A ​Háromtest-probléma (Háromtest-trilógia 1.) 94 csillagozás

Cixin Liu: A Háromtest-probléma

„A ​hard sci-fi egyedi mixe: összeesküvés-elmélet és kozmológia, természettudomány és villámgyors akció.” (George R. R. Martin)
1967-ben, a maoista kulturális forradalom alatt egy fiatal egyetemista lánynak, Ye Wenjiének végig kell néznie, ahogy a vörösgárdisták halálra verik édesapját, a köztiszteletben álló tudóst. Ez a trauma nemcsak Ye Wenjie életét terelte gyökeresen eltérő irányba, hanem az egész emberiség sorsát is megváltoztatta.
Negyven évvel később a pekingi rendőrség felkeresi Wang Miaot, a nanokutatással foglalkozó mérnököt, hogy férkőzzön be egy tudósok alkotta, titkos társaságba, és szolgáltasson nekik értesüléseket. Ezekben a hetekben Kína-szerte több híres tudós lett öngyilkos, nem lehet tudni, miért. Wangot a nyomozás egy rejtélyes online számítógépes játékhoz vezeti el, és amikor játszani kezd, belemerül egy virtuális világba, ahol három, szabálytalan időközönként felkelő és lenyugvó nap határozza meg az élet kereteit.
A három nap rapszodikus… (tovább)

Eredeti cím: 三体

>!
Európa, Budapest, 2016
406 oldal · puhatáblás · ISBN: 9634053842 · Fordította: Pék Zoltán

Enciklopédia 1


Kedvencelte 5

Most olvassa 15

Várólistára tette 121

Kívánságlistára tette 116

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
csartak MP
Cixin Liu: A Háromtest-probléma

Egyik legjobb sci-fi, amit az utóbbi időben olvastam. Fantáziadús és ötletes, furcsa és a végén már elvontan agytekerősen szárnyalósan hard. Képzeld el, hogy tökre távolról indulsz, sci-fi-től, mindentől, ami megszokott, és az elején ott találod magad a kínai „kulturális” forradalom közepében, ami – nem is olyan régen – sajnos szomorú és felejthetetlen dolgokat eredményezett. Van akinek ez a múlt meghatározza a jelenét, és ezzel nem csak a sajátját, hanem az emberiség jelenét is. Ez adja az alapját a történetnek, és ez a gondolkodásmód sajátságos hangulatot is ad hozzá. És egyre alakul tovább a történet, kutatók, professzorok nyírják ki magukat, látnak furcsa dolgokat. És egyszer csak már szimulált játék világokban járunk, és végre megtudom, mi is az a háromtest probléma, és miért szívás is az valakiknek, és a végén azt vettem észre, hogy hajnalban arról olvasok, hogy szuperintelligens robotokat készítenek protonokból, hogy kiterítik a makroszkópikus kétdimenzós síkon. Cool, mondhatni, de ez viszont az embereknek szívás… hogy mennyire, az majd a következő részben kiderül.
Két megjegyzés:
spoiler
spoiler

>!
Európa, Budapest, 2016
406 oldal · puhatáblás · ISBN: 9634053842 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Spaceman_Spiff P
Cixin Liu: A Háromtest-probléma

Nem szokványosan indul az utóbbi idők legsikeresebb kínai sci-fi regénye. Az első jelenetben szemtanúi lehetünk, ahogy a kínai kulturális forradalom jegyében három tizenéves diáklány agyonver egy fizikaprofesszort. Gondolnánk, hogy ilyen apróságokon múlik az emberiség sorsa? Pedig ez az a momentum, ami elindítja az események láncolatát, ami végül fajunk élethalálharcával csúcsosodik ki.

A regény kissé talán furcsán halmozza a különféle komponenseket, és a szöveg is hol megejtően lírai, hol pedig hihetetlenül egyszerű, mégis, nem kell neki sok, hogy beszippantsa az olvasót. Pedig tényleg nem szokványos felütéssel indít: a kulturális forradalom őrültségét bemutató jelenetekhez hasonlóakkal az ember a kommunizmusról és más diktatúrákról szóló történelmi regényekben találkozhat. Én is sok hasonló témájú könyvet olvastam, mégis, a könyv képes megragadni azt, ami erre az egészre jellemző. Az abszurditást, az embertelenséget, azt, ahogyan egész nemzetek az őrület határára sodródnak. És mindez nagyon fontos része a történetnek, hiszen ez a katalizátora annak, ahogyan a szereplők cselekszenek, és ahogyan a fantasztikus történetszál is alakul.

Nem akarok sokat elárulni a cselekményből és a főbb fordulatokból – egyesek szerint már az ront az olvasási élményen, ha elolvassuk a magyar fülszöveget –, de legyen elég annyi, hogy egyik pillanatban még Az ötödik évszak jutott eszembe, a következőben pedig Ted Chiang. Liu egyszer szabadjára engedi a fantáziáját és tobzódik abban, mennyi különös dolgot kitalálhat, máskor viszont visszaszáll a realitás talajára, és a fizika eszközeit veti be, hogy varázsoljon. Mert aminek a történet utolsó harmadában szemtanúi lehetünk, az igazi varázslat: az a fajta, amiért az ember szereti a sci-fit. Meghökkentő ötletek, a maga nemében remek humor, és kínzó gondolatok az emberiségről. Megérdemeljük mi ezt a bolygót, amit módszeresen tönkreteszünk? Megérdemeljük mi azt a sok csodát, amit az élettől kapunk, miközben megkeserítjük mások életét? Nem jön el a büntetés a sok hazugság, gonoszság és pazarlás után?

A Háromtest-probléma remek könyv, ami szerintem pont azért más, mint a nyugati kortársai, mert egy nép ambivalens történelméből táplálkozik. Egyszerre büszke és szégyelli magát azért, amit elért, egyszerre bizakodik és borong a jövőn. Meri azt mondani: igen, az emberiség lehet, hogy megérdemelne egy jó nagy pofont azért, amit évszázadok óta művel. A kegyetlenség mértéke – szemben azzal, amit az utópikus kommunista sci-fi jósolt – mintha a tudományos haladás mértékével csak nőtt volna. Hiába az emberiség életét jobbá tevő fejlődés, a találmányok, az univerzum egyre szélesebb ismerete, az emberekben mélyen gyökerező sötétség, a félelem és a kegyetlenség újra és újra fellángol. Elég csak végignézni a világ mai állásán…

De mégsem tudom azt mondani, hogy pesszimista regény. Mert azt is mondja: lehet változás. Igen, megjavulhatunk. Megbánhatjuk bűneinket, vezekelhetünk, és talán képesek leszünk megváltozni. Éppen ezért várom nagyon a trilógia többi kötetét: tudni akarom, hogyan sikerül az emberiségnek megváltoznia.
http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-12-29+…

4 hozzászólás
>!
Dubovszki_Martin P
Cixin Liu: A Háromtest-probléma

Kevés az olyan könyv, ami újraolvasás során is képes szórakoztatni. Ilyen például Frank Herbert Dűnéje vagy Clarke Űrodisszeája. S a sort most tovább bővíti A Háromtest-probléma is. Ha unod már a nyugati zsánerirodalmat, ha szeretnél valami újat kipróbálni vagy ha szimplán szereted a minőségi hard science fiction regényeket, A Háromtest-probléma neked szól.

"Amikor az ember kezébe kerül egy kínai termék, óhatatlanul is felszínre tör az a bizonyos előítélet, mely szerint a Kínából származó termékek meglehetősen silány minőségűek. Szerencsére Cixin Liu regénye a már nem is olyan ritka kivételek közé tartozik: A Háromtest-probléma egy rendkívül szórakoztató hard SF regény, lélegzetelállító izgalmakkal és elképesztő tudományos elméletekkel.

A történet a kínai kulturális forradalom idején kezdődik, amely során Ye Wenjie – elborzadva a forradalom szörnyűségei miatt, kiábrándulva az emberiségből – saját céljaira használ fel egy titkos katonai projektet, melynek célja a kapcsolatfelvétel idegen intelligenciával. A közeli jövőben pedig egy alkalmazott tudományokkal foglalkozó tudós és egy öntörvényű nyomozó különös párosára hárul a feladat, hogy fényt derítsen a kapcsolatfelvétel körülményeire és következményeire. Valójában nehéz a cselekményről írni anélkül, hogy fontos eseményekre rá ne világítanék (személy szerint mind az angol, mind a magyar kiadás fülszövegét egy kicsit túlságosan is sokatmondónak tartom).

A történet központi témája tehát egy klasszikus sci-fi toposz, a kapcsolatfelvétel. Ám nem a megszokott értelemben, hiszen bár bizonyított az idegen civilizáció léte, a valódi fizikai kapcsolat csak a távoli jövőben fog megtörténni, hellyel-közzel csak üzenetváltásokra került sor. Ennek a fura, de valószerű szcenáriónak a háttere a nyugati zsánerirodalmon nevelkedett olvasóknak elsőre szokatlannak tűnhet, de a cselekmény előrehaladtával a vártnál kevesebb különbözőséget lehet megfigyelni. Jelen esetben is visszatartja a kormány az információt az idegenekről és a saját céljaira akarja használni a felfedezést. (…)"

Bővebben: http://sfmag.hu/2016/12/12/cixin-liu-a-haromtest-problema/

>!
Bíró_Júlia P
Cixin Liu: A Háromtest-probléma

Ezzel a könyvvel az van, hogy túlvárakoztam – nem az, hogy időben, hanem elvárásokban. Merthogy kínai kulturális forradalom spoiler (számomra ilyen háttér előtt majdnem bármi jól néz ki, lásd ábra ) , kozmikus horrorba hajló epizódok spoiler , ráadásul a hard sci-fi elemek 65%-át egy olyan nagyon titkos spoiler gondolatkísérlet-sorozat adja, amit egyszerre sikerült száz százalékos bölcsész humanoidok spoiler számára érthetővé tenni és nem elbutítani, hogy az ember kellően okosnak érezhesse magát, mire a regény végére ér. Aztán időnként csak elvett egy adagot az életkedvemből, nem tisztázott szerzői célok érdekében.
spoiler
spoiler
Nem egyenletesen hibátlan, de annyira igen, hogy valahányszor fontolóra veszem, hogy továbbadjam, arra jutok, hogy frászokat, nekem is kell. És kínai kulturális forradalom is van benne, meg Lovecraft is megnyalná utána legalább ötven tapadókorongját az űr mélységes hidegében.

>!
marschlako P
Cixin Liu: A Háromtest-probléma

A könyvért – melyet talán inkább a (korlátozott) négytest-probléma címmel lehetett volna illetni – eleinte nagyon lelkesedtem, de ez az idők során egy kicsit alább hagyott. Kezdett zavarni, hogy bár jól láthatóan hard sci-fi ről van szó akar lenni, időnként elég meredek elgondolásokat kever ki; bedobja a turmixba a state of the art tudományos elméletek egyes összetevőit, de ami kikeveredik belőle, az elég érdekes lesz. De ez annyira nem is zavarna, hiszen azért olvasok sci-fit, hogy szárnyalhasson a fantáziám. De sajnos maga az alaphelyzet is több sebből vérzik.* Ha ettől eltekintünk, akkor egy érdekes, kicsit egzotikus (bár korántsem annyira egzotikus, mint amennyire vártam), helyenként izgalmas történetet kapunk, ahol a szereplők motivációi néha kicsit furcsák** ugyan, bár van, amikor meg is lehet őket érteni.
Elolvasni mindenképp érdemes, mert fordulatos és olvastatja magát, de szerintem sokkal jobban hasonlít az angolszász sci-fire, mint azt az olvasás előtt vártam volna. Ez persze nem feltétlenül baj, de én egy kicsit olyan formabontó könyvre számítottam, mint amilyen pl. Az idő térképe is volt.

*Vigyázat, hosszú fejtegetés következik: spoiler
**spoiler

>!
Buzánszky_Vírus_Dávid
Cixin Liu: A Háromtest-probléma

Elkepesztően tetszik. Ahogy az elején céloznak rá, hogy milyen szerencsések vagyunk mi, emberiség, aztán a 3test játékban ismét előkerül ez a kifejezés, hogy milyen szerencsés ha van egy pár száz éves stabil korszak. Aztán amikor vége van a játéknak, sejthető, hogy köze van a valósághoz. Stabil korszakokban gyors civilizációk emelkednek majd pusztulnak el. Hátborzongató az egész megvilágítás, sejtetés, elkepesztően okos, ötletes már az első negyede a könyvek.
Engem hamar meggyőzött.

Aztán a továbbiakban sem volt okom elszontyolodni. A könyv folyamatosan fenntartotta az érdeklődésem. Amikor épp nem kapkodhatjuk a fejünket az események, fordulatok végett, akkor sem unatkozunk az elméleti levezetések, vagy lélektani barangolások közben.
Új aspektusok kerülnek előtérbe, ami újabb vad gondolatokat szülhetnek a fejünkben a történet további eseményeiről. Aztán persze valószínűleg nem teljesen lesz igazunk, hiszen nem létezik elég megvilágítás a teljes kép értelmezéséhez. Olykor olyan árnyalásokat villantott az író, hogy már én sem tudtam, mit kéne gondoljak, érezzek egy ilyen helyzetben.
Na persze jön egy szókimondó ortó zsernyák, és helyre teszi a fejünket ;-)

A végére pedig nehezen találok szavakat, de nem is akarok, mert lehetetlen úgy megemlíteni, hogy ne legyen erősen spoileres.
Amúgy spoiler

Ez a könyv igazi ínyenc falat minden (hard?)scifi kedvelőnek. Morális kérdések, tudományos elméletek, remek ötletek, pattanásig feszült idegek, tovább is van, mondjam?
Azért egy kicsit kár, hogy a könyv hátulján az erősen spoileres ajánló rombolja a wtf faktort, ezzel együtt az élményt.

https://moly.hu/idezetek/852703
https://moly.hu/idezetek/852707
https://moly.hu/idezetek/852709

https://moly.hu/idezetek/741598
https://moly.hu/idezetek/734839

>!
Dominik_Blasir 
Cixin Liu: A Háromtest-probléma

Nehéz lehántani róla a kulturális egzotikum rétegét. Meggyőződésem ugyanis, hogy ha angolszász vagy legalábbis európai szerző írta volna, teljesen más szemszögből közelítenénk felé.
Vegyük a szereplőket: ha úgy gondolom, hogy a szerző nem írt a könyvébe karaktereket, akkor az kínai speficikusság (ahol ugye, nyugati szemszögből, mindenki egyforma), vagy tényleg nem tudott összetett figurákat alkotni? Vegyük a történetet: ha úgy gondolom, hogy lapos, dramaturgiailag gyenge és meglehetősen unalmas, akkor csak azért mondom, mert teljesen máshol vannak a kulturális-regiszterek, vagy tényleg nem sikerült neki komplex, izgalmas és feszült cselekményt írnia?*
De talán mindegy is, a lényeg, hogy ez elsősorban ötletorientált sci-fi. Liunak (vagy Cixinnek? Összezavarodtam.) elképesztően izgalmas gondolatai vannak, zseniálisan ötvözi a kapcsolatfelvétel problémakörét** a háromtest-problémával (hah, a játék! spoiler) meg mindenféle látványos SF-mókázásokkal, ráadásul olyan ügyesen vezeti a mondanivalóját, hogy az tényleg állandó gondolkodnivalót ad.
Más kérdés, hogy a regény első fele nagyon nehézkesen halad (szerintem a stílus duplafordítás következtében elég sokat romlott), ami a későbbiekben is csak azért válik nagyszerűen szórakoztatóvá, mert végre kiderül minden, és a cselekmény, illetve a karakterek zavaró-fékező hatása nélkül olvashatjuk, amint Liu tobzódik az ötleteiben.
Nekem amúgy nem hiányzik a folytatás, szerintem önállóan is nagyon érdekes volt. Bár kétségtelenül érdekel, hogy mi lesz még.

* Különösen ellentmondásos például az információadagolása: olykor egészen csodálatosan utalgat (ld. játék), máskor meg fejezetnyi infodumpokban beszél.
** spoiler

6 hozzászólás
>!
pat P
Cixin Liu: A Háromtest-probléma

spoiler Nyilvánvalóan ez a világegyetem legelcsépeltebb SF alaphelyzete. Hát lehet ebből 2016-ban is élvezhető, érdekes, meghökkentő, nagyjából korszerű sci-fit írni?
Én mondjuk lefogadtam volna, hogy nem, de szerencsére nem lett volna igazam. Mert ez bizony egy nagyon furcsa, helyenként meghökkentő írás volt, olyan elemekkel, hogy a meglepetéstől olykor csak nézelődtem. Mert hát hiszen, mit keres a kulturális forradalom egy sci-fiben? Pláne hogy lesz logikailag, érzelmileg, mondanivalóilag (ejj, de szép szó) is a történet lehető legszervesebb része? Hogy lesz pl. Ye Wenjie* egyszerre annyira összetett és hiteles, másrészt annyira elvont és azonosulhatatlan karakter? Milyen a világ legérdekesebb számítógépes játéka, ami nem is hasonlít számítógépes játékra? Hogy lehet a kvantumfizika segítségével megmagyarázni a regény legszürreálisabb furcsaságait? És egyáltalán, hogy lehet, hogy a földkerekség legnagyobb maszlagának tűnő kvantum-bullshit tulajdonképpen egészen kongruens jelen fizikai ismereteinkkel**? spoiler
Persze kicsit fura néha az európai olvasónak (annyira más a kínai irodalom szerintem, csoda, hogy egyáltalán élvezhető nekünk), de engem éppen felrázott kicsit a tespedésből, hogy ha nem is tökéletes, de pikánsan ellentmondásos, kissé diszharmonikus, olykor nehezebben olvasható, de nekem mindenképpen újszerű a regény. És várom a folytatásokat.

*Az angol átírás azért rohadtul idegesített, hadd jegyezzem meg csendben.
**Én azért erre nem vettem volna mérget, de meglestem kicsit a korábbi értékeléseket, és a hozzáértők sem panaszkodtak.

>!
makitra MP
Cixin Liu: A Háromtest-probléma

Rettentően élveztem ezt a regényt, bár nem tökéletes, és ennek két oka volt: a tudományos probléma lenyűgöző és szórakoztató ábrázolása, ami a Diaszpórához hasonló lelkesedést váltott ki belőlem – azaz elkezdtem böngészni az internetet, hogy egyáltalán megértsem, mi is a címben szereplő témakör; másrészt nagyon aktuálisnak gondoltam és gondolom a főszereplő kiábrándultságát.

A regény ugyanis átélhetően mutatja be, miért távolodik el Ye Wenjie saját társadalmától, miért érzi azt, hogy már nincs lehetőség változtatni az emberiségen. Ez pedig sokszor ismerősnek tűnik a saját életemből, a családdal, barátokkal folytatott beszélgetésekből. A cselekvési akarat és szándék teljes hiánya, amihez azonban néha elegendő a legkisebb szikra, hogy ez átforduljon valami sokkal tragikusabbá; az értelmiség egy részének a társadalomtól való eltávolodása létező probléma, ennek következményeire is utal A Háromtest-probléma.

És nagyon kíváncsi vagyok, milyen irányba tud tovább menni a történet, milyen kérdéseket hoz fel a későbbiekben, mert ezzel a kötettel Cixin Liu el tudott gondolkodtatni.

Bővebben: http://www.prozanostra.com/iras/az-ertelmiseg-csalodasa…

>!
ViraMors P
Cixin Liu: A Háromtest-probléma

Elég sokáig halogattam a könyv beszerzését, aztán az olvasását is, egyszerre vártam és féltem tőle, így utólag azt kell, hogy mondjam, hogy mindkettő jogos volt.
Lelkesen kezdtem bele az olvasásba, és jó darabig határozottan élveztem. Okosan felépített, gördülékeny könyv, érthető, de nem lebutított tudományos részekkel, elgondolkodtató kérdésekkel. A kínai kulturális forradalom ütős kezdés, jól meg alapoz több későbbi esemény és pár spoiler döntést, nyugodtan mondhatjuk, hogy a történtek teljesen logikus irányba terelték az eseményeket. Utána meg már tényleg csak az alkalom kellett ugyebár…
A jelenbeli részek remekül indultak, tudomány, rejtély, feszültség egy kupacban, talán ezek a részek kötöttek le a legjobban. A játék pedig remek bemutatása volt a problémának még úgyis, hogy a játékos énem elég nehezen lépett túl azon, hogy a a Háromtest igazából spoiler
Aztán valahol a fele-kétharmada környékén volt egy pont, ahol erős WTF érzés kapott el. Egyrészt, lehet, hogy csak én nem értek eléggé a csillagászathoz, de nem nagyon tudtam mit kezdeni spoiler
Másrészt… spoiler
Azért persze itt is voltak kifejezetten ötletes és izgalmas részek, ráadásul a főbb ‘jó’ karaktereket határozottan megkedveltem, és kíváncsian várom, hogy mit hoznak össze a továbbiakban.

Végül még annyit, hogy gondolkodásmódjában sokkal kevésbé volt kínai, mint arra számítottam, a történet vezetése, pláne lezárása viszont tagadhatatlanul az… spoiler


Népszerű idézetek

>!
Spaceman_Spiff MP

Lehetséges, hogy az emberiség és a gonoszság közti kapcsolat hasonló ahhoz, ami az óceán és a felszínén lebegő jéghegy között fennáll? Az óceán és jéghegy is ugyanabból az anyagból áll, a jéghegy látszólag csak azért különül el, mert más alakot öltött. A valóságban csak a hatalmas óceán része…
Lehetetlen erkölcsi felébredést várni az emberiségtől, mint ahogy azt is lehetetlenség elvárni, hogy az ember a hajánál fogva felemelje magát a földről. Az erkölcsi felébredéshez az emberi fajon kívüli erő szükségeltetik.

25-26. oldal, 2. fejezet, Néma tavasz

>!
Batus

„Kínában minden szárnyaló ötlet a földre zuhan. Túl erős a valóság gravitációja.”

14. oldal

>!
Buzánszky_Vírus_Dávid

Különös ellentmondás, hogy az emberiség milyen naivan és kedvesen viszonyul az univerzumhoz: ha a Földön lép másik kontinensre az ember, gondolkodás nélkül elpusztíthatja az ottani civilizációkat háború vagy betegség révén. Ám amikor a csillagokra néz, szentimentálissá válik, és hiszi, hogy ha létezik földön kívüli intelligencia, azt egyetemes, nemes erkölcsi mércék kötik, minta az élet más formáinak szeretne egy evidens erkölcsi kódex része lenni.
Szerintem éppen az ellenkezője lenne jó: a csillagok iránt mutatott kedvességet fordítsuk a Föld emberi tagjai felé, teremtsünk bizalmat és megértést az emberiséget alkotó népek és civilizációk között. Ami meg a naprendszeren kívüli univerzumot illeti, legyünk éberek és készek arra, hogy az űrben esetleg létező Másiknak a legrosszabb szándékot tulajdonítsuk. A miénkhez hasonló törékeny civilizáció számára kétségtelenül ez a leginkább felelősségteljes út.

403. oldal - A szerző utószava

>!
Noro MP

Egy pulykafarmon a farmer minden reggel megy megetetni a pulykákat. Egy tudós pulyka, miután majdnem egy évig figyeli ezt a változatlan sémát, a következő felfedezést teszi: „Minden délelőtt tizenegykor megérkezik az eleség.” Hálaadás reggelén a tudós elmondja ezt a törvényt a többi pulykának. Csakhogy tizenegykor nem érkezik eleség; jön a farmer, és leöli az összes pulykát.

74. oldal (6. fejezet: A lövész és a földműves)

>!
marschlako P

Abban a pillanatban a 12 000 MHz frekvenciájával a nap volt a legfényesebb csillag az egész Tejúton.

273. oldal

12 hozzászólás
>!
Batus

Egy nő legyen olyan, mint a víz: ha akadállyal találkozik, tudja körbefolyni, vagy tudjon keresztülhömpölyögni felette.

118. oldal

>!
Batus

Ha létezett is valaha Isten, már rég meghalt.

318. oldal

>!
Batus

Wang önkéntelenül úgy gondolt a nőre, mint a rég elavult DOS operációs rendszerre: egy üres fekete képernyő, azon egy csupasz „C:\univerzum” prompt, egy villogó kurzor. Akármit ütsz be, azt viszonozza. Se egy plusz betű, se semmi változás. De most már tudta, hogy a „C:\univerzum” mögött feneketlen mélység tátong.

96. oldal

>!
Batus

Pénz nélkül a világegyetem titkai szart se érnek.

124. oldal

Kapcsolódó szócikkek: pénz
>!
Buzánszky_Vírus_Dávid

– Elpusztítottunk egy civilizációt a mikrokozmoszban ezzel a kísérlettel?
– Minimum intelligens test volt. És megsemmisítettük az egész mikrokozmoszt. Az a miniatűr univerzum a magasabb dimenziókba hatalmas, és több intelligencia vagy civilizáció lehetett benne, amelynek nem volt esélye a makrotérben kifejezni magát. No persze magasabb dimenziójú térben, mint a mikrolépték, az intelligencia vagy civilizáció formáját elképzelni sem tudjuk. Ilyen pusztításra már rengetegszer sor kerülhetett.
– Igen?
– A tudományos fejlődés hosszú története során hány protont zúztak szét fizikusok gyorsítókban? Hány neutront és elektront? Százmilliónál biztos nem kevesebbet. Minden ütközés civilizációknak és intelligenciáknak vethetett véget egy mikrokozmoszban.
Univerzumok pusztítása még a természetben is minden másodpercben végbemehet, például neutronrombolás során. A légkörbe hatoló nagy energiájú kozmikus sugárzás is ezernyi ilyen miniatűr univerzumot pusztíthat el… Ugye nem szomorította el a dolog?
(…)
– Nem. Azt akarom elérni, hogy a földi civilizáció pusztulásához viszonyuljon közömbösen.

378. oldal

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Iain M. Banks: Közelkép
Ernest Cline: Ready Player One
Neal Stephenson: Snow Crash
James Dashner: Halálos hajsza
Jeff Noon: Vurt
Póli Róbert: Csillaglélek
Rodé Magdolna: Digitális világunk ma és holnap
Megan A. Moreno: Szex, drogok, Facebook
Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben
Fritz Leiber: A vándor