Violeta ​Palma 2 csillagozás

Cintio Vitier: Violeta Palma

A Violeta Palma a memoár és a regény ötvözete, melyben a kubai katolikus költő túllép az önéletrajz keretein, és egy párhuzamos családregény ürügyén a kubai élet legkülönbözőbb szféráira tekint ki. A könyv önvallomás, irodalomtörténeti dokumentum, egyúttal fél évszázad szellemi életének, történelmi és társadalmi változásainak gazdag krónikája.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magvető Világkönyvtár

>!
Magvető, Budapest, 1985
388 oldal · keménytáblás · ISBN: 963140532X · Fordította: Patkós Judit

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Cintio Vitier: Violeta Palma

Számos példát lehet hozni arra, miért jó, hogy a költők néha regényt írnak – nos, ez a könyv meg arra példa, hogy miért nem. Vitier alapvetően a kubaiak szabadságvágyának és igazságkeresésének generációkon átívelő kifejeződését írta volna meg (erős önéletrajzi beütéssel), ami pazar dolog – de nem tudtam nem arra gondolni, hogy Petőfi (ha történetesen kubainak születik) ezt lerendezte volna tíz strófában, és akkor mennyivel több időm maradt volna rendes regényt olvasni. Miközben a szöveggel haladtam, végig az volt a benyomásom, hogy a szerző ír, ír rég elhalt rokonairól (illetve azok avatárjairól), emlékeiről, egyetemi éveiről, a sokszínű kubai zsarnokságokról, aztán eszébe jut, hogy basszus! hisz én végtére is költő vagyok, nem igaz? Akkor meg nehogy már szépen eljussak A pontból B pontba! Inkább tekerjem meg a mondatot, hímezzem ki lírai betoldásokkal, mint valami faliszőnyeget, ide nyomjak be egy filozofálást, oda meg egy irodalomtudományi blokkot, ide valami vendégszöveget nagyapáink háborús naplóiból, amoda meg egy önreflektív szakaszt, amiben arról elmélkedem, hogy miért tettem ide a regénybe egy önreflektív szakaszt. Ettől aztán maga a történet zavaros, követhetetlen, mi több, hányaveti lesz, de nem baj, legalább látszik, hogy költő vagyok, nem holmi epikus.

Pedig őszintén bíztam benne, hogy most aztán olvasok egy jó kis karibi regényt, de tényleg. Annak is külön örültem, hogy önéletrajzi jellegű, mert a jó önéletrajz képes arra, hogy ha ismeretlen helyen játszódik is, az önéletíró emlékeit a magaménak érezzem, megtaláljam bennük a párhuzamot a magam emlékeivel, csak más köntösben – magyarán a személyes emlék univerzálissá alakul, az egyéni pedig általánossá, és az olvasó egy távoli (talán már halott) szerzőben testvért talál. Na de itt lópikula van, nem ez. Persze lehet, most épp dekoncentrált voltam hozzá, és a hiba az én készülékemben van, de ettől még a tény tény: Vitier önvallomása számomra idegen hang maradt.

6 hozzászólás
>!
regulat 
Cintio Vitier: Violeta Palma

Egy életem van…
…elvesztem a szóvirágok mocsarában, magába szívott és megfojtott Cuba.
És ez, a szerző saját bevallása szerint, a meghúzott változat, mert a barátai terjengősnek találták.
Ez? Meghúzott? Jesszasz!
Pedig érdekes lett volna a Palma család története, ha valaki tényleg el akarta volna mesélni, nem csak kiírni magából a képeket a hangulatokat… dehát szerzőnk nem mesélő, hanem költő.
Érjük be ennyivel…

Hangoskönyvként, jó hangú mesélővel élvezetes háttérzaj lehetett volna…

Hogy mire akkor a két csillag? Nos értékeltem Vitier szándékát, és a történetvezetést, ami határozottan jó, ha nem írja túl.

>!
Magvető, Budapest, 1985
388 oldal · keménytáblás · ISBN: 963140532X · Fordította: Patkós Judit

Népszerű idézetek

>!
regulat 

Alig néhány háztömb választotta el a parktól.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Jeffrey Eugenides: Egy test, két lélek
Jókai Mór: Az arany ember
Morsányi Bernadett: A sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek
Zalai Károly: Mesék könyve
Márai Sándor: San Gennaro vére
Fernando Pessoa (Bernardo Soares): A kétségek könyve
Veronica Porumbacu: Kapuk
Italo Svevo: Zeno tudata
Iowio – N'alika: Felébredés az én illúziójából
R. Kelényi Angelika: Az agyam eldobom