, felesleges részletekkel teli- azt én előnyeként éltem meg. Nagyon hajszolt most az életem, de olvasás közben jól esett belelassulni a könyvbe, és ízlelgetni a hangulatokat, a Faltörők ötleteit, a szinte filozófiai eszmefuttatásokat. Persze -az első részhez hasonlóan-most sem állítom, hogy a nyugati civilizációban érlelődött gondolkodásom teljesen fel tudja fogni a könyv minden részletét, de talán nem is baj. Jól esett sejteni is az értés mellé.

3 hozzászólás
>!
Morpheus
Cixin Liu: A sötét erdő

Jobb volt, mint az első kötet, egész gyorsan elolvastam, tetszett a koncepció, bár elfelejtettem, hogy a sophonok hogyan tudják megakadályozni a tudomány fejlődését, van egy olyan sejtésem, hogy az író egyszerűen nem akart gondolkozni a tudomány fejlődéséből adódó változásokon, mint például a mesterséges intelligencia. Ebben az univerzumban nincs technológiai szingularitás, sem poszthumán élet. Idegen lények vannak, a végére kiderül spoiler egy, s más. Elegáns a lezárás is, bár fogalmam sincs, mivel fogja folytatni a harmadik részben.
Ahogy az író ír érdekes, a szereplők jól eltaláltak, egyedül a retró sci-fi hangulat az, ami nekem nem újdonság, de a fiatal olvasóknak biztos jobban bejön, ha nem olvastak ezelőtt klasszikusokat. Ez így körülbelül olyan, mintha valaki húsz évvel ezelőtt a vénuszlakókról írt volna egy történetet. Érdekes lehet, de na… eljárt felette az idő. Ez a könyv húsz évvel ezelőtt nagy durranás lett volna, bár fele ekkora terjedelemben lett volna megírva. :)

3 hozzászólás
>!
Nuwiel SP
Cixin Liu: A sötét erdő

Habár az első rész tavaly bekerült a kedvenceim közé is, a második résztől kissé féltem már a vásárlás pillanatában is, látva tekintélyes méretét. A nyaralás azonban megfelelő alkalomnak tűnt arra, hogy átrágjam magam rajta, a hosszú hétvége pedig segített a feldolgozásban.

A könyv legelső hibája, hogy borzasztóan túlírt: minimum a harmadát ki kellett volna dobni, de ha csak a fele maradt volna, akkor sem történt volna baj. Jobban kellett volna koncentrálnia a kötet fő történetszálát adó Falképző-projektre, ami ugyan zseniális volt, de az első három Falképző szerintem rettentő bugyutára sikerült, és túlságosan is átlátszó volt a stratégiájuk lényege. Természetes (vagy inkább kiszámítható) volt, hogy a főszereplő, Luo Ji stratégiája lesz a nyerő, az övé volt a legjobban rejtegetett és messze a legjobb, kár, hogy a sok töltelék miatt már nem gyakorolt olyan mély benyomást, mikor fény derült rá. A trisolarisi invázió árnyékában kialakuló világ is érdekes lett volna, ha nem úgy mutatta volna be, ahogy (a föld alatti, fa alakú "felhő"karcolók, repülő autók és robotkiszolgálók nekem a Jetson-családot juttatták az eszembe), hanem például újságcikkekkel, jelentésekkel, levelekkel, bármi mással, mint a három nyugdíjas, gazdag/szegény kínai beszélgetéseivel.

Kíváncsi vagyok, hogy az Amazonnál készülő sorozat ad-e akkora lendületet a könyveknek, hogy a harmadik rész is megjelenjen, de félek, hogy innen már nehéz lesz szépíteni.

12 hozzászólás
>!
WerWolf
Cixin Liu: A sötét erdő

Kicsit félve kezdtem bele a regénybe, mert úton-útfélen azt olvastam, hogy túl van írva és nagyon el van nyújtva. A félelmem alaptalan volt, mert egy nagyon jó történetet kaptam.
Végre egy olyan regény került a kezembe, ami mesél. Ami elmondja, hogy milyen zsákutcákkal kell szembenéznie az emberiségnek, és magának az embernek is. A legtöbb regény vagy éppen egy ilyen zsákutcára épül, vagy a sikerhez vezető úton nem nagyon foglalkozik ezekkel. Pedig a valóság tele van kudarccal. A kudarc viszont nem veresség, csak rossz út, ami nem a célhoz vezet, de út közben felfedezhetünk olyan dolgokat, amik másoknak hasznos lehet. A tudomány is így fejlődött. Nagyon sok téves elképzelés volt, zsákutcába futott kutatások. De a sikeres tudósokat segítették ezek is, mert irányt mutattak, illetve a részsikereket fel tudták használni.
Nos, ezért jó ez a könyv. És ez nem túlírás, hanem realitás :)
Cixin jól felépítette a történetet. Nem lehetett tudni, hogy mi lesz a kötet végén. Kételyek és remények váltakoztak bennem olvasás közben. Néha ledöbbentem az emberi kegyetlenségen, de sajnos ez is hozzátartozik az emberiséghez.
Fél pontot le kellene vonnom, mert forrásmegjelölés nélkül idézett, ami nagyon nem szép egy írótól sem. Ha nem is lábjegyzetel, legalább egy félmondattal utaljon arra, hogy kitől is kölcsönözte a gondolatot.
Kíváncsian várom a folytatást!

Bővebben: http://www.letya.hu/2019/01/cixin-liu-a-sotet-erdo/

3 hozzászólás
>!
Sai_home P
Cixin Liu: A sötét erdő

A trilógia második része jobban tetszett, mint az első, de továbbra se hibátlan.
Leginkább military sci-fi-re emlékeztet a mű (és közben hard sci-is is akar lenni), gyakorlatilag az emberiség megpróbál felkészülni egy háborúra, ami néhány évszázaddal később esedékes, ráadásul úgy, hogy az ellenség mindent hall és lát, de mi alig-alig tudunk róluk információkat szerezni (és hát ugye jóval fejlettebbek is). Ezen körülmények között nekem eszembe nem jutna az, ami az írónak (a falképzők), de neki eszébe jutott, és ez remek. Tetszett ez az alapfelállás, a stratégiák, az ötletek, a faltörők (bár nem értem a szerepüket). Kapunk némi fizikát is (nem túl sokat és jobban átgondolt, mint az első részben), valamint némi űrháború-féleséget is, szóval az akció is a helyén van (és jó is).
Ami kritikát megfogalmaztam az első részhez, azt tudnám ide is írni: nagyon lassan kezdődik, a könyv felénél jutunk el oda, hogy érdekessé váljon, sokkal rövidebbnek kellett volna lennie. Itt is azt érzem, hogy egyszerűen az a gond, hogy trilógiát akart egy könyvnyi történetből írni. A részletekbe is több helyen bele lehetne kötni (spoiler).
Összességében nagyon hosszú, de a második fele miatt ismét nem érzem csalódásnak az elolvasását és a kínai életmód és hozzáállás miatt is érdekes (amerikai szereplőkkel nem biztos, hogy elég lett volna).

>!
B_Petra
Cixin Liu: A sötét erdő

Bocsájtsd meg nekem kedves moly aki elolvasod a rövidke értékelésem, de egy nehéz hónap van mögöttem egy hosszú olvasással ami igencsak untatott, sajnos nem sikerült túl jól a második rész. Pont.
Megcsappant a lelkesedésem a sorozat iránt.

>!
kriszet_Paulinusz P
Cixin Liu: A sötét erdő

„Az egybegyűltek hosszan hallgattak. Előttük ott nyújtózott az idő ólomútja, amely valahol a jövő ködében ért véget, ott, ahol csak pislákoló lángokat és vérvörös fényt láttak. Az emberi élet rövidsége jobban kínozta őket, mint valaha, és szívük felemelkedett az idő boltozata fölé, hogy leszármazottaikkal együtt zuhanjon a vérbe és a tűzbe az űr jeges hidegében, ahol minden katona lelke találkozik.”

Huuu. Ez nagyon-nagyon tetszett! Féltem a második résztől, de alaptalan volt.

Egy újabb ütős, történésekben/cselekményekben abszolút bővelkedő scifit kaptam. Valami őrületesen csavaros kifejezés és írásmódot alkalmaz Liu, szépen ívelt, borzongatóan gyönyörű mondatokkal tűzdelve. Már az első részben levett a lábamról ezzel.
Ebben a részben szinte mindent megkaptam, amire nem számítottam, illetve a legmerészebb álmomban sem gondoltam volna rá, hogy meg fog történni. Jó tempójú a könyv, bár néhol picit lehetett volna húzni az eszmefuttatásokon, de megmerem kockáztatni, hogy csak saját magunk önismeretével leszünk gazdagabbak. Szomorú, hogy penge élesen lát minket Liu a vízióiban.
Többször felszűköltem magamban, hogy….ezt ne….ne már ez ez ez…. Ezek után a részek után mindig kellett pihennem 1-2 napot lelkileg.
Tudom, hogy az emberiség nincs ilyen helyzetben, de elgondolkoztam ezen a trisolarisi problémán. Bizony valószínűleg teljesen megegyező reakciókat váltana ki belőlünk. Szánni valóan ostobák és gőgösek vagyunk. Hibáinkat akkor sem ismernénk (f)el, ha világítóablakba tennénk őket! A világmindenség szintjén pedig porszemek vagyunk a sivatagban, visszatükröződve egyetlen szempillantás töredékének az aprócska szeletében.

>!
Inmelius_Mudri_Jolcsi
Cixin Liu: A sötét erdő

Rossz hír: jönnek a trisolarisiak, sőt, előőrseik a sophonok képében már itt is vannak.
Jó hír: az inváziós hadsereg csak 400 év múlva ér ide, tehát az emberiségnek van 400 éve a védelem kidolgozására. Erről szól a trilógia második kötete, amivel akár verekedni is lehetne, olyan vaskos.

A kötetet nehezen tettem le. Borzasztó, hogy a nagy nyári dömping idejére érkezett el hozzám, szó szerint lopni kellett az időt olvasásra. Tudom, nem érdekel senkit, de befőző szezon, kapálás, fűnyírás, permetezés és akkor még a mindennapi teendőkről szó sem esett. Külön nehézség volt olvasás közben, hogy abszolút nem vagyok tisztában kínai nevekkel, gyakran képtelen voltam megkülönböztetni a hasonló hangzásúakat, arról nem beszélve, hogy most nő vagy férfi a szereplő. Ebből a zavarból keletkezett, hogy néha fogalmam sem volt arról, korábban mit is cselekedett az illető és kivel. Ugyanakkor a cselekmény érdekfeszítő volta kárpótolt a fentiekért.

Bővebben: http://kulturpara.blog.hu/2018/06/26/az_urlenyek_leigaz…


Népszerű idézetek

>!
Noro MP

– Jelenleg az emberiség fennmaradásának legnagyobb akadálya maga az emberiség.

375. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ember, emberiség
>!
Noro MP

A magasságtól való félelem hiányában nem lehet felfogni a magasan fekvő helyek szépségét.

13. oldal

>!
Noro MP

Teremts időt a civilizációra, mert a civilizáció nem teremt időt.

463. oldal

>!
Noro MP

Az exponenciálisok a matematika ördögei.

612. oldal

>!
Noro MP

– Ha elpusztítják. Ez a tisztelet legmélyebb kifejezése, ami egy civilizáció kaphat.

216. oldal

>!
Noro MP

– A társadalom felnőtt, és többé nem képes visszatérni a gyerekkorába.

193. oldal

>!
Füles

A képzeletben nem lehet túlzásokba esni.

104. oldal

>!
fedaksari

Az egybegyűltek hosszan hallgattak. Előttük ott nyújtózott az idő ólomútja, amely valahol a jövő ködében ért véget, ott, ahol csak pislákoló lángokat és vérvörös fényt láttak. Az emberi élet rövidsége jobban kínozta őket, mint valaha, és szívük felemelkedett az idő boltozata fölé, hogy leszármazottaikkal együtt zuhanjon a vérbe és a tűzbe az űr jeges hidegében, ahol minden katona lelke találkozik.

42. oldal

>!
fedaksari

Tisztán látta még a világot is, amelyben a lány élt, egy mozdulatlan, havas tájképet, ahol az égen örökké egy félhold fénylett, és ezüstös csillagok, rendületlenül esett a hó, és a csendben szinte hallani lehetett, ahogy a hópelyhek földet érnek, és mindent elborítanak, mint sima, fehér porcukorréteg. A lány egy különleges kunyhóban volt, amely ott állt a hóban; az Éva, akit Luo Ji agyának egyik bordájából formált, egy ősrégi kandalló előtt ült, és csendben nézte a táncoló lángokat.

105. oldal

>!
fedaksari

Gondolj csak bele, Keiko! Az emberi civilizáció végső soron magukból az emberekből ered. Szerinted nem volna nagyratörő terv, ha rögtön az embereket emelnénk magasabb szintre?

– Gondolkodj el ezen egy kicsit: ha a neurológiát és a gondolatok kutatását világméretű mérnöki projektté alakítjuk, és hihetetlen mennyiségű pénzt tudunk ráfordítani, vajon mennyire lehetünk messze a sikertől?

170. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.
Brandon Hackett: Xeno
Alastair Reynolds: Napok háza
Szergej Lukjanyenko: Ugrás az űrbe
Alastair Reynolds: Jelenések tere
Orson Scott Card: Az elme gyermekei
Ian Watson: Az Úr Világa
Sherley Webster: A titokzatos bolygó – Florida rejtélye
Gareth Roberts – Douglas Adams: Shada
Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak – A világ leghosszabb trilógiája öt részben