Harcosok ​klubja 937 csillagozás

Chuck Palahniuk: Harcosok klubja Chuck Palahniuk: Harcosok klubja Chuck Palahniuk: Harcosok klubja Chuck Palahniuk: Harcosok klubja Chuck Palahniuk: Harcosok klubja

Chuck Palahniuk bemutatkozó regénye egy új generáció valóságos bibliája lett. Névtelen kisember hőse lélekölő hivatali munkáját és fogyasztói rabszolgalétét megelégelve lázas ámokfutásba kezd, fészekrakó életmódját előbb önpusztító párharcokra, majd nagyvárosi terrorakciókra cserélve, a háta mögött hagyott nagy amerikai Álmatlanságból mind közelebb sodródva a totális tagadás tébolyához. A Harcosok klubja egyszerre adrenalindús akciófolyam, csavaros thriller és szívszorító románc, de mindenekelőtt egy kíméletlen önvizsgálat története: kis anarchista szakácskönyve nem a jóléti társadalom felszámolásához kínál kétes hitelű recepteket – oldalain inkább a menekülés lehetőségeivel, majd lehetetlenségével történő szembesülés revelatív erejű krónikája pereg másodpercenként 24 filmkockás sebességgel.
Nem csoda, hogy a kultuszkönyvből – 1999-ben, David Fincher rendezésében – ragyogó kultuszfilm is készült.

Eredeti megjelenés éve: 1996

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: FilmRegények Cartaphilus · Helikon Zsebkönyvek Helikon

>!
Helikon, Budapest, 2020
252 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634794981 · Fordította: Varró Attila
>!
Helikon, Budapest, 2018
230 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634790198 · Fordította: Varró Attila
>!
Trubadúr, Budapest, 2018
230 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634790198

4 további kiadás


Enciklopédia 36

Szereplők népszerűség szerint

Tyler Durden · Marla Singer

Helyszínek népszerűség szerint

IKEA


Kedvencelte 313

Most olvassa 38

Várólistára tette 463

Kívánságlistára tette 369

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

Ákos_Tóth IP>!
Chuck Palahniuk: Harcosok klubja

Nekem ez a regény olyan volt, mintha Palahniuk végérvényesen és kiforrva bemutatta volna a Jóbarátok-generáció sötét oldalát – a kilencvenes évek fiatal felnőttjeinek belső, félelmekkel teli világát, de még pontosabban annak torz álmait és megtört tudatát. Bár nem láttam korábban a belőle készült kultfilmet és éppen emiatt sem prekoncepcióm, sem komolyabb elvárásaim nem voltak a könyvvel szemben, szinte néhány tucat oldal után a kaotikus kilencvenes évek egyfajta jelképévé vált a szememben. Mert ez az egész annyira nagyon kilencvenes: egy beteg elme ekkoriban már valóban testnedvekkel és groteszkségekkel teli akciófilm-szekvenciákat képzelhetett maga köré, meg tomboló brutalitást, hangzatos rendszerellenességet, perverzióval kevert önpusztítást, önkifejezésének szélsőséges véglete pedig pontosan az a közönséges punk attitűd lehetett, amivel Tyler élt a moziban és a szállodában. Ez a regény annak a generációnak a hang- és irányadó alapműve, amely lecserélte a Bon Jovit és a Guns N’ Rosest a Nirvanára és az Alice in Chains-re, az atomháború rémképét a rákos megbetegedések örök, nyomasztó kockázatára, és amely képes volt a lelkesedésével dollármilliárdos üzletet kerekíteni korábban rétegirodalomnak tekintett, a fogyasztói társadalommal szemben elég átütő kritikákat is megfogalmazó műalkotásokból. Mondom ezt annak ellenére, hogy a regény legfontosabb irányvonala számomra az elbeszélő személyének spoiler.

De ami igazán eladta nekem ezt az egész őrült látomást, az a stílus volt, ami viszont – nem félek kijelenteni – már majdhogynem költői. Elképesztően szép és sodró, a tartalom elviselhetetlenségét és zavart álomszerűségét vastagon tompító irodalmi felhangjai egészen különleges arculatot kölcsönöztek a műnek. Messzemenően jogosabbnak és helyénvalóbbnak érzem a kultstátuszát, mint mondjuk a Félelem és reszketés…-ét. Ebben nyilván a magyar fordító személyének is óriási szerepe van, úgyhogy természetesen nagy kalapemelés jár Varró Attilának, kegyetlenül jól ragadta meg a szöveg dinamikáját.
Tetszett, molyos közhellyel élve: olvasnék még a szerzőtől!

>!
Helikon, Budapest, 2020
252 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634794981 · Fordította: Varró Attila
10 hozzászólás
Rodwin>!
Chuck Palahniuk: Harcosok klubja

Csak úgy levettem a polcról, nem terveztem, hogy ezt olvasom majd, de a belső hangom azt mondta, ez kell Nekem! Hiszek egy Tylerben, mert jól súgott!
Én pedig azt mondom, hogy tényleg nagyon jó volt. Csak úgy záporoztak a pofonok, amiket kaptam tőle olvasás közben. Mint az Ali – Fraizer trilógiában, ahol mindig más diadalmaskodott.
Esetemben Palahniuk néha akkora gyomrost adott, hogy nehéz volt feltápászkodnom. Minden sornak jelentősége van, nem szabad kapkodva olvasni. Chuck kb beintett az egész világnak, és egy görbe tükröt tartott az olvasói elé. Van akinél nagyon betalál ez a morbid humor, ahogy a szavakkal, és a szereplőivel bánik. Ide tartozom jómagam is.
Sokan akár magukra is ismerhetnek Tyler személyében, és erre a romlott világra, hogy egy dolognak, hány oldala is van? Ki tudsz törni belőle, vagy maradsz aki eddig is voltál?
Nem ragozom túl, már mások előttem biztos megtették, tartalmasabban, és ékesszólóbban.
Csak annyi, hogy zseniális könyv, amit egyszer mindenkinek el kéne olvasnia.
És Te barátom aki ezt olvasod, hiszel egy Tylerben, a világban és annak romlásában, vagy szerinted minden javítható? Hiszel magadban?

>!
Trubadúr, Budapest, 2013
230 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632274157 · Fordította: Varró Attila
DaTa P>!
Chuck Palahniuk: Harcosok klubja

Úgy a felénél még annyira fortyogott bennem az indulat, hogy megfogadtam, erre én 0,5 csillagot adok, és értékelésnek egyszerűen annyit vagyok hajlandó írni, hogy Nem!. Se többet, se kevesebbet. Én túlságosan finomlelkű vagyok ehhez, a filmet nem ismerem, de ha olyan, mint a könyv, legnagyobbrészt tekintetem tenyerembe rejtve szorongtam volna végig, azt biztos. A könyv olvasása közben helyenként fizikai rosszullét környékezett, néhol szinte öklendeztem. Aztán egyre jobban próbáltam a szereplők pszichopatológiáját megérteni, így élvezhetőbbé vált az egész, amikor pedig jött a leleplezés spoiler, akkor már kifejezetten szerettem. Hatással volt rám a könyv, kétségtelenül. Nem mondom, hogy elolvasnám újra valaha is, de az élmény maradandó. A filmet viszont nem nézem meg. Ezek után sem.

5 hozzászólás
Spaceman_Spiff IP>!
Chuck Palahniuk: Harcosok klubja

Apu én vagyok (?)

Nem nagyon tudnék mondani még egy könyvet, ami ennyire férfikönyv lenne. Persze, rengeteg benne foglalt kérdés nemtől független – és ahogy egyre egyenlőbbé válnak a lehetőségek a két nem között ez csak tovább erősödik –, mégis a Narrátor és Tyler kapcsolata messziről bűzlik a férfi identitás kérdéseitől.
Mert hát minden férfi kicsit Tyler akar lenni. És néha minden férfi kicsit a Narrátor.

Igen, nem a tárcád vagy, nem a lakásod vagy, ezt tudjuk, mára már sikk lett ismerni legalább Fincher (egyébként zseniális) filmjét, de sokan a könyvet is előbb-utóbb elolvassák. A fogyasztói társadalom, a mi korunk legékesszólóbb, legbrutálisabb és legsziporkázóbb látlelete ez a könyv.

De mellette ott van a férfi önmarcangolása. Hiszen milyen durva már, hogy miért is jön létre Tyler igazából. spoiler Tyler az az erős, önálló, magabiztos férfi, aki képes meghódítani a világot, és mindent elérni, amit igazán akar. Ugyanakkor mégsem ő az igazi cél, mert ő egyszersmind a férfiúi brutalitás is, a testet öltött pusztítás, amiről a Narrátor csak beszél, Tyler megteszi. Nem érdekli senki és semmi, így ugyanúgy nem életképes, mint a csak a tárgyakkal foglalkozó másik férfialak. (Erről egyébként a film kapcsán itt bővebben is szó van: https://www.youtube.com/watch… )

Végeredményben az én olvasatomban pont arról szól a könyv, hogy különlegesek vagyunk. Már ha elérjük azt a potenciált, ami bennünk van. Amikor túljutunk Apu Kirobbanó Dühén, és nem akarjuk elpusztítani azt a szépséget, amit nem kaphatunk meg, hanem azzal törődünk, amit megkaphatunk.

Nem állítom, hogy könnyű eljutni ide. Én még biztos nem járok ott.

>!
Cartaphilus, Budapest, 2007
244 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789637448591 · Fordította: Varró Attila
3 hozzászólás
lzoltán IP>!
Chuck Palahniuk: Harcosok klubja

Kicsit megmosolyogtató volt – nem gúnyosan –, viccesnek találom azt amikor a fogyasztói társadalom ellen „kampányoló” művet ennyire bekajálják és elfogyasztják – nagy sikerű film is készült belőle, és biztos vagyok benne, ezt lehetett tudni előre. Igazából ez már az abszurd határait súrolja. Na igen, súrolás, takarítani kell, nem maradhat mocsok, hívd életre Te is a saját Káosz-brigádod, ötölj ki egy Nemezis-tervet aztán hajrá, lehet versengeni ki tudja jobban elsikálni az emberiséget.
     És ne csak mosolyogjak, hanem sírjak is. Sajnos ezek a Káosz-brigádok nagyon is léteznek. Hol léteznek? A mindennapokban, ott viselik azt a bizonyos előírt (munka)ruhát amely a megfelelő varázsszavakra mozgatja viselőjét. Nekem is van egy szép – nem fekete – piros varázsruhám, amiben azon dolgozok hogy minél jobban kiszolgáljam a… mit is? Magamat biztosan kiszolgáltatom, aztán beindul a körforgás.
     A könyvben megjelenő erőszakosság megjelenítésének helyessége vitathatatlan (az viszont hogy ezt mások átültetik az életbe, az ennek pont az ellenkezője, de erről nem a könyv tehet, hanem az értelmezés). Egy „szolidabbat” kiemelnék: mi történik az akácfákkal amikor lelocsolják olajjal és begyújtják? A Káosz-brigád egy rögtönzött erdőtüze. És mi történik, amikor ebben a valóságban buldózerekkel letiporják az esőerdőket? Útépítés. Melyik súlyosabb, melyiken kell felháborodni? A regényben ábrázolt erőszakon vagy azon, ami éppen a „szomszédban” történik?
     És ahogy mindent, úgy a Harcosok klubját vagy a Káosz-brigádokat is fenyegeti az a veszély, ami rutinfeladattá változtatja, vagyis ugyanabba a pihe-puha semmibe süllyed bele. Szóval:

(…) Lehet, hogy az ember egy idő után belefásul a rutinverekedésekbe, és szeretne továbblépni. (http://moly.hu/idezetek/456430)

Ha már mindenki pufogtatja az „Én vagyok Apu…” kezdetű mondatokat, elég legyen annyit hozzátenni, legyél Tenmagad Apu, ne csak valamelyik része. Erről is szól a könyv, nem kell mindenáron a csordaszellemet követni, lesni egy vezető óhajait és nem kérdezni, persze nem is kell állandóan a széllel szemben hugyozni.
Találd meg önmagad, válaszd ki valamelyik személyiséged, a többit „lődd főbe”, és élj.

>!
Trubadúr, Budapest, 2013
230 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632274157 · Fordította: Varró Attila
17 hozzászólás
pat P>!
Chuck Palahniuk: Harcosok klubja

Évek óta nem voltam hajlandó elolvasni ezt a könyvet, mert (bár a filmmel kiválóan elvoltam) valahogy abban a skatulyában volt a fejemben, ahol az Amerikai psycho. Amit, finoman szólva, hát ugye nem szeretek annyira nagyon. És ez persze nem is volt olyan nagy tévedés. Az olvasmányélmény azonban egy picikét mégis más volt.
Mert ugyan nem csipkés lelkületű szűzleánykáknak íródott a könyv, azért nem annyira gyomorforgató, és a durva jeleneteket sem éreztem öncélúnak. Bizony, ebben a regényben még én is képes voltam mondanivalót felfedezni. Méghozzá többfélét is ám! Egyszer ugye társadalomkritika – amivel engem ugyan nemigen lehet lenyűgözni, de sebaj. Aztán ugye értelmezhető a férfiúi identitáskeresés regényének – erre ugyan magamtól nem jöttem volna rá, de @acélpatkány értékelése felnyitotta a szemem. Meg még nagyon szép mélylélektani tanmese is a személyiség sötétebb bugyrairól, és ezt az olvasatot nagyon élveztem. (Nyilván van még sokféle más dolog is a sorok között, de nekem ezek tűntek fel.)
A stílusa szerintem nagyon jó, valószínűleg én szeretem a minimalista prózát.
De a legeslegjobb benne az, hogy vicces! Jó, sötét, meg morbid, meg abszurd, meg komolyan már, de én olyan jókat nevetgéltem rajta. Valahogy az a fajta humor van benne, ami úgy mutatja meg a saját életed szar dolgait, hogy rájuk ismersz, de egyből tudod bizonyos távolságból nézni és kiröhögni őket, és úgy már nem is tűnnek olyan borzalmasnak. Az ilyen humort pedig igen nagyra értékelem.

14 hozzászólás
eme P>!
Chuck Palahniuk: Harcosok klubja

Őszintén szólva, nem ütött akkorát, mint amekkorára számítottam. Mégiscsak egy agyonrajongott kultkönyvtől van szó. Az is lehet, hogy az én vevőkészülékem nem működik megfelelően, de valami nem stimmel, az biztos. Pedig Pahlaniuk könyve érdekes témákat dolgoz fel, több síkon értelmezhető összetett narratíva. Többszörös kórképet tár elénk, amint a fogyasztói társadalom látszólag békés emésztésének körforgásából kilépni vágyó, anarchista főhős történetét meséli.
Mi történik az egyénnel egy emaszkulált, ösztönöket elfojtó, steril világban? A másolat másolatának másolt világában? A szánalmas rabszolgalétben? Az apanélküliség és -keresés irányvesztettségében? Az álmatlanság-álomnélküliség kilátástalan nihiljében?
Öltöny-nyakkendős kártérítési ügyintézőnk komoly lelki- és identitásválságban van, annyira mélyen, hogy már csak az abszolút mélységben való megmerítkezés kecsegtetheti a megmenekülés reményével. Egyféle válasz ez a kiüresedett, uniformizált, közönyös semmitmondásba fulladó életre: férfias lázadás, pusztítás, kegyetlen és brutális harc, ahol az ember megpróbál megmérkőzni/leszámolni mindennel, de legfőként önmagával, bármit is jelentsen ez.
Palahniuk az egyéni krízishelyzetbe, a mélyléketani-egzisztenciális dimenzióba társadalmi vonatkozásokat épít, diagnosztizál és a kór lefolyását is szépen felvázolja. Az elbeszélő története mintha a rombolva építeni akaró forradalmak ívét követné nyomon, rávilágítva a világmegváltás-pusztítás torzító hatásaira, a hatalom és tömeg viszonyára, a dogma, az írott szó hatalmára, a vezért felfaló önműködővé váló totalitárius rendszerek kialakulására. Az ember pedig itt, ebben az új társadalomban is épp annyira értéktelen, épp annyira csak egy csavar a rendszerben, mint abban, amely ellen lázadt…
Szenvtelen, tűpontos képek, gyilkos szatíra iróniával, csipet paródiával ízesítve. Elszórt utalások, sejtetések, csavar, ami átrendezi és átértelmezésre készteti az olvasót.
Mégis mi a kifogásom a regény ellen? Például a cselekményvezetés, a hirtelen ugrások-váltások, a szakadozottság, amelyeket részben meg lehet ugyan ama bizonyos csavar felől magyarázni, de számomra nem kielégítően és maradéktalanul (nekem legalábbis nem sikerült). Aztán ott van az egész sztori polgárpukkasztónak és sokkolónak szánt tálalása, ami néhol meglepő hatásvadászatba fordul, kimondott igazságai is gyakran zavaróan didaktikusak és sablonosak. A regény paradox módon (?) a bestseller konzumcikkek világa ellen lázadni akaró bestseller termék lesz, és egyáltalán nem biztos, hogy annyira komolyan veszi magát, mint amennyire el akarja hitetni velünk. Sőt. Ravasz, talán túl ravasz is, de úgy érzem, picit jobban ki kellett volna dolgozni az egészet, kicsit csíszolgatni, le-lefaragni, alakítani az íveket. Hogy elhiggyem neki az egészet, és helyenként ne kamaszos Partiszervíz-szabotőrakciónak lássam…

gab001 P>!
Chuck Palahniuk: Harcosok klubja

A filmet egyszerűen imádom, s most már a könyvet is. Mivel a kettő szinte ugyanolyan, így a történet nem okozott meglepetéseket, mégis nagyon jó volt olvasni. Hihetetlen mekkora őrültség, s mégis annyira magával ragadja az olvasót. Annyira pörögnek az események, annyira letehetetlen. Apu elképedten ingatott feje vagyok, de senkinek egy szót sem a harci klubról.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

egy_ember>!

Puha kis fészkünk rabjává válunk, tárgyaink tulajdonból tulajdonosok lesznek.

3 hozzászólás
Életveszélyes_és_Tilos>!

Egy régi közhely szerint mindig elpusztítjuk, amit szeretünk – nos, akárhogy nézzük, ez fordítva is igaz.

13. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
Sigyn>!

Nagyon könnyű sírni, ha egyszer rájövünk az igazságra: mindenki, aki számít, előbb-utóbb elhagy vagy meghal. Bizonyos idő után minden ember túlélési esélye eléri a nullát.

17. oldal

czegezoltanszabolcs>!

Egy percnél többet nem szabad elvárni a tökéletességtől.

3.

ludovika>!

Számtalan dolog van, amit nem szeretünk tudni azokról, akik közel állnak a szívünkhöz.

152. oldal

1 hozzászólás
egy_ember>!

Talán az önfejlesztés nem megoldás. Talán az önpusztítás a megoldás.

Kapcsolódó szócikkek: önfejlesztés · Tyler Durden
déli_báb I>!

– Adva van egy korosztálynyi életerős férfi és nő, akik egy értelmes célt szeretnének szolgálni. A reklámok hatására évek óta felesleges ruhákat és kocsikat hajszolnak. Egész nemzedékük gyűlölt rutinmunkákat végez, csupán azért, hogy megvehessék ezeket a szükségtelen holmikat.
– A mi korosztályunk nem élt át háborúkat és gazdasági válságokat, mégis háború pusztít szívünkben, és egész életünk egyetlen lelki válság. Forradalomra készülünk a kultúra ellen. Krízisünk spirituális természetű, és végigkíséri életünket.
– Az ilyen emberek csak a rabszolgaság révén ismerhetik meg a szabadságot és a megfélemlítés révén a bátorságot.

176. oldal

Algernon P>!

Anyám is csak úgy ontja a hasznos tanácsokat:
– Soha ne vegyél műanyag cipzáras holmit.
Szüleim életbölcsességei nem mutatnának túl jól a konyhai falvédőkön.

76. oldal

Frank_Spielmann I>!

– Ha Marilyn Monroe élne, tudod mit csinálna éppen?
Jó éjszakát, válaszolom.
A tetőkről cafatokban lóg a kárpit, és Tyler mosolyogva azt mondja:
– A koporsója fedelét kaparászná.

11. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Marilyn Monroe

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Mario Puzo: A Keresztapa
Olga Tokarczuk: Hajtsad ekédet a holtak csontjain át
Ken Follett: A katedrális
Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák
Thomas Harris: A vörös sárkány
Dennis Lehane: Viharsziget
Dot Hutchison: Pillangók kertje
John Fowles: A lepkegyűjtő
Stephen King: A kívülálló