Szép ​tavaszi nap 5 csillagozás

Ciril Kosmač: Szép tavaszi nap

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ciril ​Kosmač a jelenkori szlovén írónemzedék egyik legkedveltebb képviselője. 1910-ben született az Idrijica folyó melletti Slap falucskában. A szlovén föld legfélreesőbb, legeldugottabb tája ez. Peremvidék, amely nem csak két éghajlat, de két nép, két ország, Jugoszlávia és Olaszország határán terül el, s éppen ezért az újabbkori történelem több évtizedén át, egészen a második világháború végéig, az idegen elnyomatás és a háború áldozata volt. Talán nem is itt kellene mindezt megemlíteni, ha éppen ezeknek a tájaknak s embereinek a sorsa játszik oly nagy szerepet Kosmač írói arculatának kialakulásában. De így történt. Szülőföldjének szomorú sorsa még ifjúkorában idegenbe, a nagyvilágba kényszerítette az emberi és nemzeti öntudattal áthatott írót. S amikor tizenöt évi vándorlás után, érett férfikorában, most már szabad szülőföldjére lépett, kibuggyant belőle a Szép tavaszi nap.
Ebben a kedves, meleg hangú, szinte látomásszerű emlékezésében – a Szép tavaszi napban tette ezt… (tovább)

Eredeti cím: Pomladni dan

Eredeti megjelenés éve: 1953

>!
Európa, Budapest, 1961
296 oldal · keménytáblás · Fordította: Bodrits István

Enciklopédia 1


Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

sophie P>!
Ciril Kosmač: Szép tavaszi nap

    Olvasom, hogy Ciril Kosmač Szlovéniában igen neves írónak, novellistának számít, olyannyira, hogy iskolát neveztek el róla, szülőháza pedig turisztikai látványosság. Nehéz már megítélni, mennyire számított újítónak a maga korában (azt írják, az volt), mindenesetre ez egy szépen kikerekített, szeretettel megírt visszaemlékezés, van a történetnek eleje, közepe és vége, még ha nem is pontosan ebben a sorrendben lettek összeszerkesztve. Állítom, hogy vonalas papírra írták, töltőtollal, persze erre semmi bizonyíték nincs, de hogyan máshogy lehetne leírni egy olyan első mondatot, hogy „Szép volt az a tavaszi nap, fénylő és zengő, mint egy színezüst lap.”?
    Az apropó, ami miatt összeismerkedünk egy családdal, a szlovéniai hegyekkel, lankákkal és folyókkal, az I., majd II. világháborús tanyasi viszonyokkal, az Kadétka (ez egy leánygyermek neve, születésének kalandos mivoltából kifolyólag) története. A mesélő -valószínűleg az író alteregója –, 15 év távollét után tér vissza a falujába. Sorban bukkannak fel gyerekkorának, fiatalkorának emlékképei, amelyeket főleg az anyja, az apja, a bölcs és öreg nagyapja, valamint a kicsi közösség szereplői testesítenek meg. Ez is olyan környék, ahol kizárólag különös, és ezért említésre méltó figurák laknak. Egyik sem hibátlan, de az emlékezés kicsit megszűri, színesebbé és elevenebbé rajzolja az összképet. A kedvencem például Katra, a szutykos házalóasszony, akinek volt öt könyve. Mesélőnk egyszer alkut kötött: ha el akar olvasni egy könyvet, hétszer kell cipelnie a portékával teli szatyrot, és nem kis távon persze. Az egyik könyv sajnos nagyon vastag volt, ehhez külön megállapodásra volt szükség. (Ezt csak azért merem mondani, mert nem tartozik szorosan a mese fonalához – csak semmi spoiler –, de azért aranyos, nem igaz?)
    Szóval pár napja vége a háborúnak, mesélőnk első napját tölti otthon, kicsit ábrándozik a múltról, kicsit beszélget azokkal, akiket otthon talál (sok a veszteség), és egyszer csak beállít Kadétka is. Kadétka nem tartozott a családhoz, de az összes mindenki közül neki volt a legkülönösebb élete, szinte hihetetlen véletlenekkel, tényleg regénybe illő fordulatokkal, mondhatni sorsát a történelem írta. S ha valaki íróemberfélét a nénikéje kéri nagyon, hogy ezt írja meg, akkor tényleg nincs más hátra.

>!
Európa, Budapest, 1961
296 oldal · keménytáblás · Fordította: Bodrits István
3 hozzászólás
anesz P>!
Ciril Kosmač: Szép tavaszi nap

A szomszédos ország szerzőjétől még nem olvastam. Igazán kellemes meglepetés volt ez a regény. A fájdalmas háborús téma ellenére üde, szép történet. Pedig a főszereplők közül kevesen maradnak életben. Mégis, mivel önéletrajzi írásról van szó, a szép emlékek maradandósága átlengi ezt a családtörténetet.

Maga az ország, a vidék hangulata az egyik főszereplője a műnek. A falu, a könyv helyszíne az Idrijca partján fekszik. A folyó többször megjelenik könyörtelenségével, ugyanakkor vigasztaló jellegével. Hiszen a családban sok a tragédia, amit a háborús helyzet determinál. Akármi történik is, az élet megy tovább, az Idrijca folyik rendületlenül.

A történet keretét a 2 világháború adja. A narrátor 15 év után, a II. vh. után térhet haza száműzetés, partizán harcok után. Visszaemlékszik a családjára, akiktől fiatalon szakították el őt erőszakosan. A történetek nagyon szeretetteljesek, meghatóak és életteliek. Szemünk előtt jelennek meg a falu meghatározó emberei a maguk jellegzetességeivel. Az író nagyságát mutatja, hogy egy-két mondattal olyan színesen jellemzi hőseit, hogy szinte kiugranak a lapról, és megjelennek előttünk.
Mégis a legmegkapóbb Kadétka története, spoiler. Az ő élete, tragédiái, mégis vidám, kíváncsi személyisége teszi a regény kiemelkedő hősnőjévé.

Összességében egy nagyon emberi, mégis reális történetet olvashattam gördülékeny stílusban. Közben találtam egy számomra új kifejezést is: mezítláboltam.

Teljes értékelés: http://olvasasfolyam.blogspot.com/2018/06/szep-tavaszi-…

patakizs>!
Ciril Kosmač: Szép tavaszi nap

Jól megírt kis könyv ez. Már csak azért is örülök, hogy olvastam, mert nem igazán tudtam eddig semmit a szlovén nép történelméről. Fájdalmasan szép visszaemlékezés, szó van benne a háborúról, a mindennapokról, családról. Kosmac nagyon szép jellemábrázolásokat ad.

chamichaze>!
Ciril Kosmač: Szép tavaszi nap

Nagyon örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet, az 1001 könyv lista miatt futottam bele. Éppen előtte fejeztem be a Diófa-házikó című könyvet, ami nagy falat volt és éppen azon vaciláltam, kell e nekem még egy sztori arról a környékről, de nem bántam meg. A könyvtárban ahonnan kikölcsönöztem a raktárban tartják, nincs szabad polcon és sajnálom, hogy emberek nem futhatanak bele csak úgy véletlenül, hogy leveszik a polcról, örülnének neki.


Népszerű idézetek

sophie P>!

– Tudom. Szerettek. De miért szerettek olyan furcsán?

50. oldal

1 hozzászólás
sophie P>!

Mert édes fiam, tanulni meg ülni, az egyet jelent.

70. oldal

sophie P>!

Az isonzói fronton a XII. offenzíva dühöngött.
A Krn tetejéről egész éjszaka villogott a szörnyű tűzijáték fénye, és a villanások szinte hasadékot vágtak a hegyek oldalába. A szüntelenül villogó fényben, a sötét, esőverte csúcsok és szakadékok között, ebben a fekete pokolban, ezer meg ezer fegyveres ember vonult ide-oda megduzzadt folyóként, és ennek a folyónak az árja minket is elöntött.

187. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Isonzó
anesz P>!

Én is kikecmeregtem az ágyból, utánuk mezítláboltam, és megálltam a küszöbön.

211. oldal

anesz P>!

A végtelen területek éneke harsányan zeng, az igazi szépség csendesen dúdol.

241. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Sebastian Faulks: Madárdal
Italo Svevo: Zeno tudata
Robin O'Wrightly: Emlékkönny
Daniel Katz: Amikor nagyapám átsíelt Finnországba
Kosztasz Taktszisz: A három gyűrű
Tessa de Loo: Ikrek
George Orwell: Légszomj
Jože Hradil: Képek arc nélkül
Prežihov Voranc: Földindulás
Paulo Coelho: Veronika meg akar halni