Cigányút 235 csillagozás

Chuck Palahniuk: Cigányút

A szerző negyedik regénye újabb lázálomszerű mélyrepülés az amerikai pszichébe, a Harcosok klubja anarchisztikus lázadója helyett azonban az oldalakon ezúttal egy passzív-agresszív szenvedélybeteg szenvedéstörténete pereg. Victor Mancini szexmániások csoportterápiáin táplálja nemi éhségét. Reménytelen szerelem hevíti Alzheimer-kóros édesanyja csinos kezelőorvosa iránt, miközben estéről estére megöli magát, hogy fedezni tudja a kórházi költségeket: éttermi vacsorák alatt szándékosan félrenyeli ételét, hogy a megmentésére sietők a későbbiekben elkötelezett pártfogókként támogassák.

Fulladás címmel is megjelent.

Chuck Palahniuk: Choke

Eredeti mű

Eredeti megjelenés éve: 2001

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Chuck Palahniuk művei Cartaphilus

>!
Cartaphilus, Budapest, 2007
308 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789637448782 · Fordította: Varró Attila

Enciklopédia 44

Helyszínek népszerűség szerint

Amerika


Kedvencelte 37

Most olvassa 9

Várólistára tette 123

Kívánságlistára tette 114

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

SteelCurtain>!
Chuck Palahniuk: Cigányút

Nincs mese, vonakodva ugyan, de el kell ismernem, hogy Palahniuk zseni. Annak idején a híres, – s mai napig állítom, hogy túlértékelt – Harcosok klubja révén ismerkedtem meg vele, s bár részleteiben igen tetszetősnek találtam, mégsem lettem rajongó. Az Altató már telitalálat volt. A Cigányút, durva karikatúrákon is túlmenő túlzása ellenére egyenesen kedvenc lett. Számtalan kérdést feszeget a szerző gyilkos humorral, és egy pitbull elszántságával. Közte olyanokat is, melyekkel valószínűleg nem szívesen szembesülünk. Amit lefest, nem utópia, csak a valóságról készült fotómontázs. Nem teljesen hű, mert a tisztánlátást akadályozó homályos foltok ki lettek retusálva. Bár ezt is tekinthetjük hamisításnak. Nem csoda, hogy ebben a világban csak vesztesek vannak. Nők, akik elvesztették illúziójukat, férfiak, akiket másodosztályú állampolgárrá degradáltak, emberek, akiket emberi méltóságuktól fosztottak meg, s dolgozók, akik többé nem végezhetnek értelmes munkát. Ebben a világban, gyanús, perverz alak az, akinek nincs mániája, kényszeres betegsége, vagy legalább enyhe késztetése gyilkos ámokfutásra.
Zseniálisan beteg regény egy gyógyíthatatlanul beteg világról.

2 hozzászólás
vicomte P>!
Chuck Palahniuk: Cigányút

VIGYÁZAT! FELNŐTT TARTALOM!

A „bűntudat” talán nem a legjobb szó, de elsőre ez jutott az eszembe.

Lásd még: szeretethiány
Lásd még: elfojtott gyűlölet
Lásd még: messianisztikus önpusztítás

Szülői gondoskodás és törődés nélkül felnőni szívás.
Azt képzelni, hogy valójában mindezt megkaptad, holott nem, az még nagyobb szívás.
Ha rájössz ugyan, hogy az egész $@!% gyermekkorod egy rakás szar, mégsem tudsz szabadulni az érzéstől, hogy mindezért te vagy a hibás, hát az a legnagyobb szívás!

Victor, ez a szerencsétlen kis pöcs, így járt. Már gyerekkorában a torkán akadt az élet, és azóta hörög, fuldoklik és kapálódzik, hátha valaki észreveszi, hogy bajban van.

De senki sem törődik vele, ezért aztán mindenféle egyéb dolgokat tesz, hogy a hiányt elfedje.

A „pótcselekvés” talán nem a legjobb szó, de elsőre ez jutott az eszembe.
Lásd még: függőség
Lásd még: önáltatás
Lásd még: mániás depresszió

Aztán persze itt is megkavarodnak a dolgok és miután feltűnik a nő, aki miatt az egész ócskán berendezett, de legalább megszokott rezervátum kifordul a sarkaiból.

És nem Palahniuk őrült, privát univerzumáról lenne szó, ha bármi lényeges azonos lenne saját magával, vagy annak legalább a látszatával.

De mindegy is, mert minden le van szarva.
S mikor átszakadnak a gátak, ami előtör, az lerombol mindent, és a nyomában megkönnyebbülés és szégyen marad.

Meg az újrakezdés ígérete.

Sapadtribizli>!
Chuck Palahniuk: Cigányút

Hűha!

Bevallom, nehezen kezdtem ennek a könyvnek, mert azt gondoltam, hogy olyan lesz, mint az Amerikai psycho, amire egy év távlatából is iszonyodva gondolok. De kinyitottam a könyvet, és egyből jött az első meglepetés: a fejezetek címe helyett piktogrammák fogadtak! A „remek ötlet”, talán nem a legjobb kifejezés, de elsőre ez jutott eszembe. Aztán jött az első fejezet, és a megrőkönyödés: ahogy a könyv lebeszél önmagáról, hogy inkább menjek el fodrászhoz, ha már annyi időm van, hogy olvasni akarok – közben pedig egy olyan lehetetlen helyzetet mutat be, ami abszurditásával egyből bevonzotta a figyelmemet és az érdeklődésemet. Mindezt pedig olyan hangnemben adta elő, hogy csak néztem, és nevetgéltem nagyokat!
Szóval nagyon nagy dobás ez a mű! A stílusa megnyerő, mert iróniába, és öniróniába fojtja a nagyon is komoly és durva eseményeket; így keveredhet össze minden az égvilágon, elmosván minden határt profán és szent; képzelt világ és valóság; múlt-jelen-jövő, stb, stb között! Nagy káosznak tűnik, de nem az, mert a maga módján van világos rendszere, visszatérő motívum-rendszere akár.
Hihetetlenül izgalmas utazás ez a könyv, ahol olyan meglepő és képtelen fordulatok vitték előre az eseményeket, hogy csak néztem!
A könyv perverz, de a szexfüggőségben is találtam olyan részeket, amik igencsak elgondolkodtattak; spoiler Elvégre a múltat le kell zárni, ahogy a regény is mondja. Nagyon izgalmas volt továbbá Victor Mancini, aki elveszi az emberek bűneit, aki „meghal”, hogy mások hősnek és értékesnek érezzék magukat, stb. és Jézus párhuzama! Még, ha ez ki is van mondva a regényben, akkor sem erőltetett, vagy szájbarágós. És akad még számos más „finom” összefüggés is a regényben!
Tetszett a vége is, nagyon, mikor leomlik minden kőből épült fal, hogy nyíltan, tiszta lappal indulhassanak a szereplők a saját, választott utukon – ami hátha nem lesz ismét rossz út.
Nagyon meglepett és megvett kilóra ez a könyv! :)
Első olvasásom az írótól, de nem az utolsó!

Kozmikus_Tahó>!
Chuck Palahniuk: Cigányút

A megvilágosodás talán nem a legjobb szó, de elsőre ez jutott eszembe.

(Számomra k*rva messze van még ez az állapot, de Palahniuk könyveit olvasva mindig egy kicsivel közelebb érzem magam hozzá…és nem tudom eldönteni, jó – e ez nekem, de azt érzem, hogy kell.)

Ėva71>!
Chuck Palahniuk: Cigányút

Beteg egy regény. Nagyon nem erre számítottam. Victor, akit anyja gyerekkorában folyamatosan “visszalop” éppen aktuális nevelőszüleitől, hogy a saját álmokfutó világában tartson, felnőttként sem tud szabadulni Alzheimer-kóros anyja világából. Victor napi rutinja: mindennap elmegy dolgozni 1734-ben, minden este kicsit meghal, hogy az anyja tovább élhessen, de csak éppen annyira, hogy éhen ne haljon. Mindennap, annak hazudja magát és olyan életet él, amilyen hangulatban éppen az anyja van. És minden napnak megvan a maga nője, a szerda esték Nicóról szólnak, a péntek esték Tanyáról, vasárnap ott van Leeza. Függőség, reménytelenség, abszurd szerelem és mégis van benne valami, ami miatt letehetetlen.

Hencsulátor>!
Chuck Palahniuk: Cigányút

Azt hiszem az író nevéről mindenkinek A harcosok klubja ugrik be, de nekem ez volt az első olvasásom tőle.
A stílusa nagyon tetszett, bár nem tudom, hogy miért kellett minden undorító dolgot oldalakig ecsetelni. :D
Az alap történet nagyon érdekes, bár kicsit más cselekményre számítottam. Elgondolkodtató, hogy mennyi ember szeretne hős lenni.
Victor szépen felépít magának egy világot, ahol ilyen hősökkel és szexmániásokkal veszi körbe magát. Az biztos, hogy elég sok szorongást és humort hozott magával.
A vége kapott még egy két nagy csattanót, azt hiszem a stílusához megfelelő befejezést kapott.

Biene_Maja>!
Chuck Palahniuk: Cigányút

Egy kíméletlen-felelőségteljes, elborult elméjű anya mázsás súlyt tesz fia vállára. Ennek a súlynak a cipeléséről, majd elfogadásáról szól ez a zseniális könyv. Palahniuk nem kertel, nem próbálja selyempapírba csomagolni azt, amit ebben az értékelésben le sem merek írni. Mennyire fura 300 oldal finomkodás, körülírás, finom célozgatás nélkül. Steril kis világomon cseppnyi makula.
Minden könyv végén próbálok megfogalmazni valami tanulságot, amit magammal vihetek,miután lehajtom a hátsó borítót. Itt nem nagyon sikerült. Mert azt hiszem tán ez a lényeg. Hogy nincs miért és nincs máshogy. Egy hajóban evezünk Drága Embertársaim és mind ugyanúgy, ugyanott végezzük, nem kell a babapúder.
Mindenesetre Palahniuknak sohasem fogom megbocsátani, hogy őszinte volt.

Kkatja P>!
Chuck Palahniuk: Cigányút

Nem hazudtolja meg magát most sem Palahniuk, bár nem volt olyan hányingerem, mint legutóbb a http://moly.hu/konyvek/chuck-palahniuk-lathatatlan-szornyek olvasásakor, azért odateszi magát ismét, miközben a képzeletünket bombázva minden oldalon valami újabb és újabb őrület sül ki Victor és kedves hölgykompániája, majd Victor és „anyukája” ténykedéseiből, ugrálva az időben és helyek közt. Kegyetlen arcok, még kegyetlenebb helyzetek, mindez olyan morbid-viccesen előadva, hogy hol röhögsz, hol meg szörnyülködsz, hol meg csak keresed a fejed…hogy MI VAN? Palahniuk egy elb@cott zseni, nem kétség, de imádom! Szenvedélybeteg vagyok? Lehet…vállalom a palahniukmániámat. Csoporttagok jelentkezését várom, terápiára! :)
A belőle készült film is szuper volt, Sam Rockwell tökéletes Victort alakít! :)
http://www.port.hu/fulladas_choke/pls/w/films.film_page…

1 hozzászólás
hencsa06>!
Chuck Palahniuk: Cigányút

Első olvasás az írótól.
Kemény , ütős regény volt.

Berike>!
Chuck Palahniuk: Cigányút

Palahniuk meglepetés-szerző számomra, igazi kellemes csalódás. Már régóta várakozott rám ez a könyv, de folyton halogattam. Most egy kihíváshoz éppen erre volt szükségem, így belevágtam a könyv olvasásába. Nagyon tetszett Palahniuk látásmódja, eleven stílusa, szókimondó, de okos humora.
Mit is gondoljon az olvasó arról a könyvről, ami a következőképpen kezdődik: „Ha el akarnád olvasni ezt a könyvet, ne fáradj. Néhány oldal után úgyis elmegy tőle a kedved. Hagyd a francba. Menekülj. Tűnj el, amíg szépen vagy”. Persze, hogy azonnal elovassa.
Aztán megismerkedik a főhőssel, Victor Mancinivel, aki azzal keres pénzt, hogy éttermekben fulladást színlel, és elfogadja a pénzt, amit az őt megmentő emberek küldenek neki, aztán mindenféle kalandokba bocsátkozik szexfüggő nőkkel, és ráadásul egy skanzenben is dolgozik, és minden nap a kalodába zárt barátja mellett kuksol (visszarepülve 1734-be). De a történet aztán választ is ad arra, miért teszi mindezt. (Nem fogom lelőni a poént).
Oka van annak, miért veri át a gyanútlan megmentőit, miért csak a szex határozza meg a kapcsolatait, miért vigyáz annyira a barátjára. Egyértelmű, hogy az okok a gyermekkorban keresendők, ami a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető gondtalannak és boldognak. Mentálisan labilis édesanyja folyton visszalopta őt a róla gondoskodni próbáló nevelőszülőktől, hogy aztán keresztülráncigálja az országon. A kis Victor út menti motelekben, éttermekben és lopott kocsikban nőtt fel, anyja furcsábbnál furcsább összeesküvés-elméleteit hallgatva. Csoda, hogy egy normális emberi kapcsolatokra képtelen, már-már diszfunkcionális felnőtt vált belőle?
Valahogy mégsem keserű szájízzel olvastam a könyvet, a sok abszurd, vicces helyzet, a frappáns gondolatok kellően ellensúlyozták Victor gyerekkorának tragikumát, arról nem is beszélve, hogy a szerző egy percig sem „sérültként”, vagy „fogyatékosként” ábrázolta hősét, hanem olyan emberként, aki a hátrányos helyzetéből fakadóan más, alternatív megoldásokat kénytelen kitalálni az életben maradáshoz. Victor bár a társadalom peremén egyensúlyoz, sosem akar bekerülni a fősodorba, az ő számára a boldogság is alternatív. Miután pedig többszörösen felülírja saját identitását, és felszabadul anyja mérgező jelenléte alól, talán végre esély nyílik számára, hogy ezt meg is szerezze.


Népszerű idézetek

Hush_Campo>!

Húsz perccel múlt füstifecske, nekem pedig el kell érnem a buszom, hogy munkába lépjek, mielőtt megszólal a kékszajkó.

5 hozzászólás
lalazs>!

A felvilágosodásnak vége. Amiben most élünk, az a homályosodás kora.

106. oldal

Lavínia>!

Aztán bekapcsolja a tévét valami szappanopera kedvéért, ahol valódi emberek mímelik, hogy kitalált személyek kitalált problémákkal, hogy valódi embereknek legyen mit nézniük, és megfeledkezzenek valódi problémáikról.

Darolyn>!

Amíg nem találsz valamit, amiért küzdhetsz, beéred azzal, ami ellen küzdhetsz.

25. oldal

Kapcsolódó szócikkek: küzdés
ciluvagyok>!

Szenvedélybetegként semmi mást nem kell érezned, csak a részegséget, drogmámort, ehetnéket. Elég ezeket összehasonlítani ezeket a többi érzelemmel, a bánattal, haraggal, félelemmel, szorongással, kétségbeeséssel, depresszióval, máris nem tűnik olyan utolsó dolognak egy kis függőség. Sőt, kifejezetten életképes választásnak bizonyul.

224. oldal

Kkatja P>!

     – Semmi bajom az önmegtartóztatással – szólal meg Denny –, de szeretnék végre olyan életet élni, ahol csupa jó dolgot csinálok, nem olyat, amiben nem csinálok rossz dolgokat. Érted?

81. oldal

Kapcsolódó szócikkek: önmegtartóztatás
lalazs>!

Esküszöm egyeseket csak orvosi receptre szabadna könyvtárba engedni.

215. oldal

5 hozzászólás
Hush_Campo>!

Ha egy faszi azt mondja, „szeretlek”, tízből tíz alkalommal úgy érti, „szeretem veled”.

1 hozzászólás
Hush_Campo>!

A déja vu-nek van ellentéte, jamais vu-nek hívják. Akkor történik, ha valaki rendszeresen ugyanazokkal találkozik, ugyanoda jár, de mindig úgy érzi, hogy első alkalommal. Mindenki mindenütt idegen. Semmi sem ismerős.

76. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Déja vu
ppeva P>!

Ha egy nő tevecsontot áztat körömvirág-kivonatban, majd a folyadékot szempilláira csepegteti, minden férfit megbabonáz a tekintetével. Jobb híján használhat páva-, kerecsen- vagy keselyűcsontot is.

267. oldal

Kapcsolódó szócikkek: körömvirág
9 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

L. J. Shen: Scandalous – A Néma
Tiffany Reisz: Az úrnő
L. J. Shen: A szégyentelen
J. R. Ward: Feloldozott szerető
Laurelin Paige: Forever with You – Rád találtam
L. J. Shen: Vagány
Stephen King: Billy Summers
E. K. Blair: Echo
Colleen Hoover: Confess – Vallomás
Jennifer L. Armentrout: The Return – Visszatérés