Fugitives ​and Refugees 7 csillagozás

Random olvasás, mert kellett valami rövid, és megláttam, hogy ez ott van nekem a Kindle-n ezer éve. Még szerencse, hogy rövid, tényleg, mert sok időt nem érne meg.

Chuck Palahniuk 170 oldalon bevezet az általa hőn szeretett Portland rejtelmeibe – mint mondja, ez egy szabálytalan útikönyv-féleség, amiben csupa olyasmi van, ami a rendes útikönyvekben nincs. Hát, jobb is, hogy nincs.
Pl. kicsit sok, hogy 170 oldalból kb. 15 arról szól, hogy mik és hogyan zajlanak a város pornómozijaiban és sztriptízbárjaiban, 15 arról, hogy mit gondol az elefántok lelki életéről a portlandi állatkert egyik elefántgondozója, másik 15 meg olyan nevezetességekről, amik nem is a városban vannak. (Mondjuk amerikai léptékkel lehet, hogy helyi nevezetességnek számít, ha valami 2-3 óra autóútra van a várostól. De én európai vagyok, és nincs jogsim, de ha megyek 2-3 órát vonattal, jó eséllyel már egy másik országban találom magam. Úgyhogy bár pl. Brnót nevezzük néha – önironikusan – Bécs elővárosának, nem ajánlanék bécsi látnivalókat valakinek, aki Brnóba akar jönni.)

Amellett, hogy ChP egy csomó olyasmiről ír, amit még véletlenül sem keresnék meg és fel, ha egyszer Portlandbe vetődnék, a másik bajom, hogy a könyv szavatossága már rég lejárt – mert csupa olyan helyről, vezetett túráról és különlegességről van szó, ami az 1990-es években létezett, és eléggé valószínű, hogy egy csomó minden már nem létezik. Szóval ez tényleg nem útikönyv – inkább ChP random sztorijai arról, hogy ő hol szokott kajálni 20 évvel ezelőtt, meg hogy milyen volt a homoszexuális éjszakai élet, szintén 20 évvel ezelőtt. (És oké-oké – lehetne értéke így is mint kordokumentum, de ChP túl konkrét. Nem szeretem az efféle városlakó-elitizmust, ami kizárólag arra épül, hogy valaki egy adott korszakban ismerte az épp menő vagy fura helyeket.)

És annyira… amerikai ez.
Bár évtizedek óta morbid ámulattal figyelem és fogyasztom az amerikai kultúrát, titokban mégis gyakran sajnálom és/vagy lenézem azt – azt, hogy ott egy 100 éves épületnek már a csodájára kell járni, azt, hogy az összes látnivaló valami európai vagy közel-keleti valaminek a másolata, meg hogy ott városok arról híresek, hogy, mittomén, ott van a világ legnagyobb szobra, ami Mickey egeret ábrázolja – hát, remek.

Gondolom ha két másodpercig is érdekelne Portland, a könyv is érdekelt volna. Látleletnek kiváló, ilyen volt Portland 2003-ban Chuck Palahniuk szemszögéből. Ugyanakkor erős túlzásnak érzem, hogy Portland annyira különleges lenne, szerintem kb minden amerikai nagyvárosban találni ilyen zakkant helyeket, amiket Chuck szeret, ha valaki ismeri az adott várost. Ami igazából meglepett, az a sok paranormális jelenség, mindjárt meg is nézem, hány Supernatural epizód játszódik Oregonban.

Sosem vágytam Portlandbe. Igazából még most sem, de ha arra járnék, tuti, hogy elmennék megnézni néhány dolgot, amiről a könyvben szó van. Valószínűleg nem pont a swinger klubot vagy a pornómozit, de azért körülnéznék.

FELNŐTT TARTALOM

Jó hely ez a Portland, Oregonban van. Itt éldegél Chuck már régóta. Sokáig kallódott, nem találta a helyét, de aztán idejött, mert itt esik, ahonnan jött, ott meg nem esett. Találkozott itt egy csomó emberrel, akiknek mindnek három életük van. De nem csak nekik, hanem a kívülről szimplának tűnő házaknak és parkoknak is igen sokszínű a múltjuk és a jelenük.
Ezeket mutatja be Chuck, aki egyébként időközben híres író lett, a Harcosok Klubját is ő írta, abból végülis filmet csináltak, Brad Pitt a főszereplő, Chuck egyik barátnője randizott is vele a gimiben. Ennek a barinőnek egyszer egy paraszt belerejszolt a Cosmojába a randin, pedig ő igazán csak egy kellemes randit szeretett volna. Összeragadtak a lapok, és még az italát sem fizette ki.
Chuck kedvenc helye az az óvoda, amit közvetlenül a világ legkisebb parkja mellett építettek. Persze még száz vagy több évvel ezelőtt, az aranyláz idején is itt állt már az épület, de aztán üresen tátongott sokáig. Végül az önkormányzat átépítette. Az az érdekessége, hogy pár éve az egész középső csoport minden figyelmeztetés nélkül, az óvónő szeme láttára öngyilkos lett, pont miközben mentek át a zebrán. A zebrát bevitték az állatkertbe, az óvodások feje meg azóta is itt van kiállítva a kerítésen, minden dúcon egy fej, dunsztosüvegben. Az ovi telefonszáma 565-6214-1430. Jó fej ez az óvónéni, neki is három élete van, mint minden portlandinak.