Halálkultusz 119 csillagozás

Chuck Palahniuk: Halálkultusz Chuck Palahniuk: Halálkultusz

Junior ​Branson, a Krédó Egyháza elnevezésű szekta utolsó életben maradt tagja eltérít egy repülőgépet, és miközben a halál felé száguld, elmeséli történetét a fekete doboznak. Gyermekként szakadt ki megszokott közegéből, kikerült a „külvilágba”, ahol alantas munkákból tartotta fenn magát. Rabszolgaként dolgozott – egészen addig, míg családja és hittársai tömeges öngyilkosságot elkövetve átléptek az Üdvözülés kapuján. Junior a figyelem középpontjába kerül, s észre sem veszi, hogy az újdonságra örökké éhes média szteroidokkal felturbózott prófétát csinál belőle. A Brad Pitt és Edward Norton nevével fémjelzett Harcosok klubja című kultfilm alapjául szolgáló regény szerzője, Chuck Palahniuk ezúttal is különleges, eszelős karaktereket mozgatva mutatja be az emberi természet és a fogyasztói társadalom visszásságait. Játszi könnyedséggel, sajátos stílussal teremt olyan miliőt, mely egyszerre vonzó és taszító, ámulatba ejtő és megbotránkoztató. A könyv tizennyolc éven aluliak számára nem… (tovább)

Túlélő címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1999

>!
Szukits, Szeged, 2003
302 oldal · puhatáblás · ISBN: 9634970206 · Fordította: Szántai Zsolt

Enciklopédia 13

Helyszínek népszerűség szerint

Édenkert


Kedvencelte 17

Most olvassa 9

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 38

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
gyurmapok
Chuck Palahniuk: Halálkultusz

ha már úgyis látványosan feltüntették a könyvön, hogy a harcosok klubja írójáról van szó (a hátlapon lévő tyler durden idézetről nem is beszélve, de az eladások miatt érthető persze), igazán ráírhatták volna azt is, hogy apu izzadságszagú erőlködése vagyok.

>!
vicomte P
Chuck Palahniuk: Halálkultusz

Palahniuk azon négy korai könyve, amelyeket eddig olvastam, nagyon sok hasonló jegyet mutat.

Mindegyikben kényes témák kerülnek terítékre, többnyire véresen és gyakran szenzációhajhász módon tálalva.
Mindegyik E/1-ben íródott, mégis bizonytalan az elbeszélő valódi identitása.
Mindegyik tele van visszatérő motívumokkal és szófordulatokkal.
És legfőként mindegyik a kiüresedett élet miatti önpusztításról szól, amely végül egy hatalmas katasztrófába torkollik.
De mindegyikben ott rejlik a pusztulás utáni újrakezdés ígérete.

Ez a könyv sem kivétel.

Ebben a vallás, és annak a külsőségeiben nagyon amerikai és taszítóan üzleties prédikátoros vonulata adja a nyilvánvaló alaptémát, de legalább ennyire hangsúlyos a főszereplő halálhoz és a kimondott öngyilkossághoz fűződő szoros kapcsolata.
Aki ezek után azt hiszi, hogy a könyv ettől hatásvadász és olcsó közhelyekkel teli iromány lenne, az téved. Bár a magyar cím és a borító irgalmatlanul szenzációhajhász (és elég gusztustalan is), maga a könyv lényegesen emészthetőbb, mint a Láthatatlan szörnyek.

Ezzel együtt is, kétségtelen, hogy nem ez Palahniuk legjobb könyve. Többek között azért sem, mert határozottan érezhető, hogy két különálló történet van itt összekötve, nem is a legszerencsésebben.
A történet szimbolikája is túl direkt, sőt a végén már nevetségesen szájbarágós.
A történet elmesélése közben a narrátor időnként következetlen, amit könnyen ki lehet szúrni és így az egész elmesélt történet történeten belüli kvázi-hitelessége is megkérdőjelezhető.

Mégis, Junior Branson, a neveltetés folytán beleégett elfojtások és gátlások miatt vegetatív életet élő egyáltalán nem hősies főhős meséjéből rengeteg dolgot lehet tanulni, és elsősorban nem azokra a praktikus háztartási tanácsokra gondolok, amelyek visszatérő motívumként újra meg újra feltűnnek a szövegben. Sokkal inkább arra, ahogy a szélmalomharcát vívja a környezetével és a múltjának kísérteteivel, hogy végre ne legyen a kizsákmányolt, tehetetlen biorobot szerepére kárhoztatva.
Hogy akár az élete árán is, de végre megszabaduljon.

>!
Buzánszky_Vírus_Dávid
Chuck Palahniuk: Halálkultusz

Érdekes, hogy amennyire ismert és közkedvelt a Harcosok Klubja, annyira nem ismert a többi története, pedig -bár hihetetlennek tűnhet- bőven hozzák azt a szintet, ha nem többet.
A stílusjegyek megmaradtak; beteg karakterek, torz világképek, ütős társadalomkritika, tömör, velős mondatok jellemzik ezt a regényét is.

https://moly.hu/idezetek/996336

>!
Kkatja P
Chuck Palahniuk: Halálkultusz

Hát igen, Palahniuk hozza a megszokott formáját, nem finomkodik, nem beszél félre, belespricceli arcodba az igazságszérumot és keményen alágyújt. Te meg vagy felébredsz a rabszolgalétből ez által vagy nem, ez is a TE döntésed, ő szólt előre, hogy zuhanunk, mind zuhanunk és hiába keressük az ejtőernyőt, marad az önként vállalt mártírhalál vagy a szabadság… ha készen állunk rá! :)
Ja és rengeteg háztartási tippet találhatunk a könyvben, kezdő háziasszonyoknak is KÖTELEZŐ olvasmány! :))

>!
Risus P
Chuck Palahniuk: Halálkultusz

Imádom!!!!!!
Baromira jól tálalt társadalomkritika!
Zseniális!

1 hozzászólás
>!
zn0
Chuck Palahniuk: Halálkultusz

Azt hiszem, a könyv miatt leginkább csak szomorú lettem. Nem okosabb, nem felvilágosultabb, nem individualistább, nem… nem másabb.
A történet narrátoráról és főszereplőjéről, Junior Bransonról egy régi, nem épp kedves ismerősöm jutott eszembe végig, és hát valljuk csak be: nehéz úgy olvasni egy igazán érdekes, nem megszokott (egyébiránt zseniális!) könyvet, hogy közben végig kellemetlenséget érez az ember. Legszívesebben leköptem volna, de mivel nem az enyém a könyv…

Összességében azonban lenyűgöző. A cselekmény mozgalmas, a lélektani szint kidolgozott, a szereplők nem sablonra íródtak (értelmes, gondolkodó “hérosz”; bölcs és bátor bátyó; egy jószívű és bolondnak tűnő, mindenről tudó jósnő). Másodszorra kezdtem el ugyan, de letenni most már nem tudtam. Lenyűgöző, fantasztikus, zseniális. És mégsem lesz a kedvencem.
Szomorúvá tesz, hogy a könyv tele van keserű igazsággal, amiket csak akkor lehet túlélni, ha tudatosan kizárjuk a marcona külvilágot.

A könyvet és egyben a lehetőséget köszönöm az én bátyámnak.

>!
Morpheus 
Chuck Palahniuk: Halálkultusz

Tudod, hogy ki ül abban a zuhanó repülőgépben egyedül?
Áh, úgysem találod ki…
Mert TE ülsz benne. És a vicc benne, hogy észre sem veszed… Azt hiszed, hogy ez a könyv egy szektásról szól, nem rólad…
Pedig te is rabszolgává vagy / leszel kondicionálva születésedtől fogva. Egészen a halálodig. Még ha médiasztár is lesz belőled, ott sem vagy szabad, minden csak hazugság és manipuláció, amelynek te magad vagy az eszköze. A kolosszális csalás látható csúcsa…
Szóval vissza ehhez az ominózus repülőhöz… A repülő nem más, mint az egész emberi civilizáció. Mondhatnád, hogy akkor a repülőnek tele kellene lenni, de az emberek egymástól lényegében el vannak szigetelődve, mert ha nem így lenne, a zuhanást meg lehetne állítani. Márpedig zuhanunk. (Igen, én is, a saját / közös repülő(m)ben.) Tudod mi a vicces? Hogy vannak, akik látják, hogy zuhanó repülőben vannak, majd hallucinációba és képzelgésekbe menekülnek inkább, hisznek mindenféle műmessiásban, politikusokban, pártokban… Olyanok is vannak, akik az előbbiektől mentesen elmennek egészen a vészkijáratig, kinéznek és meglátják, hogy zuhan az összes repülő kötelékben, és amikor keresni kezdi az ejtőernyőket – abban a reményben, hogy mások is kiugrottak talán –, és amikor egyet sem lát, akkor eljut odáig, hogy minek ugorjon ki, ha földet is ér szerencsésen, a végén úgyis a fejére esik valamelyik lezuhanó repülőgép, és amíg nem, addig ugyan mi a fenét csinálhatna odalent egyedül a repülők által felégetett és összetúrt talajon?
Egyszerűbb visszamenni, és zuhanni tovább, nem?

>!
Cowardly
Chuck Palahniuk: Halálkultusz

Köszi szépen, Chuck, hogy megint jó időre kiborítottál! Igazi haver vagy.

>!
Starman
Chuck Palahniuk: Halálkultusz

Palahniuk őszintén meglepett, tőle ilyen rosszra nem számítottam. Iszonyatosan üres volt és bosszantó, hogy próbált megbotránkoztatni, elborzasztani vagy meglepni és egyik sem sikerült. Meglehet, hogy a könyv kiadásakor ez a téma még újabb volt és ennél fogva sokkolóbb, de most nincs hatása, nincs meg az irodalmi túlélő képessége vagy mi. Egyszerűen olyan, mintha gondolt volna egyet az író, hogy ezt szerették bennem a Harcosok klubjában… reprodukáljuk valahogy.
Végig azt éreztem, hogy akarnak tőlem valamit, amit nem fogok érezni, mert hiába a kreatív részletek, a nagy egészben annyira elvesznek, hogy nem tudnak javítani a könyvön. Néha azért túlzást is éreztem, mert persze, fogyasztói társadalom létezik, sok hibával, de én nem akarom elhinni, hogy Amerikában is bármilyen körülmények között lehetnének ennyire hülyék az emberek. Szóval bizonyos részleteiben még emberi mivoltomban is sértett a könyv. Nem azért, mert Palahniuk extrém és megbotránkoztató, sokkal inkább mert egy rossz könyvben rosszul közelítette meg a dolgot.
Teljesen megdöbbentem, mikor láttam, mennyire nem tetszett pár embernek, de nekik volt igazuk. Az egyetlen pozitívum, amit mondani tudok rá, hogy olvastatja magát a stílus, de jó szívvel senkinek sem ajánlanám. A végén már az is felmerült bennem, hogy nem művészi motiváció vezette a szerzőt, mikor visszafelé számoztatta a könyvet, hanem tudta, hogy szörnyű és néhányan nagyon várják a végét.

>!
SMesi P
Chuck Palahniuk: Halálkultusz

Azt kell mondjam, hogy jobban tetszett, mint Palahniuk újabb könyvei. Ez sokkal emészthetőbbre sikerült. Ez nem azt jelenti, hogy nincs mondanivalója, csak mindezt kevésbé gusztustalanul adja elő.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Zonyika P

Boldogok a lelki szegények… A tanult emberek jobban átlátják a problémáikat, és könnyebben depresszióba süllyednek saját tehetetlenségük miatt.

204. oldal

>!
psn

Az emberek nem akarják, hogy bárki rendbe tegye az életüket. Senki sem akarja, hogy megoldódjanak a problémái. Nem akarják, hogy véget érjen a drámájuk. A kínjuk. Hogy pont kerüljön a történet végére. Hogy eltakarítsák a mocskot, amit ők csináltak. Mert mijük maradna akkor? Csak a nagy büdös semmi, ami mindig ismeretlen.

293. oldal

>!
Kkatja P

    Szólhattam volna neki, hogy meghalnak a vendégei.
    Szólhattam volna neki, hogy a szerettei sem élnek örökké.
    Szólhattam volna neki, hogy egyszer ő is meg fog halni.
    Egyszer mindenki számára eljön az utolsó pillanat.
(…)
    Az embereknek meg lehet mondani az igazat, de az események bekövetkeztéig senki sem hiszi el. Akkor pedig már késő. A katasztrófa pillanatáig őrültnek, bűnözőnek, terroristának tartanák a rossz hír hozóját, és állati dühösek lennének.

183. oldal

>!
psn

Az életemben akkor már minden valami korábbi ellenszer ellenszere volt. Annyi ellenszert használtam, hogy már teljesen elfelejtettem, mik voltak az eredeti problémáim.

94. oldal

>!
csikszem

Jézus Krisztus akkor is a Mennyekbe jut, ha egyedül, egy fürdőszobában, aranylövéstől hal meg?

137. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jézus Krisztus
>!
Zonyika P

Az Édenkert is csak egy kalitka volt. Szép, kényelmes, tágas kalitka. Egész életedben rabszolga leszel, ha nem harapsz bele az almába.

38. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Édenkert
>!
Buzánszky_Vírus_Dávid

Gondoljanak úgy az életükre, mint egy poéntalan viccre.
Hogy nevezik a szociális munkást, aki gyűlöli a munkáját, és valamennyi kliensét elvesztette?
Halott.
Hogy nevezik a rendőrt, aki összehúzta a cipzárt a hullazsákon?
Halott.
Hogy nevezik a médiás hiénákat?
Halott.
Nem számít. Ez sem számít. A vicc az, hogy valamennyiünk életének ugyanaz a poénja.

167. oldal, 30.fejezet (Szukits, Szeged, 2003)

>!
Zonyika P

A felnőttek, akik bolhapiacokon archeológust játszva megpróbálják felfedezni gyermekkoruk tárgyait, a társasjátékokat, a műanyag katonákat, és rábukkannak egy-egy leletre, iszonyúan boldogok. A szemét relikviává válik, a kacat felértékelődik. Nosztalgikus érzéseket táplálunk az olyan holmik iránt, amelyeket valamikor egyszerűen szemétre hajítottunk. Hogy miért? Mert félünk evolválódni. Fejlődni. Felnőni. Változni. Lefogyni. Félünk attól, hogy újra felfedezzük és átértékeljük önmagunkat. Hogy alkalmazkodjunk környezetünkhöz.

155. oldal

>!
Zonyika P

– A valóság az, hogy az ember addig él, amíg meg nem hal – mondta. – A legnagyobb igazság pedig az, hogy senki sem akar szembesülni a valósággal.

147. oldal

>!
Zonyika P

A világ egy katasztrófa, ami önmaga bekövetkezésére vár.

49. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: 11.22.63
Stephen King: 11/22/63
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
Stephen King: Éjszakai műszak
Ray Bradbury: Gonosz lélek közeleg
Kurt Vonnegut: Időomlás
Kurt Vonnegut: Időomlás / Timequake
Thomas Pynchon: A 49-es tétel kiáltása
Dan Wells: Szellemváros
Ben H. Winters: Földalatti Légitársaság