Halálraítélt (Kárhozott 2.) 53 csillagozás

Chuck Palahniuk: Halálraítélt

Chuck Palahniuk 1962-es születésű amerikai író, újságíró, factoid-gyáros és az anarcho-dadaista Cacophony Society portlandi csoportjának tagja. Az 1996-ban megjelent Harcosok klubja óta 12 regénye jelent meg, ebből hivatalosan csupán egy jelenti korábbi műve remixét (Láthatatlan szörnyek, 2012), bírálói szerint azonban valamennyi. Novelláit, esszéit és sztárinterjúit többnyire rangos férfimagazinok közlik, mint a GQ, a Playboy vagy a Gear, a róla szóló akadémiai tanulmányok pedig immár vaskos köteteket töltenének meg. Ezidáig két regényét (Harcosok klubja, Fulladás) és egy novelláját (Románc) filmesítették meg, a Láthatatlan szörnyekből a magyar Kiss Gábor készített képregény-adaptációt, a Harcosok klubja készülő folytatása pedig a szerző ígérete szerint ugyancsak graphic novel formájában fog megjelenni.

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Trubadúr, 2014
376 oldal · ISBN: 9789632276373 · Fordította: Bajtai Zoltán
>!
Trubadúr, 2014
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632275642 · Fordította: Bajtai Zoltán

Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Elizabeth-Kübler Ross


Kedvencelte 3

Most olvassa 5

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 37

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Chöpp >!
Chuck Palahniuk: Halálraítélt

Nagyon nehezen olvastam el. Ezzel a könyvvel kapcsolatban kissé több ellenérzésem volt, mint általában szokott lenni a Palahniuk könyveket olvasva. Természetesen tetszik az, amire rá akar világítani, csak azzal van gondom – mindig – ahogyan beleveri az arcunkat a különbözőbbnél különbözőbb testváladékaink undorító egyvelegébe. Értem én, hogy a cél szentesíti az eszközt, de egyelőre a „széplelkem” mindannyiszor kicsit belesajdul.
Egyébként magával sodort, és érdekes módon amit olvasok/tam mellette, annak is nagyon hasonló a mondanivalója. Nehéz volt egyikről a másikra áttérni. Ha ezt olvastam, a másikat volt nehéz elővenni, ha azt kezdtem el, erre nem vágytam visszatérni.
Összességében azt kell mondanom, örülök, hogy elolvastam, és annak is, hogy vége lett.

2 hozzászólás
Kkatja P>!
Chuck Palahniuk: Halálraítélt

HŰ-HA, Palahniuk eddig sem volt híres a könnyű, langyi kis olvasnivalóiról, de most megint rácáfolt arra, aki esetleg ebben ringatná magát, mert ismét ezerrel odavágott, sorozott… alig ráztam ki fejemből az egyik jobbost… máris újból betalált egy balegyenessel, majd a bordáimat vette gigaöklei alá és a végén kiütött egy gyomorszájas K.O.-val. Na kb. ilyen érzés volt olvasni ezt a könyvét, amely, mint tudhatjuk: folytatása a Kárhozottból megismert Pokolra szállt kislány a dagadt Maddy kalandjainak. Folytatás, de mégsem teljesen az, mert itt megtudhatunk jópár olyan momentumot, ami az előzőben rejtve maradt (lehet, jobb lett volna, ha nem is kerül soha elő), mert ezt a könyvet olvasni felért egy kasztrálással vagy épp lobotómiával, kinek melyik a szimpibb, de élvezni nem fogod, az biztos vagy épp igen, ízlés dolga! :))

Szóval Kedves Tweetelő, üdv a tahóság birodalmában (valahonnan ismerős a feeling), de ha undorodsz a nagyon, ismétlem NAGYON perverz és naturalisztikusan ábrázolt jelenetektől, akkor ez a könyv nem a te könyved, kedves olvasó, kerüld el jó messzire. Mert ez a történet egy Harcosok klubja százszoros felbontásban és ezerszer durvábban. Ha lehet valamit fokozni, miért ne tegyük, úgy látom ez Palahniuk krédója mostanság, a megszokott durva társadalomkritika mellett. :)
Ctrl+Alt+ Szóval rajongóknak kötelező (kössétek fel a felkötnivalót), de érdeklődőknek első könyvként semmiképp sem ajánlanám! :)

>!
Trubadúr, 2014
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632275642 · Fordította: Bajtai Zoltán
RandomSky>!
Chuck Palahniuk: Halálraítélt

Ajj.
Mi lehet betegebb egy Palahniuk regénynél? A folytatása.
A molyon olvasható fülszöveg alapján tán nem nyilvánvaló, de ez itt a Kárhozott folytatása, a halott kövér kislány, Madison Spencer visszatér, méghozzá a földre, elmesél egy halom olyan dolgot, amikről ki tudja, miért hallgatott az első részben, hiszen még életében történtek, és előidézi vagy megakadályozza az apokalipszist, vagy hogy mondjam.
A molyon olvasható fülszöveg szerint Palahniuk bírálói úgy vélik, az író minden regénye az első (Harcosok klubja) remixe. Akár. És valahol szomorú, hogy még mindig ugyanazt kell leírnia. Szomorú rá nézve, hogy nem bír ebből kilépni, nem talál megoldást, kiutat, akármit, egy ilyen furfangos elme még mindig itt tart, és szomorú a világra nézve, hogy még mindig ennyi idióta van benne, hogy Palahniuknak újra meg újra el kelljen nekünk magyaráznia, hogy minden milyen szar. Szerintem az például gond lehet a hatékonyság tekintetében, hogy aki egynél több Palahniuk művet elolvas, annál már nyitott kapukat dönget, akinek meg szüksége lenne a Palahniuk féle sokkolásra, hogy kissé felébredjen, az egyet sem lesz képes végigolvasni.
Palahniukkal valahogy úgy vagyok, mint anno Marilyn Mansonnal. Ha még nem meséltem ezt a sztorit. Ha mond ez itt bárkinek bármit. Szóval az industrial/shock rocker Marilyn Manson kapcsán sokan lelkesedtek, hogy woa, de megmondja már, hogy sokkol, és hogy odab…sz a tömegkultúrának meg a fogyasztói társadalomnak, meg ilyenek. Aztán láttam a germán Viván egy koncertfelvételt, amin a friccek vígan vigyorogtak és buliztak. És mindennek a tetejébe egy nap odajött hozzám a vasútállomáson az egyik helyi menőcsávó, hogy van-e nekem Merlinmézönöm, és átvenném-e neki. Akkor jöttem rá, hogy ez az egész akkor sem ér valami sokat, ha nem merő showbusiness az egész. Nem fogja megváltani, jobb hellyé tenni a világot, kizökkenteni az embereket sem Marilyn Manson, sem Chuck Palahniuk. Ez akkor nekem eléggé kiábrándító élmény volt, aztán megbékéltem vele. Nem kell, hogy ezek kizökkentsék, és nem kell, hogy ezek emiatt felhagyjanak a tevékenységükkel. Például a hasonlóan gondolkodóknak jól esik a tudat, hogy nincsenek egyedül. Az is valami.
Mindenesetre Chuck újfent megtesz mindent, hogy morbid, groteszk agymenéseivel kiakassza az olvasót, és (tegye akár szándékoltan) néha olyannyira túlzásba esik, hogy az ember kínjában nevet.
Igen, csak az a baj, hogy attól még amit leír a világról, az áll. Hiába nem gondolkodok ugyanígy, én is látom, hogy nagy a gáz, és elsősorban a fejekben. És így végül is Palahniuk, ha már itt van, megkerülhetetlen.
Bővebben: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2015-02…

5 hozzászólás
Elektronikus_bárány>!
Chuck Palahniuk: Halálraítélt

Bármennyire is utáltam ezt a könyvet, nem tudok öt csillagnál kevesebbet adni neki.

Morpheus>!
Chuck Palahniuk: Halálraítélt

Van egy olyan érzésem, hogy nem akart ez a történet trilógia lenni, csak az első kötet után Palahniuk azt gondolta, hogy miért is ne… Így aztán mindent megtudhattunk az első kötetben történtek előzményeiről, úgymond megkaptuk a kulisszatitkokat, míg maga a cselekmény alig haladt előre. Csak remélhetem, hogy miután ellőtte a múltba nézés utolsó patronját is, a harmadik rész ettől sokkal jobb lesz.
Nem mondom, hogy nem voltak benne jó részek, és tetszett ahogy bemutatta a vega állat és környezetvédő milliárdos sznobok képmutatását Maddy szülein keresztül, a keresztény vallás abszurditását és képtelenségét (már tudom, hogy mielőtt meghalok, tele rakatom a zsebemet édességgel, mert tuti a pokolra jutok [szerintük]).

LianneHide I>!
Chuck Palahniuk: Halálraítélt

376 oldalnyi bevezetés valami igazán zseniálisnak ígérkező dologhoz.
Na de hol van az a történet?
Hol van a Kárhozott IGAZI folytatása?
Merthogy én ezt nem éreztem annak. Illetve az első és utolsó húsz oldal tökéletesen hozta, ami miatt a Kárhozottba és Maddy karakterébe beleszerettem. Én arra a történetre voltam kíváncsi.
És emiatt lett ez a kötet az első Palahniuk-csalódásom.

A fülszöveg is elhúzta előttem a mézesmadzagot, aztán csak 300 oldalnyi visszaemlékezést kaptam.
Szerintem jogosan érzem magam becsapva.
Valahogy nem állt össze. Kegyetlenül jó gondolatok vannak benne, de maga ez a visszaemlékezős történet döglött. És szerintem Maddy karaktere is teljesen szétfolyt benne. Nem tudom, hogy tud egy karakter szétfolyni, de itt az történt.

De a vége! Az az utolsó 20 oldal! (Majdnem) mindenért kárpótolt.
Hiszen akárcsak a többi Palahniuk regény, ez is egyfajta memento mori. Ami él, ami megszületett, meg is fog halni, legyen az a kedvenc kiscicád, a nagyszüleid vagy te magad. És mégis, a szörnyű és nem éppen szívderítő valóság mellett Maddyben még mindig ott a remény, még mindig!

És hát a Sátán. A flancos napszemüvegével. A nagy kalapjával, ami elrejti a szarvait. spoiler
Úgyhogy katarzis az van. Csak éppen a többi hiányzik.

Nagyon haragszom Palahniukra, hogy ilyen sokáig traktált a visszaemlékezéssel, folytatásnak meg semmi híre…

(Csak úgy összehasonlítás végett: a Kisértettekkről három hónapja próbálok egy épkézláb értékelést összehozni, de annyira „megviselt”, hogy még mindig nem sikerült megemésztenem.)

3 hozzászólás
dr_Eminens>!
Chuck Palahniuk: Halálraítélt

Nem is tudom, hány csillaggal lehetne leginkább kifejezni a véleményemet. Hiszen végül is jól szórakoztam, de hol van itt az a gyomorba vágó érzelmi töltet, ami pl. az Altatóban megvolt? A Palahniuk-stílus tökéletes, de a tartalom maga kevés. A testnedv viszont túlságosan sok… néha nem is tudtam, hogy hányjak, vagy nevessek.

Lancaster>!
Chuck Palahniuk: Halálraítélt

Lehet, nem ezzel a könyvvel kellett volna kezdenem. Talán ideje lenne egyszer egy sorozatot ott kezdeni, ahol illik: az első kötetnél. Nem mintha érthetetlen lett volna Madison szellemlétű kalandozása az élők világában, de a felénél, amikor a visszaemlékezéseket felgöngyölítése megkezdődött, borzasztóan eluntam és csak a humor meg a stílus élvezete maradt, a történet felé érdektelenné váltam.
A kasztrált Sátán gondolatán azért egy órán át vihogtam.

kaen>!
Chuck Palahniuk: Halálraítélt

Nyelvileg nagyon szorakoztato, erdemes lenne eredetiben is elolvasni. Mindenesetre, en jokat derultem rajta, de vsz. van, akinek ez a humor mar sok egy kicsit. :D Fight Club-rajongok szerintem elveznek, en meg utananezek majd az elozmenynek, amit nem olvastam (de onmagaban is teljesen elvezheto volt a kotet). A sotet humort, nyelvi jatekokat es vicces, de kemeny tarsadalomkritikat kedveloknek ajanlott. :)

Panda>!
Chuck Palahniuk: Halálraítélt

Nem volt akkora katarzis, mint az előzménye. Kicsit lassabban is haladtam vele, mert kevésbé érdekelt. Főleg amikor a múltjáról mesélt… Jó, értem én, hogy összeérnek a szálak stb. Bár a stílusa még mindig bejött, nem volt teljes mása az előző résznek, tudott újítani. Nem magyaráz meg mindent, nem szájbarágós, hagy teret az olvasónak a gondolkodásra. Szívesen olvasnám még a folytatását, ha lenne, ha Sátán Palahniuk írna még hozzá valamit.
Kár, hogy a Kárhozott kilóg az egységes borítók közül. :(


Népszerű idézetek

Kkatja P>!

Tetszik vagy sem, a halál semminek sem a vége.

29. oldal

Kkatja P>!

Minden hullajelölt figyelmébe ajánlom: ha nagyon nyomaszt titeket a halál gondolata, jusson eszetekbe, hogy az élet sem volt mindig egy piknik. A jelent néha csak az a tudat teszi kellemessé, hogy a múlt olykor igazi kínszenvedés volt.

195. oldal

Chöpp >!

A spirituális anorexia miatt éhség gyötör, és ez mindenféle újszerű hitek martalékául veti tétova lelked.

200. oldal

Chöpp >!

Kövér voltam, könyvmoly és embergyűlölő, a szüleim pedig állandó késztetést éreztek, hogy kiigazítsák a tökéletlenségeimet.

290. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyvmoly
1 hozzászólás
Kkatja P>!

Nagyon kimerítő, nagyon sok energiát emészt fel, ha nem veszünk tudomást az igazságról.

160. oldal

Kkatja P>!

    Áldassék minden gonosz megjegyzés vagy goromba gesztus embertársaink részéről, mert ezeknek mind az a rendeltetése, hogy próbára tegye képességünket a megbocsájtásra.

287. oldal

Chöpp >!

Szüleim abból szerezték hatalmas vagyonukat, hogy az emberek szeretik másokra bízni az érzelmeik kifejezését, amire egyébként korábban maguk is képesek voltak. A nyilvánosság az önkifejezés adományát átruházta másokra. Szeretetünket már csak üdvözlőkártyákkal, futószalagon gyártott gyémánt ékszerekkel és ízlésesen elrendezett műrózsa-csokrokkal tudjuk mások tudomására hozni.

333-334. oldal

Chöpp >!

Kérlek fogadd el azt a tényt, hogy az emberek nem változnak életük során. Az idősebbek tulajdonképpen vén tacskók, a fiatalok pedig kölyök vénemberek. Elismerem, hogy azért szert teszünk életünk során bizonyos ismeretekre, képessé válunk a dolgok mélyebb megértésére, de alapjában véve nyolcvanöt évesen is ugyanazok vagyunk, mint ötévesen. Az ember vagy intelligensen születik, vagy nem.

105. oldal

4 hozzászólás
Cicu>!

Miért válnak a leendő jótét lelkek ösztönző elképzelései a következő civilizációk eszményévé? Lehet, hogy Jézus, Buddha és Mohamed csak egyszerű halandók voltak, akik semmi mást nem akartak mondani, mint hogy „sziasztok”, és csupán megpróbálták elviselhetőbbé tenni néhány barátjuk életét? Pontosan ez az oka, hogy a halottak nem beszélnek a hullajelöltekhez. Mert ezek úgyis mindig félremagyarázzák az üzeneteiket. Én is csak hülyéskedtem, és anyám komplett teológiai magyarázatát adta a baromkodásomnak.

74. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Christopher Moore: Csak egy harapás
Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
Karen Marie Moning: Új nap virrad
J. L. Armentrout: Origin
Dan Wells: Nem akarlak megölni
J. R. Ward: Megsebzett szerető
Kelly Oram: Cinder és Ella
Jeaniene Frost: Síri csendben
Margaret Peterson Haddix: Az utolsó kulcs
Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme