Valahogy Cinda Williams Chima könyvei és én nem vagyunk kompatibilisek egymással és emiatt nagyon szomorú vagyok. Még mindig gondolkozom, hogy mi az, ami zavar, mi az, ami hiányzik. A világ érdekes, viszonylag jól kidolgozott, tetszik, ahogyan az eltérő származású szereplők eltérő hiedelmei és babonái megnyilvánulnak (bár el tudnék viselni belőlük többet). Birodalmak állnak szemben egymással, a szereplőkkel együtt rengeteget utazunk, jó sok nézőpontkarakterünk van különböző háttérrel, herceg, hercegnő, nemesi származású katona, egész életükben üldözött árvák, klánszülöttek, mágusok. Valahogy mégsem jön át. Olyan érzelemmentesen ír a szerző vagy nem tudom. Nem érzem a feszültséget, amikor akcióról, harcról, csatáról olvasok, a szerelmesek között nem érzem a játékosságot vagy a vonzalmat. Annyira szeretném szeretni ezt a sorozatot, mert szinte nekem találták ki, ami a történetet és a szereplőket illeti.
A Shattered Realms négy könyve a Seven Realms világában játszódik, jó alappal indítunk, utána viszont mintha a szerző nem tudta volna eldönteni az irányt. Sok minden történik, közben meg valahogy semmi sem.
Amit egyáltalán nem tudtam hova tenni, az az instant szerelem Jenna és Adrian között. De tényleg. Borzasztó volt és kínomban szinte nevettem. Az ő helyzetükben, amikor is tulajdonképpen mindketten rabok és magányosak hónapok óta, teljesen érthető lenne a vonzalom, amikor végre találkoznak valakivel, aki megérti, min mentek keresztül. Belekapaszkodni valakibe, akit alig ismerünk, úgy, hogy eddig senki más nem volt a világon, akibe kapaszkodhattunk volna (de legalábbis úgy éreztük), teljesen hihető jól ábrázolva. Elfelejteni a problémákat és elnyomni a fájdalmat a testiség segítségével szintén jól magyarázható az ő szempontjukból, emberek nap mint nap csinálják a valóságban is és számtalan történetben találkozni ezzel. De Adrian és Jenna részéről ez nem csak testiség és vonzalom volt, már a második alkalommal, amikor találkoztak, pár óra együtt töltött idő után, lángoló szerelmet éreztek egymás iránt, ami sajnálom, de számomra abszolút hiteltelen. Amúgy ezzel a szállal semmi bajom nem lett volna.
Van, amikor olvasók írják, hogy mennyire érezhető a kémia a szerelmesek között. Na, itt nem tudom, van-e, aki érzi, én nagyon nem. Hal és Lyss kapcsolata valamivel jobb a Shadowcasterben, de lassan hajlok arra a kijelentésre, hogy Cinda Williams Chima nem tud romantikát írni. Lehet az a baj, hogy az én ízlésemnek nagyon visszafogottan ír, sok dologról, de most a szerelemre gondolok. Keveset, és azt is érzelmek nélkül.
Ez a könyv jóindulattal is csak közepes, a történetvezetés szempontjából is.
