A ​sötét erdő (Háromtest-trilógia 2.) 13 csillagozás

Cixin Liu: A sötét erdő

A ​Föld teljes lakossága tisztában van vele, hogy az idegenek hajói úton vannak a naprendszerünk felé. Négyszáz év múlva fognak megérkezni, és akkor elözönlik és leigázzák a bolygónkat. Az idegenek földi segítőit már sikerült legyőzni, de itt vannak közöttük a sophonok. Ezeknek a szubatomi részecskéknek a segítségével a trisolarisiak mindent le tudnak hallgatni, így sebezhetővé válik az érkező flotta elleni védelmi terv is. Az emberi elme marad egyedül hozzáférhetetlen az idegenek számára – erre épül a falképző projekt.
Négy kiválasztott ember megkap minden létező erőforrást, hogy egyenként előálljanak egy-egy titkos tervvel, melybe senkit sem avatnak be – nehogy a sophonokon keresztül az ellenség is megneszelje a részleteket.
Mi jár a falképzők fejében? Azt még földiek sem tudhatják, hiszen csak így lehet megőrizni a bolygó biztonságát.
A négy falképző közül hárman befolyásos államférfiak és tudósok, egyet azonban előzőleg senki se ismert. A kínai Luo Ji… (tovább)

Eredeti mű: Cixin Liu: The Dark Forest

>!
Európa, Budapest, 2018
654 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634058809 · Fordította: Dranka Anita

Most olvassa 4

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 59

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Spaceman_Spiff IP
Cixin Liu: A sötét erdő

Ez a regény annak a példája, milyen lett volna, ha a hatvanas évek orosz sci-fi íróit is karakterszámra fizetik. Bár lehet, hogy ez így volt.
Én szerettem az előző részt, annak minden egyedi ötletével és világával együtt, ezért nem tűnt fel, vagy legalább nem zavartattam magam a fapados nyelvezete miatt. Nem segít a könyvön, hogy többszörös fordítás (kínai-angol-magyar), de nem csak ebben tudom látni a szöveg problémáit. Ráadásul azon túl, hogy sokszor „beszélő fejek” módban tol le a regény oldalakat az olvasó torkán, még hihetetlenül túlírt is. Feszesebben, fele ilyen hosszan sokkal izgalmasabb lett volna.
Pedig mennyi zseniális ötlet van ebben a kötetben is! Már az alapszituáció, a szophonok jelentette gátak és az erre válaszul adott Falképző-projekt is remek és érdekesen végigvitt, és még akkor az erkölcsi, társadalmi, gazdasági etc. kérdésekről nem is beszéltünk. Melyik másik inváziós sci-fiben foglalkoznak ennyit és ilyen nyíltan az ideológiával? Valahol az ilyen mozzanatokban vélem felfedezni, mit jelent, hogy ez egy kínai science fiction.
Ugyanakkor nem tudtam szabadulni attól, hogy a szereplők mozgatása, a történet jövőképe, és a tudományhoz való viszonya egy az egyben visszaköszön a hatvanas-hetvenes évek szovjet sci-fijeiből. És ez engem csak azért zavart, mert ezután már nem tudtam komolyan venni a történetet. Hatalmas csillagbombák? Fa formájú felhőkarcolók? Repülő autók? Hogy jön ez ahhoz, hogy közben kvantumállapotokról, meg a Fermi-paradoxon kicsavarásáról és hasonlókról van szó? Mintha a könyv a nyugati és az orosz SF hagyománya között örlődne, és nem tudja, melyiket is tegye magává. Ez szerintem a végkifejletben is nagyon jól látszik, amit kissé kurtán-furcsán oldott meg a szerző.
Szóval ezután óvatosabban veszem majd elő a harmadik részt (ami talán még ennél is hosszabb, te jószagú…). Még mindig azt mondom, hogy az író érdekes színt hoz a hazai sci-fi kiadásba, ugyanakkor nem csodálkozom, hogy ez a kötet már nem keltett akkora lelkesedést angolul sem.

11 hozzászólás
>!
kriszet
Cixin Liu: A sötét erdő

„Az egybegyűltek hosszan hallgattak. Előttük ott nyújtózott az idő ólomútja, amely valahol a jövő ködében ért véget, ott, ahol csak pislákoló lángokat és vérvörös fényt láttak. Az emberi élet rövidsége jobban kínozta őket, mint valaha, és szívük felemelkedett az idő boltozata fölé, hogy leszármazottaikkal együtt zuhanjon a vérbe és a tűzbe az űr jeges hidegében, ahol minden katona lelke találkozik.”

Huuu. Ez nagyon-nagyon tetszett! Féltem a második résztől, de alaptalan volt.

Egy újabb ütős, történésekben/cselekményekben abszolút bővelkedő scifit kaptam. Valami őrületesen csavaros kifejezés és írásmódot alkalmaz Liu, szépen ívelt, borzongatóan gyönyörű mondatokkal tűzdelve. Már az első részben levett a lábamról ezzel.
Ebben a részben szinte mindent megkaptam, amire nem számítottam, illetve a legmerészebb álmomban sem gondoltam volna rá, hogy meg fog történni. Jó tempójú a könyv, bár néhol picit lehetett volna húzni az eszmefuttatásokon, de megmerem kockáztatni, hogy csak saját magunk önismeretével leszünk gazdagabbak. Szomorú, hogy penge élesen lát minket Liu a vízióiban.
Többször felszűköltem magamban, hogy….ezt ne….ne már ez ez ez…. Ezek után a részek után mindig kellett pihennem 1-2 napot lelkileg.
Tudom, hogy az emberiség nincs ilyen helyzetben, de elgondolkoztam ezen a trisolarisi problémán. Bizony valószínűleg teljesen megegyező reakciókat váltana ki belőlünk. Szánni valóan ostobák és gőgösek vagyunk. Hibáinkat akkor sem ismernénk (f)el, ha világítóablakba tennénk őket! A világmindenség szintjén pedig porszemek vagyunk a sivatagban, visszatükröződve egyetlen szempillantás töredékének az aprócska szeletében.

>!
Inmelius_Mudri_Jolcsi
Cixin Liu: A sötét erdő

Rossz hír: jönnek a trisolarisiak, sőt, előőrseik a sophonok képében már itt is vannak.
Jó hír: az inváziós hadsereg csak 400 év múlva ér ide, tehát az emberiségnek van 400 éve a védelem kidolgozására. Erről szól a trilógia második kötete, amivel akár verekedni is lehetne, olyan vaskos.

A kötetet nehezen tettem le. Borzasztó, hogy a nagy nyári dömping idejére érkezett el hozzám, szó szerint lopni kellett az időt olvasásra. Tudom, nem érdekel senkit, de befőző szezon, kapálás, fűnyírás, permetezés és akkor még a mindennapi teendőkről szó sem esett. Külön nehézség volt olvasás közben, hogy abszolút nem vagyok tisztában kínai nevekkel, gyakran képtelen voltam megkülönböztetni a hasonló hangzásúakat, arról nem beszélve, hogy most nő vagy férfi a szereplő. Ebből a zavarból keletkezett, hogy néha fogalmam sem volt arról, korábban mit is cselekedett az illető és kivel. Ugyanakkor a cselekmény érdekfeszítő volta kárpótolt a fentiekért.

Bővebben: http://kulturpara.blog.hu/2018/06/26/az_urlenyek_leigaz…

>!
DarkKnight15
Cixin Liu: A sötét erdő

Egy több, mint kétszáz éves utazásra invitált ez a könyv. Rendkívül jól összerakott regény ez. Fordulatos, kreatív, van az általa felépített világban fantázia és logika.
A regény vége pozitív végkicsengésű, kíváncsian várom, hogy az író merre viszi el a történetet a trilógia záró kötetében.
Erre most 4,5 csillagot adok, az 5 csillagot a befejezésre tartogatom!

>!
Lin
Cixin Liu: A sötét erdő

Nagyon tetszett az első rész is, a második viszont szerintem simán üti az utóbbi sci-fi olvasmányaimat. Eléggé nem szokványos gondolkodásmódú, sokszor nagyon szép és végtelenül kegyetlen egyszerre. Nekem a trilógia három könyve közül ez a kedvencem, az utolsó kicsit terjengős, s bár abban is vannak szuper ötletek, remek megoldások, ez sokkal jobban fókuszált.


Hasonló könyvek címkék alapján

J. L. Armentrout: Origin
Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.
Pittacus Lore: Ötödik csapdája
Brandon Hackett: Xeno
Alastair Reynolds: Napok háza
Stephenie Meyer: A burok
John Cure: A fekete esernyős férfi
Cathrin Smith: Teremtők
Rick Yancey: Az ötödik hullám
Duncan Shelley: Vadászidény