Kísértettek 113 csillagozás

Chuck Palahniuk: Kísértettek Chuck Palahniuk: Kísértettek

A határsértésben mindig élen járó Palahniuk összetéveszthetetlen stílusú novellái egészen különböző léthelyzeteket és problémaköröket tárgyalva érintik az író kedvelt témáit. A „Kísértettek” gyomorforgató szatírája, ez a stilizált nyelven előadott beszámoló a színházban rekedtek televíziós valóságshow-kat idéző kálváriájáról egyrészt írói erőfitogtatás, az olvasói ingerküszöb feszegetése, másrészt élcelődés a szerző saját hivatásán és a játszi könnyedséggel alakítható igazságverziók örök szkepszist kiprovokáló világán.

Eredeti mű: Chuck Palahniuk: Haunted

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Cartaphilus, Budapest, 2011
468 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632661889 · Fordította: Roboz Gábor

Enciklopédia 6


Kedvencelte 18

Most olvassa 17

Várólistára tette 79

Kívánságlistára tette 42

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Kozmikus_Tahó
Chuck Palahniuk: Kísértettek

Egy vagyok azok közül, akikről Palahniuk ír.
Egy ember, aki szerelmes a fájdalmába.
A szomorúságába.
A sérüléseibe.
Az öngyűlöletébe.

Utáltam ezt a könyvet. Túlzásnak tartottam. Undorodtam tőle.
Aztán rájöttem, honnan jönnek ezek az erős érzelmek. Nem volt kellemes felismerés…
Felhozta azokat a tetteimet a mélyből, mikor olyan embereknek tettem keresztbe, hazudtam, akik figyeltek rám és fontos volt nekik a sorsom, sőt! Segíteni szerettek volna rajtam. Mindezt pedig csak azért, mert el akartam bújni a nyomorék semmirekellő álcája mögé…szegény, szerencsétlen szerepben tetszelegve. Ezek voltak a létem alapkövei, semmi pénzért nem akartam tőlük szabadulni.
Kis túlzással ennek a regénynek az egyik főszereplőjévé váltam. Amikor ez leesett, az becseszett, de k*rvára. Mintha megvertek volna.

Ez a könyv elérte, hogy mindenképpen változtatni akarjak magamon. Az más téma, hogy milyen eszközökkel, de elérte.

Kösz, P., te dög, hogy megírtad.

11 hozzászólás
>!
zoja
Chuck Palahniuk: Kísértettek

Az ember szinte beleszeret a sérüléseibe. Még bizonyos státuszt is jelent, hogy az ember a Földön mászkáló sebesültek egyike. Szokássá válik, mentséggé arra, hogy állandóan felháborítóan viselkedhessen. (http://moly.hu/idezetek/113987).

Palahniuknak is ez az egyik fő mondanivalója, persze a saját stílusában. Meg még sok minden, ami az én számból úgyse hangzana olyan jól, de amit például a történetmesélésről mond a könyv és az utószó (utolsó oldala), nekem már magában az is elég lett volna, hogy megtetsszen:)

Nagyon rövid, anekdotaszerű novellák, te-jó-ég-ezt-meg-honnan-a-bánatból-szedte ötletekkel (állítása szerint a legtöbbet a valóságból), előttük, köztük, utánuk egy kerettörténet fejezetei, amik nekem még jobban tetszettek, mint a novellák. Meg bevezető/hangoló versek. Nagyon ki van találva.
Félős, idegőrlő trancsírhorror nincs benne, a Harcosok klubja-féle szappankészítés mondjuk beillene egynek ezek közé a történetek közé. Groteszk, meglepő, itt-ott aberrált, itt-ott vicces.

P. nekem még mindig olyan, mint aki folyamatosan viccet mesél. Ez a sztenderd csomagolás a mondanivalóihoz. Egyébként, ha találkoznék vele, komolyan frusztrálna az az érzés, hogy tuti a legapróbb hibát is észrevenné rajtam és egy pillanat alatt levezetné az egész lelki világomat, és ha mindezt elmesélné, az valószínűleg hiteles és igaz lenne.

A lényeg hogy P-nak jó szeme van a világunkhoz.
Az olvasó a kamera mögötti kamera mögötti kamerának érzi magát, hiába tudja, hogy az sosem lehet, és úgy érzi, most aztán övé a végső igazság, hiába tudja, hogy az is lehetetlen. Szóval ez tényleg nagyon jó.
P. A-blokkos sztáríró, de talán nem megalkuvó fajta. De az tuti, hogy sokkal több, mint a Harcosok klubja.

>!
Mrs_Bateman
Chuck Palahniuk: Kísértettek

Húúú, nem tudom, hogy képes vagyok e összeszedetten értékelni…
Chuck az amerikai rémálom kemény kötésben, a kamera mögötti kamera mögötti kamera…
Nagyon nehéz volt ez a könyv, képtelen voltam darálni, csak apránként tudtam befogadni. A történetek időnként megmosolyogtattak, néhol megdöbbentettek, és ahogy haladtunk előre, egyre jobban megviseltek. Legnagyobb hatással Neurotikus Némber, Mrs Clark/Clarissa, és Felvágott Nyelvű Bajtársnő története volt rám. No meg a kerettörténet…
Chuck-ban az döbbent meg állandóan, hogy Ő mindent TUD rólunk, továbbá életvezetési, praktikus tanácsok és életbölcsességek kimeríthetetlen tárháza.

>!
Sai_home P
Chuck Palahniuk: Kísértettek

Hát lehet rossz egy olyan könyv, ahol az egyik szereplő szájából elhangzik, hogy spoiler? Hát nem lehet :)
Ez a könyv egy kicsit bemutatja, hogy mire is vágyunk mi emberek, miről akarunk hallani, miről akarunk beszélni. Ki tudná ezt jobban megmondani, mint egy író (akár könyvet, akár forgatókönyvet ír az illető)? Így ha összezárunk sok „írót”, akkor megkaphatjuk a választ. Mindegyikük eleget élt már, hogy legyen egy olyan története, amire mindenki kíváncsi. Ezeket a történeteket olvashatjuk el ebben a nem átlagos novelláskötetben.

Ez a könyv nem való mindenkinek, de úgy érzem, hogy ha valaki eljut a 30. oldalig, akkor már nincs mitől tartania, az első novella megmutatja, hogy mire is számíthatunk. Szatirikus megfogalmazású horrorisztikus történeteket kapunk, amiken többször hangosan kell nevetnünk, annyira „túltolja” őket. Csak semmi komolyság, puszta szórakoztatás. Nekem nagyon tetszett :)

>!
Morpheus
Chuck Palahniuk: Kísértettek

Soha nem olvastam még ilyen brutális és brutálisan őszinte könyvet a világról, az emberekről. Még Palahniuktól sem. Ez tényleg nem az a könyv, amit az éjjeliszekrényre teszünk elalvás előtt… Mert esetleg el sem tudunk aludni. Elrakjuk a legtávolabbi polcra, de soha nem fogjuk elfelejteni. Eszünkbe se fog jutni, hogy fellapozzunk egy-egy részt belőle… mert emlékezni fogunk rájuk. De egyszer valamikor biztosan újra fogjuk olvasni. Talán évek, talán évtizedek múlva, de újra el fogjuk olvasni…
Nehéz ezt a könyvet „kedvencnek” jelölni, mert ez a szó teljesen alkalmatlan arra, amit érzek. De mindenképp a legjobbak közé kell kerülnie.

>!
Eszter_04
Chuck Palahniuk: Kísértettek

Hadilábon állok a könyv csillagozásával, olyan szívesebben adnék kevesebbet ötnél, mert gusztustalan, mert sok benne az értelmetlen, túlzó csonkolás, erőszak, mert nem vagyunk ilyen gonoszak vagy keserűek, mint az Írótanya szereplői, mert mi ugye nem lehetünk ilyenek, ez egy könyv. Fikció. Ez nem létezik, nem létezhet.

Az alaptörténet se egy könnyed esti séta, végig olyan érzésem volt mintha Sade márkit összehozták volna a Fűrésszel. Pedig nincs benne semmi meglepő, az lett volna csoda, ha mosolyogva, életük történetét megírva távoznak. Életük története egy tragédia. Ebből lettek a novellák. Egyenként is sokat mondanak az emberről, a szexről, ami nem is menő már ha nincs benne az extra. Amit már nézni se érdemes, ha nem tilos.

Az egyik legfőbb dolog, ami nekem ebből könyvből feltűnt, hogy másokat okolni globális rossz szokásunk, szeretünk utálni, hibáztatni valakit, hogy bizony miatta rossz az élet, de el ne tűnjön, különben nem lenne izgi aktívan szenvedni. Valakit mindig kell okolni, különben még kiderül, hogy a fájdalmunk a legjobb barátunk. Ettől függetlenül Mr. Whittier-t változatlanul utálom.
Bár ez a könyv nem, de Chuck Palahniuk jó úton jár a kedvencek felé.

3 hozzászólás
>!
Static P
Chuck Palahniuk: Kísértettek

Egy csapat író egy hirdetésre jelentkezve három hónapra elvonul a külvilágtól, hogy megírják életük művét. Miközben össze vannak zárva, történeteket mesélnek egymásnak többnyire saját életükből. Ezek a történetek extrémek, gyomorforgatóak, megdöbbentőek, hátborzongatóak. Palahniuk írói eszközei sokkolóak, de a történetekhez nagyon jól illik a minimalista ,karakteres stílusa és a morbid humora. Összességében a Kísértettek egy szürreális valóságshow a pokol színházában, valódi emberi és társadalmi problémákról. Újraolvasásra alkalmas.

>!
Ria_Raven
Chuck Palahniuk: Kísértettek

A Kísértettek maga a díszdobozba csomagolt horror. Igaz, hogy sokszor hatásvadász és szándékosan túlzó, nem is való mindenkinek, de ha valaki túlteszi magát az első történet generálta sokkon – ami fémjelzi a többi sztori jellegét is – az feledhetetlen élményt kap általa. Nem minden történet hatott rám azonos arányban, volt ami csak egy szemöldökfelvonást csikart ki belőlem, míg mások – köztük Neurotikus Némber története – kimondottan megviseltek. Úgy az első olvasásnál, mint most. Persze, mikor frissen vettem kezembe minden sztori jóval ütösebbnek tűnt – leszámítva Neurotikus Némberét. Összességében csak egy dolgot remélek, minden pessziumizmusom dacára, az ember nem lehet ennyire szerelmes a fájdalomba és a szenvedésbe, ugye? Palahniuk kíméletlenül állítja pellengére az emberi lélek legsötétebb titkait és leplezetlenül önti ezt a jókora vödörre való mocskot fogyasztható formába, ami lenyűgöző és pofátlanul szórakoztató, mindazok mellett, hogy elgondolkodtat és libabőrt varázsol a karomra.

>!
nakomiyu
Chuck Palahniuk: Kísértettek

Rossz ember vagyok, ha szerettem?
Chuck olyan számomra, mint egy ismerős, aki szeret kiborító történetekkel traktálni, figyelve, kérdőn, hogy mi az a pont, mikor azt mondom, jó, most már elég, valamiért mégis kedvelem a humorát, a stílusát, és újra és újra elmegyek vele sörözni.
Szerettem az átvezető történetet is, még a nyilvánvaló hatásvadászat ellenére (vagy pont azért?), akadt pár felejthetőbb novella, a versek nem sokat adtak hozzá, de ezen túl lehet lendülni. Úgy érzem, ez a kötet foglalja össze számomra legjobban azokat az elemeket, amiért utálni vagy szeretni lehet az írót.

>!
Morn
Chuck Palahniuk: Kísértettek

Húha… erőteljes pofonütés volt a könyv. Sokszor a gyomromra is vágott, mázli, hogy alapvetően nem tudok hányni, különben rövid úton leraktak volna a buszról. Szünetet is tartottam kb. a felénél a könyvnek, de aztán győzött a kíváncsiság és újra elővettem. Mertem az éjjeliszekrényen hagyni, nem féltem tőle, bár lehet azért is, mert ezzel egy időben több horrort is megnéztem, és az elém tárt látvány számomra mindig ijesztőbb ha aludni szeretnék – álmokban meg jöhet a fantázia, ami sokkalta rosszabb, de hát ha nem tudok elaludni, nem is fogok álmodni róluk, nemdebár?
Végig hányingert és borzongást okoz az embernek, néhol még kacag is rajta az ember, de hamar elhal utána. A morbid halálok is egészen mellbe vágnak – ezek után talán már Az emberi százlábú se lenne túl nagy kihívás. Az biztos, hogy ez nem olyan könyv, ami előtt/mellett/után nyugodtan tudsz étkezni, bár meg kell hagyni, hogy a buszon magamba tudtam erőltetni a szendvicsemet, és szerencsére benn is maradt. Talán csak megtaláltam a jó pillanatokat, mert nem mindegyik volt rám annyira erőteljes hatással. A Zsigereken nem ájultam ugyan el, de talán azért, mert az a kezdő novella vagy mert az a leggusztustalanabb, akárki kérdezte, milyen fajta történetek vannak benne, ez jutott elsőként eszembe. Aztán Neurotikus Némber sztorija.
Csúnya, töredezett, koszos a tükörkép, amit mutat. Talán az ember úgy van vele, hogy ugyan már, ő úgysem tenné meg ezeket a dolgokat. Neki nincsenek ilyen történetei. Dehogynem. Csak őszintén kell szemlélni a dolgokat.
Össze-vissza beszélek csak, úgy hiszem. Követhetetlen. Összekuszálja az embert ez a történeten belüli történeteknek és verseknek a halmaza.


Népszerű idézetek

>!
Natasha

A franc fog kitalálni szörnyeket. Elég körülnézni. Elég figyelni.

105. oldal

>!
veronikaboka

Az emberek olyan mélyen beleszeretnek a fájdalmukba, hogy képtelenek maguk mögött hagyni.

432. oldal

>!
Natasha

Ha szeretsz valamit […],
engedd szabadon.
Csak ne lepődj meg, ha herpesszel tér vissza.

230. oldal

>!
Kkatja P

A film: egy illúzióról készült kép tükröződésének árnyéka.

57. oldal

4 hozzászólás
>!
Natasha

Az emberségünket nem az alapján határozhatjuk meg, hogy hogyan bánunk más emberekkel. […] Hanem az alapján, hogy hogyan bánunk az állatokkal.

331-332. oldal

>!
zoja

Meghalt az ördög. Éljen az ördög.
Bűnbak nélkül egy pillanatig sem bírnánk.

207. oldal

1 hozzászólás
>!
élien

A levegő mindig tele lesz valamivel. Mindig fáradtak leszünk vagy fájni fog valamink. Az apánk túl részeg lesz. A feleségünk túl rideg. Mindig találunk valamilyen ürügyet arra, hogy miért ne éljük az életünket.

53. oldal

>!
Buzánszky_Vírus_Dávid

Ha képesek vagyunk megbocsátani azért, amit velünk tettek…
Ha képesek vagyunk megbocsátani azért, amit tettünk másokkal…
Ha képesek vagyunk magunk mögött hagyni történeteinket, áldozat- és gonosz szerepeinket…
Talán csak akkor tudjuk megmenteni a világot.
De mi továbbra is csak ülünk, és ölbe tett kézzel várjuk, hogy megmentsen minket valaki. Várjuk, hogy amíg még áldozatok vagyunk, a szenvedésünk közepette végre ránk találjanak.

436. oldal

>!
Natasha

Az amerikai álom lényege: alakítsd át úgy az életed, hogy el tudd adni.

64. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Wells: Nem akarlak megölni
Dan Wells: Szörnyeteg úr
Dan Wells: Ruins – Romok
Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos
Joe Hill: Szarvak
Stephen King – Peter Straub: A fekete ház
Robert Jackson Bennett: Horzsolások
Edgar Allan Poe: Elbeszélések
Stephen King: Minden haláli
Stephen King: Napnyugta után