Cigányút 208 csillagozás

Chuck Palahniuk: Cigányút

A szerző negyedik regénye újabb lázálomszerű mélyrepülés az amerikai pszichébe, a Harcosok klubja anarchisztikus lázadója helyett azonban az oldalakon ezúttal egy passzív-agresszív szenvedélybeteg szenvedéstörténete pereg. Victor Mancini szexmániások csoportterápiáin táplálja nemi éhségét. Reménytelen szerelem hevíti Alzheimer-kóros édesanyja csinos kezelőorvosa iránt, miközben estéről estére megöli magát, hogy fedezni tudja a kórházi költségeket: éttermi vacsorák alatt szándékosan félrenyeli ételét, hogy a megmentésére sietők a későbbiekben elkötelezett pártfogókként támogassák.

Fulladás címmel is megjelent.

Eredeti mű: Chuck Palahniuk: Choke

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Cartaphilus, Budapest, 2007
308 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789637448782 · Fordította: Varró Attila

Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

szerető

Helyszínek népszerűség szerint

Amerika


Kedvencelte 35

Most olvassa 6

Várólistára tette 111

Kívánságlistára tette 83

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
vicomte P
Chuck Palahniuk: Cigányút

VIGYÁZAT! FELNŐTT TARTALOM!

A „bűntudat” talán nem a legjobb szó, de elsőre ez jutott az eszembe.

Lásd még: szeretethiány
Lásd még: elfojtott gyűlölet
Lásd még: messianisztikus önpusztítás

Szülői gondoskodás és törődés nélkül felnőni szívás.
Azt képzelni, hogy valójában mindezt megkaptad, holott nem, az még nagyobb szívás.
Ha rájössz ugyan, hogy az egész kibaszott gyermekkorod egy rakás szar, mégsem tudsz szabadulni az érzéstől, hogy mindezért te vagy a hibás, hát az a legnagyobb szívás!

Victor, ez a szerencsétlen kis pöcs, így járt. Már gyerekkorában a torkán akadt az élet, és azóta hörög, fuldoklik és kapálódzik, hátha valaki észreveszi, hogy bajban van.

De senki sem törődik vele, ezért aztán mindenféle egyéb dolgokat tesz, hogy a hiányt elfedje.

A „pótcselekvés” talán nem a legjobb szó, de elsőre ez jutott az eszembe.
Lásd még: függőség
Lásd még: önáltatás
Lásd még: mániás depresszió

Aztán persze itt is megkavarodnak a dolgok és miután feltűnik a nő, aki miatt az egész ócskán berendezett, de legalább megszokott rezervátum kifordul a sarkaiból.

És nem Palahniuk őrült, privát univerzumáról lenne szó, ha bármi lényeges azonos lenne saját magával, vagy annak legalább a látszatával.

De mindegy is, mert minden le van szarva.
S mikor átszakadnak a gátak, ami előtör, az lerombol mindent, és a nyomában megkönnyebbülés és szégyen marad.

Meg az újrakezdés ígérete.

>!
Sapadtribizli P
Chuck Palahniuk: Cigányút

Hűha!

Bevallom, nehezen kezdtem ennek a könyvnek, mert azt gondoltam, hogy olyan lesz, mint az Amerikai psycho, amire egy év távlatából is iszonyodva gondolok. De kinyitottam a könyvet, és egyből jött az első meglepetés: a fejezetek címe helyett piktogrammák fogadtak! A „remek ötlet”, talán nem a legjobb kifejezés, de elsőre ez jutott eszembe. Aztán jött az első fejezet, és a megrőkönyödés: ahogy a könyv lebeszél önmagáról, hogy inkább menjek el fodrászhoz, ha már annyi időm van, hogy olvasni akarok – közben pedig egy olyan lehetetlen helyzetet mutat be, ami abszurditásával egyből bevonzotta a figyelmemet és az érdeklődésemet. Mindezt pedig olyan hangnemben adta elő, hogy csak néztem, és nevetgéltem nagyokat!
Szóval nagyon nagy dobás ez a mű! A stílusa megnyerő, mert iróniába, és öniróniába fojtja a nagyon is komoly és durva eseményeket; így keveredhet össze minden az égvilágon, elmosván minden határt profán és szent; képzelt világ és valóság; múlt-jelen-jövő, stb, stb között! Nagy káosznak tűnik, de nem az, mert a maga módján van világos rendszere, visszatérő motívum-rendszere akár.
Hihetetlenül izgalmas utazás ez a könyv, ahol olyan meglepő és képtelen fordulatok vitték előre az eseményeket, hogy csak néztem!
A könyv perverz, de a szexfüggőségben is találtam olyan részeket, amik igencsak elgondolkodtattak; spoiler Elvégre a múltat le kell zárni, ahogy a regény is mondja. Nagyon izgalmas volt továbbá Victor Mancini, aki elveszi az emberek bűneit, aki „meghal”, hogy mások hősnek és értékesnek érezzék magukat, stb. és Jézus párhuzama! Még, ha ez ki is van mondva a regényben, akkor sem erőltetett, vagy szájbarágós. És akad még számos más „finom” összefüggés is a regényben!
Tetszett a vége is, nagyon, mikor leomlik minden kőből épült fal, hogy nyíltan, tiszta lappal indulhassanak a szereplők a saját, választott utukon – ami hátha nem lesz ismét rossz út.
Nagyon meglepett és megvett kilóra ez a könyv! :)
Első olvasásom az írótól, de nem az utolsó!

>!
Kozmikus_Tahó
Chuck Palahniuk: Cigányút

A megvilágosodás talán nem a legjobb szó, de elsőre ez jutott eszembe.

(Számomra k*rva messze van még ez az állapot, de Palahniuk könyveit olvasva mindig egy kicsivel közelebb érzem magam hozzá…és nem tudom eldönteni, jó – e ez nekem, de azt érzem, hogy kell.)

>!
Biene_Maja
Chuck Palahniuk: Cigányút

Egy kíméletlen-felelőségteljes, elborult elméjű anya mázsás súlyt tesz fia vállára. Ennek a súlynak a cipeléséről, majd elfogadásáról szól ez a zseniális könyv. Palahniuk nem kertel, nem próbálja selyempapírba csomagolni azt, amit ebben az értékelésben le sem merek írni. Mennyire fura 300 oldal finomkodás, körülírás, finom célozgatás nélkül. Steril kis világomon cseppnyi makula.
Minden könyv végén próbálok megfogalmazni valami tanulságot, amit magammal vihetek,miután lehajtom a hátsó borítót. Itt nem nagyon sikerült. Mert azt hiszem tán ez a lényeg. Hogy nincs miért és nincs máshogy. Egy hajóban evezünk Drága Embertársaim és mind ugyanúgy, ugyanott végezzük, nem kell a babapúder.
Mindenesetre Palahniuknak sohasem fogom megbocsátani, hogy őszinte volt.

>!
Kkatja P
Chuck Palahniuk: Cigányút

Nem hazudtolja meg magát most sem Palahniuk, bár nem volt olyan hányingerem, mint legutóbb a http://moly.hu/konyvek/chuck-palahniuk-lathatatlan-szornyek olvasásakor, azért odateszi magát ismét, miközben a képzeletünket bombázva minden oldalon valami újabb és újabb őrület sül ki Victor és kedves hölgykompániája, majd Victor és „anyukája” ténykedéseiből, ugrálva az időben és helyek közt. Kegyetlen arcok, még kegyetlenebb helyzetek, mindez olyan morbid-viccesen előadva, hogy hol röhögsz, hol meg szörnyülködsz, hol meg csak keresed a fejed…hogy MI VAN? Palahniuk egy elb@cott zseni, nem kétség, de imádom! Szenvedélybeteg vagyok? Lehet…vállalom a palahniukmániámat. Csoporttagok jelentkezését várom, terápiára! :)
A belőle készült film is szuper volt, Sam Rockwell tökéletes Victort alakít! :)
http://www.port.hu/fulladas_choke/pls/w/films.film_page…

1 hozzászólás
>!
hencsa06
Chuck Palahniuk: Cigányút

Első olvasás az írótól.
Kemény , ütős regény volt.

>!
Kun_Csilla P
Chuck Palahniuk: Cigányút

Azon kevés könyvek egyike, amelyiknek a végén éreztem valami katarzis-félét.
100% Palahniuk, morbid, lehengerlő stílusban megírt, mégis mintha hinne az emberi jóságban, hogy csak a körülmények áldozatai vagyunk.

1 hozzászólás
>!
Risus P
Chuck Palahniuk: Cigányút

A nyers, durva, filozofikus, fantasztikus, mély értelmű, ironikus és a lenyűgöző talán nem a legjobb szavak, de elsőre ezek jutottak eszembe.

>!
Mandula8
Chuck Palahniuk: Cigányút

Kaotikus, zavart, de alapvetően nagyszerű. Minden karakter a helyén van (még azok is, akik az elején nem, ők is a megfelelő helyre kerültek a végén). Victor ámokfutása – téren, időn, szexpartnereken át – hol mulatságos, hol szívszorító, de a legtöbb helyen mégiscsak abszurd. Palahniukkal újra megtapasztalhattam a mélypontot.

>!
Kovács_Heni
Chuck Palahniuk: Cigányút

Van valami abszurd abban, ahogy Victor Mancini a mocskon keresztül próbálja meg igazolni a saját félresiklott élete értelmét. Ebben a regényben aztán minden van a fülzsírtól, pudingba fulladástól, véres kajamaradékoktól kezdve egészen az őrültek beteg játékáig – furcsa, hogy épp ez a sok gusztustalan dolog maradt meg bennem, pedig ott van mögöttük a regény története.

Méghozzá igencsak jó történet, talán azt is mondhatjuk, aktuális történet abban az időszakban, amikor a társadalmunk már eljutott odáig, hogy minden ember kimondhatja, milyen mértékben befolyásolja felnőtt életét a szülei viselkedése. Nem mintha ez önmagában felmentené az egyént a saját felelőssége alól, de sok mindent megmagyaráz. Messze van ez a könyv attól, hogy a szexuális szenvedélybetegekről szóljon, Victor esetén is csak egy máz az egész, mellékterméke az anyjával való gyűlölt, mégis túl mély kapcsolatnak. Szereti is, meg nem is. A legszívesebben hagyná a francba az öreglányt, de visszatartja a szeretet(?), a lelkiismeretfurdalás(?), az anyjába vetett végtelen hit(?).

Ha pszichodrámának tekintjük, tökéletes lett a regény, ha komédiának – mert mégis csak komikus az egész, főleg spoiler –, akkor nehéz megérteni. Az biztos, hogy egyetlen épeszű embert sem sikerült találnom ebben a könyvben, mintha egy elmegyógyintézetben játszódna az egész.

Szóval: adott ez a Victor Mancini, alias a sz*ros, idióta, barom kiskölyök, ahogy alkalmanként emlegeti magát, akit gyermekként elvesznek a pszichés beteg anyjától. Az anyja azonban újra és újra visszatér érte (azt mondjuk nem sikerült megértenem, hogy helyeznek újra és újra szabadlábra egy gyermekrablót), és a jelek szerint Victor ezért egy életre lekötelezettnek érzi magát. Csakhogy időközben felnő, öregszik és iszonyatosan elszúrja az egész életét. Igen, az anyja miatt (is).

Mondhatni, erről szól a könyv, Victorról és az anyjáról, a köztük lévő pszichikai kapcsolatról. Beteg, de majdnem zseniális.


Népszerű idézetek

>!
Hush_Campo

Húsz perccel múlt füstifecske, nekem pedig el kell érnem a buszom, hogy munkába lépjek, mielőtt megszólal a kékszajkó.

3 hozzászólás
>!
lalazs

A felvilágosodásnak vége. Amiben most élünk, az a homályosodás kora.

106. oldal

>!
Lavínia

Aztán bekapcsolja a tévét valami szappanopera kedvéért, ahol valódi emberek mímelik, hogy kitalált személyek kitalált problémákkal, hogy valódi embereknek legyen mit nézniük, és megfeledkezzenek valódi problémáikról.

>!
Darolyn

Amíg nem találsz valamit, amiért küzdhetsz, beéred azzal, ami ellen küzdhetsz.

25. oldal

Kapcsolódó szócikkek: küzdés
>!
ciluvagyok

Szenvedélybetegként semmi mást nem kell érezned, csak a részegséget, drogmámort, ehetnéket. Elég ezeket összehasonlítani ezeket a többi érzelemmel, a bánattal, haraggal, félelemmel, szorongással, kétségbeeséssel, depresszióval, máris nem tűnik olyan utolsó dolognak egy kis függőség. Sőt, kifejezetten életképes választásnak bizonyul.

224. oldal

>!
Kkatja P

     – Semmi bajom az önmegtartóztatással – szólal meg Denny –, de szeretnék végre olyan életet élni, ahol csupa jó dolgot csinálok, nem olyat, amiben nem csinálok rossz dolgokat. Érted?

81. oldal

>!
lalazs

Esküszöm egyeseket csak orvosi receptre szabadna könyvtárba engedni.

215. oldal

5 hozzászólás
>!
Hush_Campo

Ha egy faszi azt mondja, „szeretlek”, tízből tíz alkalommal úgy érti, „szeretem veled”.

1 hozzászólás
>!
Hush_Campo

A déja vu-nek van ellentéte, jamais vu-nek hívják. Akkor történik, ha valaki rendszeresen ugyanazokkal találkozik, ugyanoda jár, de mindig úgy érzi, hogy első alkalommal. Mindenki mindenütt idegen. Semmi sem ismerős.

76. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Déja vu
>!
ppeva P

Ha valaha megfordulsz egy luxushotelben és megszólal a Kék Duna keringő, menekülj. Ne gondolkozz. Rohanj.
Manapság már semmi sem az, aminek látszik.
Ha kórházban jársz és a hangosbemondón Láng nővért hívják valamelyik osztályra, nagy ívben kerüld el. Ha Feuer doktort keresik, távolról sem orvosra van szükségük.
A hotelekben a keringők azt jelentik, azonnal evakuálni kell az épületet.
Legtöbb kórházban Láng nővér neve tűzesetet takar. Dr. Feuer neve beszédesebb, mint hinnéd. Dr. Green az öngyilkosság kódneve. Dr. Blue azt jelenti, valakinek leállt a légzése.

100. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Erin Watt: Megtört herceg
Jodi Ellen Malpas: Ez a férfi
Thomas Pynchon: Súlyszivárvány
Tiffany Reisz: Az úrnő
J. R. Ward: Feloldozott szerető
Stephen King: Bilincsben
Laurelin Paige: Found in You – Sehol se talállak
Stephen King: A ragyogás
Elizabeth McNeill: 9 és 1/2 hét
Alissa Nutting: Tampa