Haunted 7 csillagozás

Chuck Palahniuk: Haunted Chuck Palahniuk: Haunted Chuck Palahniuk: Haunted

„Haunted” ​is a novel made up of stories: twenty-three of them to be precise. Twenty-two of the most horrifying, hilarious, mind-blowing, stomach-churning tales you'll ever encounter – sometimes all at once. They are told by the people who have all answered the ad headlined 'Artists Retreat: Abandon your life for three months'. They are led to believe that here they will leave behind all the distractions of 'real life' that are keeping them from creating the masterpiece that is in them. But 'here' turns out to be a cavernous and ornate old theatre where they are utterly isolated from the outside world – and where heat and power and, most importantly, food are in increasingly short supply. And the more desperate the circumstances become, the more desperate the stories they tell – and the more devious their machinations become to make themselves the hero of the inevitable play/movie/non-fiction blockbuster that will certainly be made from their plight. „Haunted” is at one level a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Anchor, 2006
412 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781400032822
>!
Vintage, Egyesült Királyság, 2006
432 oldal · ISBN: 9780099458371

Kedvencelte 3

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

entropic P>!
Chuck Palahniuk: Haunted

/ Újra, 2019. Önplágium 2011-ből /

Chuck Palahniuk könyve érdekes, jól sikerült és nagyon modern játék egy régi történetmesélési formával. A könyv kerettörténete szerint néhány elrontott életű, hibákat vagy bűnöket rejtegető, önmagát írónak képzelő ember jelentkezik egy csábító újsághirdetésre, amely három havi menedéket és zavartalan nyugalmat kínál. Az elképzelés szerint az írójelöltek a világ zajától távol végre megalkothatják a nagy művet, amelynek megírását eddig egyre csak halogatták, majd három hónapnyi elvonulás után új emberként térhetnek vissza az életükbe.

Ám az elképzelt idilli írótanya helyett hőseink egy komor hangulatú, elhagyatott, régi színházépületben találják magukat, ahol ugyan bőven van minden, ami az életben maradáshoz szükséges, de az az egyszerű tény, hogy a körülmények nem pont olyanok, amilyennek ők előre elképzelték, elég ahhoz, hogy úgy érezzék, átverték őket. S ahogy a valódi életükben mindig találtak valami kifogást arra, hogy miért nem írnak, ugyanúgy itt, a világtól elzárva is könnyű a körülményekre hivatkozni, és nem írni semmit.

Ám annak ellenére, hogy a könyv szereplői nem írják meg a régóta érlelődő nagy művüket, bizarr módon mégis kétszeresen is művésszé, alkotó emberré válnak, ugyanis a fejükbe veszik, hogy a saját életükből csinálnak regényt (vagyis inkább eladható, eleve sikerre ítélt, nagyszabású és véres drámát), és közös erővel megalkotnak egy fikciót, amely azon alapul, hogy az újsághirdetés feladója a tehetetlen áldozat szerepébe kényszerítette és három hónapnyi szenvedésre ítélte őket. Miközben pedig hőseink teljes beleéléssel alakítják az áldozat szerepét, időnként történeteket mesélnek egymásnak, csak hogy jobban teljen az idő. S ezek a történetek teszik ki a könyv legnagyobb részét.

A Kísértetteket olvasva számos nyilvánvaló, olykor a könyvben is megemlített irodalmi párhuzamra figyelhetünk fel. A mű szerkezete (vagyis hogy a szereplők által elmesélt, igaz vagy kitalált történetek a jelen idejű, valós események leírásai közé ékelődnek) a Canterbury mesékre és a Dekameronra emlékeztet. Maguk a szereplők emellett többször emlegetik azt a nyaralást a Genfi-tó partján, amely során Byron és társai megegyeztek, hogy mindannyian írnak egy-egy rémtörténetet, s a Kísértettek hősei nyilvánvalóan Byronékhoz hasonlítják magukat. Számos tartalmi elemet, valamint a bűn és büntetés kapcsolatának megjelenítését tekintve pedig leginkább Agatha Christie Tíz kicsi néger című regényére emlékeztet Palahniuk könyve, hiszen a Kísértettekben, éppúgy, mint a Tíz kicsi négerben, a hősök önként vállalkoznak arra, hogy hátrahagyják a valódi életüket és ismeretlen emberekre bízzák a sorsukat.

A számos párhuzam és hasonlóság ellenére azonban a Kísértettek igen eredeti és csöppet sem unalmas – Palahniuk remekül használja ki a választott elbeszélésforma által nyújtott lehetőségeket, és roppant izgalmas kérdéseket vet fel a művében. A regényt olvasva többek között elgondolkodhatunk azon, hogy mitől valóság a valóság és mitől fikció a fikció, hogy hogyan változtatható egy ember valódi élete gondosan kitalált fikcióvá, vagy hogy miként befolyásolja a környezet azt, ahogy az emberek önmagukat látják (mint említettem, a Kísértettek egy elhagyott színházban játszódik, s a helyszín mintha az első pillanattól fogva arra késztetné a hősöket, hogy egy (film)dráma szereplőinek képzeljék magukat, és egy nem létező forgatókönyv szerint éljék az életüket a három hónapos bezártság ideje alatt). Az pedig, hogy a regény szereplői a saját, éppen megélt és gondosan minél tragikusabbá formált történetükön belül elmesélik egymásnak a valódi történetüket, szintén alkalmat ad arra, hogy átgondoljuk: hogyan építjük fel a valóságot a történetekből, s hogyan alkotjuk meg magunkban a másik ember személyiségét az általa elmesélt történetek alapján. (És persze azt se felejtsük el, hogy a regény szereplőinek „valódi” története éppúgy lehet kitalált történet, vagy éppen a valóságnak a megfelelő hatás kedvéért megszépített vagy elcsúfított változata.)

A Kísértettek azonban természetesen nemcsak az efféle kérdések miatt érdekes. A könyv magját alkotó, az egyes karakterek által elmesélt történetek is jók (és jól elmeséltek): többnyire nagyon sötétek, ijesztőek, tele vannak feszültséggel, s gyakran egészen felkavaróak és elkeserítőek. És mint kiderült, újraolvasásra is alkalmasak. Most harmadjára olvastam a könyvet, és nem élveztem kevésbé, mint korábban. Sőt, akadtak olyan történetek (mint például a Polgári szürkület), amelyeket az első olvasás során inkább kissé nevetségesnek tartottam, mint hatásosnak vagy sokkolónak, most már viszont sokkal jobban átéreztem a bennük rejlő rettegést.

A Kísértettekben egyébként felfedezhető a szerzőre jellemző (igen divatos) kritikus hozzáállás, és számos kíméletlen, találó és szinte már Palahniuk védjegyének számító észrevételt olvashatunk a könyvben a fogyasztói társadalommal kapcsolatban. Más Palahniuk-regényekkel szemben azonban a Kísértetteknek megvan az az előnye, hogy a kritikus megjegyzések jól eloszlanak a könyvben a különböző szereplők által mesélt rövid történetek között, s nem egyetlen, kissé szájbarágós narrátor előadásában hallhatjuk őket.

A Kísértettek jó, átgondolt és roppant élvezetes könyv. Olyan könyv, amelyet fölösleges (és túlságosan olcsó) fogás azzal reklámozni, hogy hány ember ájult el az egyes történetek (elsősorban a Zsigerek) felolvasása során, mert biztos vagyok benne, hogy a könyv az efféle reklámok nélkül is mindenképpen hatásos. S abban is biztos vagyok, hogy a Kísértettek egyáltalán nem csupán a néhány extrém módon brutális, s ezért nehezen feledhető történet miatt maradandó.

1 hozzászólás
nevermind>!
Chuck Palahniuk: Haunted

Ahol a bizarr véget ér, ott kezdődik Palahniuk.

Péter_Szombati>!
Chuck Palahniuk: Haunted

Wow. Ennyit tudok erre a könyvre mondani.

Na jó, talán egy kicsit többet. Ez valami egészen egyéni és egészen elképesztő könyv, és én nagyon nem ilyen borítót terveztem volna neki. Palahniuk prózája vitriolosan a jelenlegi társadalmi jelenségeket marja minden egyes betűjével, mentális képben szinte látom, ahogy az emberi hülyeséget legszivesebben ecetes ollóval vágná ki a valóság szövetéből.

Az alaphelyzet megfelelően sejtelmesen van felvezetve és végigvezetve úgy, hogy ne nagyon tudjunk róla semmi konkrétat, amivel bármi valóshoz köthetnénk, ugyanakkor ez is egy végletekig kicsavart, hisztérikus szatíra, amit egyébként meg azért nem szabad komolyan venni.

Ezzel együtt Palahniuk fantasztikus fókuszállással megtartja a narratív konzisztenciát, még úgy is, hogy közben 23 egészen elképesztően magas színvonalú novellát (talán ha kettő-háromra mondtam azt, hogy ez mellément) épít bele a történések folyamába. Mindezt letehetetlenül, lebilincselően és valami egészen kreatív, néhol minimalista, néhol ultrabeteg, néhol realisztikus nyelvezettel teszi. A novellák műfaja változatos, a sci-fitől a gótikus horroron át a thrillerig minden van itt, már csak ezek miatt érdemes nekiülni.

Persze csak erős idegzetűeknek, mivel még Bret Easton Ellis (Amerikai Psycho) is elpirulna néhány jeleneten, amit Palahniuk (BEE-hez hasonlóan) a legnagyobb természetességgel, minden figyelmeztető előjel nélkül zúdít az olvasóra.

A fél csillag levonás annak szól, hogy a kerettörténet lezárásától én egy picit többet vártam, meg ugye volt két-három olyan novella, ami nem talált. Ettől eltekintve végig brutálisan szórakoztató, ajánlom mindenkinek, aki rendelkezik a megfelelő toleranciaszinttel :-)


Népszerű idézetek

Mariann_Mlinarik>!

“Think of a rock polisher, one of those drums, goes round and round, rolls twenty-four/seven, full of water and rocks and gravel. Grinding it all up. Round and round. Polishing those ugly rocks into gemstones. That’s the earth. Why it goes around. We’re the rocks. And what happens to us—the drama and pain and joy and war and sickness and victory and abuse—why, that’s just the water and sand to
erode us. Grind us down. To polish us up, nice and bright.”

Chuck Palahniuk: Haunted


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: Night Shift
Josh Malerman: Black Mad Wheel
Stephen King: Everything's Eventual
Joe Hill: Horns
Stephen King – Owen King: Sleeping Beauties
Stephen King – Peter Straub: Black house
Stephen King: Mr. Mercedes (angol)
Joe Hill: NOS4A2 (angol)
Stephen King: Doctor Sleep
James Dashner: The Death Cure