Fulladás 112 csillagozás

Chuck Palahniuk: Fulladás

Chuck ​Palahniuk negyedik regénye újabb lázálomszerű mélyrepülés az amerikai pszichébe. Victor Mancini szexmániások csoportterápiáin táplálja nemi éhségét, reménytelen szerelem hevíti Alzheimer-kóros édesanyja csinos kezelőorvosa iránt, miközben estéről estére megöli magát, hogy fedezni tudja a kórházi költségeket: éttermi vacsorák alatt szándékosan félrenyeli az ételét, hogy a megmentésére siető „nap hősei” a későbbiekben elkötelezett pártfogókként támogassák.
Palahniuk gyorsmontázsos mozaik-prózájában feleleveníti a korábbi műveiből ismerős motívumokat. A „Harcosok klubja” és a „Halálkultusz” önjelölt, önpusztító messiáshőseinek fehér izzású nihilizmusát egyfajta ciánkeserű optimizmusra cseréli: a „Cigányút” kínkeserves passió, egy cinikus-romantikus szerelmiháromszög-történet anya, fiú és szentlélek között, egyben maró humorú társadalmi szatíra, amely kisesszéiben egymás után számol le a vallás, az oktatás, az egészségügy, a média és a hatóságok intézményeivel. Az… (tovább)

Cigányút címmel is megjelent.

Chuck Palahniuk: Choke

Eredeti mű

Eredeti megjelenés éve: 2001

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Chuck Palahniuk Trubadúr

>!
Trubadúr, 2013
308 oldal · ISBN: 9789632274713 · Fordította: Varró Attila
>!
Trubadúr, 2013
308 oldal · ISBN: 9789632274164 · Fordította: Varró Attila

Enciklopédia 15


Kedvencelte 10

Most olvassa 7

Várólistára tette 55

Kívánságlistára tette 54

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Dominik_Blasir>!
Chuck Palahniuk: Fulladás

Rég olvastam ennyire erős mondatokat. Eleinte gondoltam rá, hogy elkezdek idézeteket írni, de aztán rájöttem, ennyi erővel az egész könyvet kiidézhetném. Tűélesen meg tud ragadni egész élethelyzeteket, generációnyi problémákat, személyes tragédiákat, mindenféle drámát alig pár szóval, alig egy-két mondaton belül. És ezt én nagyon becsülöm.*
Mint ahogy azt is, hogy hihetetlen húzása van a szövegnek. Alig pár oldal, bevisz a végtelenül mocskos és a széptől baromi messze álló világába, ahonnan nemhogy kivergődni, de úgy egyáltalán, lélegezni sem igazán tudsz. Persze megnyerően oldja az egészet humorral, groteszkkel, abszurddal, de a legtöbb esetben nem tudsz szabadulni a hangulatától. Iszonyúan hatásos – de mégsem érzelmileg hatott rám. Zavarba ejtő ellentmondás, de főként abból eredeztethető, hogy a legtöbb történetszál nem igazán keltette fel az érdeklődésem. Hiába vannak prózaszinten nagyszerű megoldásai, valahogy mégsem vont be a szereplői** és a cselekmény (főként a kórházas-szál) mellé. Ez pedig lerontotta az összképet.
Mindvégig Bukowskira emlékeztetett (meggyőződésem, hogy nem csak a papír-betűtípus-betűméret-imprintkiadó négyes okán). Csak mintha Bukowski kevésbé lenne direkt, kevésbé tolná az arcodba a dolgokat. Azt mondjuk nem tudom, hogy ez jobb-e vagy sem.
Úgyhogy: fogok még Palahniukot olvasni. Nagyon jónak tartom a Fulladást, de valami mégis hiányzott. Mondjuk a saját szenvedélybetegségem. De ez mondjuk lehet, hogy nem is hiányzik annyira.

* Legfőképpen azért, mert amúgy kiütést kapok a szószátyár prózától.
** Különösképpen a főszereplőt illetően. Én nagyon erőltetettnek éreztem ezt az egész „utáljuk magunkat” életérzést, különösen amikor közvetlen magát (vagy a fiatalabb kiadását) szidta. Fárasztott.

AeS P>!
Chuck Palahniuk: Fulladás

Palahniuk annyira beteg (de legalábbis a dolgok, amiket ír, betegek), hogy mindig időbe telik, mire újabb könyvbe kezdek tőle. A Fulladás is ezer éve itt várt a polcomon, és aztán olvasás közben végig arra gondoltam, hogy mennyire köszönőviszonyban sincs a fülszöveg a valódi tartalommal. Nem is tudom, hogy mi lehet az az összefoglaló, amivel le lehetne írni ezt a tartalmat, minden, amit olvastam róla, távolról sem mutatja meg ennek a regénynek a hihetetlen komplexitását, Palahniuk ettől (is) csúcs a szememben, hogy miközben tényleg őrült fantáziával alkot teljesen képtelen szituációkat (úristen, Danny a kalodában!), miközben pontosan ismeri mindennek a lélektanát, amiről ír, legyen az függőség, anya-fiú kapcsolat, a paranoia fokozatai, nevelőszülőktől nevelőszülőkig járó gyerek, és mindez ebben az egyetlen könyvben. Bár a Harcosok klubját lassan újra kell olvasnom, talán nem csak a frissesség mondatja velem, hogy ez tetszett eddig a legjobban.

2 hozzászólás
Chöpp >!
Chuck Palahniuk: Fulladás

A függőség korrajza kíméletlenül, félremagyarázhatatlanul. Palahniukosan. A szexfüggőségen keresztül. De mint mindig, nem ez a lényeg. A lényeg a ma emberének pokla. Lelkileg, fizikálisan, szeretetlenül és testnedvektől csöpögve.
„Ha el akarnád olvasni ezt a könyvet, ne fáradj. Néhány oldal után úgyis elmegy tőle a kedved. Hagyd a francba. Menekülj. Tűnj el, amíg szépen vagy.” (Negatív pszichológia. Nagyon bejön a szeretetlenül, magányosan, gyermeki lázadásban élőknél. Meg nálam is, aki elég jól ismerve magam, nem tudom begyömöszölni valómat egyik kategóriába sem. Szerencsére nem is akarom.) Ez valamennyire mindannyiunkról szól. Belegondoltál már, miért menekülsz megszokásokba,függőségekbe, miért jutalmazod és bünteted kegyetlenül önmagad? Kicsiben, vagy nagyban csinálod, egyre megy. Palahniuk azt mondja: NE MENEKÜLJ!
     „Úgy is leélhetjük az életünket, hogy a világ mondja meg nekünk, kik is vagyunk. Épeszűek vagy őrültek. Szentek vagy szexmániások. Hősök vagy áldozatok. Rábízhatjuk a történelemre, hogy eldöntse helyettünk, jók voltunk vagy rosszak.
     Engedhetjük, hogy múltunk határozza meg jövőnket.
     Vagy akár magunk is dönthetünk.
az a dolgunk, hogy valami jobbat találjunk.”

Bleeding_Bride IP>!
Chuck Palahniuk: Fulladás

Ha valamire tudom azt mondani, hogy egyszerre imádtam, faltam az oldalakat, és közben untam, hogy vesztem meg, akkor az ez a kötet.
Hihetetlen kettős érzéseket váltott ki. Élveztem a nyers nyelvezetét, az őszinte leírásokat, a szarkasztikus megjegyzéseket.
Ezzel szemben, egységesen ez a sztori nekem nem mondott semmit. Nem találtam szembe magam mély mondanivalóval, de úgy a nyers tartalma is sablonosan uncsi.
Adott egy szexmániás szerencsétlen, annak egy elcseszett gyermekkora és slussz. Nem váltott ki belőlem se szimpátiát, se semmit. Egyszerűen lepörgött az egész, se teteje se feneke. De legalább közben a párbeszédeken és az elmélkedéseken jókat vidultam.

Sárhelyi_Erika I>!
Chuck Palahniuk: Fulladás

Na, ez megint olyan könyv, amihez én túl normális vagyok. De legalábbis nem vagyok elég aberrált. Úgy olvastam ezt a könyvet, mint amikor egy szörnyű tragédia részleteit mutatják újra és újra a tévében, és bár irtózol az egésztől, de követed a híreket a tíz ujjad közül pislogva. Nyilván van az emberben egy szörnyülködésvágyért felelős gén.
Azért szolgált némi tanulságul, éspedig:
– egyrészt Freud valószínűleg szexfüggő volt, és ha ma élne, valószínűleg ápolt lenne abban a bolondokházában, ahová a szerzőt valamiért még nem csukták be,
– ugyanakkor veszélyes lehet tudatmódosítók hatása alatt regényt írni, mert előfordulhat, hogy kiadják,
– végül és nem utolsósorban most már biztos vagyok benne, hogy ahogy eddig, a jövőben is csak charter járaton fogok repülni, mert az időtáv miatt megúszható, hogy az ember használja a mellékhelyiséget.
Hogy mindemellett miért is olvastam végig a könyvet? Valószínűleg a szokásos: valamiért vonzódom a bolondokhoz, és reménykedtem, hogy nem érzem majd öncélúnak mindazt, ami 305 oldalon keresztül elém folyt, ömlött, ragadt. Hát, így jártam. Azért a Harcosok klubja nagyon ott van.

Trillian>!
Chuck Palahniuk: Fulladás

Az elején azt hittem egy gyengébb Palahniuk regényhez van szerencsém, de végül hozta a megszokott színvonalat. Volt itt is függőség, csoportterápia, illetve a Megváltó fia spoiler, kaloda, öregek otthona, meg a címben is említet fuldoklás és nem csak a szószoros értelmében. Monjduk amilyen élete volt gyerekkorában Victornak, nem is csodálom milyen felnőtt vált belőle. Meglepő módon a vége spoiler.Tetszett.

Szimirza>!
Chuck Palahniuk: Fulladás

Sokkal jobban tetszett, mint a Harcosok klubja, pedig mind témájában, mind hangulatában sokkal nehezebben emészthető.

dorina_sak>!
Chuck Palahniuk: Fulladás

Líra akciója révén jutott hozzám, és Palahniuk neve is igen csábító volt. A fülszövegen kellemesen kacarásztam a bolt közepén, és otthon már boldogan csaptam fel. Néha iskolai órákon is olvasgattam belőle a pad alatt. Páran meg is lepődtek, mikor meséltem nekik a történetről – volt, aki még el is kérte.
Azt a kutya fáját! Nagyon tetszett, és sokszor tátottam a számat, mert meglepődtem a történteken. Merem ajánlani: nekem ez a könyv a biztosíték, hogy Palahniuk tényleg tud valamit.

Wally>!
Chuck Palahniuk: Fulladás

Sajnos nem jött át annyira, mint a Harcosok klubja. De ha elkülönítem tőle, akkor egész jó kis olvasmány volt. Voltak benne unalmasabb részek, de ettől függetlenül nagyon olvastatta magát. Szeretem a beteg történeteket, tetszett, hogy ennyire nyers a könyv. Remélem, hogy a következő Palahniuk könyv is hasonlóan jó lesz. :)

ophe_lilka>!
Chuck Palahniuk: Fulladás

Palahniuk világa mindig megrázó, valahogy ragacsos és gusztustalan, ahol az emberek azért küzdenek emberfeletti erőfeszítéssel, hogy elérjék a mélypontot, ahol mindig csak rosszabb jöhet – és jön is. Ez a könyv viszont azért volt érdekes nekem, mert végkifejletben egy kicsit a Harcosok klubja inverze. A spirálnak is van vége, a gödörnek is van alja, és ha már egyszer a semmibe jutottál, dönthetsz úgy, hogy nem hagyod, hogy a világ mondja meg, ki vagy és valami újat építhetsz.


Népszerű idézetek

Chöpp >!

    Úgy is leélhetjük az életünket, hogy a világ mondja meg nekünk, kik is vagyunk. Épeszűek vagy őrültek. Szentek vagy szexmániások. Hősök vagy áldozatok.
Rábízhatjuk a történelemre, hogy eldöntse helyettünk, jók voltunk vagy rosszak.
     Engedhetjük, hogy múltunk határozza meg jövőnket.
     Vagy akár magunk is dönthetünk.
    Talán épp az a dolgunk, hogy valami jobbat találjunk.

304. oldal

Chöpp >!

    Mutasson valaki akár egyetlen dolgot ezen a világon, ami az, aminek hinnéd.

217. oldal

Chöpp >!

    – Azt akarom, hogy ne fogadd el késznek azt a világot – mondta Anyu. – Találd ki magadnak. Tanuld meg, hogyan kell megteremteni saját valóságodat. A saját szabályaiddal. Szeretnélek erre megtanítani.

297. oldal

madárka>!

– Harmincéves korára az ember önmaga legnagyobb ellensége.

105. oldal (Trubadúr, 2013)

1 hozzászólás
Chöpp >!

    Nekem az kell, hogy rám szoruljanak.
    Nekem az kell, hogy nélkülözhetetlen legyek valakinek. Olyan kell, aki felemészti minden szabadidőmet, határtalan egómat, segítőkészségemet. Aki az én szenvedélybetegem. Kölcsönös függőségem.

226. oldal

Kapcsolódó szócikkek: függőség
Chöpp >!

    Ha szorít a cipő, a lábadból faragsz.
    Egy isten nélküli világban az anyák a mindenhatók. Övék az utolsó felszentelt, támadhatatlan piedesztál. Hát nem az anyaság az utolsó mágikus csodánk? Egy csoda, ami megtagadtatott a férfiaktól.
    Lehet, hogy a férfiak örömmel lemondanak a gyermekszülésről, a vérről és a fájdalomról, de valójában csak savanyú a szőlő. Az biztos, hogy minden teljesítményünk eltörpül emellett. Fizikai erő, absztrakt gondolkodás, fallosz. A férfiak összes előnye pusztán totem.
    Még egy szöget sem lehet beverni a farkunkkal.
    A nők természetes adottságok dolgában születésüktől kezdve messze élen járnak.
    Amint a férfiak is szülhetnek, majd elkezdhetünk beszélni az egyenlő jogokról.

127. oldal

Kapcsolódó szócikkek: anyaság
1 hozzászólás
csillagka>!

Esküszöm, egyeseket csak orvosi receptre szabadna könyvtárba engedni.

215. oldal, 32. fejezet (Trubadúr, 2013)

6 hozzászólás
csillagka>!

– Amit csak megszerzel magadnak – mondja Tracy –, mind eggyel több, amit elveszíthetsz.

270. oldal (Trubadúr, 2013)

2 hozzászólás
Chöpp >!

    Denny szerint lehet, hogy nem Isten dönt arról, mikor kerül sor Krisztus második eljövetelére. Talán az emberekre hagyta a feladatot, hogy önerejükből visszahozzák Jézust az életükbe. Az is lehet, Isten ránk bízta, hogy megtaláljuk saját megváltónkat, amint készen állunk rá. Amikor a legnagyobb szükségünk van a segítségére. Denny szerint lehet, hogy ránk vár a feladat, hogy saját messiást teremtsünk magunknak.
    Hogy megváltsuk magunk.

281. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jézus Krisztus · megváltás
Sárhelyi_Erika I>!

Faggass egy férfit az anyjáról szex közben, és ítéletnapig késleltetheted az ősrobbanást.

27. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

L. J. Shen: Scandalous – A Néma
Tiffany Reisz: Az úrnő
L. J. Shen: A szégyentelen
J. R. Ward: Feloldozott szerető
Laurelin Paige: Forever with You – Rád találtam
L. J. Shen: Vadító
Stephen King: Billy Summers
E. K. Blair: Echo
Colleen Hoover: Confess – Vallomás
Jennifer L. Armentrout: The Return – Visszatérés