Utóhatás: ​A Birodalom vége (Star Wars: Utóhatás 3.) 46 csillagozás

Chuck Wendig: Utóhatás: A Birodalom vége

MINDEN ​VÉG EGY ÚJ KEZDET

Közeleg a Birodalom és az Új Köztársaság utolsó nagy ütközete…
Az endori csata megtörte a Birodalom hatalmát, erőinek maradéka szétszóródott a galaxisban. Ám a felkelőknek a győzelmet követő hónapokban sincs könnyű dolguk: birodalmi túlélők szörnyű csapást mérnek a most születő Új Köztársaságra, ezért az új demokrácia vezetői kénytelenek még nagyobb erőkkel keresni a rejtőzködő ellenséget.
Az aljas támadásban játszott szerepéért hajtóvadászat indul Rae Sloane admirális ellen, amit Leia hercegnő kérésére Norra Wexley, a volt felkelő pilóta vezet. De Norrát nem csak az Új Köztársaság iránti lojalitás hajtja. A férje nemrég a gonosz merénylet egyik gyilkos bábja lett, és ezért legalább annyira szeretne bosszút állni, mint igazságot szolgáltatni.
Ugyanakkor maga Sloane is dühödt hajszába kezd: az álnok Gallius Raxot üldözi, egészen a sivár Jakku bolygóig. Rax, az Új Köztársaságra mért csapás kitervelője volt az, aki elvezette a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Szukits, Szeged, 2017
446 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634973935 · Fordította: Oszlánszky Zsolt, Szente Mihály

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Jar Jar Binks


Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

>!
Saileach P
Chuck Wendig: Utóhatás: A Birodalom vége

Meglepően javult az író stílusa az utolsó részre (végre beszereztek neki egy szerkesztőt, vagy mi?). A jakkui csata és történései egész izgalmasak voltak, és végre úgy-ahogy összefogottak. Bár Norra-ra olyan hülye viselkedést kényszerített az író, hogy csak fogtam a fejem. Nagyobb baromságot nem tudna még elkövetni? Ja, de tud! Hurrá!
A közjátékok sztem nem nagyon szóltak bele a fő cselekménybe, viszont nagyon jó kis életképek voltak az ismerős alakokról, hogy mi is történt velük a Birodalom bukása után… ebbe a könyvbe ugyan nem illettek, de egy külön novelláskötetet a „Történetek” sorozatba valót el tudnék képzelni az írótól. A nagyobb lélegzetű, többszálon futó cselekmények úgyse nagyon mennek neki! Azért a homoerotikus szálat továbbra se lehetett kihagyni (a fene a meleg-lobbiba!), bár szerintem semmit sem tett hozzá a történethez.
Ha az író nem 3 kötetben, hanem egyben (max. kettőben) fogta volna össze a mesélőkedvét, valószínüleg egy emlékezetes star wars-os regényt alkotott volna Wendig. Így igazából a jakkui csata spoiler miatt marad meg a könyv az emlékezetünkben.

3 hozzászólás
>!
PAVideoStudio P
Chuck Wendig: Utóhatás: A Birodalom vége

Jobban tetszett, mint az előző kötet, de kb. összességében ugyanannyira, mivel most is tudtam izgulni a szereplőkért. A Jakku bemutatása lenyűgöző, a Birodalom megtámadásáról való szavazás körüli nehézségek izgalmasak, a szereplők az első kötethez képest változáson mentek keresztül, de számomra nem alkottak olyan maradandót, mint Thrawn, Mara Jade, Talon Karrde, Niles Ferrier, Borsk Fey’lya, vagy Garm Bel Iblis.
Véleményem és bemutató az alábbi videóban: https://youtu.be/OsiVMlvjdrY

Véleményem további Star Wars-regényekről: http://goo.gl/XBEwd
… és Star Wars-képregényekről: https://goo.gl/PUO54i

>!
Vác_nembéli_István_fia_istván
Chuck Wendig: Utóhatás: A Birodalom vége

Chuck Wendig stílusa nekem végig tetszett remek kis trilógia lett. A szereplőket könnyű volt meg kedvelni Norra, Jas, Sinjir, Temmin és természetesen csonturasság. Szerencsére nem igazi hősök fejvadászok, ex birodalmi ügynökök, de mégis összeillő kis csapatot alkotnak. És kapunk egy kicsit Han és Leia párosból is . A közjáték részek jó kis felüdülés volt nem volt semmi köze a fő szálhoz, de kis betekintést adott az univerzumból. Ahogy az már lenni szokott kapunk egy jó kis csatát is a végére.
sok ilyen vagy hasonló kötetet szeretnék még olvasni.

>!
Ebe_Endocott
Chuck Wendig: Utóhatás: A Birodalom vége

Voltak benne tök jó ötletek (a közjátékok a korábbi részekhez hasonlóan itt is nagyon tetszettek) de talán Jas Emari spoiler karakterét leszámítva a többi igazából érdektelen volt számomra. Tetszett, hogy ez tényleg a galaxis sorsát meghatározó eseményeket krónikálja, ez ritkaságszamba megy a kánon könyvek között. Bírtam még Niimát, bár kicsit nehezen tudtam elképzelni egy spoiler.
A fordulatok többsége egyáltalán nem volt váratlan, de azt már tényleg csak fejcsóválva olvastam, ahogy az összes hős karakter Rockyt megszégyenítő feltámadásokat produkálva verekszik, és mintha legalább 9 élete lenne mindnek.

>!
lustica P
Chuck Wendig: Utóhatás: A Birodalom vége

Hát az elején eléggé kínlódtam, amíg az első 10-20 oldalon túl nem voltam. Utána viszont gőzerővel! :) Olvastatta magát, pedig alapból nem a kedvenc szereplőimről szól.
Nagyon fura volt olvasni, itt már abszolút eltér a Kánon a Legendák vonalától, viszont meglepett Trawn jelenléte. Kíváncsi leszek ebből mit hoz ki!
Slone-t én tuti kinyírtam volna a végén :P De ekkora szerencsém nem volt. Illetve Wedge szerepe is kérdéses, Zsivány osztag nélkül…

>!
Laktózmentes_Csillag P
Chuck Wendig: Utóhatás: A Birodalom vége

Én komolyan olvasási sorrendben akartam értékeléseket írni, de Wendig közbeszólt.
Először is: nagyon fog hiányozni ez a trilógia.
Ha Wendig célja az volt, hogy legalább egy ember gondoljon így a művére, akkor az álma valóra vált.
A borítóra első blikkre azt mondtam volna, hogy nem szebb az Adósságénál, erre minden olvasás előtt hosszabb ideig bámultam.
A cselekmény kezdetben vegyes érzéseket váltott ki belőlem, mert attól féltem, olyan lesz, mint a Katalizátor, hogy nekem mindegy, mi lesz, csak lássam, hogy haladunk valamerre. Szerencsére itt megtaláltam a történet irányát. Az utolsó 100 oldalon belül jöttem rá, hogy ez több kell, hogy legyen, mint négy és fél csillag. A hatásvadászat mellett a mű végére értelmet nyernek az „apokaliptikus” és a „minden vég egy új kezdet” kifejezések.
Tetszett, hogy az Adóssághoz hasonlóan itt is tartogat az epilógus mellbevágó meglepetést.
A szereplőkről mit mondhatnék még? Norra bármit tesz, képtelen vagyok utálni, Jas csodálatos oldaláról mutatkozik meg, Temmin önmaga marad, de azért meg is változik, Sinjir pedig…nem hittem volna, hogy ez lesz az ő sorsa, de úgy tűnik, mégis. Jó volt megismerni a múltját, és megérteni egy részletet még az első részből. Conder ugyanolyan hatalmas figura, mint ő, többet is elbírtam volna a közös jeleneteikből.
A korábbi és mostani közjátékok nem csak lebegtek az éterben, ezért jár a piros ponty.
Ki ne hagyd, ha már eddig eljutottál a trilógiában. Szórakoztató, mély, magyarázatokat ad.
A nyelvezettel nem mindenhol voltam elégedett, ez korábban nem hibázott meglátásom szerint, de legalább love storyt megtanult írni Wendig (bár ez se sikerült mindenkinél).

>!
Kada22
Chuck Wendig: Utóhatás: A Birodalom vége

Az Utóhatás-trilógia befejező kötete hozza a korábbi szintet, de egy árnyalattal talán gyengébb a szememben, mint az előző két rész.
Kisebb spoilerek előfordulhatnak:

Ez alapvetően két dolog miatt van. 1 – nem sokkal a regény kezdete után a jól működő csapat teljesen szétbomlik, és kb. a regény végéig nem is találkoznak egymással. A tökéletes kémiában működő Sinjir és Jas páros is oda, és a Sinjirtől származó epés, de vicces beszólások is eltűntek. Helyette ebben a könyvben már nagyon is zavaró és megkerülhetetlen módon vannak beleerőszakolva a homoszexuális elemek. Az eddigiekben egyáltalán nem érdekelt ez az elem. De itt valahogy zavaró volt.
2 – a könyv kb. felénél nagyon ellaposodott a történet. Az Új Köztársaság egy fertő (mint minden, amihez a politikusoknak is köze van), és a könyv közepén hosszú fejezetek szólnak a korrupcióról, és hogy hőseink ezt hogyan akarják kikerülni. Ez a rész nekem vontatott volt.
Ugyanakkor mikor sikerrel járnak, na akkor ind be igazán a történet. A könyv kb utolsó harmada az egész jakkui csata leírása, brutális módon. Érezni a Birodalom oldaláról az elkeseredést a harcmodorukban, és a Köztársaság alig bír el velük.
Ez a rész nagyon is tetszett. Ahogy a Jakku bemutatása is.
Gallius Rax továbbra is tökéletes főgonosz spoiler. Sloane-t már majdnem megsajnáltam. Temmin már sokkal kevésbé idegesítő, mint az első könyvben volt. Tetszik, ahogy árnyalták Leia és Ben kapcsolatát, de kifejezetten örülök, hogy továbbra sem a szenthármas volt az események középpontjában. Ez eddig sokkal jobban tetszik a kánonban, mint az EU-ban. Nem mindent csak a szentcsalád old meg, hanem közemberek. Ugyanakkor elismerem, hogy rettenetesen kiéheztem egy Jedis regényre. Hogy ez A Jedi visszatér utáni Luke-ról vagy másról szólna, az majdnem mindegy is. Csak jól megírt, új történet legyen.

Összességében ez egy messze nem olyan rossz trilógia, mint amilyennek az értékelések alapján számítani lehet. Messze nem 70% körül van. Nekem a zárás kicsit nehezebben csúszott, de ettől sokkal rosszabb könyveket is olvastam már.

>!
Somogyip
Chuck Wendig: Utóhatás: A Birodalom vége

Ennyi idővel a könyv olvasása után három dolog maradt meg bennem. A Mad Max utánérzés a Jakku felszínén, és hogy Csont uraság véglegesen eltávozott. Ez utóbbi fölöttébb elszomorítóan hatot az ifjú Wexleyre és rám is.
A harmadik, hogy bár csak nagy vonalakban emlékszem a történetre, de amikor olvastam tetszett és rendben lévőnek éreztem.

>!
Nevox
Chuck Wendig: Utóhatás: A Birodalom vége

Bevallom kellemesen csalódtam ebben a trilógiában, amelynek színvonala könyvről könyvre emelkedett, mintha Wendig is egyre jobb íróvá vált volna. Ebben szinte csak a Jakkun játszódik a történet, kis kitérőkkel. Minden eddigi szálat elvarr benne és a Jakkun lezajlott csata kellő epikusságot és izgalmat kapott. Norra bosszúja és annak lezárása nekem kissé ellentmond a korábbi tetteinek és alapvetően a tépelődése is idegesítő olykor, de ez legyen a legkisebb gondunk. A Közjátékok ugyan nem viszik előre a cselekményt, de árnyalják a galaxisról alkotott képet és sok visszautal a korábbi közjátékbeli eseményekre. Nem egy Thrawn-trilógia, de vállaltan nem is azt akart írni, mert azt nem lehet felülmúlni a hazai pályán. Szívet melengető, ahogy a Legendákból átvesznek elemeket, a végén különösen tetszett az Obszervatórium célja és eredete.

>!
Csokky
Chuck Wendig: Utóhatás: A Birodalom vége

Ez a trilógia kicsit lassan indult be, de ahogy haladtam előre a kötetekkel – és így a történettel – egyre grandiózusabbá vált. Egy mondhatni kis helyi konfliktusból kiindulva eljutottunk a Galaktikus Polgárháború lezárásáig. A karakterek kellően eltérőek voltak, és mindegyikük fejlődött valamilyen irányba. Kíváncsi vagyok, hogy ezen kötet és Az ébredő erő között mi minden történt, mert a történet lezárása egyben egy izgalmas kezdet is.


Népszerű idézetek

>!
PAVideoStudio P

– Csak… vegyem fel?
– Igen. Ő a fiad. Használd a kezedet! Gyerünk, Han, vedd fel! Szeretné, ha megdajkálná valaki.
– Én csempész vagyok, nem dajka.

433. oldal, 38. fejezet - A Birodalom vége (Szukits, 2017)

1 hozzászólás
>!
Ebe_Endocott

-Engem Mapónak hívnak – mondta a kisfiú.
-Enyém nevem lenni Jar Jar.
-Szia, Jar Jar.
-Te nem kéredzkedni egy harapásos? – mutatott föl a gungan egy másik aranyhalat. -Ez a pik-pakk halacska ízlik, nagyon finom!
-Nem, köszönöm.

100. oldal, 9. fejezet - Közjáték - Theed, Naboo

Kapcsolódó szócikkek: Jar Jar Binks
>!
Laktózmentes_Csillag P

– Menj, add át a gyümölcsöt! – javasolta Conder. – Legyél udvarias, amennyire csak bírsz! Ha lehet, ne robbants ki egy intergalaktikus incidenst!
– Azt meghagyom Jomnak.
– Jó szórakozást, édesem.
– Köszönöm, babám! Ha még egyszer édesemnek szólítasz, egyenként tépem ki a szőrszálakat a képedből – felelte Sinjir, és mutatta is a mozdulatot arra az esetre, ha Conder nem értené.
– Te olyan romantikus vagy…
– A szívem egy döglött madarakkal teli, kiszáradt fészek – felelte Sinjir, azzal lehajolt, és csókot nyomott a férfi szőrös arcára. – Viszlát, Con.
– Viszlát, Sin – búcsúzott Conder.

382. oldal, 34. fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Pierce Brown: Hajnalcsillag
Isaac Asimov: Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma I.
J. D. Robb: Halálos híresség
Frank Herbert: Dűne
Orson Scott Card: A Holtak Szószólója
Patrick Ness: Válasz és Kérdés
S. J. Kincaid: A kárhozott
Dan Simmons: Hyperion
Neal Shusterman: Unwind – Bontásra ítélve