Halálmadarak (Miriam Black 2.) 75 csillagozás

Chuck Wendig: Halálmadarak

Miriam Black tudja, hogyan fognak meghalni.
Csak azt nem tudja, ki öli meg őket.

Egyszerűen nem mennek jól a dolgok: Miriam és Louis kapcsolata ugyanúgy ki van téve a nő hangulatváltozásainak, mint minden más az életében. Miriam igyekszik. Tényleg. De ez az egész „letelepedés-dolog” egyszerűen nem neki való.

Próbálja kordában tartani médiumi képességét – azt, hogy egy puszta érintéstől is látja, mikor és hogyan fog valaki meghalni – de még ez is rossz érzéssel tölti el. Mintha egy tornádót akarna bezárni egy apró palackba. Csak idő kérdése, mikor fog kitörni a mindent elsöprő vihar.
Amikor egy ártatlan megbízás egy lányiskolába szólítja, véletlenül egy kegyetlen, jövőbeli sorozatgyilkos nyomára bukkan. Már nem csak rengeteg lány élete múlik rajta: a vadászból is hamar préda lesz.

Eredeti megjelenés éve: 2012

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Fumax Thriller Fumax

>!
Fumax, Budapest, 2018
332 oldal · ISBN: 9789634700654 · Fordította: Rusznyák Csaba
>!
Fumax, Budapest, 2017
342 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155514968 · Fordította: Rusznyák Csaba

Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

Miriam Black · Louis Darling


Kedvencelte 8

Most olvassa 1

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 34

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

gesztenye63>!
Chuck Wendig: Halálmadarak

A Halálmadarakban még mindig sötét van. Nem csak jelképes értelemben, Miriam családnevéből adódóan, vagy a könyvben felhangzó Stones zenére utalva – ahol Jagger a vörös ajtókat is feketére festené. Sötét van itt továbbra is a mű egészének meghatározó hangulatában. A beteges gonoszság sötétje uralkodik a fejekben és a lelkekben (már aki rendelkezik ezzel a tartozékkal a szereplők közül).
A sorozat első kötetéhez hasonlóan, ebben a regényben is éreztem a filmszerű szerkesztést, dramaturgiát. A Vészmadarak értékelésében még arra a kijelentésre ragadtattam magam, hogy „Tetszett a csupa fekete-fehér, feszesen vágott filmkocka, amiket sokkolóan törnek meg a vérvörös képi felvillanások”. Ezzel arra próbáltam utalni, hogy az egésznek van egy különleges Sin City-hangulata, ahol még az áldozat, a védelemre szoruló gyenge karakter is hordoz magában valami mocskos romlottságot, maga után húzza az alvilág bűzét. Ez az érzet ebből a részből számomra kimaradt.
A Halálmadarakban jóval inkább kaptam egy sorozatgyilkossal, viktoriánus hangulatú lányiskolával spoiler, generációkra visszanyúló sötét, perverz családi titkokkal megspékelt, nyomozós-száguldozós akció thrillert – természetesen a már jól bevált halottlátó(érző) médium szerepe köré felépítve. Azonban ebben a kötetben nem éreztem olyan meghatározónak Miriam kiégett cinikus-alkesz-nikotinista álarcát. Lehet, hogy a cselekmény sodorta törékenyebb irányba Ms Black-et spoiler, de Miriam ebben a regényben egy sérülékeny, védelemre szoruló, csapattársat kereső karakterré vált. Ez a változás pedig nekem nem annyira jött be, még annak ellenére sem, hogy a Kedves Louis-zal ábrázolt kapcsolatukban a szerző továbbra is próbálja fenntartani a már jól ismert Miriam, a mérgező badass boszorkány nimbuszát.
Számomra a regényt az a fordulat hozta vissza az „érdekes – tovább olvasnám” kategóriába, amikor a kötet második felében Chuck Wendig húzott egy váratlant és az egyébként is izgalmas thriller vonulat kellős közepén berántotta a képbe a „másnak is lehet ám különleges képessége” tartalmat. Ez pedig felveti annak lehetőségét, hogy a következő részekben akár még találkozhatunk is olyan médiumokkal, akik szó szerint „új szín”-t hoznak a képbe, hiszen valljuk meg, azért Miriam fekete-fehér arculata egy darabig még elmegy, de aztán elvész az újdonság, az egyéni hang, és az egész dögunalomba fullad.
Ráadásul a szerző helyzetábrázolásra kihegyezett, filmforgatókönyvet idéző, erősen tördelt szerkesztésmódja, kétszavas mondatai, egymondatos bekezdései egy idő után kifejezetten taszítanak. Nem véletlen, hogy igyekeztem inkább Miriam, valamint néhány más karakter ábrázolására, a már ismert szereplők személyiségének alakulására, valamint a múltbéli, emlékezős jelenetek leírására koncentrálni.

Összességében azért szórakoztató darab volt, de közel sem ütött akkorát, mint az indító kötet. Ha nem vársz tőle túl sokat, kellemes kikapcsolódást nyújt.

deen>!
Chuck Wendig: Halálmadarak

Ez durva volt, de nagyon tetszett. Sokkal keményebb volt, mint az első rész, több volt benne a vér és Miriam sokkal többet kellett hogy elviseljen. Csoda, hogy nem szenvedett agykárosodást. A cselekmény kicsit lassabban indult be, azonban gyorsan magasabb sebességbe kapcsolt, ahogy Miriam hozzálát ahhoz, amihez ért. Az író stílusa még mindig nyers és szókimondó, helyenként már az én ízlésem határait is feszegette, de a történet szerves része, és Miriam e nélkül nem lenne olyan belevaló csaj. Örültem, hogy Louis kicsit több szerepet kapott, ahogy az is tetszett, hogy kicsit több lett a misztikum. Sajnálom, hogy eddig még nem jelent meg folytatás, mert szívesen olvasnám tovább Miriam milyen utat választ magának.

ggizi>!
Chuck Wendig: Halálmadarak

Még olvasás előtt volt bennem egy kis para, hogy most kevésbé fog tetszeni, mint az első rész, de aztán hamar megnyugodtam. Rögtön magával ragadott az író stílusa és hiába volt viszonylag nyugisabb a történet eleje, egy percre sem vesztette el az érdeklődésem. Főleg, hogy aztán rendesen beindult a móka és kacagás és nagyon izgalmassá váltak az események. Miriam hozta a korábban megszokott formáját, olyan volt amilyen, nyers, tökös és szókimondó, de a lényével most sokkal jobban beleolvadt a történetbe (vagy talán kevésbé ért váratlanul a figurája). A légkör most sem volt barátságos, inkább rideg és kissé kellemetlen, amit a fura látomások csak még jobban erősítettek. És persze tobzódtunk a vérben és a fájdalomban is. A sorozatgyilkosság háttere nem sok újat mutatott, de azért volt benne jónéhány bizarr momentum, főleg így látva, Miriam képességén keresztül, ami eleve nagyon érdekes, de aztán erre is rátett egy lapáttal az író és olyan közeget alkotott, amitől csak még különlegesebbé vált minden.
Engem nagyon megtalált ez a sztori, és remélem a folytatásra nem kell sokat várni.

Riszperidon>!
Chuck Wendig: Halálmadarak

Ide nekem a következő részt!
Be kell valljam, engem nagyon magával ragadott Miriam Black világa. Még ha néha kicsit megszokott is, néha innen-onnan vett.
Ebben a kötetben már kevéssé volt mocskos kedves Miriam-ünk szája, de azért egy kezdő kocsis néha megirigyelhette volna. Számomra ez a rész sokkal pörgősebb volt, viszont a főgonosz kicsit megszokott, és egy idő után már kissé abszurd. És nem, nem a fantasy vonal, hanem a, hmm, rokoni kapcsolatok miatt. DE, az ok, ami miatt a gonosz, azt tette, amit tett, már sokkal egyedibb volt.
Kellemesen beteg is volt, csak egy a gond, hogy magyarul egyelőre nincs harmadik rész. Ha ez sokáig így marad, kénytelen leszek leporolni az igencsak berozsdált angoltudásom, és megveszem eredeti nyelven.

mrsp>!
Chuck Wendig: Halálmadarak

Bár az első rész is nagyon nagyon tetszett, a Halálmadarak még rátett erre egy lapáttal, mert sokkal jobban szerettem, mint a Vészmadarakat, pedig kicsit aggódtam, hogy lefullad-e a sorozat egy olyan erős kezdés után.

A régi szereplők, Miriam és Louis a régiek: Miriam mocskos szájú, kemény nő, akihez senki se szóljon, ha jót akar magának, Louis pedig még mindig imádnivaló, nem is értem, miért nem kapaszkodik bele Miriam két kézzel. Az új szereplők is kitettek magukért: nagyon megkedveltem Katey-t, Homert és Wrent, és megkedvelni ugyan nem sikerült őket, de Beck, Eleanor és Annie is nagyon el lettek találva. Ha nem lenne elég beteg amúgy is ez a történet, hogy Miriam látja mások halálát, Wendig még bedob a történetbe ilyen hihetetlenül izgalmas háttértörténettel rendelkező szereplőket, és kész is a letehetetlen regény.

Nagyon tetszett, és ezért óriási pirospont Wendignek, hogy az elején felvezetésképpen oda-odaszúrja, mi történt az előző részben, mert hiába kedvenc lett az a kötet is, nem mindenre emlékeztem belőle. Szeretem, amikor nem a sötétben tapogatózunk, és az író figyelembe veszi az olvasók memóriakapacitását. :) Számomra már alapból izgalmasan indult a történet, pedig az olvasott értékelések kicsit elbizonytalanítottak az izgalmakat illetően – de nekem végig izgalmas volt a regény, az utolsó szóig.

Ez a magániskolás szál egyszerűen telitalálat lett szerintem, egyszerűen oda voltam érte, és sokszor gondoltam olvasás közben, hogy basszus, ez mennyire jó már! Alapból szeretem az ilyen történeteket, bár legtöbbször csak tiniregényekben találkozunk hasonlóval, de itt, hogy belekerült egy kegyetlen sorozatgyilkos és Miriam irtóra trágár stílusa, nagyon érdekes elegy keveredett ki a dologból.

A sorozatgyilkossági szál hihetetlenül izgalmas volt, nagyon jól keltette az író a feszültséget, szinte lerágtam a körmöm, mire vége lett a könyvnek. A véres részletek és a szaftos káromkodások tették ezt a regényt kedvenccé számomra.

Alig várom már, hogy mi kerekedik ki ebből a sztoriból, úgy érzem, a végével nagyon jó irányba indult el a történet. Jöjjön már a folytatás! :)

tmezo P>!
Chuck Wendig: Halálmadarak

Ez most nem tetszett annyira, mint az előző. Itt nem szerettem Miriamot. Nem volt olyan belevaló a stílusa, mint az első részben. Erőlködést éreztem a beszólogatásaiban, arról nem is beszélve, hogy mi mindent átélt, túlélt. Kissé túlzás, hogy mindenből felállt.
A sztori, aminek a nyomába ered érdekes volt, de nagyon lassan jutottunk el a tényleges „nyomozásig”, és eltörpült az egészhez képest. Számomra nagyon vontatott és csapongó volt az eleje… vagy inkább a könyv fele. Miriam látomásait nem mindig bírtam követni, és akkor még jött Louisé is, azzal sem nagyon tudtam először mit kezdeni.
Zavaros volt.

3 hozzászólás
Hencsulátor>!
Chuck Wendig: Halálmadarak

Bár Miriam a régi, de ez most sokkal jobban tetszett mint az első rész.
A kezdésen szétröhögtem magam, annyira láttam magam előtt, ahogy Miriam ül egy kasszában kikészülve és a vásárlókkal veszekedve. :D
Ismét izgalmas látomások a halálokról, emellett kaptunk egy összetett sorozatgyilkos szálat is. Nagyon tetszett, ahogy ez kiteljesedett.
Emellett külön tetszett, hogy végre kaptunk egy kis szeletet Miriam múltjából, különösen az adottságának megjelenéséről. Várom a folytatást, remélem hamarosan jön itthonra is.

Dávidmoly >!
Chuck Wendig: Halálmadarak

Kedvenc halállátóm, Miriam Black visszatért – és milyen ***** jól tette!
Wendignek sikerült megőriznie az első rész erényeit (mocskos, véres, kegyetlen és mocskos), miközben tovább építette a mitológiát (hahó, Birtokháborító!) és a karaktereket (hahó, utolsó fejezet!). A történet csavarjának iránya nem meglepő (de bevallom, az oka és a mértéke már meglepett), viszont a tempó és a stílus engem kárpótolt eme hiányosságokért.
Apropó, stílus. Talán-meglepő-de-mulatságos tény: ha lehántjuk a trágárságok és beszólások felszínes rétegét, alatta egy meglepően lírai, szépséges szöveget találhatunk, időnként már-már prózaversbe hajlót. Ezúton is mélységes elismerésem a fordító Rusznyák Csabának!
Karakterek: van, akit idegesítenek a sebzettségüket és veszteségeiket (verbális és fizikai) agresszióval és rettenetes lazasággal palástoló karakterek, de úgy látszik, hogy engem már nem – legalábbis ha úgy vannak megírva, mint Miriam vagy Wren. Lehet, hogy nem tökéletesek, hogy tüskések, mint egy szögesdrótba tekert sündisznó, hogy mocskosabb a szájuk, mint egy megvadult kocsisé, de Wendig mégis elérte, hogy kedveljem őket, hogy érdekeljen a sorsuk, hogy ne menjek ki azon a ********* ajtón, amikor veszélyben vannak, és ez jó.
A borító most is elképesztően gyönyörű, ha tudnék zenélni, akkor megzenésíteném. A tipográfia még mindig elég furcsa (az oldalszámot legalább fél tucatszor néztem lapon mászó rovarnak), de valahogy illik a könyvhöz.
Összességében még mindig szeretem Miriam Blacket, és várom a harmadik könyvet. Négy és fél csipegető holló az ötből.

Csi>!
Chuck Wendig: Halálmadarak

Már a Vészmadarak is kedvenc lett nálam és kicsit féltem is, hogy talán a második részre alábbhagy a lendület, de szerencsére nem így lett. Miriam egy kicsit kevesebbet káromkodik ugyan, ellenben sokkal több mindenbe belekeveredik és az átlagosnál is többször kell megmenteni az életét. A történet lebilincselő, azért lapozol újra és újra, mert tudnod KELL, hogy mi fog történni. Ha tehettem volna egy szuszra végigolvasom, de sajnos néha dolgozni is kell… Most pedig szépen lerágom az összes körmöm és kitépem az össze hajam, mire kijön a harmadik rész :,D

2 hozzászólás
Fearzone>!
Chuck Wendig: Halálmadarak

Ott kezdodik, ahol egy atlag regeny veget er. Mi tortenhet a happy endek utan? Bar ez a kotet kicsit kiszamithatobb volt, de meg mimdig elvezetesek Black kisasszony kalandjai :)


Népszerű idézetek

Fumax KU>!

– Ez az egész olyan… fura. Maga nagyon fura. Tényleg nagyon fura. Igaz egyáltalán? Tényleg meg tudja mondani, hogy…
Miriam lenyeli a darabokat.
– Jaja. Hogyan dobja fel a pacskert, hogyan válik magából kukackaja, hogyan kerül az Aztakurva Meghaltam Expresszre.

Fumax KU>!

De aztán felbukkant a jard. Zsaruk. Valaki megláthatta, ahogy a folyosókon császkál, szólt a recepción, és mielőtt Miriam felfoghatta volna, mi történik, már oda is kísérte két biztonsági őr. Az egyik úgy nézett ki, mint egy abszurd módon túlpumpált fennhatósági gépezet a borotvált koponyájával és az egyenruhát feszegető izomzatával. A másik fickó olyan volt, mint az az olasz vízvezeték-szerelő abból a videojátékból. Csak alacsonyabb. Meg egy kicsit kövérebb.

Dávidmoly >!

– Azt hiszi, konkrétan most haldoklik. Azt hiszi, beteg. Az egész családja valamilyen betegségbe halt bele. Főleg rákba. Az egyik unokahúga agyhártyagyulladásba. Egy testvére DVT-be.
– DVD-be? Jó szar film lehetett.
– D-V-T. Mélyvénás trombózis.
– Ja. Hú. Milyen pöpec bandanév lenne.

46. oldal

gesztenye63>!

[…] Lehet, hogy ez az utolsó esélye, hogy kiszálljon, mert a Miriam Black Élményexpressz elhagyni készül az állomást, és most vagy becsatolja magát, vagy hátramarad.

147. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Miriam Black
3 hozzászólás
Belle_Maundrell>!

Amit a végzet akar, azt a végzet megkapja.

18. oldal

Kapcsolódó szócikkek: végzet
Molymacska>!

Miriam elfogadja és megissza. Buja, harapós vörösbor. Miriam nincs oda a borért. Az emberek mindig azt mondják, éreznek valamit a borban (csokoládét, pipafüstöt,fügét, nyírott füvet, egy kilencéves kubai kisfiú szagát, aki két hete sodródik az óceánon egy banánládákból összeeszkábált tutajon), de Miriemnek ez sosem több" bedühödött szőlőnél"

105. oldal

1 hozzászólás
Riszperidon>!

Miriam várja, hogy beüssön a krach. Mindig várja, hogy beüssön a krach.

44. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Miriam Black
Dávidmoly >!

Az iskola egészen az általánostól kezdve olyan, mintha bedobnák az embert egy éhező piranhákkal teli tartályba.
És a piranhák sosem laknak jól.

66. oldal

Kapcsolódó szócikkek: iskola
mrsp>!

– Mind haldoklunk – mondja Miriam.
– Ez elég depresszív gondolat.
– Csak biológia, haver. Az entrópia végül mindenkit seggbe harap.

46. oldal

Kapcsolódó szócikkek: biológia · entrópia · Miriam Black
Belle_Maundrell>!

– Ha az sonka, készen állok rá, hogy megöleljem magát, pedig biztosíthatom, nem vagyok az az ölelgetős fajta. De ezért a sonkáért színtiszta, feltétel nélküli szeretetet sugárzok magamból.

273. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Miriam Black · sonka

Hasonló könyvek címkék alapján

Leigh Bardugo: Ninth House – A kilencedik ház
Joe Hill: NOS4A2
Stephen King: Álom doktor
Meiszner Krisztina: MásValaki problémája
Szergej Lukjanyenko: Kvázi
Stephen King: Borzalmak városa
Philip José Farmer: A bestia képmása
Anne Rice: A farkasok ajándéka
Szeghalmi Lőrincz: Levelek az árnyékvilágból
J.D. Barker: Szíve helyén sötétség